Blogok | Önmegvalósítás.hu

Szívesen ajánlom fel meséimet elolvasásra:

Pásxztorné Földi Adri:A hét pettyes Katica bogár
-Mese -
Nem az Óperenciás tengeren túl, hanem csak a kerek erdőn túli réten, élt egyszer a nagy természetben egy fekete bogár. Kicsi is volt, kerek is, fekete is. Kövérnek, csúnyának, elhagyatottnak, magára maradottnak, árvának érezte magát. Bogár társai hozzá képest vékonyabbak, szebb ruhájúak voltak, és mivel csúfolták, ő sohasem vett részt a Tavasz ünnepén, ahol az újra éledő természet ezernyi színnel mutatta be az évenként meg újuló pompáját, száz meg száz csodáját.

Nagyon hálás vagyok az intuíciómnak, hogy a mai napon is működött és hallgattam rá, így sikerült megúsznom, hogy a Budaörsi Auchanban ne lopják ki az értékeimet a táskámból.

Még most is a hatása alatt vagyok, hogy az egyik pillanatban a répákat válogatom a táskám mellettem a kocsi felső tartójában, s mire vissza fordulok a táskám zippzárja félig nyitva.

A zöldséges sor elején jött egy érzés, hogy a telefonomat és a pénztárcámat vegyem ki a táskámból, s tegyem a kabát zsebembe. Megtettem.

Köszönöm.

Timi

Szia!

Legutóbb ott fejeztem be, hogy minden negatív érzelemnek van valamilyen tanítása. Ezt a tanítást újra meg újra bevonzod az életedbe, egészen addig, amíg meg nem tanulsz belőle mindent!
Lehetnek a helyzetek és szereplők ugyanazok vagy egészen mások, a végeredmény - hogy hogyan is érzed magad, - az mindig ugyanaz!

Ha megtudnám, hogy már csak egy évem van hátra, nem bánnék semmit. Sőt! Hálás lennék, amiért ezt az utat választottam.

A napokban a blogom instant inspirációk sorozatához keresgéltem ötleteket, amikor szembejött velem a téma, hogy mit bántak meg az emberek leginkább halálos ágyukon. A cikk nagyon elgondolkodtatott. Ha megtudnám, hogy mondjuk már csak egy évem van hátra, milyen gondolatok kavarognának bennem? Ott nem akartam közzé tenni, de gondoltam itt veletek megosztom.

Sziasztok!
Kis segítségre, tanácsokra lenne szükségem. Első komoly kapcsolatomat most zártuk le igazából közös megegyezéssel, de úgy érzem hogy mindketten még szeretjük egymást. Egyikőnk sem könnyű eset, én az érzelmek kinyilvánítása miatt, hisz mindent magamba folytok és nem állok ki magamért, nem dícsérek, ismerek el semmit viszont a kapcsolat vége felé szinte csak a rosszat kapta részemről. Páromnak (ex) alap járaton van egy stílusa ami sok emberből ellenszenvet vált ki elsőre, a családom és a baráti körömben is...

Minden ember legalább életében kétszer pályaválasztási döntés előtt áll: a tanulmányok kezdete előtt és után.Az első esetben ez általában a szülők döntése, akik a legjobbat akarják a gyermeknek, a második pedig általában már a saját tudatos döntésünk, hogy abban a szférában dolgozzunk, amiben jól érezzük magunkat. Mit tegyünk akkor, ha nincs konkrét tervünk és nem tudjuk, mit kezdjünk az életünkkel? Hogyan állapítsuk meg, mit szeretnénk? Hogyan állítsuk össze a megfelelő önéletrajzot? Hogyan találjuk meg a megfelelő állást? Erről fogunk beszélni.

Kedves Tas,

Küldök egy sikeres történetet, ami kifejezetten jól passzol a blogodba, remélem érdemesnek találod, hogy megoszd másokkal. A macskám problémájának gyökerét sikerült intuitíve teljesen pontosan megállapítanom!

Nem véletlenül Banditának hívják, és egyre gyakrabban kezdett tünetezni, mintha asztmás lenne. Elvittem a dokihoz, többször is, de sajnos a dokinál nem produkált éppen semmit, ezért nem tudta megmondani az orvos, hogy igazából mi a baja.

Ahhoz, hogy valóra váltsd az álmaidat, ébredj fel
Amíg álmodozól, addig csak álom marad.
Ha tetszenek, tűzd ki célokká!
És, ha már célok vannak, ez irányba tartó lépéseket megteszed, a céljaid napról-napra közelednek feléd, amíg már a kezedben/szivedben tarthatod.
Az elmúlt alig 6 hét alatt, 4 új párkapcsolat alakult ki a személyes konzultációkat követően. Volt aki 3nap,volt aki 4 héten belül találkozott azzal a személlyel akit kért,és el is fogadta a lehetőséget az életébe. Hogyan? A félelmeket elengedve, a boldogságot választva.

Idén kerültem új iskolába családi okok miatt. Már fél éve ide járok iskolába, és érzem, hogy az önbizalmam elhagyott. Mostanába egyre többször van rossz kedvem. Ma a sírás kerülgetett és órákon se nagyon tudtam figyelni, egész végig az járt az eszemben, hogy ez így nem jó, változni szeretnék és mindent megteszek azért, hogy változni tudjak, mert ez így nem mehet tovább. Van egy fiú az osztályból akivel napi szinten ha hazaérek is beszélünk (nincs köztünk semmi) és ő megért. Tudja mit akarok, mondanom se kell neki. De ezt a változás dolgot ő se érti, hogy miért.

Lassan végére érünk az ezévi karácsonyi őrületnek, mindenki megvette az ajándékokat és kezdünk ráhangolódni az ünnep valóban jó részére.
Van, akinek öröm az ajándékozás, másoknak hatalmas feszültség, hogy mit vegyen, jót vegyen, jusson mindenkinek...
Szerencsére egyre többen mondanak le a vásárlási láz adta idegeskedésről és beszélik meg szeretteikkel, hogy nem kell a rengeteg boltban vásárolt cucc, inkább magunkat, szeretetteli jelenlétünket adjuk egymásnak!

De a szeretet ünnepe nem csak a vásárlás miatt okozhat stresszt, vannak, akik magától az ünnepi együttléttől is irtóznak, mert ilyenkor kell találkozni azokkal a rokonokkal, akiket egész évben kerülnek vagy akikhez fájó (gyerekkori) emlékek kapcsolódnak. 
Valahogy kezelni kell az ilyen helyzetet is!

Az még sincs jól, hogy évről-évre stresszt okoz a legszebb ünnep!

A legjobb az lett volna, ha már hónapokkal ezelőtt elkezded feldolgozni az emlékeket, fájdalmakat, félelmeket. Ha ezt nem tetted meg, vagy nem elég hatékony technikát választottál, akkor most bizony már tele vagy stresszel!
Mit lehet még ilyenkor tenni?

Segítséget szeretnék kérni tőletek. Szóval van egy lány akibe én halálosan szerelmes vagyok. Ő a legjobb barátom volt baratnője és most talán újra összejönnek. Ő barátnak tart engem de én miota ismerem (4ève) azóta nem tudok kiszeretni belőle.ő is tudja hogy szeretem ahogy a legjobb barátom is .
Úgy érzem beteg vagyok és kezdem elveszíteni a józan eszem ,mindenki segíteni akar rajtam de nemtudom hogyan változtassák a mostani helyzetemen .

"Azért jöttünk a földre, hogy tanuljunk…"
Pár napja olvastam néhány cikket, amit a barátaim is megosztottak velem, több helyről visszaköszönt (a téma: Miért is jó kiszállni ebből az életstílusból volt. ) . Sok érdekes gondolat volt benne „egy” nézőpontból.
Gondoltam én is írok egy „másik” nézőpontot. :)

Fontos,
Ez mind a saját „véleményem” (ami olyan, mint a köldök, mindenkinek van).

Tartalom átvétel