husztisanyi blogja | Önmegvalósítás.hu

Többféle módon tanítottam önismeretet az elmúlt tizenöt évben: Tartottam klubbokat, egyéni tanácsadást, előadásokat, 1 napos tréningeket és tanfolyamokat, 2-3 éves iskolákat és táborokat.
Mindegyikben más a tanulásra szánt idő mennyisége, máshol tartanak a résztvevők, másra van szükségük.

Mindezekből a leghatékonyabbnak a 2 éves iskolákat tartottam, mert ott az alapoktól indultunk, így biztosan mindenkiben helyére kerültek azok a dolgok, amelyekre később a haladó tudást és gyakorlatokat akartuk fel építeni.
Ezzel szemben az egy napos tanfolyamokon vagy pár órás találkozásoknál a hiányosságok mindig megnehezítették az aktuális anyag befogadhatóságát, elsajátítását és így a tovább haladás is sokszor elmaradt.

Sosem voltam nagy rajongója a keresztény hagyományoknak, kiváltképp a szertartásokat, kegytárgyakat tartottam feleslegesnek, de ez a véleményem jelentősen átalakult két hete egy élménysorozat után.

Amikor Szombathely-Sopron-Győr vonalon tartottam önismereti előadásokat, igen érdekes spirituális tapasztalataim voltak Szombathelyen és Győrött.

Nézem Shakira Waka Waka videóját, átérzem a focisták, az edzők és a szurkolók örömét, bánatát, érzéseit, a világ sok színűséget és közben megjelenik bennem egy új vágy: Milyen jó lenne érezni az egész világot, minden embert, minden érzést, minden állapotot, amennyi csak van a Földön, az emberben és azon kívül! Mindent-mindent érezni szeretnék, mindennel eggyé válni!

Ilyet még sosem éreztem. Ugyan voltam már többször is a "mindennel egy" tudatállapotban, de azt mindig valami gyakorlásom ajándékaként éltem meg, kifejezetten erre még sosem vágytam.

Az egyik önismereti tábor szünetében elmentünk fagyizni egy közeli, jónak mondott cukrászdába. Nézegettem a színes fagyikat, de közben megtetszettek a sütik is. Nagy dilemmába kerültem, vajon most fagyit egyek, vagy egy fincsi krémest? (a krémes az egyik kedvencem)
Nem tudtam dönteni, már majdnem megkérdeztem a többieket, hogy mit javasolnak, amikor bevillant:

Miért ne választhatnám mindkettőt?!

Az elmúlt héten végig a halál és az újjászületés gondolata volt bennem. Nap mint nap vártam azokat a fél órákat, amikor elvonulhatok a kisszobába, hogy a transzlégzés módszerével belemerülhessek a tudatom mélyebb rétegeibe. Ilyenkor mindig felhozok valami olyan tudattartalmat, amit jó megismerni, amitől jó megszabadulni!

1848 március 16-án Petőfi Sándor leül a Pilvax kávéházban egy asztalhoz. A pincér odamegy hozzá és megkérdezi:
- Petőfi úr! Hozhatom a szokásos Unicumot?
- Isten ments! Nézze meg tegnap is mi lett belőle!

Mire tanít minket Petőfi?

Arra, hogy ha már ismerjük a gyenge pontunkat, akkor igyekezzünk elkerülni azt. Ne lépjünk bele kétszer ugyanabba a gödörbe, ne fussunk bele újra meg újra ugyanabba a játszmába, ne hagyjuk becsapni magunkat ugyanazon módon.

Az egymilliárdos lottó nyeremény kapcsán egy régi kérdés jutott eszembe tegnap: Vajon mi lenne, ha az emberek egyenlően osztanák el a megtermelt javakat?
Milyen változást hozna ez az afrikai szegények életébe, vagy az amerikai gazdagabb rétegnek?
Mit kezden