husztisanyi blogja | Önmegvalósítás.hu

Mint láttátok, az utóbbi időben ritkán újul meg a heti szavazás. Ennek az az oka, hogy egyszerűen kifogytam az ötletekből, nem nagyon jut eszembe újabb kérdés.

Ezért szeretném a segítségeteket kérni.
Kérlek, küldjetek Szavazás ötleteket, olyan kérdéseket, amelyek kapcsolódnak az önmegvalósításhoz, önismerethez, spiritualitáshoz és az életetekhez!

Ha van előre megadható válasz ötletetek is, akkor azt is várom. Küldhetitek ide hozzászólásban vagy emailben is.

A Szembe-s-ülés teázós programunk után heves vita alakult ki ArkAngyal viselkedéséről, szándékairól és a többi résztvevő reakciójáról. Ezt a vitát szeretném, ha itt folytatnánk tovább, ezért a kapcsolódó hozzászólásokat átmozgattam és újabbakat is írtam.

Az Irigység bejegyzésbeli történet még azzal folytatódott, hogy visszakérdeztem a gyerekeimnek: Ti mit választanátok, ha a főnökötök azt ajánlaná, hogy megemeli a fizetéseteket 150 ezerre, de ezt csak abból tudja finanszírozni, ha a többi munkatársad fizetését leviszi 80 ezerre a százról?
Konkrétan nem válaszoltak, de láttam a szemükben a huncut mosolygást, bizony tetszene nekik, ha így tolhatnának ki másokkal.

Gyermeki tudatlanság - gondoltam, és remélem kinövik ezt is.

Azt kérdezik a gyermekeim, hogy ha alkalmazott lennék, 100 ezret keresnék és a főnököm azt ajánlaná, hogy megemeli a fizetésemet 120-ra, de akkor a többi kollégámnak is megemeli 150-re, akkor elfogadnám-e az ajánlatát?
- Hát persze hogy elfogadnám! - mondtam nekik, amivel láthatóan megleptem őket, nem erre számítottak.
- És nem zavarna, hogy a többiek több pénzt kapnak? - kérdezték
- Dehogy zavarna, inkább örülnék neki, hogy olyan jól jártak!

Nyugodtan eszem délben a juhtúrós kiflimet, amikor azon kapom magam, hogy nem a testem vagyok. Hirtelen, a semmiből jön a felismerés, és hozzá a tiszta, félremagyarázhatatlan tapasztalat, hogy nem vagyok azonos a testemmel, hanem csak használom azt, lakok benne, benne élek és mozgatom, amikor arra van szükségem.
Elméletben persze már „tudtam" korábban is, sőt hirdettem, tanítottam, hogy gondolkodjunk így a testünkről, de élő tapasztalatom eddig még nem volt.

Véletlenül találtam rá az Ivád nevű kistelepülés történetére, kreatív küzdelmére és mindenre elszánt, olykor filozofikus, olykor humoros Ivády Gábor polgármesterének blogjára. Olvasgattam, mosolyogtam, sajnálkoztam, megérintett,  együttéreztem.
Aztán jött egy ötlet, amit megírtam a Polgármesternek, kiváncsi vagyok, mi sül ki belőle?!

Szervusz Gábor!