Mit jelent számomra a spiritualitás? | Önmegvalósítás.hu

Mit jelent számomra a spiritualitás?

Hozzászólások

113 hozzászólás
Ademon képe
Hülyeség az, ha valaki a napban akar nyaralni, vagy tengervíz
2011. március 17. csütörtök, 22:15 | Ademon   Előzmény

Hülyeség az, ha valaki a napban akar nyaralni, vagy tengervíz alatt hagymás rostélyost sütni :)

Objektíven persze semmi sem hülyeség, de emberi szemmel az :)

Aditi képe
A Végzet űrhajójában (Csillagkapu Universe sorozat), mely a
2011. március 17. csütörtök, 23:19 | Aditi   Előzmény

A Végzet űrhajójában (Csillagkapu Universe sorozat), mely a csillagokba repülve tölti fel az energiakészletét, simán lehetne nyaralni így... - igaz, "zárt rendszer"-ben. :) És Vizipók palotájából csak a sütő hiányzik a rostélyoshoz....- bár csak édesvízi sült lesz :)

A lényeg nemcsak az, h objektíven mindent lehet, hanem hogy a szabad akarat által megcselekedett tettek nem ítélhetők meg sem kívülről, de még a cselekedet végző által sem. Épp ez a lényegük: neked kell megtenned, amit érzel h meg kell tenned, ha hülyeség, ha nem, akár neked akár másnak.

Mert semmi sem hülyeség, vagy zseniális, csak egy dolog, amiből tanulnunk kell.
Valamit.

Minden tett ilyenformán egyforma a Földön. Az összes.

A vulkán talán megkérdezi, hogy "jó-e", ha kitör? És a szél megkérdezi, hogy "jó-e", ha fújni kezd?

Namaszte

Ademon képe
Mégis szabad akaratomból megtehetem, tán ítélkezel felette?
2011. március 18. péntek, 3:14 | Ademon   Előzmény

Mégis szabad akaratomból megtehetem, tán ítélkezel felette? :P Nagyon oktalan dolog megvonni magadtól a hülyeségnek mondás lehetőségét, ezzel csak az határtalan természetedet korlátoznád :)

Egyébként elméletileg igazad van gyakorlatilag meg a "hülyeségnek nevezésnek" nagy haszna van, különben Besenyő Pista bácsi se létezhetne :)

Aditi képe
Mennyből az angyal - a Földön
2011. március 18. péntek, 16:16 | Aditi   Előzmény

A te elméd még ügyesebben forgatja a szót, és használja fel a tudást önmaga ellen, mint az enyém...:) Ez nem baj, ez azt jelenti, okosabb vagy mint én, és azt is, h idővel önmagadért is jobban tudod használni ugyanezt a tudást. Sok mindent hárítasz (mint ahogy én is - más sok mindent :), mert úgy érzed, korlátozni akarnak.

pedig nem.

nyugodtan használd a hülyeségezést, tuti h én is használom, csak itt előadom a terapeuta főgurut..:) igazából itt ugyanúgy végső soron magának ír mindenki, amikor ír, még ha látszatra másnak is...:) Szóval én csak annyit írtam itt magamnak, válaszul a felvetésedre, hogy emberi dolog a hülyeségezés, ezért végső soron nincs sok értelme, bár elfogadható, sőt humoros is lehet. (Besenyő Pista bácsi és még sokan mások). De ha úgy éled meg és úgy érzed, nincs vele semmi baj. :)

Én annyit teszek hozzá a magam életében ehhez, hogy ha nincs sok értelme, akkor mi lenne ha kihagynám? És tudod mire jöttem rá? Hogy ha kihagyom, és utána nem a hiányérzet, csak az üresség van, a figyelem, hogy "na most akkor mi van....", nos, akkor már nem is érdekel a besenyő Pista bácsi féle műsor és még nagyon sok más sem.

De meg tudom engedni a világnak, hogy érdekelje.

Így találtam rá azokra a zenékre, amelyek kilépnek az emberi kategóriából. Már írtam is, igaz, csak egyet. De az ütős. :)))

Igaz, hogy angyalok vagyunk emberi köntösben (mint művész, hadd legyek most fennkölt), de idővel felismerhetjük az emberi köntösünk és azt is, h csak köntös. Levethetjük, vagy átalakíthatjuk, amit már látunk és érzékelünk belőle. Ez az, amiről ez az egész blog-felvetésed szól. Egy folyamat, és tényleg, fontos, h ebben a folyamatban jól tudjunk benne lenni, azt hiszem, ha jól értettem, ezért osztottad meg velünk a kételyeidet.

A válaszom ez: Tanuljuk meglátni és elválasztani magunktól a köntösünk ránk tapadt, ránk-égett részeit, és ha már látjuk, mint lényegében különálló ruhát, eldönthetjük, mit kezdünk vele. És addig is, megengedhetjük magunknak, hogy olyanok legyünk, amilyenek. Köntössel és tapadással együtt.....:)))

Most annyira jó kedvem lett, hogy megosztom veled egy másik dalom szövegét, amit nemrég írtam (ha minden jól megy előbb utóbb és remélem, nem is sokára hallani fogod hangszerelt mivoltával együtt...) "Mennyből az angyal" a címe...:) Hátha "felhangoló" hatással lesz rád is. :)

Mennyből az angyal én vagyok,
megszülettem látni a világot,
csillogó köveken táncolok,
Mennyből az angyal én vagyok.

Pók-szőtte hálóm bogozom,
hófehér Táltosom gondozom,
éjjelente holdas bálban mulatok,
fényes nappal álmaimban utazok.

(Refr.):
Csak játszom jászom az életet,
még nem tudom, csak tanulom az ízeket.
Bocsássatok meg, ha elveszek,
s ha rám találtok adjatok kezet!

Rossz kisördögök szerepét játszom,
fázó gyermekem pólyálom,
viszek a sírokra virágot,
meg rózsaszín felhőkbe villámot.

Varázslatos álmokat kergetek,
tévútjaim évezredek,
minden egyes gondolatom igézet,
de egyetlen mosolyban elveszek.

Refr.

Mennyből az angyal én vagyok,
de aranyszárnyon szállni már nem tudok,
ide esett mindenható szellemem,
s most igaz-látó szemeim keresem.

Mennyből az angyal én vagyok,
csillogó köveken táncolok,
tanulom, ember hogy legyek,
legyetek velem, jó szellemek!

Embernek lenni nehéz dolog,
de nem baj, mert a fényes angyal én vagyok!

Refr.

Szóval szerintem valahogy így áll össze ez a földi lét. :))

Namaszte

Ademon képe
Oh, nagyon köszönöm, egész szép :) Lesz hozzá zene is?
2011. március 18. péntek, 20:56 | Ademon   Előzmény

Oh, nagyon köszönöm, egész szép :) Lesz hozzá zene is?

Aditi képe
Már van, már alakítjuk a hangszerelést a zenekarral....
2011. március 19. szombat, 1:46 | Aditi   Előzmény

Már van, már alakítjuk a hangszerelést a zenekarral.... :)

Igazából úgy nyilván egész más, ez "csak" egy dalszöveg, nem vers. Úgy éreztem, pont arról szól, amiről beszélgettünk, hogy akkor emberek vagyunk e vagy angyalok, vagy mi, és hogyan lehet ehhez az összegyúrt léthez jól viszonyulni. Hát én így tudok... :)
Elég kusza, és jócskán hiányos, és talán még mindig jobban élek odafönn, mint idelenn, de mit tegyek, ha egyszer így érzem jól magam.... :)

Persze semmilyen szempontból sem felel meg társadalmilag. (sem). Lehet h egyáltalán nem fér el semmilyen kategóriában.

de már kezd nem érdekelni....:) azt hiszem ez a dal ennek első számú, fényes bizonyítéka....:)

Aszongya. "Bocs, de ilyen vagyok. Na és akkor??"

Örülök, ha tetszett.

Namaszte

Ha nem a Napot célzod meg ,
2011. március 17. csütörtök, 23:40 | Látogató   Előzmény

akkor sose jutsz el a Holdra . Ha háremet akarsz , akkor az összes nőneműnek udvarolnod kell . Ha egészséges akarsz maradni halálodig , akkor minimum az örök életre kell törekedned . Ha a Balatonon akarsz nyaralni , akkor minimum egy karibi útra kell elkezdened spórolni . Ha fél óra alatt ki akarsz öltözni , akkor nem árt hármat szánni az előkészítésre . Ha egy macskát meg akarsz símogatni , akkor minimum tigrisológiából kell diplomázni . Legalábbis nekem az az élettapasztalatom , hogy egy kisegérhez hegynyit kell vajúdni . Merészen álmodni kell ahhoz is , hogy a valóságba csak egy cseppnyi új árnyalat is megjelenjen . Az öregisten mindenkit díjaz , és nincs megvalósulatlan álom , csak az eredmény oly kicsi , hogy néha fel sem tűnik . Üdvözlettel : felacso

Aditi képe
Nahát ez tisztára, mintha én írtam volna a Bak
2011. március 18. péntek, 0:10 | Aditi   Előzmény

Nahát ez tisztára, mintha én írtam volna a Bak pesszimizmusommal, maximalizmusommal és lehetetlen vállalkozásokba való születésemmel.

Ami valószínűleg totál tévedés. Legalábbis most így látom.

Namaszte

U.I. te nem is vagy Bak, a Szűzek is ilyen munkamániások? Miért nem tudunk mi valamit egyszerűen és simán csinálni, felhajtás nélkül? Halálosan irigylem a Mérlegeket. A csélcsap élethajhászásukkal több eredményt, megtapasztalást és élvezetet csiholnak ki magunkból, mint mi az összes felelősségvállalós, erős vagyok, szép és okos, csak kibírjam, mer az élet nehéz de a gyönyör ebben (is) rejlik, tiszta szerencse h mazochista vagyok -típusú hozzáállásunkkal.

még szerencse h nem a kommunizmus születésénél születtem. Most sok bűntől kellene megpróbálnom megtisztítani magam.

Már nagyon szeretnék rájönni, hogyan tehetem le ezeket a totálisan hamis kényszerképzeteimet az életről, amelyek azt súgják állandóan a lelki füleimbe, hogy szenvedés nélkül nem is lehet semmi jót elérni. Meg hogy hegyeket kell tudnom elmozdítani minimum ahhoz, hogy egy normális életem lehessen.

csak egészséges akarok lenni, könyörgöm, független végre a hülyeségeimből elkövetett anyagi kötéseimtől, szeretni a fiamat, meg sokat zenélni meg szexelni.

Milyen rohadt hegyet is kell tudni ehhez elmozdítani????

Bocsánat az "erős" kifejezésekért...

Namaszte megint

A Holdam Bak . Fogjuk rá a munkamániát .
2011. március 18. péntek, 1:57 | Látogató   Előzmény

Mint Szűz inkább elemző és aprólékos vagyok .Nem vagyok munkamániás ,(pl. ezen a héten csak 168 órát vagyok a munkahelyemen ) .Egyszerűen csak a lustaságomat álcázom vele . Ha kapom az energiát , akkor azt fel is kell használni . Most épp ezt élem meg , de úgy is el tudom képzelni az életem , mint egy nagyapó a legkevésbé útban levő fotelben , évente egyszer leporolva .
Mérleg ismerősöm volt már : Ő ösztönösen volt nagyvonalú velem , én meg szeretetből viszont Vele .
A dolgaimat én egyszerűen , simán , felhajtás nélkül , ( ahogy magamnak megfogalmazom : elegánsan ) igyekszem csinálni . Ennek számomra legkézenfekvőbb módja , hogy letagadom , titokban végzem a könnyed hipp - hopp " varázslás " - hoz szükséges előkészítő munkát .
Így néha olyan a látszat , hogy más izzad , gürizik , mint a szamár : nekem meg csak kész a semmiből .
Ha a legbenső hited azt mondja , hogy az élet kemény munka és szenvedés , és mindenért fizetni kell , akkor csak egy újjászületés szintű változás alakíthat olyanná , hogy más helyzet szerveződjön Köréd . Saját és mások kizsákmányolása nélkül is lehet könnyű az élet ezen a gyönyörű Földön . Ahogy a reklám mondja : " mert megérdemled . "
Miután porrá omlottam akaratom , önzésem következménye láttán , megtapasztaltam , hogy a vágyaim mennyire esetlegesek : egy idő elteltével feladtam magam , rábíztam magam köszönettel a sorsra . Ez is egyfajta halál , egy előmegbékélés vele . Azóta ugyanúgy túl sokat dolgozok , de csak azért , mert a helyzet hozza így . A helyzet ugyanaz , csak én nézek rá másképp .
" szenvedés nélkül nem is lehet semmi jót elérni." Ez is egy út . Ennek egyik alváltozata , amikor a nyűgöt , szenvedést elkezdem élvezni , mint szükségest , de ez már a perverzió csúcsa . A másik egyszerűbb : egyszerűen benne csak kell lenni az elképzelt helyzetben . De ezt egyenlőre én is csak álmodom: hogy egyszer reggel úgy ébredek ....
Namaszte : felacso
U . i . : Nem látom pesszimizmusnak az aránytalan munkabefektetés szükségességét . Ez bizonyos típusú emberek számára a megtapasztalt valóság , tehát számukra igaz . Olyan is van , aki az élettől enélkül is el tudja fogadni az ellátást , mert más szinten viszonoz ( pl . életével , előző életeivel , jelenlétével stb. ) Nem tudhatom , hogy akár még a nem viszonzó élősködőknek is nincs - e valami elengedhetetlen szerepük a létben , amiért az fenntartja életük .
Biztosan tudom , hogy Te is , mint minden betegséggel küzdő meggyógyulhatsz . A Te módodat ehhez nem . Idő , próbálkozások , és erős hit a legjobb (egészséges )változatodban , ami a teljességre visz .

spiritosaurus képe
Hejhó Mindenki! :) Újfent rég néztem rátok, és megint cirka
2011. március 18. péntek, 4:55 | spiritosaurus

Hejhó Mindenki! :)

Újfent rég néztem rátok, és megint cirka ugyanazokat éljük át mindannyian. Az elmúlt 3-4 hetem végeredménye nagyjából egy mondat, és még csak nem is az az összetett, komplikált, lexikális baromság, amiket eddig majmoltam mindenkinek, bizonygatva vele hatalmas tapasztalataim, mert rájöttem ezek felesleges körök. Tényleg az eddigi legvelősebb tanulsággal vágtam fejbe saját magam a napokban, ami mindössze ennyi: Próbáljuk meg élvezni saját magunk társaságát!

Ez a hűdenagy spiritualitás mizéria is úgy érzem már énis, hogy pont ugyanolyan megosztottá tett, mint az, amikor még nem tudtam, hogy ezek létező dolgok. Hogy egy mondatban összefoglaljam az irományod Ádám: A spiritualitás előtt másokat elemeztünk, a spiritualitás után meg magunkat. De lényegében semmi sem változott csak az elemzés tárgya. De elemezni mint a szó is magába foglalja ugyanúgy csak az elménkkel tudunk másokat is, mint magunkat, szóval semmi különbség. Az egyetlen, ami engem most átsegít mindenen, az tényleg az, hogy kezdem élvezni saját magam társaságát. Már az se érdekel, ha a tömött buszon fennhangon kinevetem saját magam, vagy tök önkéntelenül és bárgyún vigyorogva megszólítok egy vadidegent. :) Felacso írta le nagyon szépen Alfa szerepes topikjában, hogy tényleg már szinte mgelepődöm magamon, hogy jéé ezis én voltam, hát ez tök jó :D Egyre spontánabbnak érzem magam, és egyre ritkább, hogy azon kapom magam, hogy nem vagyok jelen, hanem valahol máshol kalandozik a buksim.

Úgyhogy egyet tanácsolhatok, senki senkinek ne higgyen el itt semmit, mert itt tényleg csak annyit tudunk tenni, hogy bejelentkezünk és máris azonosulunk a naagy spirituális szerepkörünkkel aztán írunk összevissza, miközben egy éllettelen masinát szugerálunk órákon át. De legalább az élettelen masinán keresztül az életről osztjuk az igét... Csak azon kívül, hogy közben levegőt veszünk, meg néha kimegyünk a slozira, nem sok köze van az élethez amúgy...Se egy mosoly, se egy pillantás, csak faramuci karakterek, amikkel megpróbáljuk nap mint nap megtestesíteni a megtestesíthetetlent, hogy aztán minden alkalommal szembesüljünk vele, hogy hát igen még mindig megtestesíthetetlen, úgyhogy megint felesleges volt, de mindegy holnap talán sikerül. Mindenféle célokkal spirituáliskodunk. Hogy segítsünk másoknak, ezzel megnyugtatva magunkat, vagy fordítva, megnyugtatni másokat, hogy segítsünk magunknak. Mindennel valami célünk van, de minek? Pont ezek a célok nem hagynak minket kilépni a saját malmunkból, mert kitűzünk egy célt, aztán meg hónapokig annak a múltban kitűzött célunknak akarunk megfelelni. Legyen ez a megvilágosodás, több pénz, jobb állás, tök mindegy. De az, hogy közben élvezzük saját magunk társaságát, az valahogy kimarad.

U.I.: Szóval senki ne vegy zokon, nem miattatok nem járok már nagyon ide, csak végre tényleg kezd sikerülni, hogy azt a sok szép, de önmagában üres spiri szöveget, amit eddig fújtam, átültessem a gyakorlatba anélkül, hogy erre a legminimálisabb erőfeszítést is tenném. Egyszerűen csak jön minden magától. Jó is rossz is, de semelyikre se pazarlok már több időt, mint amennyi ideig maga a dolog tart, és nagyon jó így. Igaz, mintha kicsit gyorsabban telne így az idő, vagy csak már teljesen összezavarodott az elmém tőle, de egyre jobban élvezem :) És egyre kiváncsibb is vagyok hogy van-e ennek az érzésnek valami felső határa, vagy a végtelenségig nő, ha hagyom? :)

fehercsongor képe
Hajrá , csak rajta !
2011. március 18. péntek, 8:29 | fehercsongor   Előzmény

Akár a képernyő előtt ( üdvöz ) ülsz , akár magadat boldogítod : mindenképpen a legjobb társaságban vagy ! Üdvözlettel : felacso
U . i . : Én nem kíváncsi , hanem biztos vagyok abban , hogy " végtelenségig NŐ "

Aditi képe
"Ez a hűdenagy spiritualitás mizéria is úgy érzem már én is,
2011. március 18. péntek, 11:54 | Aditi   Előzmény

"Ez a hűdenagy spiritualitás mizéria is úgy érzem már én is, hogy pont ugyanolyan megosztottá tett, mint az, amikor még nem tudtam, hogy ezek létező dolgok. "

Ez az. Miért is? Én azt tapasztalom magamon amire már sokszor figyelmeztettek, de sokáig hárítottam:

ha az elmével próbálunk meg egyről a kettőre jutni szellemileg, az nem fog menni. Mert ilyenkor csak annyi történik, h az új információt, amit szereztünk az elme beépíti a meglévő rendszerbe, az ego meg felhasználja, és minden marad a régiben, csak egy kicsit nagyobb verzióban..... közben persze megérint az információ újdonsága, az átélés pillanatai, órái, esetleg napjai, hetei. Eufória, felismerés és a társai, ami tök jó, de sajnos illúzió marad, legfeljebb egy szép emlék, mert az ego nem engedi h egy messziről jött idegen csak úgy felborítsa a világát.

Ha megosztott voltál, ami általában eredendő (fogantatás, születés, szülőkkel való kapcs...stb), és elemi, a tudat mélyén lapuló okoban rejlő megélés, ez olyan erővel irányít, hogy alapvető funkcióként működik a világgal és önmagunkkal való viszonyulásunkban. Ehhez jöhet bármilyen új infó, az ego képes arra, hogy az elmét felhasználva beépítse, mint egy követ, hogy aszongya ezt is tudjuk má.... és felhasználja a megosztott (vagy bármilyen) életszemléletét ugyanúgy láttatni és élni ezzel együtt is.

Érthető voltam? (nekem kicsit még új ez)

ez a sémásdi móka. a kérdés már csak az: hogyan váltsunk, hogyan "csapjuk be" az elmét, egót, milyen sebességre, vagy módba kapcsoljunk, ami érinthetetlen számára, de számunkra működő, hogyan találjuk meg, ahol nem tudja ránk erőltetni a sémáit és múltból és tapasztalatokból fakadó érzéseit, és kiléphetünk egy új világba, ahol már nem határoz meg bennünket az, hogyan fogantattunk, szeretettel fogadtak e vagy nem, megműtöttek e csecsemőkorban fájdalomcsillapító nélkül, vagy nem, a trraumák, amiket átéltünk, a születésünk története, anyánk élete, aki az isten volt sokáig....stb.stb.stb....

Ez az amire csak az jöhet rá, aki éli???

Jó hallani, hogy Téged az önmagaddal jól levés kiemel, azért majd írj ha már túl jól vagy, hadd örüljünk, h működik!!

:))

Namaszte

U.I.: "senki senkinek ne higgyen el itt semmit" - eztet üdvözlöm, és örülök, h más is felismerte. Igaz, így jóval nehezebb eligazodni a világban, viszont jó alap hozzá, és nem eltévesztett. :))

Mi az elme természete ?
2011. március 18. péntek, 13:24 | Éva.   Előzmény

Én a megvilágosodás kérdésében befejeztem a ,,szabad'' gondolkodást.
Úgy gondolom,hogy ebben a kérdésben bármire is jutunk, ,,vak vezet világtalant'':)
Részemről igyekszem megvalósult emberek tanításaiból meríteni,mert ők megtapasztalták az ,,Igazi Látót''. /én meg maximum filózhatok itt minderről veletek:)/
Maharshi tanításaiban nagyon hasznos ,és érthető dolgokat találtam az elme természetéről,és kapcsolódna ahhoz amiket felvetettél.
/Egy rövid ,,ki vagyok én '' kérdés sor után ,,Mi az elme természete?'',onnantól ajánlanám az írást/

http://patony.wordpress.com/2009/04/21/sri-ramana-maharsi-igaz-bolcsesse...

spiritosaurus képe
Á én már nekik se hiszek. Belőlük is annyit lát az elme,
2011. március 18. péntek, 14:25 | spiritosaurus   Előzmény

Á én már nekik se hiszek. Belőlük is annyit lát az elme, amennyit akar. Honnan tudhatjuk, hogy Ő ugyanazt mondja-e tényleg, mint amit mi kihozunk belőle? Sztem sehonnan. Neki az Ő oldaláról igaza lehet, de onnantól, hogy én elolvasom, és nem átélem, amit mond, onnantól kezdve nekem már megint csak egy elmehízlaló tananyag, se több se kevesebb. Ő hiába nem vak már, ugyanúgy megmarad a vak vezet világtalant szindróma, mert hiába merítünk olyanok tanításaiból, akik már nem vakok, attól a mi szemünk még nem nyílik ki. Mint mondtad is, Ők Látók, nem Szemkinyitók, vezetők meg pláne. Mindenki aki vezető, az már nem lehet Látó. Az egyetlen, amit ők "tesznek" és azt se teszik, az az, hogy látnak. Folyamatosan, mindig, mindent. De abszolút nem céljuk a szemnyitogatás, a vezetés meg főleg. A szemünket kinyitni csak magunknak tudjuk, hiába merítgetünk Látók szavaiból bölcsességeket, meg kérdezgetjük magunktól, hogy "ki vagyok én?"

Ha már itt tartunk, kérdezni is csak az elme tud, úgyhogy már nem is azt értjük az egész alatt, mint amit Ramana mond. Akárhányszor megkérdezed magad, hogy "ki vagyok én?" igazából már közöd nincs ahhoz, amit Ő mond. Ő ezt a kérdést inkább valamiféle "motoraként" értelmezi a keresésnek, nem egy állandóan ismétlendő tényleges kérdésnek. Magát a kérdést fel sem szabadna tenned magadban, egyszerűen csak annyit próbál mondani, hogy nyílj ki magad előtt és lásd a teljes Önmagad, Önvalód. Az egészre figyelj, ne csak egy szerepre, egy épp aktuális személyiségre, amit valaki elvár tőled. De igazából meg se tudom fogalmazni, úgyhogy nem is próbálkozom vele, mert tényleg fölösleges vakon motyogni a Látók szavait, attól a mi szemünk nem nyílik ki. Amennyit tehetünk, az maga a látás, ahhoz meg nem kellenek se szavak, se kérdések, se semmi, csak a nyitott szem :)

Ramanát is nem olvasni kell, hanem érezni. Csenben maradni egy szép percre, és érezni a madarak dalában, a víz csobogásában, a szél suhogásában, vagy a virágok nyíliásában. Mert mindenben ott van, csak ki kell nyitni a szemünket és látni. Nem szavakat nézni és olvasni, hanem egyszerűen Őt látni. Ahhoz viszont előbb magunkat kell meglátni, hogy rájöjjünk, a kettő egy és ugyanaz. Ugyanaz az Önvaló, ugyanaz a határtalan élet vagyunk Mi is, mint Ő, és minden, és mindenki más körülöttünk. A nevét se kell tudnunk, azt se hogy mit csinált, és miért, egyszerűen csak látni kell. Mindenféle tudás nélkül.

Az elmém természetére meg őszintén szólva már sz@rok rá :D Annyira szételemztem már az elmémmel az elmémet anélkül, hogy haladnék valamit, hogy már nem érdekel. Csináljon, amit akar, pont ezzel rontottam el, hogy na majd én kordában tartom, és csak húde spiri dolgokon fog kattogni... Úgy szorítottam saját magamat börtönbe, ahogy azt csak lehet. Dehát ez a hibát is el kell követni, hogy megtanulja az ember a leckét :)

fehercsongor képe
Ezt szépen írtad.Beleborzongtam"nem olvasni kell, hanem érezni"
2011. március 18. péntek, 14:57 | fehercsongor   Előzmény

Eunuchok társalgása a szexről .- jutott eszembe . Egy az élet lehetséges megélései közül . Míg újdonság , addig érdekes , de rá is lehet szokni . Üdvözlettel : felacso

Aditi képe
Na igen, én is vhol itt tartok.
2011. március 18. péntek, 15:14 | Aditi   Előzmény

Állok a hegyem előtt és latolgatom: "na, akkor ez sem vált be, nem baj. és akkor????" Szóval egyrészt megkönnyebbültem, mert látom, h felismertem újra valamit, ami nem működik, ezen a zsákutcán sem megyek tovább, remélve, hogy a végén mégiscsak van egy lyuk.... nem kell többé sziszifuszinak lennem, mert megláttam, h eddig az voltam.

Okés. Na de akkor miiiiiiiiii????? a másik oldalon ismét azt érzem: már megint hiábavaló (vagy jórészt az) dologba fektettem az energiát, és a leginkább az zavar, h jottányit sem jutottam előbbre, és egyáltalán nem találtam meg a kulcsot, azt, ami végül beválik.

Már tökre nem érdekel, h mi az, esküszöm, bármire hajlandó vagyok, bármilyen gyakorlatra, vagy megfigyelésre, érzésre, vagy nem érzésre, csak megtalálnám már, mi az, ami kiemel a saját magam alatt vágom a fát-ból.

És úgy tűnik, a mesterek nekem sem elegek ehhez, még ha "igazuk " is van.

És ha valamit érzek, hát azt újra, újabb kétségbeesésem és megnyugvásom után, erősebben mint valaha, hogy igen igen igen van megoldás, és hogy bennem van és hogy teljesen egyéni és hogy VALAMI NAGYON EGYSZERŰ amit nem látok.

Egyszerűen tudom, nem tudom hogyan, érzem, minden zsigeremben érzem, szinte kiabál bennem. Itt vagyok! Fogj meg! Ragadj meg és használj fel! benned vagyok születésedtől kezdve! Használj! Tedd ezt minden nap, minden alkalommal, amikor nem vagy jól, és JÓL LESZEL!!!!!!!

Ez a valami az én igazságom, nem a volt pasimé, aki kanálhajlítgató gyógyító nagyon okos és nagyon tud, nem a Dalai Lámáé, de még csak nem is a legtisztább szívű Jézus Krisztusé és egyáltalán senki másé. csak az enyém, mert rólam szól, én szülöm meg, mert bennem rejtették el, csak tudnám hová a búsbüdös bánatba , és miért ilyen mélyre, h ennyi kelljen és ennyiszer megdögölni érte.

És még mindig nem tudom, hogyan leljek rá.

Most várok, mert nem érzek megoldásnak semmit. Semmilyen újabb olvasmányt, filmet, könyvet, beszélgetést, zenét, tennivalót, döntést, belső vagy külső megoldást, szerelmet, szeretetet, bölcsességet, ráérzést - egyáltalán bármilyen gondolatot, ösztönt, vagy érzést.

Azt hiszem legszívesebben nem csinálnék a világon semmit, csak ritkán énekelnék egy jót, oszt kész. Talán egy egy jó szex is beleférne még olykor... :)

Nagyon gáz.

Egy dolgot vettem észre ma reggel: a tavaszt. Ez klassz volt, csak egy pillanat, de felismertem márciust, és felismertem, h gyerekkoromban ugyanígy ismertem. És hogy más, mint mondjuk május. Érdekes volt. Kinyitottam az ablakot, és megcsapott, kidugtam az orrom és szívtam be a levegőt, meg a napba tartottam egy picit az arcomat, aztán mentem tovább a többi ablak felé. Aztán megint kinéztem, keresve, h ott van-e még. És ott volt. Nagyon érdekes. Azóta is ott van.

Namaszte

Spiridínó,most az egyszer kivételesen nem értek egyet
2011. március 18. péntek, 18:37 | Éva.   Előzmény

Spiridínó,most az egyszer kivételesen nem értek egyet veled,abban a kérdésben,hogy Ők
csak Látók,és nem ,,Szemnyitogatók''.

Igenis ,hogy Szemnyitogatók !
Akiknek kevés homok van a szemében és kellő alázattal ki tudja nyitni a szívét is ezekre a dolgokra,az bizony be tudja fogadni,amit mondanak,és csak az egyéntől függ,mit tud megvalósítani belőle.
Csak is tőlem függ,hogy mennyire tudom átadni magamat,és akkor be tudok fogadni bármit.Hiszen eredendően és potenciálisan birtokolnám ezeket a dolgokat,csak aktuálisan vagyok süket és vak.

A saját agyalásommal nem jutottam semmire,és gondolom ez senkinek sem újdonság:)
Nekem amik irányt mutattak:
a Védanta,a Szánkja,a Buddhizmus,a Tradiconalista szerzők,a Szolipszizmus ,mint filozófia ,Jézus tanításai,és a megvilágosodott ,megvalósult mesterek,mint Sankhara,Maharsi,és mások.
Azért kell ezt elmondanom,mert nagyon sokat köszönhetek nekik.
Nélkülük elmerültem volna ebben a new ages ragacsban,amivel elárasztanak minket...
Igenis ,hogy egy kereső embernek kell egy olyan biztos iránymutatás,ami mindig is az ,,úton'' tartja,és nem engedi,hogy az ember beleragadjon olyan dolgokba,ami pont ,hogy eltéríti Önmagától.

Szóval mindenki gondol,amit akar és tesz amit jónak lát. Én csak a tapasztalatomat mondom el. Én is voltam spirituális válságban,amikor már azt sem tudtam ,,hol lakik a jó Isten'',és voltak rövidebb ,,eltévelyedéseim'' is,meg mindenféle szenvedésem,meg minden olyan problémám,ami itt mindenkinek valamikor,és azt tudom mondani,hogy mindig ez volt a biztos pont,a biztos útmutatás,hogy visszataláljak önmagamhoz.

Azt mondod Spiri,hogy nekik sem hiszel.De én meg azt mondom,hogy azért nem,mert nem ismered ezeket a tanításokat.Ha az ember tanulmányozza a Szánkját,vagy a Védántát,
akkor jön rá,hogy hogyan is vannak a dolgok,mi a világ,és mi vagyok benne én,és hogy is van ez a dolog Istennel?
És ,hogy miért jó ez nekem? Mert eloszlatja a tévképzeteimet,felfogom az addig
felfoghatatlant,és ezek a legalapvetőbb dolgok ahhoz,hogy bármi ,,magasabb rendűt''képes legyek megvalósítani,hogy egyáltalán tudjam miről is van szó,és ne csak fantáziáljak róla.
Azokról a tanításokról nem is beszélve,amik praxist is adnak.Buddhizmus, Zen...és hadd ne soroljam,mert azért nem véletlen ,hogy általában ezek által lehetséges valóban elérni a megvilágosodást,és nem úgy hogy itt évek óta beszélgetünk róla:)
Nincs nekem ezzel sem,semmi bajom csak úgy éreztem ,hogy ezeket a tanításokat,és ezeket a Mestereket meg kellett védenem,mert én mindent nekik köszönhetek.
Ez nagyon sok,és mégis kevés még,de csak tőlem függ ,hogy mennyi lesz belőle.Viszont egy dologban biztos vagyok ,hogy nélkülük még mindig az ezotériában dagonyáznék,és nem hogy fényévekre lennék,mindenféle metafizikai megvalósítástól,de azt sem tudnám ,hogy mi az.Ha másért nem,már ezért is érdemes foglalkozni ezekkel a dolgokkal,hogy az ember legalább tudja,hogy ,,merre van az arra''.

spiritosaurus képe
Kisgyerekként, amikor még a szüleink voltak a Mestereink (mert
2011. március 18. péntek, 20:44 | spiritosaurus   Előzmény

Kisgyerekként, amikor még a szüleink voltak a Mestereink (mert nagyon más választásunk nincs abban a korban ugye) a Télapóról is csak el kellett olvasnunk egy-két oldalt és máris elhittük, hogy létezik. Pláne ha még az utcán megláttuk a beöltözött sörpocakos bácsit, aki csokimikulást osztogatott a puttonykából... Most viszont mégis mind tudjuk, hogy mi a helyzet :)

Szerintem a különböző vallásokról olvasgatni is ugyanez a szitu csak más köntösben. A "felnőttekre" lett szabva :) Ha annyira nagyon nagy és egyetlen igazságot tud a Buddhizmus meg a Zen, vagy a Védák, Biblia, teljesen mindegy, akármelyik, akkor miért fut mégis mind külön néven? Miért nem lett belőlük a mai napig sem összegyúrva egy egyetemes nagy vallás? Mert mindegyik egy szubjektív oldal akárhogy is nézzük. Ezen tanok olvasása és tanulmányozása számomra már egyáltalán nem megnyugtató és semmilyen tévképzetemet nem oszlatja el. Nem nem ismerem őket, hanem egyszerűen eleget olvastam, hogy rájöjjek semmi különbség nincs köztük. Mindegyiket megalkotta valaki, aki megtalálta a saját útján az igazságot, a többi meg elhiszi, hogy ugyanazon az úton majd ő is eljut. Mert mi csak úgy futószalagról jövünk.

Szerintem ők akkor sem szemnyitogatók. Nem ők nyitják ki a szemedet, mert akkor már rég mindenki megvilágosodott volna, aki ezeket kellőképp tanulmányozza. A szemedet neked kell kinyitnod, és ha pont nyitott szemmel tanulmányozol egy ilyen olvasmányt, akkor lehet, hogy megérted, meg átjön, meg minden, de akkor se ő nyitotta ki a szemedet, azt neked kell kinyitnod. Lehet, hogy jelen volt körülötted a mindenségben, de nem tett semmit, te olvastad az általad kinyitott szemeddel, az általa is nyitott szemmel alkotott igazság adminisztrációját. Ha viszont meg nyitva van a szemed, akkor meg tökmindegy hogy olvasmányt tanulmányozol, vagy nem, mert mindenbe meglátod az igazságot. :) Szerintem.

Ademon képe
Én azt vettem észre, hogy minden ilyen irányzatot és törekvést
2011. március 18. péntek, 21:34 | Ademon   Előzmény

Én azt vettem észre, hogy minden ilyen irányzatot és törekvést az élet termel ki magából, azon belül is az emberek boldogtalansága, szenvedése. Az élet lenne a lényeg csak még nem tudtunk hozzá tisztességesen alkalmazkodni., és ezért folyton melléütünk. Számomra a végtelen sok elmélet mellett, az Élet egészben tűnik a legigazabbnak.

Szerintem tudomány és a vallás harca nem más, mint a fent és a lent harca egymással. Az értelem harcol a szívvel. Az tudomány felülről nézi a világot fizikában és formai anyagból, a spiritualitás pedig alulról a legmélyebb egység és határozatlanság világából. Ugyanannak az univerzumnak a két oldala, és mindkettő nehezen fogadja a másikat :) Valójában meg csak az emberek képtelenek még egészben látni a kettőt. Az Élet már rég megvalósította önmagában mindkettővel az arany középutat :)

Ha építünk egy házat és bizonytalanok vagyunk, hogy megáll-e a lábán akkor megvizsgáljuk az alapokat. Ha már látjuk, hogy "Áh, tehát így működik!" akkor nyugodtan tudunk lakni a házban. Miért maradnánk lent az alaksorban, ha már van egy szép házunk? :) Igaz, hogy az Önvaló tart mindent, de a lényeg az Élet!

fehercsongor képe
Miért maradnánk lent az alagsorban
2011. március 18. péntek, 22:16 | fehercsongor   Előzmény

Ha egy vastag , üvegfalú házban laknék , akkor gyönyörködnék annak fénytöréseiben ,csillanásaiban , és nem föltétlen mindig a legfelsőbb szintről .A zajosabb , élettelibb , fent és az elvonultabb mély mindegyike tartogat vonzót , attól függően , hogy éppen melyikre hangol a kedélyhullámzásom . Üdvözlettel : felacso

Ademon képe
Végül is le szabad oda menni, de lényeg a ház maga. A tetőre se
2011. március 18. péntek, 22:21 | Ademon   Előzmény

Végül is le szabad oda menni, de lényeg a ház maga. A tetőre se kell mindig felmenni.

fehercsongor képe
A ház se lényeg .
2011. március 18. péntek, 23:52 | fehercsongor   Előzmény

Szénakazal , Napfény , kis patak , tehenek és fejőlány , és egy guru .Mi kell más ?
Üdvözlettel : felacsó

Ademon képe
A ház csak egy szimbólum; a világegyetemet és az életet
2011. március 19. szombat, 0:11 | Ademon   Előzmény

A ház csak egy szimbólum; a világegyetemet és az életet szimbolizálja.

Aditi képe
Én úgy tudom, a selfet. (önmagad)
2011. március 19. szombat, 1:51 | Aditi   Előzmény

Én úgy tudom, a selfet. (önmagad)

Ademon képe
Nem. Én vagyok, aki lakja a házat :)
2011. március 19. szombat, 2:10 | Ademon   Előzmény

Nem. Én vagyok, aki lakja a házat :)

Aditi képe
Igen, de az álmokban
2011. március 19. szombat, 2:50 | Aditi   Előzmény

pl. a selfet szimbolizálja. Figyeld csak meg.

Namaszte

Ademon képe
Jaj, nem tök mindegy? :) Nem ez lényeg :)
2011. március 19. szombat, 3:13 | Ademon   Előzmény

Jaj, nem tök mindegy? :) Nem ez lényeg :)

Aditi képe
Én kristály-palotában laknék.... :))))
2011. március 19. szombat, 2:20 | Aditi   Előzmény

Ami az összes színt szórja ezerfelé. A közepén lenne egy kupolás, tükrös terem, amiben zenélni lehet, és csengő hangáradatban fürödne, aki ott hallgatja a zenét, vagy velem énekel.

Barlang fölé építeném, ahova lépcsőn lehetne lemenni a palotából, egy kanyargós lépcsőn és a barlangban, lenne egy medence, vagy gyógyvíz, és ott másféle, mély és csendes és halvány fényekben és hangokban lehetne fürödni, és gyógyulni.

És a palota tetején egy kicsi toronyszoba lenne, titkok és csodák szobája, a csendé, az erdők és a madarak énekéé, és a fényé, amely betöltené, és az ablakokon keresztül be lehetne látni az egész környezetet, az eget és a földet is.

:)

Namaszte

Aditi képe
Gyönyörű
2011. március 19. szombat, 2:49 | Aditi   Előzmény

:)

(Az első. A második romantikus, ámde kevésbé lakájos. :)

Namaszte

Feliratkozás Hírlevélre