Ademon blogja | Önmegvalósítás.hu
celok.jpg

Egy ideje olvasgatom, az írásokat, kritikákat, véleményeket és egyre jobban felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon itt hányan tudják tudatosan, hogy mit is akarnak valójában?

flakk.jpg

Tegnap találtam ki :)

Flakk

A flakk annyit tesz: "Valami, ami van". Olyan dolog, amiről nem tudunk semmit, de mégis tudjuk, hogy létezik még ha nem is tudjuk kifejezni. Intuitívan érezzük, hogy valós. Lehet egy szükség, egy nem tudatosult cél, vágy, esetleg valami, ami hiányzik még a "képből". Bármi, amit még nem tudunk megfogalmazni, de létezik.

Ha tudod, hogy tartasz valahová, de nem tudod hová, akkor egy flakk felé tartasz :)

valasztas.jpg

Vegyük végig, hogy a különböző létállapotok és élet-megoldások milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak a lélek számára.

Pl. itt van néhány:

- Alárendelni magunkat egy felsőbb akaratnak és összeolvadni vele, ezáltal akár szeretetnek élni?

- Esetleg megmaradni önállónak, de "szimbiózisban" élni a Felsőbbel?

- Elkülönülni és a saját fejünk után menni semlegesen (pl. művészként vagy tudósként tölteni az időt)?

- Hatalmat szerezni magunknak és azt felhasználva az emberek szolgálatába állni?

haboru.jpg

Sokáig agyaltam rajta, hogy miért érzem azt, hogy a spiritualitásban valami hiányzik? Nem érzem teljesnek legtöbb tanítást, de nem állt össze a kép, hogy miért.

Aztán beugrott.

A legtöbb tanító sokat beszél a pozitív dolgokról, a szeretetről, de alig esik szó arról, hogy veszélyes emberek és helyzetekkel szemben mi lenne a teendő. Pl. Ha valakit megtámadnak, vagy bántanak. Ha valakit meg kéne védeni, ha harcba keveredik valaki...stb.

kaosz-rend_l.jpg

Véleményeket kérnék arról, hogy kinek melyik tetszik jobban és milyen viszonyban van a másikkal.

Nem a jó és rosszról lenne szó, sokkal inkább a szabadság (akár a szabad akarat) és a rendezettség (esetleg egységesség) viszonyáról.

Káosz alatt leginkább a dolgok szabadságát és kiszámíthatatlanságát értem, míg rend alatt a logikusságot és egyértelműséget.

allatvilag.jpg

Ahogy figyeltem az embereket, észrevettem, hogy az társadalomban mennyire leképezhető a különböző emberi természetek milyensége, ha a természetet vesszük alapul. Növényevők, mindenevők, paraziták, dögevők, ragadozók, csúcsragadozók... stb

Egy tanulságos vicc jutott eszembe ezzel kapcsolatban:

"A spirituális mester egy olyan növényevő, aki meggyőzően tudja hirdeti, hogy milyen jó növényevőnek lenni, egészen addig, amíg jön egy ragadozó és meg nem eszi..."

Szóval minden éremnek két oldala van... :)

allatkinzas.jpg

Aki ismeri az tudja, hogy mi van a videó felvételen:

http://www.liveleak.com/view?i=bb4_1283184704

Mindenképpen megnézendő annak aki post-ot ír be, hogy az hiteles legyen.

images.jpg

Érdekes dolog jutott eszembe:

Az Élet értelme az
hogy jobb, mint a semmi
Még mindig valami
mert ha nem lenne,
akkor semmi sem lenne,
az meg nem túl izgalmas :)

De vajon ha a semmi lehetséges,
és az lenne,
akkor én is az a "Semmi" lennék?
vagyis tudunk semmiként létezni?

Nem lennénk korlátozva semmiben se
végtelen szabadságot élveznénk
önmagadat, mint végtelent

Semmi, de Végtelen

Gyakorlatilag Isten lennénk Teremtés nélkül

de vajon van-e értelme egy Istennek világ nélkül?
olyan mint egy anya a gyerek nélkül,

felelemszeretetc.jpg

Talán elsőre kicsit ellentmondásosnak tűnik a cím, de épp azon gondolkodtam, hogy vajon a félelemnek milyen szerepe lehet az életünkben. Úgy gondolom igenis hasznos és szükséges. Ide sorolnám azt is ha valakiben félelmet keltünk.

enlightenment.jpg

Sokszor nehezen igazodom ki a spirituális írások szavain ahol az "Én"-t mint ego-t állítják be.
Jómagam pl. az "Én" alatt mindig önmagamat mint határtalant és végtelent "élem" meg, és egyáltalán nem tűnik egy korlátozó egónak. Számomra a Tudat végtelensége érvényesül benne. A "Magam" pedig sokkal inkább ennek az állapotát, intenzitását érezteti, olykor a "Magam" magára a testre mutat, nem a Tudatra.

Tartalom átvétel