"Legyetek jók, ha tudtok" - a lopásról | Önmegvalósítás.hu

"Legyetek jók, ha tudtok" - a lopásról

13447_ezo_caduseus.jpg

Ma újra megnéztem a "Legyetek jók, ha tudtok" c. filmet, ki tudja hányadára. Mindig újat mond.
Van az elején egy jelenet, ami tökéletesen példázza a szeretet működését és a látszólagos ellentétet a megnevezhető, leírható és definiálható valóság, a földi törvények és a láthatatlan világ, belső törvények, a szeretet működése közt, amiről már sokat beszélgettünk sok fórumon.

A Fülöp atyához menekülő kisfiú az egyik legnagyobbnak tartott bűnt követi el: kelyhet lop egy oltárról. Az Ördög, a kovács, szándékosan küldi az atyához, remélve, hogy két legyet üt egy csapásra, elkapják a fiút, és az atyát is. Az atya nem adja át a gyermeket sem a "pap-társának", sem a csendőröknek. Sőt, hazudik, hogy megmentse! Méghozzá tudatosan!

Eljátssza, hogy megkérte a fiút, kérje "kölcsön" a másik templom papjától az ellopott kelyhet, mert szüksége van rá egy rituáléhoz, és elhiteti a feledékeny öreg pappal mindezt, aki dúlva-fúlva vetette magát a fiú után.

Akkor most ki a hazug, és ki a tiszta?

Az Ördög, aki látszólag a "jóságos" átlagember tetteivel élt, hiszen a templomba vezényelte a kisfiút, amikor az menedéket kért nála, aztán "engedelmesen" betartva a földi törvényeket, elmondta a csendőröknek, hol találják a gyermeket? Őt aztán nem fogják megkövezni, sőt elismerik az emberek.... Hát nem érdekes? Így maradhat mindig láthatatlan a beavatatlan szemek számára.

Vagy Fülöp atya, aki nem tartotta be a földi törvényeket, eszébe sem jutott átadni a gyermeket a csendőröknek, pedig nyilvánvaló volt számára a tett, sőt, hazudott és kijátszott egy papot meg az egész földi ítélőszéket?

Vagy a másik pap, aki "helyesen" cselekedett, mert el akarta kapni és átadni a bűnöst és visszaszerezni a templom "tulajdonát"?

Ez a példa tökéletesen megmutatja, mit jelent az, hogy a motiváció, a szándék a lényeg, ami a szívben van, és intuíciónk által, belső hangunkon keresztül nyilvánul meg, és hogy a forma, a megvalósulás, még ha tettekben is manifesztálódik, adott esetben teljesen eltérőnek tűnhet a motivációtól abban az értelemben, hogy tiszta-e, vagy nem.

Az Ördög látszólag, tetteiben "jó" volt, valójában gonosz. Mert a tetteit nem a szeretet motiválta, hanem a más kárának való örvendés. A misztériumok azt is megtanítják ugyanakkor, hogy az Ördög sem rossz végső sororn, hiszen ő is csak szeretet-hiányos..:) A Gonoszság szeretet hiány. Nincs valamim, és túlságosan tudatlan vagyok, hogy tudjam, meg kell találnom a módját, hogy megadhassam magamnak. Hogy ne hiányozzon. Ehelyett irigykedem, dühöngök, vádolom a másikat, a világot. Bosszút forralok. Majd meg is teszem. És végül örülök, mert sikeres tudtam lenni végre a nagy elnyomásban. Ennyi. Ez a gonoszság. Pszichológia. Szeretet-hiány, és tudatosság hiánya. Nem tudatos érzelmeink uralma életerőnk felett. Valami, amin van esélyünk változtatni. Ezért nem érdemes ítélni. Mert mindenki máskor ér oda, hogy változtatni tudjon. A "jó" és a "gonosz" ugyanaz az energia kétféle manifesztációja. Tudatlan, és tudatos. Szeretet, vagy szeretet-hiány. És mindkettő bennünk van.

Attól függően melyiket hagyjuk uralkodni válik a személyiségünk "jóságossá" vagy "ördögivé".

Fülöp atya a tudatos, bátor szívvel élő, alázatos ember. Aki tudja: nem a tetteinkben méretünk meg Istenünk, az Élet, Önmagunk előtt, hanem a szívünkben. Tudja jól, hogy a szeretet törvénye magasabb törvény a földi törvényeknél. Befogadja a fiút, mert van a szívében megbocsátás és kegyelem. Nem az ítélet szemével néz, és nem az "ördögi" felét látja a fiúnak, sem magának, sem az egész világnak. De azért tud róla. De tudatosságát mutatja, hogy amikor fülest ad a gyereknek a rosszaságáért, mindig hozzáteszi: "Nem te kaptad. Hanem az Ördög!" Mert nem azonosítja őt a viselkedésével, a nem-tudatos energiáival. Ezzel segíti jónak lenni. Belülről jónak. Tanítással. Tudatosságra való neveléssel. Büntetés, és dicséret helyett.

Hazudik a papnak, mert tudja, a gyerek élete, és megmenekülése fontosabb a "méltó" földi büntetés elnyerésénél. Mert az egy lehetőség a tanulásra. A fejlődésre. A kegyelem elnyerése, a megbocsátás megtapasztalása a legnagyobb tanító erő. Szemben a büntetéssel, mellyel a korlátozáson, a lélek és a test megalázásán kívül nem sok mindent lehet elérni.

(A Waldorf iskolákban nincs büntetés és nincs dicséret. Nincs értékelés. Nem az összehasonlítás a lényeg a tevékenységekben, a tanulásban. Nem az eredmény. Hanem a folyamat, és az, hogyan vagyunk képesek átélni azt a folyamatot. Éppúgy mint az életben, ahol az út az élet, és a boldogság, és nem valamiféle cél, vagy eredmény. És éppúgy, mint a szeretetben.)

A másik pap az egyház szolgája. Nem a maga ura. Nem lát a felszín mögé. Csak a szabályokon és a felszínes ítéletein keresztül képes élni. Nem ura önmagának, az érzelmeinek, az ítéleteinek. Nem lát tisztán. Tudatlan. Szolgál egy rendszert, amely előírja neki, mi a jó és a rossz. A csendőrök ugyanígy, csak az állam oldalán.

Fülöp atya "öntörvényű" ember. És a törvény, ami belülről vezérli: a szeretet. A Szíve. Ez kitaszítja őt az egyház köreiből, és a világ köreiből is. De ő jobban bízik a sorsában és a szíve hangjában annál, hogy feladja azt, amit belülről érez, a szíve tiszta hangját. Nem okos ember. És nem is annyira tudatos, mint a nagy mágusok, (Mózes, Jézus, Buddha, Mohamed..stb), akik ismerték a mindenség titkait. De egy fontos kulcsot ismert: a szív erejének kulcsát. Amely az Élők közé sorol.

Az ördög, a csendőrök, és a pap nem ÉLNEK, mert nem tudnak szeretni. Nem hallják a szívük hangját, a szeretet hangját, amely értelmet ad az életnek, és kiemel a szolgaságból. Csak vegetálnak. És tudatukat saját, nem-tudatosan megélt érzelmeik és ítéleteik szolgálatába állítják.

Az ember, aki valóban ÉL, (A szó Jézus által is megfogalmazott értelmében), ÖNTÖRVÉNYŰ abban az értelemben, hogy nem kollektív törvények szerint él. Hanem a szeretet törvénye szerint. Bízik magában, a szíve szeretetében, a szelídségében, a türelmében, az elfogadásában, az erejében, amely segíti a tudatosságának útján, abban, hogy mindig, eképpen cselekszik és dönt "helyesen", mert belülről és a belsőt látva láthatja csak az ember a valóságot. A motivációban. A felszín mindig felszín marad, amíg csak világ a világ.

"Legyetek jók, ha tudtok!" És amikor nem, bocsássátok meg magatoknak. És válasszátok el magatoktól azt, ahogy akkor viselkedtek, és mondjátok: ez csak az ördög... :) , a saját energiáim, amelyek még nem tudatosak. A Sárkányom, az Élet-erőm, amelyen még nem tudok jól repülni. De tanulom.

"A boldogság az út, a szeretet/teljes tudatosság a cél."

Annak a számára, aki megtanul ÉLNI.

Namaszte

Beküldte: | 2009. okt. 08. csütörtök - 23:11

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre