Újjászületés | Önmegvalósítás.hu

Újjászületés

Hozzászólások

20 hozzászólás
Ademon képe
Kéne egy találkozót szervezni a te tiszteletedre :)
2011. május 04. szerda, 20:45 | Ademon

Kéne egy találkozót szervezni a te tiszteletedre :)

Aditi ,ez csodálatos,de ezt te biztosan sokkal jobban
2011. május 04. szerda, 20:56 | Éva.   Előzmény

Aditi ,ez csodálatos,de ezt te biztosan sokkal jobban átéled.
Annyira jó,hogy ez megtörténhetett,és bevallom nem tudtam mire vélni,hogy hirtelen eltűntél,
de hát a létező legjobb dolog történt veled,ami csak megtörténhetett.
Tényleg újjászülettél!
Isten hozott!

Inyó képe
Kedves Aditi! Örülök Neked...! Komoly, nehéz dolgok állnak
2011. május 08. vasárnap, 10:21 | Inyó   Előzmény

Kedves Aditi!

Örülök Neked...! Komoly, nehéz dolgok állnak mögötted, kívánom, hogy ...legyen neked JÓ!
A hálát veled együtt éreztem, mikor olvastam írásod!
Köszönöm.

Aditi képe
Én is. :))
2011. május 08. vasárnap, 12:57 | Aditi   Előzmény

Én is. :))

HajduM képe
Mostanában kezdek felfigyelni arra a jelenségre, hogy az írások
2011. május 04. szerda, 21:05 | HajduM

Mostanában kezdek felfigyelni arra a jelenségre, hogy az írások olvasása közben különböző energiákat vélek érezni. Olyasmi módon, ahogyan pl. családállítások alkalmával. Megérzem, hogy az írás igaz-e, őszinte-e, stb...

A Te írásodban nagyon nagy örömöt érzek, amíg olvastam, veled örültem :))) és örülök továbbra is... Örülni jó...
Bár mindig örülhetnénk, de most mindenképpen....

Hurrá, gratulálok, Aditi! Gyógyulást!
2011. május 05. csütörtök, 2:37 | Karmatörlő (útkereső)

Hurrá, gratulálok, Aditi!
Gyógyulást!

Nagyon örülök, hogy sikerült!!
2011. május 05. csütörtök, 10:21 | csaesz

Nagyon örülök, hogy sikerült!!

Kirsikka képe
csatlakozom! :)
2011. május 05. csütörtök, 11:29 | Kirsikka

...és kíváncsian várom, hogy milyen személyesen az "elefántcsordás" Aditi! :)

My liver, my life
2011. május 05. csütörtök, 11:49 | Látogató (útkereső)

Isten hozott Aditi!
Légy te Magad az EGÉSZség:-)

Szeretettel: szeklice

Aditi képe
EGÉSZS-SÉG, SORS
2011. május 05. csütörtök, 17:16 | Aditi   Előzmény

Így van, most már az vagyok, egész, minden szinten. Először fent kellett rendet rakni, aztán magától megjött a segítség, hogy fizikai szinten is rend legyen. És az egész annyira szélsőségesen látványos, hogy az hihetetlen. Előtte minden fel volt borulva (fizikai szinten), ami folyton visszahatott a lelki és szellemi szintre és állandó önkontrollt igényelt, és még így is alig alig volt valahogy.... A transzplantáció után még csak néhány héttel pedig minden lényeges dolog azonnal egyensúlyba került. És minden a lehető legjobban sikerült, történt és állt be. Ez is mutatja, hogy "fent" minden rendben van már.

Tele vagyok bizalommal, és minden apró nehézségen úgy megyek át, hogy tudom, tudatosan vállaltam be ezt az utat, és tudom, mire kell használnom. És ez óriási erőt és örömöt, önbizalmat és tettvágyat ad. Pl. Véralvadás gátló injekciót kell adni magamnak naponta kétszer, még egy jó ideig, és úgy fogom fel, mint szellemi feladatot, a bátorság és a tudatosság gyakorlását. No meg az ügyességét, mert be lehet úgyis adni, h nem fáj. :) És egyre jobban megy. :) És minden egyes alkalommal örülök, hogy beadhattam, mert tudom, ez is azért van, mert kaptam egy nagyszerű, új lehetőséget. És érzem, valóban érzem az örömöt. Olyan csodálatos! Mindent meg akarok csinálni, amit csak tudok, és hatalmas örömöt okoz, hogy felelősséget vállalhatok magamért és az útért, a feladatokért, amit bevállaltam. Most kezdek csak élni. Óriási inspiráció van bennem.

Tudom, hogy mire visszaszokok, teljes életet élhetek és egy ilyen élet lebeg a szemem előtt, de már most is teljesen egészségesnek érzem magam, az összeszokást és a fokozatos felépülést a történet természetes részének tekintem, és valahogy egyszerűen tudom, hogy most már egyenesben vagyok. :)

Amint készen álltam lelkileg és szellemileg, és meghoztam a döntéseimet, azonnal megjött a máj. Összekészítettem a hiányzó papírjaimat, írtam egy listát, hogy mit kell még megcsinálnom, és kiket kell felhívnom a mentőautóból. Írtam egy levelet amiben értesítettem mindenkit, aki kérte, hogy tudni szeretné mikor megyek, és megkértem anyukámat, hogy a SIKERES műtét után küldje el nekik. Vasárnap beszélgettem a volt férjemmel a továbblépés teendőiről, és eldöntöttem hogy bármennyi áldozatot kell hozni, nem várok tovább, fejest ugrok a nagyvilágba, és rábízom magam a sorsomra. El kellett engednem mindent és mindenkit. Elmentem a barátnőmhöz és elújságoltam mi történt.

Másnap reggel hívtak be. :)))))))))))

Az milyen??

Ennyit a tudatosság erejéről. A barátnőm azóta mindnekinek ezt a példát meséli, aki még nem eleget tapasztalta, hogy működik az Univerzum.

Nekem az összes kételyem elszállt.

:)))))))

Nem féltem egy pillanatig sem. Éreztem, hogy ott ülök életem vonatán. Csak tettem, amit mondtak. És megmentettek - újra.

:)))

Namaszte

u.erika képe
Szia Aditi!
2011. május 05. csütörtök, 18:20 | u.erika   Előzmény

Elöször is hagy gratuláljak én is Neked!
Nagyon Nagy Vagy!Óriási! :)

Ez a fenti hozzászólásod az én meg akart,de meg nem írt hozzászólásomra a válasz!? ;)
Már itt tartunk hogy telepatikusan veszed a Neked szóló mondandómat? :)))

Emlékszel amikor elsöként gratuláltam amikor ,,odafent" újjászülettél?
S írtam a végén azt hogy ezek után tiszta sor hogy meg fogsz gyógyulni...?
Számomra az elsö újjászületésed volt a valóságos csoda.
Persze most is kirázott a hideg olvasva a blogodat! ;)
S nagyon boldog vagyok azért is hogy egyike lehetek azoknak akik aktívan követték a látványos változásokat Nálad!
Ezuton szeretnék bocsánatot kérni Töled amikor a ,,gonoszkodó" szerepet játszottam el az életed abban a szakaszában ami meghalt,amiböl újjászülettél.
Olyan ez mint ha a reinkarnáció szisztematikája kezdene felborulni,és olyan kegyelemben lenne részünk hogy egy egy életünket nem lenne muszáj a test fizikai halálával lezárni,és a fizikai születéssel újrakezdeni....!?

Igen.Ahogy fent,úgy lent is.
Ez egy nagyon igaz spirituális szabály,és ezt az igazságot az egyszerü ember mégsem tudja átérezni.
Még én is gyakran hajlamos vagyok figyelmen kívül hagyni,mert ezt nem megérteni kell hanem érezni.S olyankor érzem ezt igazából amikor ,,csodák" -nak lehetek a tanuja,vagy ,,csodák"-at élhetek át aminek aztán belátom hogy én vagyok a teremtöje.
A fizikai világnak az a természete hogy a finomvilágot híven tükrözi.
Tehát Te Voltál a megmentö,és a segítség akik részt vettek benne ott vannak ,,fent" is. ;)

Biztosan tudom hogy tudod hogy ha jóval a mütét elött nem születsz újjá akkor kaphattál volna új májat akár többet is,nem lett volna sikeres a transzplantáció. ;)
Persze örülök most is.Nagyon nagyon!
De számomra az igazi csoda az elsö újjászületésed volt!
Akkor már tényleg azt hittem hogy már nem élsz,s újjászületve bár még beteg májjal biztos voltam benne hogy meg fogsz gyógyulni!

Úgyhogy üdvözöllek már megint! ;)
Kívánom Neked hogy fényeddel olvassz fel Magad körül mindent ami hideg,ami félelmetes,ami sötét!
(na ezt nem biztos hogy sokan fogják érteni... ;)))

Puszi!Erika

Aditi képe
Köszönöm Erika, drága vagy nagyon. Igen, minden így van, ahogy
2011. május 05. csütörtök, 19:12 | Aditi   Előzmény

Köszönöm Erika, drága vagy nagyon. Igen, minden így van, ahogy írtad. És nem kell bocsánatot kérned, a teljes igazság az, hogy nem is emlékszem arra amit úgy írsz "gonoszkodás". Vicc nélkül. :)

Asszem ez így van helyén. És te voltál az, aki észrevette elsőnek a változást és nagyon sokat jelentett nekem hogy megerősítettél!! És ez az, ami igazán fontos!

És te is egy példa vagy ebben a történetben, aki képes volt látni, és belátni, és észrevenni egy változást. A legtöbb ember hosszan ragaszkodik a sémáihoz, a másik emberről alkotott meglátásaihoz, előítéleteihez és nincs annyira nyitott és a jelenben, hogy észrevegye: minden folyton változik, és esélyt adjon magának s a másiknak máshogy látni a dolgokat!

Erről az egyik tanítóm azt a történetet mesélte el, hogy az egyik tanítványa, aki nagyon oda volt érte, mikor egyszer hosszú, évekig tartó távollét után ismét találkozott vele, nem volt megelégedve és számon kérte a mesteren, hogy most miért ilyen és miért teszi vagy mondja azt, amit. Mire a mester ennyit mondott: én is változtam. És ez így van. A tanítvány a múlt képét hasonlította a mester jelen arcához, illetve a róla alkotott elképzelését, és képtelen volt meglátni a valóságot ezen a szűrőn keresztül.

Te a nyitottságoddal és azzal, hogy azonnal mellém álltál a megerősítésben, a változásban nagyon nagy örömet és erőt adtál akkor! Köszönöm Neked!

És köszönöm, hogy használtad a csoda szót. Olvasva rádöbbentettél: ezt akartam megélni, amióta csak keresni kezdtem. 16 évesen vettem egy Újszövetséget, mert meg akartam fejteni Jézus titkát. Hogyan csinál csodát. Csodát akartam az életemben, hittem, hogy vannak csodák, és amikor beteg lettem képtelen voltam elhinni, hogy ez így van jól. Hittem, van egy csoda, ami segíthet.

És van, és megtörtént, méghozzá nem is akármilyen.

Úgyhogy üzenem mindenkinek:még mindig vannak CSODÁK! Itt, bennünk, általunk, a világgal való összefogásunk, az elengedés, az önátadás, a szeretet által születnek. Mert valójában, egy magasabb szinten, így működik a világ.

Puszillak, még beszélünk!

Namaszte

Aditi képe
Köszönöm mindannyiótoknak h velem örültök, nagyon jól esik!
2011. május 05. csütörtök, 16:31 | Aditi

Köszönöm mindannyiótoknak h velem örültök, nagyon jól esik! Puszi

Én nem ismerlek de azért talán így is elmondhatom, hogy örülök,
2011. május 06. péntek, 23:17 | egy kis akárki   Előzmény

Én nem ismerlek de azért talán így is elmondhatom, hogy örülök, hogy most újjászületve ott ülsz életed vonatán, ha már egyszer úgy döntöttél, hogy ott akarsz ülni továbbra is. Jó lehet élni úgy hogy majdnem elvette tőled ezt a sorsod, de te végül akartad hogy ne vegye és akkor sikerült! Sokkal jobb lehet mint anélkül!

fehercsongor képe
Boldog vagyok ,
2011. május 07. szombat, 21:31 | fehercsongor

hogy a volt bátorságod a Számodra legnagyszerűbb döntést hozni , és a megvalósulását végigcsinálni . Ebből is megtapasztalhattad mire vagy képes . ( és ez nem a végső határ .... ) Namaszte : felacso

Aditi képe
felacso
2011. május 07. szombat, 23:10 | Aditi   Előzmény

Örülök, h te is "visszatértél" :), és hogy örülsz velem. :) Már hiányoltam a meglátásaid. :)

Namaszte

u.erika képe
Sziasztok!
2011. május 09. hétfő, 22:24 | u.erika

Ez a hozzászólásom tulajdonképpen a ,,leves" cimü blogban csúnya vitába fajult témához szól,de úgy érzem ide jobban való.

Nem tartom helytelennek sem a szervátültetést,sem a vérátömlesztést.
Elmondanám hogy amikor leesett a tantusz hogy az 55 évesen meghalt apám szervei nagy valószínüséggel is erre a sorsra jutottak,jó érzéssel töltött el a tudat.
Több okból is....
S jó érzés belegondolni abba is ha 2-3 ember ennek köszönhetöen él most is új születésnappal mint ahogy Aditi is,nekem olyan mint ha ismeretlenül is ök a hozzátartozóim volnának.Valahol a nagyvilágban...

Szoktam vért adni rendszeresen már évek óta.
Itt németországban vannak helyek ahol a véradásért pénzt adnak,és meg is fordult a fejemben hogy oda menjek,de most az Aditi blogját olvasva jó hogy mégsem tettem mert borzasztóan resteltem volna magam.
A véradásról a vélemények mindíg is megoszlottak,tehát nem is csodálkoztam azon hogy itt is felmerült a téma.
Annyi ostobasággal,és ostoba feltételezésekkel találkoztam már hogy ha már nem lettem volna tapasztalt véradó bizony én is megrettentem volna! :)))
A véradás nem kötelezö.
Tehát az ad vért aki akar.
Illetve az önkénteseket is elözetes vizsgálatnak vetik alá,elsösorban az ö érdekében hogy nem veszélyezteti-e a saját egészségét a véradással.
S teljesen steril körülmények között történik a müvelet,senkit nem szúrkálnak AIDS-os tükkel. ;)
Ezt is hallottam már csak azért említem meg hátha valaki így tudja. :)))

A szerveink biztosan hordozzák a saját energiánkat,de én hiszek abban hogy a vonzás törvénye erre az esetre is érvényesül,tehát az is lehet Aditi hogy egy ,,nagy guru" máját kaptad meg,és most pikk pakk Belédszáll a tudása! :))))

Szerintem vagdalózás,és ítélkezés helyett kérdezzük meg Aditi hogy hogy érzi magát,hogy van-e valami szokatlan dolog ami feltételezhetöleg a máj eredeti gazdája tulajdonságát hordozza..!?
Én marhára kíváncsi vagyok,olvastam már könyvet is amit egy szívátültetett nö írt,és a téma nagyon izgalmas.Állítólag minden ilyen esetben érdekes történések vannak a mütét után nem sokkal,vagy már a mütét után azonnal...

Olyan jó lenne ilyen élmények beszámolóit olvasni olyasvalakitöl akit ismerünk! ;)
Bár ezek után ha nem lesz kedve hozzá Aditinak azt is megértem... :P

Üdv!Erika

Aditi képe
Test és tudatosság a transzplantációban
2011. május 11. szerda, 23:25 | Aditi

Szia Erikám és mindenki, akit érdekel a téma "testközelből" :) !

Végre egy józan hozzászóló, és köszönöm, hogy feltetted a kérdéseid, mert már készültem, hogy írjak, de így sokkal jobb, hogy nem vaktában kell, hanem valakiknek válaszokat adva.

A legfontosabb, amit ezzel kapcsolatban a legelején el kell mondanom, az az, hogy az, hogy egy szerv, vagy egyébként bármely más dolog is :) az életben mennyire befolyásol minket, a tudatosságunkon múlik.

Tudata még a sejteknek is van, a szerveknek is, a szerv-rendszereknek is. Amikor kommunikálunk a szerveinkkel, egy magasabb szintű tudatosságot viszünk bele: amikor szeretjük és hálásak vagyunk a létezéséért, a munkáért, amit végez, emeljük a rezgésszintjét, mert neki ez nem dolga, nincs benne a "programjában/tudatszintjében/elvégzendő teendőiben.

Kicsit ahhoz hasonlítható, ahogy a növények tudatszintje különbözik az állatokétól egy kategóriát, és az állatoké az embertől. (Nem egy precíz analógia, de nagyjából). A szerv-tudat alacsonyabb szintű, mint az emberi tudat, de bizonyos pontokon összeér. A vér például az asztrális világunk manifesztációja, az összes jó és rossz érzelem, töltés benne van, félelem, vágy...., a szív a központja a szervrendszernek, amely ugye a szeretet-központ, az érzelmek szabad áradásának és áramoltatásának vagy blokkjának a helye. Aki pl. állandóan elfojtja az érzelmeit, számolhat a szíve és az érrendszere rombolódásával.

Az emberek legnagyobb része az asztrális valóságában él. (Azt hisszük, mert ezt a mintát láttuk és tanultuk, sőt évezredeken át örököltük, hogy mi az érzelmeink vagyunk, a gondolataink, meg a testünk.) Ha jót érez megörül, ha rosszat, elkámpicsorodik. Meghatározza magát/hangulatát/közérzetét/döntéseit/tudatosságát vele. Nem tud elvonatkoztatni, nincs meg a tudatossága a jó és rossz szemléléséhez, önmaga szemléléséhez, reagál az elméje mindenre, ösztönösen, mert teszi a dolgát, és senki nem mondja meg neki mikor működjön, és hogyan. Ha valami kellemetlen éri, rosszul érzi magát, és úgy érzi ....és valami negatívra gondol, ezzel már teremti is. Ha valami jó, akkor euforikus lesz, de aztán jön a kiegyenlítődés, minden jót rossz követ és minden rosszat jó, és ezért újra meg újra ugyanazokat a helyzeteket vonzza be, ismétli, és nem érti miért.

Mert az asztrális valóságával azonosítja magát. A világról és önmagáról alkotott tévedésekre, sérelmekre és félelmekre alapozott hamis képe (ego) irányít, az előítéletekkel, hogy védje magát, a sémákkal, hogy biztonságban érezze magát.

És mindeközben nem képes érezni a szeretetet, a létezés örömét, a csodát, hogy milyen tökéletes ez a világ, még ha jó és rossz keveréke is, és hogy milyen fantasztikus hogy részt vehetünk ebben az óriási játszmában, ami a legnagyobb kaland a létezés porondján és még csak nem is kell akarnunk tudni, hogy mi fog történni. :)

Az az ember, aki azt hiszi, az érzelmei és az elméje ő, és befolyásolja a lelkiállapotát minden egyes gondolata és másoké, aki tudatlanul beengedi mások energiáit mindenestül és még nem tudja elválasztani, akiben ösztönösek az ego reakciói, a félelem és a vágy irányítanak, nos, azt az embert erősen befolyásolni fogja egy vérátömlesztés. Ugyanis úgy éli meg a tudata (önmagáról tudott képe), hogy őt most "kicserélik". Hiszen valami változik. Új töltések érkeznek, új érzelmek, sosem tapasztalt félelmek töltései vándorolnak az ereibe és ezt fizikai szinten nagyon meg lehet érezni. ("Szomorú vagyok" - mondja az ilyen ember. És az is. Pedig valójában nem az, mert nem ő a szomorú, csak azt az érzést éli át, a teste.)

És mindez azért, mert ő maga határozza meg a tudatszintjét azzal, ahogy gondolkodik, amit tud vagy nem tud önmagáról, és a világról.

Nekem valami miatt akkora kegyelemben van részem, hogy igaz, hogy sok szenvedés árán, de összeszedhettem azt a tudatosságot, aminek most van esélye ezen felülemelni, ha én is akarom és teszek érte. És addig nem is jött a máj, amíg ezt meg nem léptem. Ez egy nagyon hosszú tanulási folyamat volt, amiben tanultam, és tanítottam az elmémnek, hogy nem a testem vagyok, és megtanultam így megélni magam. Eszméletlenül sokat kellett tanulnom, és treníroznom, figyelnem magam, blokkokat oldani, illúziókat leleplezni, és legfőképp meg kellett tanulnom elengedni és szeretni, figyelemmel lenni, kinyílni a világra, jót és rosszat elfogadni és megtanulni bánni velük szeretettel, míg végül megtapasztalhattam a szeretetnek azt a minőségét, amely felül áll a testen, és mindenen, amit az képvisel és vonz, az ösztönöktől kezdve az érzelmekig, a gondolatokig, az egész duális valóságig, és amely így felül áll a test bármely részén és funkcióján, a kémián, és kommunikáción, ami ott zajlik. Ez a szeretet-minőség a létezés öröme, a puszta gyönyörködés, a "csak" lenni tudás, az élet ünneplése, az egység megélése azzal, amit szemlélek, egy határtalan boldogság, ami "csak" van. Nem azért szeretek, mert bármi okom van rá, vagy szükség. "Csak" boldog vagyok. Szimplán.

(nem azt állítom, hogy megvilágosodtam, és akkor most már ez egy állandó állapot, de ez az egész történet volt a beavatásom mindhárom szinten, és mostantól ezt gyakorlom. tudatosan :)

Az emberi tudat képes ezen a szinten működni, ám ez a szint az egész duális valóságon, a földi, manifesztálódott jelenség világon felül áll. Más rend szerint, törvények szerint működik, és semmi ami a testből való nem "érti", még az elme sem, ami azért jó, mert amikor ezt megéljük, minden más részünk besorakozik alá, szépen a helyére, és helyreáll a harmónia, valamint egyetlen része a testünknek sem képes hatalmat, befolyást gyakorolni felette, - a máj sem -, mert fordítva működik a dolog: a magasabb szintű tudat emeli az alacsonyabb rezgésszintjét. (Vagyis ezt csinálhatjuk tudatosan, ha akarjuk.)

Szóval azt hiszem ki kellett oldanom egy csomó blokkot és lepleznem egy csomó illúziót, és képessé tennem magam ennek megélésére, hogy úgy élhessem át a műtétet, hogy tudatosan vagyok benne. És ez így is volt.

Meséltek nekem mások arról, hogy összezavarodtak a vértől, hogy depressziósak lettek a tudattól, hogy egy másik test része az ő testükbe került (birtoklási ösztön nem tudatos megélése!), hogy nem tudták kiverni a fejükből a donort, valahogy a "hatalmába kerítette" az érzelmeiket, és nem tudtak hónapokig szabadulni tőle, aztán elmúlt.

Én is vártam, mi lesz, de egy utó-stressz kioldódáson kívül, ami néhány nap alatt lezajlott (nem tudtam aludni, asztrális képek merültek fel, félelmek, de nem tudtam mitől, amolyan pánik-érzés, néhány napig Xanaxxal aludtam, meg dolgoztam egy kicsit rajta, aztán elmúlt), meg a gyógyszer-mellékhatásain kívül, amit szintén sikerült csökkentenem, nem volt semmi érdemleges, ami a vérátömlesztéssel, vagy a májjal kapcsolatos tudat-módosulást érinti.

Ellenben két fél éber álmomban megálmodtam előre, hogy mi lesz. Ősszel, a vonaton ülve egy két percre elmerülve az álomszerű állapotban, tisztán láttam egy kezet, amiben egy gyönyörű, egészséges, fiatal máj volt. Mintha megmutatták volna, hogy kiválasztották. Ez éppen akkor volt, amikor meghoztam belülről a döntésem, hogy elfogadom ezt a sors-utat (vagyis a sorosom.) Egy másik alkalommal pedig egy fiatal lányt láttam, aki felkelt egy asztalról és kisétált egy templom, vagy kápolna ajtaján a vakító fénybe, miután egy pap kiemelte belőle a máját.

Meg lehetett kérdezni a donor nemét és korát. Egy fiatal lány volt.

A többit várom. Tudom, hogy a máj szinte minden szervrendszerrel kapcsolatban áll, enzimeket, hormonokat termel, a cukorháztartásban részt vesz, a tisztításban, a vesékkel, a keringésben, mindenben. Olyan, mint egy karmester, átszövi az egész szervezetet a kémiája, befolyásol mindent, a szexuális élettől (ugye, a fehérmájúak.. :)a gondolkodásig, az emésztéstől az étvágyig.

De azt is tudom, hogy a szellemi tudatosság mindezeken felül áll, és mindezen folyamatok felett hatalmat bír. Ezért ha akarom, szolgálatba állíthatom a testem, gyógyíthatom, és harmonizálhatom a májjal, befogadhatom örömmel és hálával a szívemben és elfogadhatom, és így befolyásolhatom a kémiát, és a harmonizációs folyamatot, ami most a máj és a szervezetem között zajlik, összesimíthatom szépen őket a szeretettel és az elfogadással, és felszólíthatom az immunrendszeremet, hogy ne harcoljon ellene ösztönös erőkkel, de fogadja el a változást, álljon át egy új rendszerre, amiben ugyanúgy képes megvívni a kórokozókkal, mint azelőtt.

Meggyőződésem, ez a pszichés háttere annak, hogy van aki nagyon sok immunszupresszánst kell hogy szedjen, és van aki alig szed. Aki tudat alatt görcsöl, és harcol a helyzet ellen, fel nem ismert ellenérzései, előfeltételezései és félelmei miatt (ami egyébként mind csak információhiány és tévedés), annak harcol a szervezete, a teste is. Aki teljes átéléssel, és őszinte befogadással, elfogadással a sorsa iránt képes magát a változásnak odaadni, örülni az újnak és annak, amit az ad, jóval és rosszal együtt, annál működik a szellemi törvény: a test csak az autó, a vezető a tudat/tudatosság.

Nekem akkora mázlim van, hogy ezeket előtte tisztázhattam, és tudatosíthattam, és a sorsomnak átadva magam, félelem nélkül mentem a műtétre, mondhatni boldogan. Ez a boldogság azóta is tart, azt hiszem talán abból a tudatosságból fakad, hogy sohasem adtam fel hinni, hogy a sors nem ítél minket sohasem kínlódásra, betegségre, hogy az élet gyógyít, feloldoz és megvilágosít, és minden erőt és tudatosságot megkapunk a feladatainkhoz, bármilyen nehezek. Mert a sors természete ilyen. Csak meg kell tanulni felismerni és elfogadni. Ez a neheze.

Valószínűleg nem rosszul csinálom, mert ahhoz képest, hogy az utó-műtétek alatt nagyon közel voltam a halálhoz többször is, és iszonyatosan legyengítette a testem a 12 napos lélegeztetőgépes altatás hogy csak egyet említsek a "finomságokból", rekord gyorsasággal gyógyulok. A nővérek sem nagyon hitték, hogy egyhamar szabadulok, pedig jó pár májast láttak felépülni, ehhez képest három hét múlva itthon voltam, és folyamatosan, napról napra erősebb vagyok.

Tisztában vagyok vele, hogy a java most jön, ami a tudatosságot és a gyakorlást illeti. Legyőzni a testet/megszelídíteni nagyon nagy feladat, és a gyógyszereknek mellékhatása is van, ami majd idővel eltűnik, ahogy csökken, de egyenlőre még megzavarja az idegrendszert, befolyásolja a pulzust...stb, és szinte érzem, ahogy a máj és a test kémiája "ütközik" és egybeforr, kiegyenlítik egymást, ismerkednek és megoldásokra találnak. Kiloltódnak szokások a testben és új szokások születnek.

Csakúgy, mint az életemben is. Nem hiába mondják: új máj, új élet, a máj az élet lakhelye, a harmadik, a Napfonat, az Élet-energia-központ- csakránál. De nálam ez egy tudatos folyamat, én tudom, és miközben lábadozok, tudatosan tervezem a jövőm, amit megígértem magamnak a műtét előtt és közben is. (Erről az élményemről majd egy másik blogban írok, ha érdekel valakit.)

Természetesen hagyni fogom, hogy bármit hoz és ad a máj, az beépülhessen, de meg fogom figyelni magam, és csak azt tartom meg, ami épít, erre használom a tudatosságom.

Az eddigi hatások: azonnal elkezdett kifehéredni a bőröm, kerekedni az arcom, nyoma sincs a száraz, kicserepesedett könyöknek, és bokának, az állandó viszketésnek és fájdalomnak evés után. Szinte mindent megehetek, ami fenomenális élmény minden egyes étkezéskor és egy újabb hála-dömping, ami ezerrel gyógyít. Soha életemben nem voltam lelkileg ennyire feltöltve, annyira beindultak a csakráim, csak úgy vibrálok sokszor az energiától, és a problémákat is jóval hatékonyabban kezelem. A szellemi képességeim is kierősödtek, ugyanazok, amik már megvoltak, de most sokkal gyakrabban veszem észre, hogy működnek, még nem szoktam meg, hogy tudom, hol van aki telefonon hív, mert látom, meg ilyenek. Csak úgy beugranak, sokszor. Sokkal jobban érzékelem a határokat az ego és az intuíció között, és jobban tudok elengedni, a flowban vagyok, és csak arra vágyom. Jobban tudok figyelni a környezetemre és erre törekszem is, de már megy is, mert van energiám. A máj a legfőbb energia termelő szervünk.

Figyelem a folyamatokat, lovagolok jó és rossz hullámain, gyakorolok, edzem magam, készülök lelkileg az új életre és arra, hogy most a helyemre kerülök, és miközben zajlanak a változások tudom, hogy csak az a dolgom, hogy boldog legyek, és éber. Szeressem és fogadjam el magam, a testem, és a lelkem és a sorsom hozta változásokat, ne ragaszkodjak túlságosan semmihez, de mindig megtegyem, ami az én dolgom. Legyek nyitott a világra és tegyem félre a félelmet, mert az illúzió csupán és ez úgyis indig kiderül.

És olyan jó ebben benne lenni! Soha életemben nem tapasztaltam ekkora örömöt és békét, talán csak gyerekkoromban, de arról nem tudtam, és nem tudtam értékelni sem ezét ilyen módon. És visszatért az önbizalmam, mert mindezt én jártam végig, és én, tudatosan választottam: hogy elfogadom a sorsom. Újra érzem, ki vagyok, és a kórházban még az életcélommal kapcsolatban is kaptam útmutatást a "fenti" erőktől. Nem is akármilyet. :)

Most már sokat írtam, remélem, érdekesnek találjátok. Majd még beszélgetünk, ha valami érdekel titeket.

Van egy, ami egész biztosan megmozgatja a fantáziátokat, erről lehet, hogy külön blogot lenne érdemes nyitni. Ugyanis annyi gyógyszert, meg altatót kaptam, hogy két hetet legalább masszívan végig-hallucináltam.:)) Álomban is és teljesen éber állapotban is megtapasztaltam (illetve folyamatosan tapasztaltam) ezt az állapotot, ami különleges élmény volt. Ha valakit érdekel, írok róla.

Remélem, találtok az írásomban hasznosíthatót.

Namaszte

u.erika képe
Szia Aditi!
2011. május 15. vasárnap, 20:26 | u.erika   Előzmény

,,remélem, érdekesnek találjátok. Majd még beszélgetünk, ha valami érdekel titeket.

Van egy, ami egész biztosan megmozgatja a fantáziátokat, erről lehet, hogy külön blogot lenne érdemes nyitni. Ugyanis annyi gyógyszert, meg altatót kaptam, hogy két hetet legalább masszívan végig-hallucináltam.:)) Álomban is és teljesen éber állapotban is megtapasztaltam (illetve folyamatosan tapasztaltam) ezt az állapotot, ami különleges élmény volt. Ha valakit érdekel, írok róla. "

Naná hogy érdekel!
Elöször arra gondoltam hogy folytassuk privátban,de minek..?
Hisz ez a blog olyan mint egy kihalt utca senki nem jár erre. ;)

Puszi!Erika

Hála és öröm, hogy hálás vagy és örülsz
2011. július 19. kedd, 12:48 | DIdiusUS   Előzmény

Szia Aditi,

Én később válaszolok Neked időben, ám szerintem ez nem jelent semmit sem. Nem változtat azon, hogy egy remek emberkét tettél össze magadból:), miután szétestél darabjaidra. Gratulálok.:) <3
Nagyon örülök a lelki fejlődésednek, a sikeres transzplantációdnak. :)
Egy idő után, mikor meglelted a megfelelő lelki segítőket emberi formában, vagy egyéb más alakban, utána már mindenki önmaga mestere, s onnantól kezdve, ha már átlépett önmagán tud normálisan segíteni másoknak is. Azonkívül lehet ráeszmélsz, hogy több, sok dimenzió van.
Lásd pl. nálad a telefonálási dolgok, tudod pl. hogy ki hív, meg látod is, de ez csak a kezdet még neked szerintem.
A fény az nem elhanyagolható momentum. Beavatás. Légy hálás érte, hogy ilyen mélységét az érzékelésnek megtapasztalhattad:)
Nálad bebizonyosodni látom, hogy tényleg minden agyban dől el. A betegség is. S minden testi baj lelki okokra vezethető vissza. A Lelki gondok, pedig előbb-utóbb testi tüneteket produkálhatnak.
De te ERŐS voltál és vagy is, ami szuper:))
Az, hogy látod mindenben a pozitívumot külön kiemelendő:)
Szeretettel: D.

Feliratkozás Hírlevélre