Amikor még a színes is szürke... I. Hálás ünnepek... | Önmegvalósítás.hu

Amikor még a színes is szürke... I. Hálás ünnepek...

faleveles.jpg

Amikor még a színes is szürke... - igen, az valószínű egy téli időszak, mondjuk a kellemes, vidám ünnepek utáni január... - ilyenkor az energiáink elbújnak valami mackóbarlangnak álcázott zugba, reggelente naná, hogy semmi kedvünk kimászni a jó meleg paplan alól a rideg, sötét, szürke semmibe... - ha mégis sikerül, egész nap morcosak vagyunk, kedvtlenek, enerváltak, álmosak... - és alig várjuk, hogy ez az egész állapot múljon már el.
De vajon tényleg állapot ez? És tényleg nincs helye az életünkben? Nem lehet, hogy az érzékeink önálló életet élnek valahogy - nélkülünk, és ez a bajok forrása? Miért nem vesszük kézbe nyomott hangulatainkat, amelyek erősebbnek tűnnek, mint az akaratunk?

MEgannyi kérdés.. - de lásssuk sorban: MIT TEHETÜNKK ÖNMAGUNKÉRT, hogy ne legyünkk kedélybetegek?

1. Először is, kedzdjük stílusosan a kályhánál... :) - vagyis menjünk egy kicsit vissza az időben. Odáig legalább, amikor még jobb volt. Például decemberig, amikor a hónap tele volt nyüzsgéssel, vásárlásokkal, emberi forgataggal mindenfelé, várakozó élményekkel, izgalmakkal, családi találkozásokkal, beszélgetésekkel, rengeteg finomsággal, aztán szilveszter felé vidámsággal, bulikkal, haverokkal - újabb kényeztetésekkel stb... - az persze rendben volt így... Sőt.. - néha még sok is volt..

AKKOR? Hol itt a baj? Nem volt annyi jóban részünk, ami feltölthetett testet, lelket, szellemet? Jutott minden síkra bőven élményünk..- csak nem vagyunk túl hálásak, lássuk be... Vagy rosszul gazdálkodunk a készletünkkel? Legyünk igazságosak az Élethez... - önmagunkhoz pedig őszinték. Túl jó dolgunk volt az ünnepek alatt - és ami most igazán feszít, az a kontraszt talán, a túl nagy bőségből a túl nagy semmibe. A kedvünk, állapotunk nagyon hamar és gyorsan képes a "nassolásos" időszakokat a magáévá tenni.
De mennyire képes elengedni azt?
Hát, akkor induljunk ki innen: kinek, miként sikerült elfogadnia, hogy a szép és kellemes élmények nem múltak el lényegében, csupán beépültek, átalakultak. Mennyire tudatos ez bennünk? Most is itt vannak velünk, csak nem tudunk róluk...? - vagy nem nagyon.. - vagy csak egy kicsit? De mire elég, ez a kicsi?

Arra mindenesetre igen, hogy leüljünk egy nyugodt órára valami meleg kuckóba, talán egy jó teával, forralt borral, bögrénkből a meleg itallal további megerősítéseket gyűjtve, hogy átnézzük saját, lelkünket is melegen tartó csomagunkat: mi maradt benne januárra? (folyt.köv.)

Beküldte: | 2009. jan. 15. csütörtök - 18:07

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre