Amikor még a színes is szürke...? III. BEFELÉ és LEFELÉ... | Önmegvalósítás.hu

Amikor még a színes is szürke...? III. BEFELÉ és LEFELÉ...

havas_taj.jpg

A téma előző két írásában odáig jutottunk, hogy a TÉL, mint az öngyilkossági statisztikák is mutatják - igen rossz hatással van sokak lekiállapotára, a depresszív befordulásokra, az ünnepek utáni hirtelen váltás, az ingerszegénynek megélt, (elsőre) nagy kontrasztot mutató közege táptalaja a magányosság, elhagyatottság, szeretetlenség érzeteinek.
Tehát megnéztük, hogy térben és időben, hol vagyunk, hol tartunk éppen ?- ebben a "fránya" télben... A közeli múltból az ünnepek feltöltő energiáival gazdálkodhatunk, a "szürke" jelenben a dacos ellenállásunk elengedésével további készletünk gyarapodhat, mert nem pazarolunk arra, amire nem érdemes, és igen, most is itt van még a jelen.. - mit tegyünk, hogyan is nézzük, hogy jobb legyen?

Legelőször érdemes tehát megvizsgálnunk, mi és mivel okozza az esetleges kedélyingadozásokat...- a válasz: többnyire az ingerszegénynek látszó "semmi"... - a hiány érzete, ami mögött pedig mindig van alami, csak meg kell keresni, ha magától nem bújik elő.

De menjünk sorban:
A TÉL nem egyéb, mint a tőlünk független REND egy része. Nincs más dolgunk, mint megnézni, a természet mit tesz és azt miért teszi, ez sokat segít, mert súg - okosan, szerényen és kipróbáltan. A mi évszakváltó életközegünkben, a mély regenerálódás ideje. A magok bealszanak, lent, láthatatlanul pihennek, mégis töltekeznek, azzal is, hogy nem "termelnek". Leállnak. Nem HAJTANAK.. - erősödnek...- a fák is szintén önmagukba fordulnak, hibernáltan szünetelnek, most nem a leveleikbe, gyümölcseikbe KIFELÉ, hanem gyökereikbe, szárukon, törzsükön át, LEFELÉ és BEFELÉ élnek. DE ÉLNEK! - tehát a látszat csal, ez a tetszhalott állapot NEM A VÉG! Sőt!...

Ezzel már megkaptuk azt az útilaput a télhez, ami megértetheti velünk, hogy nekünk is ebbe az irányba érdemes fordulnunk. A nyüzsgő, túlpörgetett időszakokkal ellentétben, most lelkünk mélyére, önmagunkba BEFELÉ és LEFELÉ kell dolgoznunk, figyelnünk. Munkánkat nagyban megkönnyíti az az adott állapot, hogy kevés dolog vonja el, vonja KI a figyelmünket - magunkról. Nincs pancsolás, trappolás, kerti sütögetés - mert most a belső szobáinkba, önmagunk MAGJAIHOZ, gyermekeinkhez, társainkhoz, egyben gyökereinkhez, családtagjainkhoz, így rajtuk keresztül vissza - ÖNMAGUNK nyugalmához, békéjéhez érdemes elvonulnunk. Belepheti tehát a hó a tetőt, szobafogságra is ítélhet, mint időkkel ezelőtt a jó földművessel tette - kényszerpihenő..- hát, jól teszi.. - mert így vigyáz ránk, hogy rendben legyünk - sapkaként borítja fejünkre a természet, óvó önmagát.

Az ingerszegény időszak tehát erre optimális és alkalmas, ami persze nem zárja ki, hogy közben tápláló élményeink is legyenek, mert értő emberből (is) vagyunk, nem fából.. :O)) - hogy stílusosak is legyünk - de a természet üzen, láthatóan - ha észrevesszük.

Vagyis nem ELLENÜNK hanem ÉRTÜNK van az, ami elsőre úgy tűnt talán - maga a "nincs.." - paradox? Elsőre... - talán, de másodikra már üzeni a lényeget is...

A lelkileg így megélt bensőséges, belső társas kapcsolatok és egyéni elmélkedések élményei, töltenek.. - akár egész évünk hangulatát megalapozhatják, amiket megerősíteni is képes a tél megannyi szépsége, mégis...- mert azt is ad, de erről konkrétan majd legközelebb...

A FEHÉR hó, maga az újrakezdést megelőző tiszta lap... - a tiszta, ami nem is szín, ha fehér, mert az az összes színes fények együttes teljessége... - és itt van jelen így, a valódi semmi, a fekete, hiánya, az elhaló rossz is, ami már nem kel ki többé, a befagyott harag, a megbocsájtó türelem és kivárás - mind ott rejlik abban a hidegben, mélyen és legalul, ami majd ha felenged, megmutathatja számunkra is, hogy vajon lelkünk magtárából idén mi és miként fog végül kikelni. A tél, a tervezések, a józan és hűvös átgondolások ideje is. Nem kapkodva, lelassulva - nyugalomban, békességben. Kell ez nekünk? Igen... - de miért is?

Mert ha nincs megfontolt, alapos tervünk, mire építünk egész évben? Mi ad majd biztonságot és stabilitást ahhoz, hogy ez évi építményünk megálljon önmaga lábán? Hogy olyan úton járjunk, ami a sajátunk? Térkép készülhet így januárban - pl. nyári önmagunkhoz.. - időben, előrelátóan és higgadtan...

Nos, a készletünk immár így, egyre gazdagabbá lett... - energiákat hoztunk át tavalyról, spóroltunk az elfogadás révén, újabbakat építettünk be a lelki munkák által (mert ez is edzés, ami a feszesíti mentális izomrostjainkat, tehát nem elveszett, csak átalakult) energia)...- van térképünk is, és még mindig nincs vége...

- persze, mert hamarosan folytatjuk... :O)

Beküldte: | 2009. jan. 25. vasárnap - 20:15

Hozzászólások

2 hozzászólás
Csodás...
2009. január 29. csütörtök, 0:24 | Névtelen (útkereső)

Csodás ez az írás, a gondolatok....
Mintha nagy bölcselkedő bölcsességeit olvasnám...
Sztem azt is :-)
Már megváltozott a véleményem a télről, hála Neked.
Köszönöm

Napszikra Stúdió Bp. képe
Jó ezt hallani...
2009. február 06. péntek, 19:43 | Napszikra Stúdió Bp.   Előzmény

MS terápia

Köszi, jó ezt hallani - ha már bárki kedélyállapota némileg kimozdult a "túlélhető" irányba - érdems volt...

További kellemes, türelmes kivárást NEked is... -

Üdv MST

Feliratkozás Hírlevélre