Lehet mérni a spirituális tudást? | Önmegvalósítás.hu

Lehet mérni a spirituális tudást?

Lehet mérni valóban a spirituális tudást? És milyen szabályok mérik ezt?
Nem éppen a spiritualitás az, ami arra tanítana, hogy végtelen, szabálytalan, és pont ezért tökéletes...és mégsem az. Egy állandó változás-fehér, fekete, fehér, fekete és újra fehér, élet, halál, élet, halál és újra élet...
Hogyan és mely tudomány képes arra, hogy bemércézzen egy lelket? Vagy ezt az egészet el lehet tulajdonítani a könyvekből és év végén jöhet a vizsga? Nem inkább maga az élet és annak megélése, átélése az, ami igazából megismerteti velünk a spiritualitást? ...mármint, ha befogadjuk!

Tegnap egész nap ezen törtem a fejem. Bevallom, mióta írok veletek, érzem egy-két ember véleményét, gondolatát, de nem szeretek igazán koncentrálni, mert túltelítődöm.
Olyan, mintha rengeteg energiát fogadnék be, persze megszűrés nélkül negatív/ pozitív, de elengedni nem megy. Sokszor fizikálisan is megbetegszem.

Beküldte: | 2010. jún. 26. szombat - 16:27

Hozzászólások

16 hozzászólás
Michaelita képe
miért?
2010. június 26. szombat, 16:42 | Michaelita

Szia!

Miért kellene mérnünk?
Ha mérnénk, akkor melyik tudásunkat mérnénk, amelyik a fejünkben van, vagy azt az igazi bölcsességet, amelyiket a szivünkben hordozunk? Azt a tudást, ami meg nem a sajátunk, hanem a közösből ráérzéssel, intuicióval lehozunk, azt meg hogy mérnénk?

Szóval engem meglepett a kérdésed, s egyenlőre csak visszakérdezni tudok...

Én azt látom az életben, hogy mindenki más és mást tud, más és más valamiben jó, tehát folyamatosan tanulunk egymástól és ez így van jól, sőt úgy gondolom, hogy így van a legjobban,...mert esetleg még hátrányunkra is válna ha nem így lenne (bár ebben nem vagyok biztos...)

S annyira szeretek tanulni Tőletek!
Ne mérjük le mit tudok/tudhatnék (és mihez képest:), mert még elbíznám magam és nem tanulnék tovább:)

beatrixalyssa képe
kedves Michaelita
2010. június 26. szombat, 16:52 | beatrixalyssa   Előzmény

nem azert kerdezem, mert en nem ertem, hanem, mert neha azt tapasztalom, hogy a hozzaszolasoknal, a kritikakbol ez tunik ki.
en is azert irogatok ezen az oldalon, mert szeretek, erot ad, tanit, segit.
orulok neki, hogy reszese vagyok.
vannak spiritualis iskolak is, ahol szeintuk egyik ember tobbe vagy kevesbe "okos".
egyszer beszeltem egy emberrel, aki ilyen isibe jart-megkerdeztem tole, hogy vajon nekem ez-e az utolso eletem, erre o azt felelte, hogy nem.
honnan lehet bizonyos errol egy emberi leny?

beatrixalyssa
2010. június 26. szombat, 17:13 | izidor (útkereső)   Előzmény

A legfontosabb, hogy ne akard tudni, hogy mi lesz, hanem azt, hogy mi van jelenleg...ebben a pillanatban jól vagy, avagy sem.
Mert ettől függ a következő pillanatod...
A bizonytalanság, az élet el nem fogadása, az isteni elrendezésben való nem bízás teszi fel a jövőről a kérdéseket.
Aki él, az igazán a jelen pillanatában él és ezért óriási bizalma van önmagában, ami olyan energia szintet eredményez, ami mindig a megoldás szintjén tartja.
Ebből indulj ki mindig. Ez segít csak egyedül, amikor a legnagyobb fájdalmad ellenére is tudod, hogy ez a pillanat azért van itt, mert ezt kell megélned.
Nincs olyan, hogy többé vagy kevésbé okos...csak olyan van, hogy van, aki rálátóbb az életére és így önmagára és van, aki még csak kevésbé hiszi el, hogy a saját sorsának tudatos kovácsa lehet.
te melyikhez tartozol. Döntés kérdése és szándék kérdése, hogy ebben a pillanatban merre indulsz el.
ha elindultál akkor tudni fogod, érezni fogod, hogy minden rendben:-).
Szeretettel,
izi

beatrixalyssa képe
nagyon draga vagy
2010. június 26. szombat, 17:20 | beatrixalyssa   Előzmény

koszonom.
az az igazsag, hogy en mar nagyon regen dontottem, meg rajta is vagyok az uton, csak ez a "noi szeszely"....
azert kerdeztem ezt, mert en sok hozzaszolasbol meg magabol az eletbol is ugy erzem, hogy sokan ugy velik, hogy tobbet tudnak....
aztan megse.
tudom, hogy az egyensulyozassal van nalam a gond.
de meg jo sok evem van ra, hogy tanulgassak.

Michaelita képe
többféleképp fejlődünk
2010. június 26. szombat, 17:38 | Michaelita   Előzmény

Ha a hozzászólásainkból, kritikáinkból bármiféle összemérés, vagy bizonyítás derül ki, az csak azt jelenti, hogy van még mit tanulnunk és kevés még bennünk a tolerancia, az alázat, az igazi szív szerint való bölcsesség és szeretet... én így gondolom.

Másrészt a modern pszichológiai irányzatok szerint vannak gondolatorientált, cselekvésorientált és kapcsolatorientált beállítottságú emberek. Ami azt is jelenti, hogy egy gondolatorientált ember okosabb és több tudást halmozott fel, mert neki az a legfontosabb, a kapcsolatorientált meg több szeretetteli bölcsességet írhat, mert neki az a fontos,... szóval ezek mentén a hajtóerők mentén lehetnek némi különbségek, de ahogy fejlődünk mindent fejlesztünk önmagunkban, s a különbségek is egyre inkább eltűnnek.

Utolsó életünk?? Hmmm... jó téma! A jelen pillanataink megélése a legfontosabb, de úgy gondolnám, hogy én is többször visszajövök még:)... miért? ... mert annyira jó itt:) minden próbát, problémát, nehézséget leszámítva is, s mert itt egy csomó dolgot megtehetünk, amit máshol (talán) nem...
Én még a Felsőbb Énemmel sem cserélnék most még, - bármennyire is bölcsebb és több Ő nálam - mert nála is nagyobb szabadságom van most még.

Hogy az az ember honnan tudhatta(érezhette), hogy Neked nem ez az utolsó életed?? Hmmm, max. tippelni tudnám: belső megérzéssel, karmikus kötöttség érzékelésével, tisztánlátással, a Te ragaszkodásod fokának érzékelésével, ... s ha talán ez lenne az utolsó életed, akkor nem őt kérdeznéd, hanem Te tudnád belől a választ! ... Egyébként meg csak Te tudod a jó választ, mert menet közben is dönthetsz még másképp! (felgyorsíthatod a feldolgozni valókat, ha annyira akarod)

ha...
2010. június 26. szombat, 16:59 | izidor (útkereső)

Annyit tudnék a témához hozzászólni, hogy a szellemi látó (aki nem homályos asztrális látó, mert az szubjektív elemeket visz bele), látja azt, hogy az asztrál testedben lévő gondolataid, érzéseid, érzelmeid milyen formát alkotnak, Vagy körbehatárolt, vagy káosz.
Ehhez a szellemi látáshoz elengedhetetlen a morális változás, mert sokan úgy vélik, az Atlantiszból visszamaradt homályos asztrális látásuk teljesen objektív és nem szükséges hozzá, az életmód beli és szemléletmódbeli változtatás.
Ha valami mérő dologra gondolsz, akkor ezek a szellemi látók meg tudják határozni a jelenlegi állapotodat, amiből valószínűsíthetik, hogy merre tartasz.
De a legfontosabb az, hogy minden relatív. Vannak olyan lelkek, akinek egész életében csak az a feladata, hogy másként tekintsen a nőkre(ami nem kis feladat)...de akad olyan is, akinek több mindent kell megváltoztatnia. Ezért is relatív az, hogy ki hol tart.
A most pillanata a fontos...merre indulsz el...mert elindulhatsz önmagad felé és az ellenkező irányba. Ha már azon az úton vagy, ami önmagad felé visz, akkor egyre jobban rendeződik körülötted minden, talán hirtelen lerombolódik valami, de ennek ellenére az energiaszinted ideálissá kezd válni.

Legyen szép napod.
Az aura fotó is egy mérő dolog, de azt nem tartom hitelesnek.

Szeretettel,
izi

Szellemi látó
2010. június 26. szombat, 21:03 | Hiteles06   Előzmény

Kedves Izi! Ha már felhoztad a témát... szeretném megkérdezni a véleményedet. Ha egy szellemi látó egy bizonyos személy aurájában, aurájával kapcsolatosan egy virág-hasonlattal él: olyan virágokat ír le, ami apró, fehér-rózsaszínű, apró levelekkel, azt milyen tendenciának mondanád?

Kedves Hiteles.
2010. június 26. szombat, 22:44 | izidor (útkereső)   Előzmény

Úgy vélem, hogy nem káosz van ott, hanem harmónia.
De a lényeg az, hogy nagyon hamar változik ez a világunk...metamorfózis.
Ezért is fontos mindig a most pillanata, amiben biztos vagy magadban, akkor tuti, hogy magadban is érezni fogod, hogy virágok vannak körülötted:-).
Szeretettel,
izi

Mérce
2010. június 26. szombat, 20:57 | Hiteles06

Én is sokszor összezavarodom az oldalon olvasott véleményektől. Van egy-két ember, akinek nagyon adok a véleményére, bár az sem a tökéletes megoldás, hiszen nem ismerem jól őket. Nagyon kezdő vagyok spirituális témában, mégis sokszor azon kapom magam, hogy elbíztam magam, és k...va okosnak gondolom magam. Aztán persze jön valami jó kis élethelyzet, és helyre tesz. Nekem az a válasz az indító kérdésre, hogy az élet hozza a mércét... Törekszem a tudatosságra és az állandó jelenlétre, de azért tudnom kell, hogy hol tartok éppen... tudjátok, a szintek!!! (ez lesz a síromra írva :)
Ja, és még annyi, hogy én feltételezem a maximális jóindulatot a többiek véleményében, vagyis maximum tévednek, de nem piszkálódnak. (Bár Miklósunk erre pont a rossz példa, de valahogy nem vette el a kedvem... :)

Hiteles
2010. június 26. szombat, 22:47 | izidor (útkereső)   Előzmény

Szerintem is az a lényeg, hogy alapból feltételezzük a jóindulatot.
Ez már nagy lépés.
ez egy bizalom felőlünk, ami alapból azon a rezgésszinten van, mint a megoldás.
Tehát, ha bízol, nagyobb a valószínűsége, hogy a válasz elindul feléd:-).
Szeretettel,
izi

jaguar képe
én merem..
2010. június 27. vasárnap, 6:32 | jaguar

én merem.. merőkanállal!:)

beatrixalyssa képe
jaguár hi,hi,hahaaaaaaaaaaa
2010. június 29. kedd, 14:51 | beatrixalyssa   Előzmény

jaguár

hi,hi,hahaaaaaaaaaaa

csak azért neveted ki mer' ő kanál?
2010. június 29. kedd, 14:56 | Szabó_Péter   Előzmény

csak azért neveted ki mer' ő kanál?

beatrixalyssa képe
Peti Nagyon nehézkesen irok a Sanyi virt. billentyűzetével, miné
2010. június 29. kedd, 15:02 | beatrixalyssa   Előzmény

Peti
Nagyon nehézkesen irok a Sanyi virt. billentyűzetével, minél kevesebb, annál jobb.
egyébként vicces volt, nevettem de nem jaguáron, hanem, hogy hogyanméri a tudást

a tudatosság mérése
2010. június 29. kedd, 17:43 | jessica73

Kedves Beatrixalyssa!

Én már 3-4 éve keresem az utam, de rendszeresen kb. fél éve járok ide erre az oldalra. Többféle problémám volt, családi viszonyok, párkapcsolat és anyagi nehézségek terén is. Volt, ami néhány hónapra rendbe jött, aztán jött helyette más és olyan is volt/van és lesz még, hogy néhány probléma újra visszatér. Annak ellenére, hogy már jó ideje ébredezek, keresem a megoldásokat, mégis sokszor úgy érzem egyre mélyebb a gödör körülöttem.
Néhány hete még engem is sértett és felháborított, amikor valaki kritizált valakit itt az oldalon, mert én bizony minden kritikát magamra vettem. Olvashattunk-hallhattunk azokról az útkeresőkről, akik panaszkodnak csak, de változni valójában nem akarnak. Én bizony azt gondoltam, hogy igen, ez vagyok én. Aki csak a problémáit látja és hiába keres, hogy hogyan lábaljon ki belőle, mert valójában nem akar változni. Volt úgy, hogy elegem lett, mert a 77. ezoterikus-spirituális könyv után már eljutsz oda, hogy úgy érzed, nem tudnak már újat mondani, s nem értettem, hogy miért nem változnak akkor a külső dolgaim, miközben annyi mindent próbálok tenni.

Egyre több időt fordítottam meditációkra és egyre görcsösebben akartam a fejlődést, mondván: nem igaz, hogy ilyen tehetetlen hülye vagyok, hogy nem bírok kimászni a magam teremtette galibákból! Nagyon sok múltbéli ok, sérelem jött fel az utóbbi időben, hogy mik voltak azok a lelki állapotok, helyzetek, ami miatt a múltban rossz (?) döntéseket hoztam. Jöttek az okok, de megoldás semmi. Aztán tegnap a sokadik kiborulásom után ráébredtem arra, hogy iszonyat szigorú vagyok magammal és azért vettem magamra a kritikákat, mert valójában én utálom magam azért, hogy nem fejlődöm elég gyorsan. Mert úgy éreztem, hogy nem jól meditálok, mondtam magamnak, "mert ilyen hülye vagy, hogy még elmélyülni sem tudsz rendesen." És kívülről is kaptam olyan kritikákat, hogy valójában nem akarok változni. De aztán rájöttem: végül is ki mondja meg, hogy milyen ütemben kell fejlődni? Az egóm (ami ugyanúgy részem önmagamnak) egyszerűen be van tojva, mert nem tudja (nem tudom), hogy hogyan lábaljon ki a káoszból. Úgyhogy tegnap azt hiszem - legalább is most úgy érzem - megbocsátottam magamnak, próbálom magam szeretni és elfogadni olyannak, amilyen vagyok. S persze sűrűn kell emlékeztetnem magam arra, hogy igen is jól csinálok dolgokat, sőt azokra a dolgokra kell figyelnem, amit jól csinálok, nem arra, amit rosszul. Persze, az ember tartson önvizsgálatot, de ne úgy, hogy közben állandóan ostorozza magát.

Azt hiszem ez a fejlődés kulcsa. S köszönöm mindazoknak, akik erre ráébresztettek. (Többek között Sanyi és Edit).

Szóval továbbra is csinálom a meditációkat és igyekszem türelmes lenni magammal.

Amúgy meg ami a te lelki fejlődésedet illeti, csak néhány hozzászólásodat olvastam, de úgy gondolom, hogy összességében egyszerűen nem lehetsz alacsony tudatossági szinten, még ha ez most nem is tudatosult benned, mert az a lélek, aki ilyen nehéz feladatot kap, vagy bevállal, az szerintem már előrébb van, csak nem tudja magáról.

Szóval sok türelmet és erőt kívánok neked is Önmagadhoz.

Üdvözlettel: Kriszti

beatrixalyssa képe
kedves Kriszti
2010. június 29. kedd, 18:24 | beatrixalyssa   Előzmény

Elöször is köszönet mindenért.
önostorozás?
igen.
nem az a mester, aki prédikál, hanem, aki saját életében képes alkalmazni, amit prédikál.
egyszer biztos vagyok benne, hogy menni fog, nem is olyan túl soká.

Feliratkozás Hírlevélre