Időidomok | Önmegvalósítás.hu

Időidomok

Idő...mint egy test. Egyszer lüktet, majd halkan múlik, mint ahogy egy kéz végigsimítja válltól a könyökig a testem. Egyszer gyors, ahogy a kulcscsont környékére, a nyakhoz ér, ahol látja a nyaki ütőér domborulatát. Egy másodperc ahogy a vállamról elsöpri a hajam, majd az idő ismét megtréfálva örökíti meg a percet, mikor csókot ad hajszálaim régi helyére. Ekkor hirtelen az apró pihék a nyakamon és a kezemen vigyázzba állva jelzik, hogy készen állnak a többi csókra, felkészültek a jövőre. Beleveszek ebbe a várakozásba. Ezer évnek tűnik, míg a mellemhez érve kicsit összezavarodva figyeli az időt. Ahogy a kezével végigsimítja a körvonalát. Leljebb, és leljebb kerül az arca. Belémharap. Felszisszenek és érzem, hogy a méla idő hirtelen pulzáló gyorsaságba fut át. Rohan, majd elbambulva veszem észre, hogy megint várok valamit... Az est teljességét, hogy csak egy ezredmásodpercre is átélhessem hogy az idő és vele együtt az érzés örök. A köldöknél ismét begyorsul a jelen, szinte már alíg várom, hogy teljenek a percek. És csókol, és simít, és csókol és simít, és csókol és én sikítok mert az idő végtelenjét, ellentétét és lényegét élem meg egyetlen másodpercben. Felgyorsul és lelassul, a test és az idő ritmusa ez. Egymásba belefolyva osztjuk meg kettőnk időzónáit. Csak vége ne legyen - gondolom - örökké hulljanak egybe a közös pillanatok. Míg együtt éljük meg a jelen folytonosságát, a testem szelíden üzeni, a gyors-lassú percek elmúlását. A térdem és könyököm roskad, ahogy mögémhajolva végigcsókolja gerincem összes csigojáját. Kis apró csontok, egy-egy percet mutatva az éjszakában. A combom lassú komótossággal nyúlik bele a hajnalba, nem siet el semmi, csak támaszkodik az idő hullámaira, s a múltat figyelve igyekszik alkalmazkodni lábam többi vonalához. Végíghúzva kezét a bokámon, hirtelen sebesen rajzolódik ki előttem a jövő egy szeglete. A Múlt, a Jelen és a Jövő harca az ajkamhoz ér és én felsikoltok, mert már nem bírom a feszültséget. A legapróbb pillanatból a legnagyobb lesz és kiderül mindkettőnk számára, hogy nincs is idő...csak a test, a sejtek, az érzékek és az idomok.

Beküldte: | 2010. jún. 27. vasárnap - 19:02

Hozzászólások

2 hozzászólás
szeges képe
Nagyon ott van!
2010. június 28. hétfő, 10:43 | szeges

Húúúúúú, nekem ez nagyon helyen van...

Kösz :)

Annyira jól megfogalmaztad hogy teljesen beleéltem magamat! :)
2010. július 14. szerda, 14:10 | pokoli_lany (útkereső)

Annyira jól megfogalmaztad hogy teljesen beleéltem magamat! :)

Feliratkozás Hírlevélre