A Homokozó rabságában | Önmegvalósítás.hu

A Homokozó rabságában

Hozzászólások

18 hozzászólás
,,én ahelyett, hogy élvezném a lehetőségeimet, el fogok kezdeni
2011. április 02. szombat, 17:38 | Éva.

,,én ahelyett, hogy élvezném a lehetőségeimet, el fogok kezdeni kifelé vágyni a játék-birodalomból a felnőttek valóságos világába, abba belevetítve a szabadság érzést''

Hát nagyot fogsz csalódni Csaesz,ezt most így rögtön az elején kijelentem neked:)
A gyerekek világa ezerszer valósabb és igazabb,mint a felnőtteké,ami többnyire önbecsapáson és hazugság halmazon ,és had' ne soroljam mi mindenen alapul,ami aztán igazán elválaszt majd a szabadságtól.
Nagyon nem fog tetszeni neked az a játék,és nemhogy nem találod meg a szabadságodat,hanem még azt a kicsit is elveszíted.
Had' ne ragozzam ezt,tudjuk jól,hogy nap mint nap milyen korlátok közé vagyunk szorítva, munkahelyen ,családban,hányféle helyen kellene megfelelnünk,és sorolhatnám.
Ehhez képest a gyermekkor a boldog aranykor:D.../bizonyos értelemben/

A Szabadságnak azonban szerintem Semmi Köze Mindehhez.

Attól függ ,,ki'' akar szabad lenni? A személy? Mert az nem megy.
Nem lehetek szabad az érzéseimtől,az ösztöneimtől,a gondolataimtól,az elmém villódzásától...tehát
a személyes szabadságot szerintem -úgymond- sohasem érhetjük el.
Azt gondolom,hogy egyetlen egy lehetősége van a szabadságomnak,ha én magam felszabadítom magam mindezen függőségekből,vagyis rájövök,hogy mi nem vagyok.
Sem az érzéseim,sem az ösztöneim,de még csak a nagy okos gondolataim sem,és megkeresem,hogy tulajdonképpen ki vagyok én?,aki mentes mindezektől,vagyis szabad.
Aki igazán vagyok,csak az szabad igazán,mert mentes mindattól ami nem én vagyok,vagyis nem köti semmi,és határtalanul szabad.
Az én véleményem szerint a valódi tartós szabadság csak így található meg,érhető el. A többi csak vágyakozás,álmodozás,és ebből következően folytonos csalódás.

Most eszembe jutott egy Tanítóm mondása,ami szerintem itt is a lényeg. Azt mondta:
,,Te vagy a Játékos,de a Mozgató is Te vagy''

Ha az ember ezt valóban felismeri ,mindent birtokolni fog,amit a ,,Mozgató''birtokol,a szabadságot is.

"a személyes szabadságot szerintem -úgymond- sohasem érhetjük
2011. április 03. vasárnap, 21:12 | csaesz   Előzmény

"a személyes szabadságot szerintem -úgymond- sohasem érhetjük el."

Szia, Évi!
Igen, én is pont erre jöttem rá szombaton, vagy mikor is...megtapasztaltam ennek az igazságát és kicsit fájdalmas volt! :)

"megkeresem,hogy tulajdonképpen ki vagyok én?...Aki igazán vagyok,csak az szabad igazán"
Igen, ezt mondják azok, akik már felnőttek a homokozóból. Nem tudom, hogy igazuk van-e. Mi van, ha ez is csak egy illúzió lesz?

Szia Csaesz! Szinkronicitás folyamatosan! Épp most küldtem át a
2011. április 03. vasárnap, 21:17 | Éva.   Előzmény

Szia Csaesz!
Szinkronicitás folyamatosan! Épp most küldtem át a világ illuzió természetéről a hozzászólásomat
a ,,A joga hiányossága, avagy ...'' blogban.
Ott sokkal komolyabban folyik erről a kérdésről a vita.Kérlek látogass át oda,és ajánlanám most
kivételesen az ottani hozzászólásaimat,ami igencsak a te problémádról is szól,és ennél a hozzászólásomnál,sokkal jobban és részletesebben elmondja ,amire szerintem te is kíváncsi vagy.
Legalább is ebből a blogodból erre következtettem.

A kérdésedre válaszolva,a valódi Éned,Önmagad nem lehet illúzió,mert az egyetlen valóság:)

Szabadság
2011. április 03. vasárnap, 21:36 | Éva.   Előzmény

Csaesz,gondolkodj el az emberi létezés feltételein.A fizikai létünk fenntartására elmegy az éltünk nagy része.Enni kell,inni kell ,ruházkodni,lakni valahol.....stb...
Utána ott vannak a társadalomnak a kötöttségei.Hol van a szabadság?
De ez még mind semmi ,mert amikor rájövünk,hogy még a gondolatuk se,de még az akaratunk sem a sajátunk,az sincs igazán az uralmunk alatt ,nincs igazán a birtokunkban.
A gondolatainkat sem mi teremtjük,csak jönnek valahonnan,egyszerűen felbukkannak.
Ki vagyok én és hol van a szabadság?:)))

A megoldáshoz kattints a már említett blogba:)

Ademon képe
"De ez még mind semmi ,mert amikor rájövünk,hogy még a
2011. április 03. vasárnap, 21:39 | Ademon   Előzmény

"De ez még mind semmi ,mert amikor rájövünk,hogy még a gondolatuk se,de még az akaratunk sem a sajátunk,az sincs igazán az uralmunk alatt ,nincs igazán a birtokunkban."

Én ennek pont az ellenkezőjére jöttem rá :) Akkor most mi van? :D

Tévedsz.
2011. április 03. vasárnap, 22:03 | Éva.   Előzmény

Tévedsz.

Ademon képe
Nyilván :D Esetleg kifejtenéd? Attól ,hogy mondod még nem lesz
2011. április 03. vasárnap, 22:05 | Ademon   Előzmény

Nyilván :D
Esetleg kifejtenéd? Attól ,hogy mondod még nem lesz igaz.

Ademon képe
Ha azt mondod hogy "soha", azzal csak leértékeled magad.
2011. április 03. vasárnap, 21:45 | Ademon   Előzmény

Ha azt mondod hogy "soha", azzal csak leértékeled magad. Szerintem az nem egy tiszta igazság, hogy soha nem érheted el.

Az emberi létforma korlátozott,nem szabad,megvannak a maga
2011. április 03. vasárnap, 22:14 | Éva.   Előzmény

Az emberi létforma korlátozott,nem szabad,megvannak a maga korlátai.
Én ,mint ember soha nem lehetek szabad.Én minta lét alanya megvalósíthatom a szabadságom.
De végső soron akkor Istennel vagyok azonos.Ez a metafizikai megvalósítás végcélja.

Ha te megvilágosodott vagy,vagyis teljességgel szabad,akkor ugye azt csinálsz amit akarsz?
Légy szíves küldj már nekem egy pár millát,olyan jól jönne most ebben a lekorlátozott emberi létezésembe:)Neked ez úgyis mindegy,nekem meg jól jönne.
Köszi:)

Ademon képe
"Én ,mint ember soha nem lehetek szabad." Ez megint csak
2011. április 03. vasárnap, 22:21 | Ademon   Előzmény

"Én ,mint ember soha nem lehetek szabad."

Ez megint csak kishitűség.

"Ha te megvilágosodott vagy,vagyis teljességgel szabad,akkor ugye azt csinálsz amit akarsz?
Légy szíves küldj már nekem egy pár millát,olyan jól jönne most ebben a lekorlátozott emberi létezésembe:)Neked ez úgyis mindegy,nekem meg jól jönne."

Nem küldök :)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Don't panic! ...és ne filozofálj!
2011. április 03. vasárnap, 22:29 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Szerintem ha ennyire elveszett állapotban van az ember, mint ahogy most az írásodból tűnik, akkor az egyik legveszélyesebb dolog, ha filozófiákkal kezdi el betömni a lyukakat. Az ilyen magyarázat keresés ugyanis valóban magyarázkodáshoz vezethet, miközben elfelejti meglépni az ember, amit még megtudna, amit meg kellene.

Nekem nagy filozófiai felismeréseim nem a szétesett, lehangolt, beszűkült tudatú állapotaimban szoktak lenni, hanem amikor topon vagyok.
Nem valószínű, hogy az élet inagy igazságaira ebben az állapotodban fogsz ráébredni, amikor még a magad helyét, irányát sem tudod.

Ilyenkor inkább azt javaslom, hogy azt kérdezd meg magadtól:
- Megtettem-e mindent, amit meg lehetett?
- Elmentem-e minden irány végére?
- Van-e olyan lépés, amit félelemből nem tettem meg?
- Mitől félek valójában? És mi van amögött? És amögött? ...
- Mit csinálna a helyemben / javasolna nekem egy másik, tőlem ebben a témában tudatosabb, megvalósult lélek?

Elveszett, pánik állapotban hajlamosak vagyunk szűken látni, rövidtávú megoldásokban gondolkozni. Ezért olyan nehéz olyankor meglátni azt a megoldást, amit nyugodt, nyitott állapotunkban evidensnek tartunk.
Ezért érdemes kialakítani pár ellen trükköt, amivel ilyenkor is meg tudod menteni magadat! Legyen pár forgatókönyved arra az esetre, ha bepánikolsz, ha elveszted a fonalat.
pl.: Hogyan találok vissza nyitott, tudatos, tisztánlátó énemhez?

Vigyázni kell hogy mire vágyunk
2011. április 02. szombat, 20:04 | Kassay Noémi

Szia Csaesz!
Szerintem a teljes szabadságot nem is élveznéd igazán. Az ugyanis azt jelentené, hogy azt csinálsz amit akarsz. Független vagy mindenkitől, az akaratodban senki nem korlátoz.
Vagyis nincs melletted senki akinek a kedvéért korábban felkelnél, hogy főzz egy jó kávét .
Nincs gyermek akinek a tízóraiját még el kellene készíteni. Senki nincs aki rád szólna, hogy pihenj már egy kicsit mert ma már éppen eleget dolgoztál.
Én nem hiszem hogy ez lenne amit annyira szeretnél.
Vigyázni kell hogy mire vágyunk, mert a vágyak beteljesülnek.
Noa

Szia, Noa! Én nagyon élvezném, ha azt csinálnék, amit akarnék!
2011. április 03. vasárnap, 21:10 | csaesz   Előzmény

Szia, Noa!

Én nagyon élvezném, ha azt csinálnék, amit akarnék! :) Ha azért kelnék fel korábban kávét készíteni, mert én úgy akarom, szeretetből, és nem a megfelelés kényszerítő ereje által.
Én nem látom az összefüggést a szabadság és az egyedüllét között. Bár... de. Egy kicsit valóban így látom még, de tudom, hogy nincs igazam. Létezhet olyan kapcsolat, amiben mindkét fél tökéletesen szabad. Csak ahhoz fel kell nőnöm, az egy kölcsönös, teljeskörű elfogadással járna. Önmagunk teljeskörű elfogadásával elsősorban. :)

fehercsongor képe
Szabadsághiány
2011. április 03. vasárnap, 22:47 | fehercsongor   Előzmény

Egyszer régen felismertem , hogy nem vagyok szabad , mert érzelmi kötöttség miatt mindig a feleségemhez járok haza . Mielőtt emiatt igazán szenvedni kezdtem volna , felvállaltam , elfogadtam ezt az érzelmi kötöttséget , és rögtön jött az újabb felismerés , hogy mehetnék bár a világ összes más nőjéhez ,akkor is csak Hozzá mennék . Kutyaharapást szőrével . A szenvedést okozó gondolatmenetet ki kell cselezni , átírni boldogságot okozóvá .Üdvözlettel : felacso
U . i . : A szabadságvágy még nem egyike a volt görcseidnek ?

Ha tényleg a szabadság vágya
2011. április 02. szombat, 23:45 | Látogató (útkereső)

a mozgatórugód , akkor valószínűleg sok mindent össze fogsz törni az életedben ,amit rögtön meg is siratsz majd .Üdvözlettel : felacso

szeges képe
Talán át kellene definiálnod...
2011. április 03. vasárnap, 14:01 | szeges

...a szabadságról alkotott képedet, hiszen amit a blognyitódban leírtál, az mind tiszta szabadság.
Vagy kényszerített valaki arra, hogy ezt az utat válaszd? Nem a te szabad döntéseid után mész?

A szabadság semmi más, mint a döntéseid szabadsága azok következményeivel együtt.

Ne kergess illúziót Csaesz, ne keresd azt, amiben benne vagy, csak éld meg.
És ha nem tetszik, lépj egy másik irányba "szabadon".... :)

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Szent György legyőzi a sárkányt
2011. április 03. vasárnap, 22:19 | Huszti Sándor -...

Kedves Csaeszka!

Nagyon örülök ennek a blogodnak, végre egy olyan témát olvashatok Tőled, ami az alapjaidról szól! Nálad a szabadság egy alapkérdés, az alap mozgatórugód, ami mivel ennyire mélyen van, sejthető, hogy nem lesz könnyű megoldani, de azért nem lehetetlen.
Szerintem a kulcs ebben a mondatodban van: "Azt gondoltam, majd ha levedlem a sok-sok félelmemet, görcsösségemet, amik miatt nem merem felszabadultan játszani az életet, majd akkor milyen szabad leszek. "
Nos, ebben részben tévedtél, vagy legalábbis nem azt az erredményt hozta a gyakorlásod, amit vártál tőle. De azt mondom, az út amin jársz jó, nem volt hiábavaló a sok oldás, csak most nem látod az erdőtől a fát.

Van benned egy legbelső félelem a szabadságod elvesztésére ...illetve a rabságba süllyedésedre vonatkozóan. Ezek párban vannak, most éppen a rabságba vagy belemerülve félig és attól tartasz, hogy nem tudsz kimászni belőle, hogy nem tudod elérni a szabadságodat.
De mit tanultál ilyen esetekre? Nem a vágyad felé kell menned, hanem be kell teljesítened azt, amitől a legjobban félsz: Éld meg, hogy tovább süllyedsz a rabságba és teljesen el is merülsz benne! Engedd át magad annak, amitől mindig is menekültél és válj vele eggyé!

Eddig csak olyan félelmeket oldottál, amelyek ennek a belső, benned alapjaiban meglevő rabságnak a földi megjelenései, megnyilvánulásai voltak. Ezeken gyakoroltál, fejlesztetted a félelmek feloldásának módszerét, hogy végre szembenézhess a legmélyebbel, azzal ha elveszítesz mindent, ha megfojt az ismeretlen mélység, ha elveszted a cselekvőképességedet, de nem csak fizikai szinten, hanem mindenhol!
Csak ha eggyé válsz ezzel az iszonytató félelmeddel, annak mélyével, akkor jutsz tűl rajta, akkor ismered fel, hogy a rabságban is ott a szabadság. De ehhez bele kell pusztuljál!

Nem féltelek, tudom, hogy gyakorlott vagy és sok hasonlót megéltél már, biztosan menni fog!

A felszínes, homokozós, érdektelen életeddel meg most ne foglalkozz, mert most nem látsz tisztán. Elkeseredett, irányvesztett állapotban vagy, nem látod a dolgok helyét, helyes mértékét. Ha helyre teszed a rabság-szabadság kérdést, sokkal világosabb lesz minden. Egy kép jut most eszembe, amikor Szent György legyőzi a sárkányt.
Hajrá!

sárkány
2011. április 04. hétfő, 15:03 | csaesz   Előzmény

Kedves Sanyika! :)

Köszönöm, hogy velem voltál ebben a beszűkült állapotomban: valóban nem láttam meg, hogy inkább a rabság felé kellene elindulnom. Sárkány legyőzve. Hála Neked is: sok erőt merítettem hozzá a fenti írásodból. Nagy-nagy öleléssel: Csaeszka

Feliratkozás Hírlevélre