csaesz blogja | Önmegvalósítás.hu
egó.jpg

Ma kaptam egy nagyon kedves barátomtól ezt az idézetet emilben:

„A spiri egó a legrosszabb. Növeszt egy felsőbb egót, aki aztán ontja a baromságokat, de ez nem a belső bölcs.”

Egy kissé érintve éreztem magam, bár ez így nekem túlzottan kódolva van, nem teljesen értem az üzenetet. Viszont enélkül is érzem, hogy nálam is bizonyos stádiumban van már az a növesztés, csak nem tudom megfogni ezt az egész spiri meg felső egó témát.

Legelőször arra gondoltam, hogy folytatom bejegyzésemmel a Társas magány topicot, de rájöttem, hogy ez más. Emberileg nem érzem magam magányosnak. Vannak barátnőim, családtagjaim, akikkel tényleg bármiről tudok beszélgetni, én elfogadom, szeretem őket úgy ahogy vannak, és ők is elfogadják a spirituális "másságomat". Élénken érdeklődnek életem eme részéről is, tényleg mindent el tudok nekik mesélni.

Most nagy-nagy dühöt érzek, és nem akarok. Ebben kérem a segítségeteket.

Lehet most hosszú leszek. Voltam néhány hete aurafotózáson. Szánalmas volt az ok, amiért elmentem, leírom mégis (bár nem tartozik a tárgyhoz), hogy sajnáljatok egy kicsit. :)

Milyen sötét lett hirtelen. Felhők tornyosulnak az égen, s hallom, halk cseppekben elered az eső. Az ágyon ülve mérgelődök. Az a fránya nyelvvizsga! Annyit készültem rá, lelkiismeretesen megtettem MINDENT, erre kapunk egy olyan tesztet, ami köszönőviszonyban sincs a tankönyvekben és interneten szereplőkkel. Az egész csoport a hasára csapva tippelt csak. Micsoda dolog az, hogy mindent megteszek, és tőlem független okok miatt mégsem érem el a célom?! Mi ez a sokadik eset, hogy nem csak tőlem függ?

Tartalom átvétel