Mese a kis fenyőfáról | Önmegvalósítás.hu

Mese a kis fenyőfáról

Mese a kis fenyőfáról

Hol volt hol nem volt, hetedhét országon innen és túl, de leginkább Kovácsék kertjében állt egy kis fenyőfa. Olyan szemlélődő típus volt, mint a kis fenyőfák általában. Boldog élete volt, mert Kovácsék szerették a szépségéért. Mondta is egyszer Kovács a feleségének, soha nem vágnám ki ezt a kis fát, hogy bevigyem feldíszíteni, utána meg kidobjam a szemétbe. De történt valami a kis fenyőfa lelkében és elérhetetlen dolgok után kezdett vágyakozni. És roppant írígy volt mindenre ami szebb volt nála. Egy reggel eső után gyönyörű szivárvány volt az égen, mondta is Kovácsné a férjének, sohasem láttam szebbet. És énvelem meg mi van? Kerdezte a kis fenyőfa - csak magától. Úgy szeretnék olyan szép lenni mint a szivárvány. Ekkor egy hang amit soha nem hallott azelőtt, halkan megszólalt. Kérj és megadatik. Ez roppan nagy hülyeség, gondolta ekkor. Egy másik reggel Kovácsné azt mondta a gyerekeknek, menjetek már ki játszani a kertbe. Nem megyünk, felelték ők, mindjárt esik az eső, meg már ez a kert olyan unalmas, inkább nézzük a tévét. Mi a kórság lehet at a tévé? Kérdezte a kis fenyőfa ekkor. Megkérte a szélt hajlítsa meg kicsit, hogy beleshessen a szobába. Látta, hogy a tévé színesen világít, s pont egy szivárványt mutat. Ohó, a világon a legizgalamasabb és legszebb dolog a szobában állni és a szivárvány minden színében világítani. Most már tudom, mit szeretnék, s ha kérj és megadik, hát ezt kérem. Rendben - felete neki a hang. S mert Kovácsék csak nem akarták kivágni őt, egy éjjel egy tolvaj megjelent, s míg a kis fenyőfa a szivárványról álmodott, kivágta, hogy hazavigye karácsonyfának. Amikor a kis fenyőfa felébredt, látta hogy gyönyörűen fel van díszítve, de borzasztóan sajgott a lelke. A töve, ahol elvágták az meg piszkosul fájt is. Kik ezek a primitív emberek, hol vannak a Kovácsék, miért fáj mindenem?
S hát még az ünnep után, amikor kidobták a szemétbe a többivel együtt. Hová kerülünk? Kérdezgették riadtan egymást. A komposztálóba, mondta a konténer, mert ő nagyon bölcs volt. Az milyen? Hát először ledarálnak... Ne folytasd, nem akarom ezt! Kérj s megadik, sóhajtotta és felébredt Kovácsék kertjében. Ez csak álom volt és miért? Mert szeretlek és Kovácsékat is erősen kedvelem, felelte a hang. Jó, de most meg nem érzem biztonságban magam, nem merek elaludni, mondta a kis fa, aki nagyon fáradt volt mert már egy hete nem mert elaludni. Ekkor Kovács így szólt a feleségéhez, napok óta motoszkál valami a fejemben, annyi a tolvaj errefelé ne vegyünk egy jó kutyát? De jó lenne, mondta a felesége, s a gyerekek is kimennének végre a kertbe játszani, ahelyett hogy állandóan a tévét nézik.


Beküldte: | 2008. dec. 23. kedd - 09:37

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre