Legyél kész a váltotásokra | Önmegvalósítás.hu

Legyél kész a váltotásokra

Kovácsoljuk jól sorsunkat!
Mit tartogat számunkra ez a különös szó? Vajon sorsunk rabszolgái vagyunk-e, ismeretlen szeszélyeknek kiszolgáltatva? Vagy bármit megtehetünk, s ha jól sakkozunk, kijátszhatjuk az égi igazságszolgáltatást?

A karma szanszkrit szó, fordítása tett, cselekedet. Azt a törvényt jelenti, hogy bármit teszünk, az következményekkel jár. Sőt, ez nemcsak fizikai működésünkre, hanem szavainkra és gondolatainkra is vonatkozik. Legapróbb cselekedetünk is komoly hatással bír, ahogyan elég egyetlen égő gyufaszálat eldobnunk, s egy egész erdőt felperzselhetünk vele. Ugyanakkor a legparányibb magból gyönyörű virág vagy hatalmas fa sarjadhat.

A karma nem jutalom vagy büntetés! Egyszerűen csak az ok és okozat törvénye, ahogy a fizikai törvények is működnek a természetben: ha elengedek valamit, le fog esni. Miért fontos ez számunkra? Mert az ember saját sorsának kovácsa! Ha elindítunk valamit, legyen az jó vagy rossz, bizton számíthatunk rá, hogy következményekkel fog járni. Gyakran kételkedünk benne, hogy életünk eseményei igazságosak. Különösen akkor, ha bántanak, ha szenvedünk, ilyenkor átkozzuk balvégzetünket. Bezzeg, ha valami jó történik, juhéjj, a szerencse fiai lettünk. De a bölcsek azt tanítják, hogy semmi sem véletlen! Nem a szeszélyes sors játszadozik velünk kényére-kedvére. Megeshet, hogy nem látjuk a magyarázatot, és értetlenül állunk a dolgok előtt. Hiszen a karma „gyümölcse” néha csak jóval később érik be, s ki emlékszik már, mi lehetett az előzménye.

A sors tehát nem pikkel ránk, akkor sem, ha mindent „megtesz”, hogy ezt hitesse el velünk. A természet nem küldi ránk a bosszú angyalait! Ehelyett tanít minket: a leckéket mi más adhatná, mint a velünk történt események és azok, akikkel találkozunk. Ha rosszul szerepeltünk, sebaj! Kapunk új lehetőséget – lehet, hogy máskor, más formában, más emberektől. De ha elég szemfülesek vagyunk, rájövünk, hogy ez ugyanannak a témának a variációja. Így a karma máris nem tragédia. Egy szerencsétlenség a változás lehetőségét tárja fel előttünk, sőt, tán ez nyitja fel hirtelen a szemünket. Ha pedig szerencse ér, vagyis pozitív dolog érik be életünkben, ugródeszkának használhatjuk, hogy kibontakoztassuk képességeinket.

A karma felvet egy jogos kérdést: életünk ösvénye előre ki van taposva vagy arra mehetünk, amerre csak látunk? Vajon az eleve elrendelés működik vagy a szabad akarat? Cseréljük fel a vagyot éssel! Elképzelhető, hogy mindkettő él: követünk egy ösvényt, de közben saját döntéseket hozhatunk. Hiszen szabadságunkban áll eldönteni, hogy mit kezdünk azzal, amivel találkozunk. Azt is mi választjuk meg, hogy hogyan járjuk be utunkat – egyenesen vagy vargabetűkkel, eltévedünk, vagy állandóan megállunk pihenni, és az sem utolsó szempont, hogy mit hogyan fogadunk. Ha az ösvényt szakadék keresztezi, mondhatjuk, hogy csak velem történhet ilyen szerencsétlenség, jaj, a sors ártatlan áldozata lettem! Vagy vegyük elő kalandos szellemünket: ez aztán a jó buli, de jó, hogy ilyen kalandba sodort az élet, most aztán kipróbálhatom magamat!

Akkor fogjuk jobban érezni magunkat, ha vígan fütyörészve haladunk, ahelyett, hogy végighurcoljanak saját ösvényünkön, miközben kétségbeesve kapálózunk. Éljük át a jelent teljes szívvel, hiszen ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy cselekedjünk! Tanácsos itt és most helyrepofozni életünket, mert, ahogy egy tibeti tanító mondta: „Holnap vagy a következő élet – ki tudja, melyik jön el hamarabb!” De azért semmi ok a pánikra. Van időnk. Ha állandóan rohanunk, hogy elcsípjük a buszt, hogy ne maradjunk le semmiről, hogy elkerüljük a főnök letolását, elrohan az életünk is. Inkább éljünk örömmel és derűsen, úgy, hogy közben figyelünk gondolatainkra, szavainkra és tetteinkre, a karma törvényének tudatában. Ahogy egy tibeti mester tanította: „Ha meg akarod ismerni a múltadat, akkor mérd fel jelen körülményeidet, ha tudni akarod, milyen lesz a jövőd, nézd meg mostani cselekedeteidet!”

Változtass az életeden a karmád szerint!

A hindu szentírások szerint bármit tegyen is az ember, az előbb-utóbb vissza fog rá hatni. Ha nem is pont ebben az életében, akkor következő születései valamelyikében. Ezt hordozza magában karmánk, vagyis az ok és okozat közötti összefüggés törvénye. De nemcsak a hinduk és a buddhisták gondolják így. Minden nagyobb vallásban említést tesznek a karmáról – más-más összefüggésben. A keresztények például nem hisznek a lélekvándorlásban, mégis azt mondja a Biblia: „Amint vetsz, úgy aratsz.” Ha az ok és okozat közötti összefüggés nem létezne, ha a cselekedeteinknek nem lennének következményei, miért hirdetnék a világvallások, hogy jónak kell lennünk?

Az élet célja a hinduk és a buddhisták szerint az, hogy megszabaduljunk a karmától, és ezzel kilépjünk az ismétlődő születés-halál körforgásból. Például ha az előző életedben megfogadtad, hogy egy barátodat kisegíted a bajból, de ő hamarabb meghalt, mint ahogy ezt megtehetted volna, biztos, hogy újra találkozni fogtok. Ha karmikus tartozásod van valaki felé egy korábbi életedből, azon kaphatod magad, hogy az illetőnek most mindenáron segíteni akarsz, mert valahonnan olyan ismerősnek tűnik…

A karma tulajdonképpen mint törvény hat ránk szellemi fejlődésünk során. Ha a szabályait betartjuk, jutalomban részesülünk, ellenkező esetben szankciókkal kell számolnunk. Bár a kar- ma hívei szerint mindkettő fejlődésnek számít, az első esetben a rövidebb és boldogabb, a másodikban a hosszabb és gyötrelmesebb utat választjuk. Tehát csak rajtunk múlik, hogyan formáljuk a jövőnket!

Kezeld jól az „edényedet”

A karma működését úgy kell elképzelni, mint egy tárolóedényt, melyet életeken át cipelünk magunkkal. A tartalmát vétkeinkkel növelhetjük, helyes cselekedeteinkkel pedig csökkenthetjük. Születésünkkor a karma-edény magával hozza előző életeink „üledékét”. Ezt a kezdeti tartalmat az adott létünk során folyamatosan módosítjuk. Értelemszerűen mindjobban megtelt az edény, annál több és súlyosabb problémával kell szembenéznünk.

Mivel ronthatsz a sorsodon?

Hogy mi tartozik a vétkek sorába a karma működésének szempontjából? Röviden megfogalmazva: ha elégedetlenül viszonyulsz a világhoz vagy annak részeihez, az megnehezíti a jelenlegi vagy az elkövetkező életedet. A bűnök sorában például első helyen áll az, amikor valamely földi dolognak túlzott jelentőséget tulajdonítunk. Idealizálni azonban nemcsak az anyagi javakat, a hatalmat, a karriert, a hírnevet, a népszerűséget, a tekintélyt és a szépséget nem szabad, de a hitnek, a társadalmi megítélésnek, az intellektusnak sem tulajdoníthatunk túl nagy szerepet. Ez utóbbiak azért számítanak vétkezésnek, mert amikor valamit idealizálunk, akkor párhuzamosan elítéljük mindazt, ami annak nem felel meg. Ekkor ugyanis ismét elégedetlenül viszonyulunk a világhoz, és ítélkezünk. A legszemléletesebb példa ennek alátámasztására az, amikor egy hívő, vallásos ember pálcát tör afelett, aki nem úgy éli az életét. De ugyanúgy nincs jogunk erkölcsi, családi, társadalmi vagy bármilyen alapon elítélni a hűtlen házastársat vagy azt a jómódú embert sem, aki nem ad pénzt az utcai koldusnak. Hiszen mindenki maga alakítja a karmáját, és sosem tudhatjuk, ki mit hozott az előző életéből. A karmaedény tartalmát növelő dolgok kölön külön kategóriát képeznek téves meggyőződéseink. Itt a büszkeségre, a hiúságra, a túlzott önértékelésre, a magunkkal vagy az életünkkel való elégedetlenségre, a környezetünk irányítására, a hatalomvágyra és a féltékenységre kell gondolnunk. Idetartoznak a tudatos rossz cselekedetek, és az el nem végzett karmikus feladatok is.

Javíts a jövődön!

Mit kell tennünk annak érdekében, hogy az edény tartalma csökkenjen, és ezáltal a sorsunk jobbra forduljon? Jó cselekedetnek tekintendő – a karma hite szerint a világnak minden fenntartás és ítélet nélküli elfogadása és szeretete. Idesorolhatjuk a tudatos, de nem öncélú jó cselekedeteket, az együttérzést, a szent célok önzetlen szolgálatát, a hasznos ismeretek terjesztését, a jóságot, a jószívűséget, a jólelkűséget, a vidámságot, a humorérzéket, az optimizmust, valamint karmikus feladataink végrehajtását. Ez minden olyan lélekből eredő tevékenység végzése is lehet, mint például hivatásunk megfelelő gyakorlása. Jól látható, milyen kevés embernek sikerülhet eljutnia oda, hogy a karma-edénye teljesen kiürüljön. Hiszen ritka az, aki vétkektől mentesen képes élni, és olyannak szereti a világot, amilyen. Ez leginkább azokra a – például Tibetben élő – vallásgyakorlókra igaz, akik egész létezésüket az előbb leírt „törvényeknek” rendelik alá.

Éld át a jót és a rosszat is!

A karmánk magában hordozza azt is, hogy ha nem hozzuk helyre korábbi hibáinkat, újra és újra szembe kell néznünk velük. Például ha megbántottunk valakit, de nem tettük jóvá, akkor ugyanazt a fájdalmat kell elviselnünk később valaki mástól. Ezt nem büntetésként, inkább egyfajta lehetőségként, leckeként kell felfognunk. Mindez abból fakad, hogy állítólag életeken át folyamatosan tanítjuk egymást, hogy egyre jobbá válhassunk. Karmikus adósságaink pedig koloncként lógnak a nyakunkon, egészen addig, amíg nem látjuk tisztán az ok és okozati összefüggéseket.

A karma azonban nem egyezik meg a szemet szemért elvvel. Azokat az érzéseket kapod majd vissza valamikor, valahol, valakitől, amiket te okoztál egykor. Ha valakit, mondjuk, meg pofozol, nem az ütést fogod ugyanúgy elszenvedni később, hanem azt az érzést, amit azzal kiváltottál a másikból. Ha indulattal pofozol, az lelkileg is fáj, így téged is hasonlóképpen fognak egyszer megalázni. Viszont ha az a pofon azért csattant el, hogy, mondjuk, magához térjen valaki, aki előzőleg elájult, akkor téged is ugyanolyan jó szándékkal fog egyszer „felébreszteni” egy másik ember, amikor nem akarsz meglátni valamit.

A visszahatások természetesen átnyúlhatnak az elkövetkező életekre is. A még meg nem történt következményeket a földbe vetett magokhoz hasonlítják: amikor a környezeti hatások megfelelőek, csak akkor csíráznak ki.

A másik, amit megtehetsz egy jobb élet reményében, ha nem szaporítod „negatív” karmáid számát. Vagyis igyekszel nem ártani másoknak sem gondolatban, sem érzelmekben, sem szavakban, sem tettekben. Ehhez komoly önfegyelemre vagy belátásra van szükséged.

Az indiai bölcsek azt tanítják, hogy a negatív élményekre nem szabad ösztönből reagálni, hanem el kell gondolkodni azon, vajon miért kaptad, mit akarhat tanítani neked? Ehhez arra van szükség, hogy engedd magadba az olyan rossz érzéseket, mint a harag, a féltékenység, a düh vagy a félelem. Hagyd, hogy átjárjanak, nézz szembe velük, értsd meg, és fogadd el őket. Ugyanígy elemezd ki magadban a kellemes, pozitív hatások által kiváltott érzéseidet is. Azáltal, hogy nem fogsz ragaszkodni a már megélt jó érzéshez, és nem kell félned a kellemetlentől – hisz már túl vagy rajta -, sokkal felszabadultabban és boldogabban élheted majd a hétköznapjaidat.

Beküldte: | 2013. júl. 20. szombat - 20:55

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre