A megbocsájtás szertartása(ez nagyon jó)Afrikában valamit jobban csinálnak...... | Önmegvalósítás.hu

A megbocsájtás szertartása(ez nagyon jó)Afrikában valamit jobban csinálnak......

"… Van egy történet a megbocsátásról, amely Afrikából származik.
Ha valaki igazságtalanul vagy meggondolatlanul cselekszik a dél-afrikai Babemba törzsben, azt kiállítják a falu közepére, de semmivel sem akadályozzák meg a menekülésben.
A falu minden lakója abbahagyja a munkát, és a megvádolt személy köré gyűlik.
Azután mindenki egyenként, életkortól függetlenül elkezdi sorolni a kör közepén álló személynek, hogy milyen jó cselekedeteket hajtott végre élete során. Nagyon részletesen felidéznek mindent, amire csak emlékeznek az illetővel kapcsolatban. A vádlott minden jó tulajdonsága, jó cselekedete, erőssége és kedvessége elhangzik. A kör minden tagja rendkívül alaposan végzi a feladatot. Az illető minden történetét a lehető legnagyobb őszinteséggel és szeretettel mesélik el. Senki sem túlozhatja el az eseményeket, és nem találhat ki történeteket. Senki sem beszél komolytalanul vagy gúnyosan.
Ez a szertartás addig folytatódik, amíg a falu minden egyes lakója el nem mondta, miért találja a vádlottat a közösség legtiszteletreméltóbb tagjának. Ez több napig is eltarthat. Végül a törzs szétnyitja a kört, és boldogan megünneplik, hogy az illetőt visszafogadták a közösségbe.

Ha szerető szemmel tekintünk a világra, amit ez a szertartás olyan csodálatosan mutat be, csak újraegyesülést és megbocsátást látunk.
A kör minden tagja – ahogyan a középen álló személy is – újra szembesül azzal, hogy a megbocsátás által megszabadulhatnak a múlttól, és a félelmekkel teli jövőtől.
A középen álló személyt nem nevezik rossz embernek, és nem zárják ki a közösségből. Ehelyett mindannyian újra eszükbe idézik, hogy a szeretet ott van bennünk és körülöttünk, mindenkiben és mindenben.


Beküldte: | 2013. aug. 11. vasárnap - 19:37

Hozzászólások

3 hozzászólás
Ez nagyon szép, szinte hihetetlen.Milyen messze vagyunk már
2013. augusztus 15. csütörtök, 13:40 | Vi

Ez nagyon szép, szinte hihetetlen.Milyen messze vagyunk már ettől a kultúrától!
Nehezen tudtam megbocsájtani,pedig én is hasonló módon próbáltam felidézni ,előhozni partnerem jó cselekedeteit gondolatban.Úgy gondolom nem akart bántani akarattal csak hát ő ilyen, el kell fogadni megbocsájtani és elengedni. Nem könnyű, miért keressük mindig a miérteket?Miért olyan nehéz elengedni,hiszen már tudjuk,hogy tovább kell lépni.

Nem tudok megboicsátani
2013. augusztus 23. péntek, 9:16 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Most járok először ezen az oldalon, és olvasva ezt a bejegyzést, úgy éreztem meg kell osztanom a problémámat. Hogyan bocsájt meg valaki olyan embernek, aki nap mint nap megalázza, és lelkileg sebzi? Nem szerelmes párról van szó, csak olyan rokoni kapcsolatról, amiből a mai gazdasági helyzet miatt képtelenség kiszállni. Természetesen rólam van szó. Gyógyíthatatlan csípőízületi gyulladásban szenvedek, ami miatt bicegek, és hiába van sok végzettségem, a betegségem miatt nem vesznek fel sehova. A leszázalékolást próbáltam, de csak 22 %-ot adtak, pedig csak ülő munkát végezhetek. Nincs senkim csak az akivel most együtt kell élnem, aki nap mint nap a szememre veti életemben elkövetett hibáimat és rossz tulajdonságaimat. Egy "hülyegyerek" vagyok a szemében és minden nap közli is velem. 32 éves nő vagyok egyébként, aki több éve depresszióban szenved. Nincsenek barátaim, se rokonaim. Egyedül vagyok, és kiszolgáltatott helyzetben. Már nem tudok az emberekkel megfelelő kapcsolatot kialakítani, nincs már életcélom se. Csak békére és nyugalomra vágyom. De ha kiszállok ebből a élet helyzetből, könnyedén a híd alatt végzem. Pedig a lakás amiben lakunk félig az enyém, de nélküle nem adhatom el. Nos, ez az én történetem. Tud valaki valami okosat mondani, hogy mit tehetnék?

vélemény
2013. szeptember 01. vasárnap, 19:18 | Nagy Szilvi (útkereső)   Előzmény

Szia kedves Ismeretlen!

Elolvasva a te történetedet,azt gondolom mindenki elsősorban önmagából ,másodsorban másokból "táplálkozik"

Vettem a fáradtságot és hosszasan gondolkoztam felajánljam e a "segítségem".
Ha elfogadod ,íme itt van:

Először is azt gondolom,mindenkivel annyit tehetnek meg mások amennyit megenged nekik....
Az emberek buták....ezt látjuk,érezzük,tapasztaljuk.Sajnos sokszor a saját bőrünkön.Lehet hogy ezt a hozzászólást csak sok idő múlva olvasod el...
Remélem addigra másként fogod látni önmagad.
A helyzet nehéz,természetesen nem mondom azt ,hogy könnyű lehet ebben élni..éltem én is hasonlóban.A tapasztalat azt mutatja ,hogy az önállósodás mindig segített.
Többször is...

Javaslatom:Ha együtt szeretnél vele maradni-akkor minden energiádat fektesd ebbe,ha viszont nem akarsz vele maradni akkor abba ,hogy meg tudd oldani a különválást.A kettő közötti helyzetben nem maradhatsz...

Miután számot vetettél, semmiképpen se cselekedj forró fejjel.mindent tervezz meg.Ennek a tervnek az első pontja :

1.Munka
2.Saját életritmus kialakítása
3.Képzeld el,hogy sikerül
4.Az élet boldog perceinek megélése

Végül amikor az út végére érsz,fel fogod ismerni azt ,hogy nem is volt olyan nehéz ezen az úton végigmenni:-)

Ha budapesti vagy munkát tudok neked ajánlani.Van egy reklámcégem.

Ha érdekel vedd fel velem a kapcsolatot.Nem csak munkát,hanem vigaszt is találsz.Jó csapatban,emberek között akik empatikusak és hasonlítanak erre az afrikai törzsre:-))

Nem külsőségekben:-)

Feliratkozás Hírlevélre