Oldások, technikák, személyes tapasztalatok | Önmegvalósítás.hu

Oldások, technikák, személyes tapasztalatok

Arra gondoltam, hogy megoszthatnánk egymással a személyes tapasztalatainkat a különböző technikák alkalmazásáról. A meditációs technikákra is és a többi, itt-ott-amott megtapasztalt módszerre is gondolok. Sokszor ezek nagyon személyes élmények, amit nem biztos, hogy fel lehet tenni egy fórumra, de talán van olyan élmény is, ami hasznos lehet többeknek, esetleg felismeréseket hoz, esetleg valaki ráérezhet, hogy ez neki is segíthet stb…

Én most legutóbb egy Access Bars nevű technikát ismertem meg, és nagyon megdöbbentett a hatékonysága. Egy kedves barátnőm tanulta a módszert és nagy örömmel vállaltam, hogy kipróbáljuk, de őszintén szólva semmi komoly, nagyon konkrét személyes probléma nem volt bennem. Néha van ilyen is…. ha nem is nagyon sokszor.

Nagyon sok technikát kipróbáltam, én talán jó alany is vagyok az ilyesmire, nálam mindig remekül működött többféle módszer, érdekel is és élvezem is hogy „jé tényleg..hűűű”. A munkámból adódóan kifejezetten kutatom, hogy melyek a működőképes módszerek, hogy azokat nyugodt lelkiismerettel tudjam ajánlani. Eddigi tapasztalatim szerint nagyon mély és nehéz probléma esetén a a transzlégzés az, ami garantáltan tud segíteni, még akkor is, ha maga a problémamegoldás folyamat, ami ott végbemegy, az nagyon „ütős”és eléggé elszántnak kell lenni, hogy az ember ne szaladjon el gyorsan még az utolsó pillanatokban. AZ utóbbi időkben azonban egyre mélyebb meggyőződésem, hogy ha valódi és gyors változást szeretnénk akkor az csak keményebb módszerekkel lehet elérni, mondjuk a való életben szinte csak nagyobb konfliktusok, mélypontok által lehetséges.

Ehhez képest a barátnőm azt mondta, hogy ez egy masszázs, de végül is nem is masszázs csak a fejemen fog különböző pontokat, hosszabb rövidebb ideig érinteni, elküldte az ismertető anyagot és valamiért szimpatikusnak tűnt.
Eddig 3 ilyen kezelésen vettem részt, amúgy több kezelés ajánlott, és kifejezetten arról szól, hogy múlt és jelenbeli felhalmozott blokkok oldódjanak. Nagyon érdekes volt, elmesélem.

Erzsi tényleg csak a fejemen pár pontot megérintett, egy darabig semmi nem történt, aztán feszüléseket kezdtem érezni itt-ott, a különböző testrészeimben, sorra egymás után. A feszülés elég intenzív volt, de azért nem nagyon kellemetlen és valahogy egy ívvel nagyon erős és nagyon kellemes, teljes ellazulásban végződött. Olyan érzés, csak az egyes testrészekre, mint amikor az ember egy jógaóra után hihetetlenül ellazul testileg, lelkileg. Azonban nem csak ez történt, nagyon eseménydús volt a kezelés, mert egyszer csak, egy másik fogásnál a kellő idő után pont olyan rezgés indult el bennem, mint a transzban. Na ez igazán meglepett, kicsit meg is ijedtem, hogy most vajon ennek kell-e történnie, de semmi gond nem volt. Legerősebb élményem az volt hogy valami nagyon nagy erővel iszonyatos félelmet éreztem. Az egész nagyon fizikai volt, semmi kép, csak érzések, de nagyon jött. AZ ember ezt, gondolom ösztönből hárítani próbálja, egy darabig küzdöttünk, én és a félelem, aztán rájöttem, hogy talán bele kellene menni az érzésbe. Belementem és nagyon extra tapasztalat, ahogy feloldódott és eltűnt. Nagyon jó volt, kifejezetten jó, hogy nem kellett hozzá képeket látni.

A második alkalomkor kíváncsi voltam, hogy ugyanaz történik-e, de egyáltalán nem ugyanaz történt. Az is inkább fizikai élmény volt, de ott jöttek már szolidan borzasztó képek is csak úgy halványan, nagyon kevés ideig, de diszkréten elvonultak. Erősebbek voltak a fizikai fájdalmak, kicsit már néha kínzásnak éreztem és végig az járt a fejemben, hogy ezek valamilyen valós előző inkarnációs kínzások emlékei, és bizony elmentek, és hihetetlen megkönnyebbülés-érzéssel mentek el. Érdekes hogy közben egy-egy fogásnál illatokat is éreztem, nagyon kellemeset, vagy közömböset.

A harmadik alkalomnál úgy éreztem, mintha Erzsi a fejem zavarait tisztította volna ki, kilazultak furcsa fémes, nehéz érzetek és olyan tiszta lett minden. Mintha valami fémes ér réteg lett volna rajtam itt-ott és vastagon a testem és a fejem körül, ami amúgy az én érzetemben valami „védőizé” volt, amire már ezentúl nem lesz szükségem, ezek a gondolataim jöttek. Egy érdekes zokogós élmény is volt. Olyan volt mint először a félelem, először nem engedtem, jelenet is volt hozzá, valakivel, akivel egyáltalán nem verekedni szerettem volna, egyszerre ölelkeztem és verekedtem és zokogtam közben, mikor elkezdtem megengedni, nagyon erősen átszakadt. Nagyon intenzíven fájdalmas volt és nagyon erős megnyugvással járt, és a valóságban is végleg elmosott valamit –pozitív értelemben- az a zokogás.
Az egész azért tetszik nekem, mert olyan élményeket hoz, amiben még soha nem volt részem, ez eleve izgalmas, és még gyógyít is.

Erzsi a kezelések után mindig elmondja, hogy milyen pontjaim lüktettek, az mivel kapcsolatos, Utána érezhető változások voltak. Például többek között a kreativitás ponttal volt valami az első alkalommal, utána – el is feledkeztem erről, csak később jutott eszembe – szuper ötleteim támadtak az amúgy nyári szabadságában eléggé haldokló honlapommal kapcsolatban és még segítséget is kaptam hozzá, csak úgy tálcán. Van valami teremtés-pont, na nekem az mindig is halott lehetett és most, nem akarom elkiabálni, de mintha ilyen téren is mintha valamilyen mozgolódás lenne.

Szóval tényleg érdekes ez az egész, maga a kezelés másfél órás és a barátnőm most bevezetésképpen, 1.500,- Ft-os bemutatkozó áron fogad érdeklődőket. Mogyoródi, de költségtérítéssel házhoz is megy Budapesten is, gondolom, érdemes lehet kipróbálni, ha valakit érdekel. Van honlapja is, elérhetőséggel : http://5mp.eu/web.php?a=lelekebredes Szívből tudom ajánlani.

Beküldte: | 2013. aug. 24. szombat - 08:51

Hozzászólások

13 hozzászólás
GulyásÁgi képe
Pénz
2013. augusztus 24. szombat, 8:53 | GulyásÁgi

Rögtön egy másik friss élményemet is szeretném elmesélni, ezúttal két meditációs és élmény és Sanyi egyik módszere. Mivel olyan nagyon-nagyon sok szó esett mostanában a pénzről, idevág. Lehet hogy az Acces Bars oldás segített eljutnom addig, hogy még képes voltam valamit tenni a pénzügyeim rendezése érdekében és nem kellett tovább ragaszkodnom a sanyarú állapotokhoz.. nem tudom.
Régebben Sanyi tartott egy Pénztudatosság tanfolyamot, amire el szerettem volna menni, de nem volt rá pénzem. Fejben tartottam, mert éreztem, hogy jó lehet nekem és egyszer csak hirtelen felindulásból rákérdeztem, hogy nem készült-e róla hanganyag. Persze volt és persze jóval kedvezőbb áron, meg is rendeltem.

Sok érdekes, gondolatébresztő magyarázat, ahogy ez lenni szokott, végül is többek között két nagyon fontos elem jelent meg, az egyik a téves minták kioldása a másik pedig a belemenés a félelmekbe.
A mintakioldás gyakorlatban nagyon meglepő eredményt kaptam. Szülői minta jött elő, ezeknél általában az ember amúgy számon szokta tartani, mi az, amit én is úgy csinálnék, csinálok, mi az, amit semmiképpen sem szeretnék úgy. Nálam a pénzzel kapcsolatos szülői minta: anyukám látástól vakulásig, reggeltől estig, keményen, elszántan, szünet és megállás nélkül dolgozott, félretenni a pénzt, hogy sok tartalék legyen, az egyik klasszikus minta. Mellette persze szinte szó szerint semmi idő nem jutott másra, ez generációkon át ment a mi családunkban. Persze szépen átvettem tőle, választottam magamnak egy robotolós munkát, de amikor az már nagyon nem ment, és választottam magamnak egy szívbéli hivatást és váltottam, akkor is tudtam magamnak intézni hogy azt a munkát, amit nagyon-nagyon szeretek és boldogan csinálok is szinte robot üzemmódban kelljen, mindig késésben és elcsúszásban legyek, ezzel elvéve a saját örömömet az egészben. Ezzel már úgy magamtól is tisztában voltam. A meditáció során azonban döbbenetes felismerésem volt, azért vettem át a mintát mert HASONLíTANI AKARTAM az anyukámra. Lehet, hogy ez kívülről nem meglepő, de nekem bizony az volt. Akkor nyilván nem volt semmi más tapasztalatom arról, hogy milyen ha az anyuka több időt tölt a gyerekeivel, viszont a sok robottal nagyon sok mindent előteremtett nekünk, ezért én is ezt választottam (egy darabig nem is csak a robotolós része működött ..). Ez olyan felismerés volt, ami szerintem nagyon fontos volt nekem, talán a gyerekeim miatt is, talán az a rész is javul majd..

Egy másik gyakorlat a félelmek feloldása a pénzzel kapcsolatban. Csináltam már ilyen félelem feloldást egy másik alkalommal, nem is jöttek a legszörnyűbb (gyereked halála és társai) félelmek, hiszen azok akkor már fel lettek dolgozva. Most ebben a pénzzel kapcsolatos félelmeimmel való szembenézésben mindenki elhagyott, de úgy hogy engem okolt minden rosszért. Elment mindenki, bánattal a szemükben elhagytak a gyerekeim, a barátaim, a legjobb barátnőm, akit annyira szeretek, átnézett rajtam és otthagyott, még a kutyák is elhagytak, (tényleg!) Ott maradtam egyedül aztán lassan megőrültem és meghaltam. Ezzel nem volt vége, mivel elborult elmével haltam meg, keserűséggel, félelemmel, zavarodottan, a lelkem nem tudott felmenni a fénybe és ott bolyongott gonoszul, várva hogy valakire rátelepedjen… Szép? Húú…nagyon rossz volt, remélem ezt a szálat ezzel el is vágtam (!!!), a félelem végül is az volt, hogy MIATTAM MINDENKI ELBUKIK, ELRONTOM ÉS EZZEL A CSALÁDOMAT IS ROMBA DÖNTÖM, ELSZÚROM AZ EGÉSZ ÉLETEMET, és még itt is maradok.

Kicsit régebben rendeltem meg és kb. egy hete sikerült időt találnom (szokás szerint nagyon-nagyon-nagyon nehezen) hogy végighallgassam az anyagot megcsináljam a meditációkat. Szó szerint úgy erőszakoltam ki magamnak azt az időt, amíg dolgozhatok rajta. De igazán mondhatom hogy már az egy hét óriási változást hozott.

Eltűntek a félelmeim, de tényleg… Egész másképp érzem magam azóta, volt valamelyik gyakorlatban egy hittel kapcsolatos felismerésem, gondolom az is nagyon sokat segített. Pont nehéz időszak volt ez az elmúlt hét és mégis. Valamit fizetni kellett, de mégsem (megúsztuk), vagy nem annyit (az iskolában az utolsó pillanatban kiderült hogy van egy kis plusz), több munkát is kaptam, a régiekért „prémiumot”, olyan régi ügyfelek jelentkeztek be, akikre már nem is emlékszem. Persze kis összegekről beszélek, de akkor is, nagyon erős a változás, pláne a hozzáállás, a összeugró gyomor helyett az erős nyugalom. Szóval tényleg sokat segített!!!

Domoszlai Katalin képe
A szívnyitás, elengedés gyakorlat segítség az elhúzódó gyászra
2013. augusztus 25. vasárnap, 7:33 | Domoszlai Katalin

A gyász, veszteség feldolgozása időben hosszú folyamat. Az elengedés akkor jöhet létre, ha a szív teljesen be tudta fogadni és feldolgozni a bánatot. A szívcsakránk úgy működik, hogy az elhárító mechanizmusok védelme alatt van. Attól van megvédve, hogy megszakadjon, vagyis hogy a feldolgozandó fájdalom ne okozhasson akkora sérülést, ami helyrehozhatatlan. Ha nyitott állapotban sokkszerűen történik valami, például ha hirtelen meghal, akit szeretsz, a szív a félig feldolgozott fájdalomra sérülten zár vissza. Ezért megszűnik az életöröm megélése, az önmagunk és mások szeretetének a képessége. Minden veszteségünk gyász, legyen az szakítás, a szülők válása, baráti kapcsolatok megszakadása. A személyiség érettségétől, stabilitásától függ, hogyan tudja a gyászfolyamatot megélni és attól, lelki szinten a kapcsolat mennyire volt mély.

Ha a félig feldolgozott fájdalmakra rázárult szívet megnyitjuk, ez két irányba történhet. Mint minden csakránk, a szív is leadja és felveszi, befogadja az energiákat és az információt. Leadó üzemmódban a sérülés kivetítés és játszmák formájában jelentkezik. A feldolgozáshoz a szívet befelé, a mélység felé, a feltétel nélküli szeretet forrása felé nyitjuk meg. Ott megtaláljuk az oldást, az elfogadás végtelen erejét.

Az elengedés meditációt, Sanyi meditációja, kétféle megközelítésben érdemes megcsinálni. Az egyik, amikor a fájdalmat dolgozzuk fel, a másik, amikor megéljük, amit nem kaptunk és nem tudtunk már adni. Minden befejezetlen érzelmi szál köteléket hoz létre, legyen az szeretet hiány, elismerés iránti vágy, harag, be nem teljesült ígéretek, a jövőről közösen megalkotott vágyak.

A gyász-meditációban szemben állsz azzal, akit el szeretnél engedni, rányitod a szívedet és összekapcsolódsz a szívével. A feldolgozás optimális ütemének a beállítása meggyorsítja az elengedést anélkül, hogy fennállna a borulás veszélye. Kérdezz rá a szívedre, mennyire van nyitva. Testérzetben ilyenkor a mellkas közepén nyomást vagy égető érzést észlelsz, ami jelzi hogy a befogadandó fájdalom nagyobb, mint amennyire a szív ki van nyitva. Ha nem jelenik meg a testérzet, a meditáció nem elég mély. Ott tovább kell mélyülni, ha sikerül. Ha nem sikerül, akkor más technika kell, például transzlégzés vagy Hellinger családállítás. Tehát érzékeled, hogy mekkora a feldolgozandó érzés, ahogy nyom, feszít, éget. Megkéred a szívedet, nyisson rá az optimális mértékben. Megjeleníthető képben, viszont nagyon sok esetben egyszerűen számokban is válaszokat kapunk. Első kérdés tehát, mennyire van most nyitva. Tompa nyomás, fásultság, halvány szomorúság estén ilyenkor a szívcsakra 30-40 %-ban nyílik meg, ezen a szinten feldolgozni, befogadni, oldani nem lehet, elmélyült tudatállapotban a válasz a tízes skála használatával lekérhető, a ilyenkor a kapott szám 3 vagy 4. Utána meg kell kérdezni, mit ajánl a szívünkben lévő bölcsesség és megkérni a szívet, nyíljon erre rá. Tudnunk kell a teljesen kinyílt szív a megvilágosodás szintje, amit szándékkal megnyitni nem ajánlott. Azért, mert ha ezt megcsináljuk, az összes bezárt blokk egyszerre szakadna rá a szívre. Érdemes azért egyszer legalább kipróbálni, hogy túlnyitod, tehát egy nagy traumát egy szinttel feljebb engedsz rá a szívedre, mint a Belső Bölcsességed ajánlása. Nézz rá, mit okozna, fogadd el, hogy a feldolgozáshoz idő kell. Utána visszazárható a szívcsakra az optimális szinte, az energiarendszerben kavargó, felzaklató érzéseket pedig tisztító, földelő gyakorlattal a földbe kell levezetni.
Szép gyakorlat ehhez a lenyugtatáshoz a tisztító vízesés, segíthet szellemi segítő, mint Azrael arkangyal, az elengedés angyala, vagy Zadkiel arkangyal, aki az érzelmileg túlzaklatott állapotok megszüntetésében segít. Tiszta energiával történő tisztításnál tudnunk kell, hogy a földből felfelé húzott energia a blokkokat nyitja, az égből, a korona csakrán keresztül lehúzott energia, a fehér fény pedig lenyugtat, letisztít.

Az elengedés gyakorlat hatása az életemben a harmónia megélése, a szeretet és életöröm képességének a visszatérése. Ha jól sikerül a gyakorlat, rámosolygunk a világra újra és a világ visszamosolyog ránk.
Ugyanis nincs olyan elvárás a szellemi vezetésünktől, folyamatosan szenvedjünk, sőt. A szív és az idegrendszer megerősítése hatékonyabbá teszi a megtisztulást, a feltöltődésre, kisimulásra szükség van. Úgyis fel fog jönni a következő blokk, jelentkezni fog, ha itt van az ideje.

Kapcsolódó Sirály csomagok

Elengedés gyakorlat:

http://onmegvalositas.hu/cikk/erzelmek_es_oldasok

Szívnyitás gyakorlat:

http://onmegvalositas.hu/cikk/elfogadas_es_szeretet

GulyásÁgi képe
Párhuzamos világok és sakktábla
2013. augusztus 27. kedd, 12:43 | GulyásÁgi   Előzmény

Nekem ez a szívnyitás gyakorlat mindig, mindig működik, azonnal és óriási erővel. Én „eggyé válok” gyakorlatnak hívom és sűrűn használom, néha éberen is. Egy ezzel kapcsolatos friss élményemet mesélném most el. Néha az van, hogy nem jövök rá, hogy mivel is kellene eggyé válnom és ezért kínlódok dolgokkal, amíg világossá nem válik, hogy mi a teendő. Ez a részre nagyon érdekes, meddig húzzuk magunkkal az adott problémát és hogy tudunk, általában tényleg egy külső vagy belső konfliktus által eljutni addig, hogy kitisztázzuk. Igazán rendesek hozzánk a konfliktusaink, mert mennyivel könnyebb utána minden…
Az történt. hogy kedves barátnőm, akit nagyon szeretek megkért hogy csináljak meg neki egy részfordítást. Nem szólt elég előre, teljesen be voltam már táblázva. mindig időzavaros problémákkal küzdök amúgy is, de nagyon fontos, hogy meglegyen, mást nem tud megkérni. Magamban morogtam már hetek óta, mióta csinálom, de soha nem jut rá időm vagy elveszi az időt számomra fontos dolgoktól, de most hirtelen kiderült hogy a határidő pár nap, kész kell lennie. Nem tudom talán 5-6 órás munka még max, de ide és oda és amoda kell feltétlenül mennem, a gyerekek, a házimunka, a saját munkám, besegítés a férjemnek, az iskolakezdés, ebbe kell belegyűrnöm. Megpróbáltam úgy dönteni, hogy nem morgok tovább hanem nyugodtan belevetem magam ezerrel és lesz ami lesz, közben arra gondolok, hogy mennyire fontos nekem ez a barátnőm és mennyire nem szeretnék neki csalódást okozni.
Tegnap este, mikor ez már 6-8 óra munka után kiderült „ felturbóenergiáztam” magamat és fent maradtam éjfélig, ment. Ma 2 és fél órával korábbra „állítottam a belső vekkert” felkeltem, nekiálltam. Nem működött a google fordító. Amúgy minden működött csak az nem. Teljesen kétségbe estem. Megpróbáltam úgy hogy csak a mondatokat írom és kihagyom azokat a szavakat, amiket meg kell nézni, persze értelmetlen dupla munka, mert ki kell sárgázni és utána újra belemenni. Gondoltam leszedhetem a polcról az agyonporosodott 20 éve nem használt elavult, darabonként ötkilós nagyszótáraimat, de még a gondolat is elborzasztott. Akkor úgy döntöttem hogy ha megy az idő, ha nem, akkor most azonnal meditálok, eggyé válok, kérek valamilyen angyali segítséget, persze azonnal bevált. Befogadtam a kényszerítettség érzését, a tehetetlenséget meg a többieket. A rövid meditációból felébredve rögtön az eszembe jutott, hogy mi lenne ha bezárnám azt az oldalt és újra próbálnám. Jó tudom, most a szkeptikusok a fejüket fogják, hogy milyen „szőke” vagyok, hiszen ez már rögtön az elején az eszembe juthatott volna, de NEM JUTOTT, a haragtól, az elégedetlenségtől, a frusztrálóságtól, fáradtságtól. tehetetlenségtől. A meditáció után persze ezerrel tudtam haladni.
Viszont nem pont ezért ragadtam billentyűt, hogy ezt a kis élményt elmeséljem, mert ez a gyakorlat engem már nem lep meg egy kicsit sem, csak gondoltam reflektálok rá, ha már Kati említette, megerősítem a jóságát, működőképességét.. Már rég el is felejtettem volna.
Hanem viszont utána nagyon érdekes gondolatom támadt, és megkérdezném a véleményeteket erről.
Az jutott eszembe, hogy talán az eggyé válás által, amitől az addigi belső nyavajgásom egy pillanat alatt szertefoszlott (meglesz a fordítás, és kész, tudom,) talán átléphettem egy másik saját párhuzamos világomba, ahol ez a probléma már egyáltalán nem foglalkoztat. Nagyon hasonló, szinte tök ugyanaz, csak nem görcsölök a fordításon és ezer más gondolat és történés jöhet annak a helyébe. Kicsit a sakktábla is eszembe jutott, tőlem függ hogy lépek-e érdemben, mivel lépek, merre és mekkorát.
Mit gondoltok erről? Van valakinek valamilyen véleménye, tudása, tapasztalat ebben a párhuzamos világ ügyben? Sokat hallani róla, elég izgalmas témának tűnik… Én eddig valahogy úgy képzeltem, hogy ha van ilyen, akkor valaki mondjuk álmában tud oda átlépni, de most kicsit elgondolkoztam ezen a másik opción, a választások sokaságán és a továbblépéseken…

Domoszlai Katalin képe
Egy gondolat
2013. augusztus 28. szerda, 3:59 | Domoszlai Katalin   Előzmény

ami szerintem megnyitná a mostani világodat, ahol a túlhajszoltság nagyon erős minta.

" nem akarok csalódást okozni "

Benned, belül kell összeomolni a réginek.
Megélni, igen, csalódást okozok. Mit veszít az egó?

Anno, valamelyik életben nem tudtál helyt állni. Ezért valamilyen katasztrófa bekövetkezett. A lélek tesz egy fogadalmat: minden körülmények között helytállok, mindent megtanulok, hogy jól oldjam meg.

Ez nagyon hasznos addig a pontig, amíg a fejlődést hajtja. Viszont elérkezik az a pillanat, amikor már felesleges nehézségeket teremt be az ember magának azzal, hogy ezzel a szereppel eggyé vált. Elkezd ellened dolgozni a világod, hogy elvegye tőled a szerepet. Határidőt az angolok nagyon találóan dead-line-nak hívják.

A saját tapasztalataim szerint, a párhuzamos világok után az embert az hajtja, hogy nem tudja elképzelni, hogy a mostani, amit a saját korlátaidból teremtesz, könnyű, áramló és természetes lehet.

Ez nem én vagyok! Ez az egó reakciója. Az egy másik világ, ahol ez így megy :-)

Szerepeket elengedni végtelenül nehéz. Több irányba kell megfeszíteni az egót. Az egyik, amit megcsináltál a tehetetlenség befogadásával és máris megoldódott a kisebbik probléma. Befogadod a negatív végletet. A másik irány, ha megéled, milyen az, minden úgy megy mint a karikacsapás. Próbáld ki meditációban és jegyezd meg, hányszor szól közbe az egó, de, de így kell, ez úgysem megy, meg jaj, mi lesz... És még tovább lehet feszíteni a negatív irányba az egót, aki azt mondja, ehhez ragaszkodik, körme szakadtából, igen én az vagyok, csakis az vagyok aki nem okoz csalódást. Mit szólsz ahhoz a variációhoz, csalódást okozok ezt megértik és még így is szeretnek? Fel fog oldódni, lépésről lépésre a nagyobbik probléma, a túlhajszoltság folyamatos beteremtése.

Én léptem kapcsolata párhuzamos világgal, onnan át akartam hívni azt, aki helyettem megoldja. Azokat a nehézségeket, amiket az egóm félelemből, megfelelésből, hibás szerepekből teremt be folyamatosan.

Belenéztem a párhuzamos világba és a szellemi vezetésem, amikor legközelebb meg akartam tenni, lezárta a csatornát. Megkaptam a választ, oldd ki a belső blokkjaidat! Engedd el a hibás szerepeket. Vagy elengedem, vagy beletörik az egó, ez van.

Ahogy Dr. Hawkins csillogó humorral megfogalmazta, ez a világunk itt, tökéletes, mert tökéletesen fejlődik. A varánuszi gyík szintjén álló embertől Jézus Krisztusig itt minden előfordul :-)

GulyásÁgi képe
Csalódást okozni
2013. augusztus 28. szerda, 7:13 | GulyásÁgi   Előzmény

Kati.. :) áldjon meg a Jóisten az „egy” gondolataidért. Köszönöm !!! Ez óriási segítség volt most nekem, komolyan, nagyon…!!! És milyen furcsa, hogy mennyire nem látom önmagam..
Nagyon is betalált, mert az első belső pánikos reakcióm az volt, hát ja, de előbb megcsinálom a fordítást, meg hogy á, pont neki nem lehet csalódásét okozni, mert őt már annyi csalódás érte, stb. Persze ezek csak a felszíni gondolatok, amik elsőre beugrottak, hiszen ez rólam szól nem a barátnőmről.
És tényleg, az egész életemben ezerrel benne van: nem akarok csalódást okozni a szülőknek, az iskolában, a munkában, a kapcsolataimban, a családban, a barátoknak, MINDENHOL! Vagy csalódást okozok vagy „belehalok” az erőfeszítésbe, hogy ne okozzak csalódást, a nemrég említett pénzes sztorimban is ott volt ez: csalódást okozok és elhagynak, csak így nem fogalmazódott meg bennem.
És érdekes, lehetne ez megfelelési kényszer (?), de az úgy nem téma, ugyan már eszem ágában sincs megfelelni senkinek, nemá..., nade csalódást okozni? Azt aztán tényleg nem lehet…!!!!! Semmi esetre sem. Fura.
Óóó és milyen hatalmas megkönnyebülés lesz ettől az óriáscsonmagtól megszabadulni !!!! Tényleg nagyon köszönöm !

A párhuzamos világokkal kapcsolatban is köszönöm a választ, szóval akkor egy párhuzamos világ mindenkinek? Végül is meditáció témának is nagyon jó ötlet, ha valakinek tetszik, átmegyek a párhuzamos világomba, ahol minden oké és körülnézek és megkapom a választ, hasonlóan ahogy Te is tetted!

Domoszlai Katalin képe
Én is köszönöm, Ági
2013. augusztus 28. szerda, 10:05 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Tudod, akik ott voltunk a Teremtő Napon, összekapcsoltuk a tudatunkat egymásért...

... és nekem az áldás az, tőled, amire most a saját célomért leginkább szükségem van :-)

GulyásÁgi képe
...
2013. augusztus 28. szerda, 10:49 | GulyásÁgi   Előzmény

Akkor még sok-sok-sok áldást neked !!.. :)

párhuzamos világok
2013. augusztus 27. kedd, 15:52 | linus12

A párhuzamos világ valóban elég izgalmas téma. A fizikusok már elég régen kitaláltak rá egy elméletet, amit viszont bizonyítani sosem sikerült. (Mellesleg, az elmélet is elég sánta.) A lényeg az, hogy nagyon elhanyagolható (szinte nulla) a valószínűsége annak, hogy egy másik világban ugyanígy létezhetnénk.
Ha az a világ éppen ugyanezekkel a feltételekkel működik, és van szabad akarat, akkor gondoljunk csak bele egy-egy történelmi eseménybe, családi életbe, bármibe. És itt jön be a "választások sokasága".
Persze nem kizárható a létezése semminek sem.

spiritosaurus képe
Ráteszek egy lapáttal..
2013. szeptember 01. vasárnap, 14:01 | spiritosaurus

Nos, mostanában igen ritkán írogatok ide, meg úgy unblock nem is foglalkozom nagyon az önmegvalósításdival olyan szinten, ahogy már a csapból is ez folyik mostanság. Megmondom őszintén, szerintem kezd egy kicsit túlmisztifikálódni ez az egész, bár jómagam sosem voltam az ilyen-olyan technikák megszállottja.

Én úgy gondolom, ha az ember nyitott szemmel éli az életét, akkor semmilyen technikák nem kellenek ahhoz, hogy képes legyen a fejlődésre. A fejlődés, a haladás, a változás, alakulás, ki hogy nevezi, szerintem az élet teljesen természetes velejárója, végbemegy anélkül is, hogy mindenféle technikákkal gyötörném magamat. Nekem ezek olyan mesterkéltek, és általában akármilyen "technikát" próbálok ki, csak lassítom magamat az utamon lépkedésben, éppen azért, mert lekorlátozom magamat arra a technikára, és közben elfelejtem élni az életet. Az egyetlen technika számomra a nyitott szem kifelé és befelé egyaránt. Egyszerűen csak figyelem, hogy mi milyen hatással van rám, és mire milyen hatással vagyok én magam.

Ha mindenképp meg kéne neveznem egy technikát, akkor az én technikám az az, hogy mindenre ráteszek még egy lapáttal kicsit. Induljunk ki abból, hogy ezek a technikák mindig akkor merülnek fel, amikor az ember át akar esni valamilyen holtponton. Mert ugye amikor minden rendben, akkor az embernek eszébe sem jut semmilyen technika, egyszerűen éli a jót, élvezi az életet. Tehát csak akkor foglalkoztatja az embert bármilyen "önfejlesztő" technika, amikor valamilyen problémát kell megoldani.

Na én ilyenkor, ha felmerül valami deficit, ami épp gúzsba köt, akkor elkezdek még tudatosan rádobálni a tűzre. Ha épp szenvedtet valamilyen körülmény, akkor fogom magam, és tudatosan még jobban elkezdek szenvedni, egészen addig, míg végül már kvázi önmagam karikatúrájaként látom saját magamat, és annyira komikussá válik az egész, hogy egyszer csak eljutok arra a pontra, ahol őszintén, tiszta szívemből ki tudom magamat nevetni. Problémástul, mindenestül. És akár hiszitek, akár nem, de ez az első igazi lépés affelé, hogy a probléma megoldódjon. Ha már tudsz nevetni valamin, akkor az nem is lehet akkora nagy probléma.

Volt szó az "imént" a gyászról, félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy tanuld meg kinevetni, ha elvesztetted egy szerettedet, az szívtelen kárörvendés pusztán. Amiről beszélek, olyankor nem is a problémát neveti ki már az ember, hanem a saját maga viszonyulását a problémához. Ha szenvedsz a gyásztól, akkor szenvedj tényleg, teljesen tudatosan, ne a gyász, ne a körülmények szenvedtessenek, hanem szenvedj te magad, éld meg azt a gyászt rendesen, tudatosan. Mert amint sikerül tudatosan szenvedned, rádöbbensz, hogy akkor képes vagy tudatosan nem szenvedni is. És ekkor jön a tisztítótűz funkcióját betöltő gyász után az átalakító, megújító, önfeledt, őszinte nevetés. Ettől még ugyanúgy szeretheted azt, akit elveszítettél, sőt azt mondom, ekkor válik igazi, valós, tiszta szeretetté a dolog. Ekkor sikerült valóban elengedned az illetőt. Ezt tapasztalatból mondom. És a gyász úgy gondolom, hogy az egyik, ha nem a legnagyobb fájdalom, amit az ember átélhet, de a legnagyobb átalakulást is a gyász képes okozni az emberben, ha tényleg képes nyitott szemmel, tudatosan átélni. És ha e legnagyobb fájdalom közepette is működik ez a "technika" (nagyon nem szeretem ezt a szót, már maga a szó is valami mesterséges, legkevésbé sem őszinte, spontán dologra utal), akkor miért kéne bármilyen problémához mindenféle technikát alkalmazni ahelyett, hogy egyszerűen csak élnénk nyitott, tiszta szemmel?

Szép napot!

GulyásÁgi képe
Technika
2013. szeptember 03. kedd, 10:15 | GulyásÁgi   Előzmény

Kedves Spiritosaurus!

A "technikákat" annak "kell" csak alkalmaznia, aki elakad, és nem tudja, hogy hogyan lépjen tovább. Vannak olyan szerencsések, akik valamilyen belső bölcsesség segítségével önmaguk megoldják a problémáikat. Vannak akik nem, de náluk is ez lenne a cél (!!!), Sanyi módszerei azért jók és egyben tiszteletreméltóak, mert eszközt adnak azoknak kezébe, akiknek maguktól nem megy a problémák megoldása. Van aki úgy elakad, hogy belebetegszik, lelkileg vagy testileg.
/amúgy ez, hogy kinek mikor és milyen ügyekben van szüksége külső segítségre nagyban horoszkópfüggő /
Akinek szüksége van rá az keresi, akinek nincs, az pedig nem keresi a megoldásokat. Sokan, sokféleképpen gondolják ezt, mindig az a cél, hogy az emberek nyugodtak, boldogok, egészségek lehessenek.
Amit elmeséltél, az olyan mint egy "technika" csak neked belülről jön.
Még a pszichológiában is van egy a tiédhez hasonló módszer, az introspekció, majdnem pontosan ugyanez, kívülről figyeled magad, ahogy szenvedsz, és igen ez akár komikus is lehet egy idő után.
A "tegyél rá egy lapáttal" pedig nagyon hasonló Sanyi szívnyitás módszeréhez, jó erősen megéled, befogadod abban is azokat az érzéseket, amelyek bántanak és hoppsz máris mehetsz tovább.
Szerencsés vagy hogy belülről jön a segítség, ám nem mindenki ilyen szerencsés!

Ági

Domoszlai Katalin képe
Kedves Spiritosaurus
2013. szeptember 04. szerda, 2:45 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Ha Te valóban arról szeretnél meggyőzni bennünket, hogy ne csináljuk azt, ami Téged zavar, látod-e nyitott, tiszta szemmel, hogy elvárást támasztasz? Miért éljünk úgy, hogy Téged ne zavarjon, amit teszünk? Csalódni fogsz, mindig zavarni fog valami vagy valaki, éld meg hát olyan mélyen, ahogyan nekünk ajánlod :-)

Az önmegvalósítás ugyanis arról szól, ezt éljük, hogy magunkban keressük meg a zavar okait.

Ha már humorra helyezzük a hangsúlyt és tiszta érzésekre, számomra a hozzászólásodról a Jehova Tanúi jutottak eszembe :-) Ez a legspontánabb és a legőszintébb érzésem ezzel kapcsolatban.

Ha úgy gondolod, abban hiszel, hogy a gyász talán a legmélyebb fájdalom, akkor nincs ennél mélyebb állapotról tapasztalatod. Ugyanis van ennél mélyebb szint, mégpedig a szégyen, a teljes kirekesztettség és a totális reménytelenség állapota, nem beszélve a zavarodott állapotokról, a szétcsúszásokról, amiket pont a túl nagyra nyitás okoz.

Én nem gondolom, hogy szerencsés vagy bármiben is. Azt gondolom, ez még vissza van :-)

Milyen érdekes megfigyelni, hogy ugyanaz a szó más embernél
2013. szeptember 09. hétfő, 20:45 | szildiko1   Előzmény

Milyen érdekes megfigyelni, hogy ugyanaz a szó más embernél más-más érzéseket, hatásokat kelt. Technika > mesterséges, nem őszinte, nem spontán. Aki így gondolja, az csak a spontán, őszinte dolgokat szereti.
Csakhogy például a famegmunkálás technikája, bizony nem mindig spontán, - ki tudja, mi lenne belőle :) - ugyanakkor lehet őszinte. Vagy a kerítéskészítésnek, az motorjavításnak, a hússzeletelésnek is van technikája. Ami mesterséges, ugyanakkor sokkal célirányosabb, mintha csak úgy spontán csinálnánk dolgokat. :)
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mindennek megvan a helye. A spontaneitásnak és a tudatos technikának is.

Tecnika?
2013. szeptember 13. péntek, 0:17 | kobold

Sziasztok!

Véletlenül, kiváncsiságból újra benéztem....
Rögtön érdekes téma, a "tecnika", avagy a módszer?. Látszólag nincs fejlődés itt? Ha már valaki régóta dolgozik, "létezik" az ezo körökben, esetleg gyakorolja is, akkor a fejlődése során eljutott volna odáig, h nincsenek technikák. A technika az csak egy mankó a kezdőknek!, h elinduljanak a gyakorlással egybekötött úton, h minél jobban tudjon segíteni a paciensnek. Minden ember más, a "javulás" elérése szinte egyedi kezelés, foglalkozás után mérhető abban, h "jóóól vagyok" állapotot elérte... Ebbe beleférnek a hasonló esettel kűzdők, akik ugyanazon terápia esetén gyógyulnak, vagy akinek még füle van a terápiára és meghallják a kicsit távolabbi álló terápia rá eső részét.... Ezek a "technikák" rengeteg esetben általános és messzebbről való megközelítést mondanak, ami csak súrolja a célt. Hasonló az, mint amikor ágyúval bogárra lövünk. Bolygók&ember, a mélyebb rétegeknél csal már, vagy nem ér leodáig. Jó, tudom, ha megnézek 1 követ, és picit lecsippentek a mikroszkóp alá egy darabot, akkor azt mondom, h ez egy kő. Feltételezve, h minden momentuma kőből van. Általánosságban igaz is lesz, de ezt már mindenki ismeri, ezért jön a maszlag utána.... Ezzel még nem dolgoztam meg a pénzemért.... Egy kezelésnek ennél sokkal pontosabbnak kell lennie és! emberről van szó, nem lehet hibázni. Röviden, minden ember más és a kezelés olyan legyen, amitől a leggyorsabban, legjobb minőségben..stb meggyógyul. Ez a kezelő feladata. De sajnos, mindenki a saját ismert "tecnikáját" mondja, szajkózza.... A másik feladata a kezelőnek, h átlássa a lehetőségeket és ennek alapján ajánlja a kezelést a paciensnek. Ha éppen azt nem tudom, akkor átküldeni oda, ahol tudják kezelni majd... Amit nem lát az ember. Elkezdi a munkáját a paciensen és a felügyeletén kívül, egy kicsit másképpen kezd el dolgozni. Amolyan pacienshez mérten. Ez belülről elakul ki 1 idő után. Olyasmi ez, minha kijavítódna autómatikusan az emberi süleség, ego, nagyot mondás, maszlag,.... és tökéletes munka kerül ki az ember keze alól és ráadásul, tudásán jóval több lett az eredmény. Ez csak 1 esetben jön létre. Ha szereti a munkáját az ember, szívből indul a kezelés, akármilyen szutyok is az, amiben könyékig belemászunk.. stb. No, már csak 1 kérdés van, mitől is van ez? Ki javit? Hogyan is működik?
Nem teljes.... megyek horpasztani.... Bocsi...
Kobold

Feliratkozás Hírlevélre