Emittálás, élet+rendezés | Önmegvalósítás.hu

Emittálás, élet+rendezés

Még tavaly nyáron újra elkezdtem az argentin tangó alapjait. Olyan emberek tanítottak ezúttal, akik hagytak bőségesen időt az összehangolódásra, és a vezetés „lélektanára”.
Az egyik kulcsmondat volt – persze leegyszerűsítve), hogy ha a fiú tudja mit akar, akkor képes a lány venni az adást. Mert akkor sugárzik a férfiból a szándéka. Vagy legalábbis a szándék hiányában nincs mit kisugározzon, marad a puszta káosz - na és egymás lábára taposás jön táncban. Nagyon jó volt, amikor ráéreztem az ízére. Eleinte mindig kigondoltam: Most indulok ebbe az irányba ezzel a lábbal. Amikor időben fejben volt a gondolat, a nő érezte és gond nélkül követett. (Persze később a tánc során már nincs szükség ilyen direkt „erőszakos” kisugárzásra, minden megy magától természetesen. Ha megvolt a hangolódás is)

Mostanában vettem észre, ha megyek valahova főleg gyalog / erős a forgalomban, és közeledek egy átkelőhelyhez, olyankor elég közel érve kiválasztom a „lukat”, ahol átmenni szándékozom. Próbálom sugározni az érintett autók felé, hogy én ott átmegyek. Érdekes, hogy csak most vettem észre. Fordítva is élek a módszerrel. Ha motoron ülök, vagy az autó vezető ülésében, olykor „mondom” a talpasnak, hogy „Ott maradsz!” vagy „Menjél!”. Érdekes. Jó lenne megvizsgálni, hogy milyen százalékban működik. És nők vagy férfiak esetében működik inkább. Kik a jobb vevők.

Vajon más is használ ilyen „manipulációt”? Vajon ez tényleg manipuláció? A szándékot ilyen határozott formában kell megnyilvánítani próbálni? Vagy inkább kérésként útjára bocsátani? – (Pl.: Lassíts, „lécci”, „lécci”, „lécci” ! vagy Tessék parancsoljon, átfáradni!) Vagy lehet egyszerűen „közölni” a döntésemet: Átengedlek! Átmegyek! Sietek, nem engedlek át előttem!. Talán ez az utóbbi a „legjobb”. Ez talán már nem is manipuláció?

Mindenesetre ha így közlekedem, akkor tudatában vagyok, hogy mit cselekszem, és nem csak úgy sodródom a forgatagban. Akkor ez jó! Akkor többet kell gyakorolni!

Beküldte: | 2012. aug. 21. kedd - 19:34

Hozzászólások

1 comment posted
Domoszlai Katalin képe
Amikor felkérsz valakit táncolni, akkor a másik
2012. augusztus 24. péntek, 13:00 | Domoszlai Katalin

igent mond arra. Megtapasztaljátok együtt a vezetés és a vezetettség élményét. Egyszer táncoltam profi táncossal, hatalmas élmény volt.

Viszont ha kisugárzod az akaratodat a közlekedés többi résztvevőjére, az szerintem nem ugyanaz. Én rendszeresen alkalmazom ezt a technikát, de csak állatokkal. Ha látom hogy a kutya vagy a cica átmenne az autóm előtt, kiadom a parancsot, ott maradsz. Ez működik. Emberrel abban az esetben tenném meg, ha vészhelyzet állna fel. A szabad akarat tiszteletben tartása nagyon fontos törvény, súlyos karmikus visszahatása van a törvény megszegésének.

Arra, hogy jobban ráhangolódjak a többi emberre, elég komoly leckét kaptam nem is olyan régen. Előztem egy kamiont az autópályán, kényelmes tempóban, a mögöttem lévő autó rám nyomult, villogott, dudált. Eddig a sztori elég mindennapos. Általában ha látom, hogy valaki ennyire erőszakos, akkor engedek, odalépek kicsit, öreg autómtól ahogy telik, gyorsítok. Most viszont dacosan tartottam a tempómat. Miután megelőztem a kamiont a másik autós nem nyugodott el, hanem átjött a sávomba és teljesen közelről ordított az arcomba, gondolva, hogy megijedek. Néztem rá vissza nyugodtan, aztán abbahagyta, még elém vágva villogott párat és elhúzott.

Pszichopata az úton. Hibás az elképzelés, hogy nem éri meg neki. Hogy nem kockáztatja a tízmilliós kocsiját. Neki megéri, hiszen egyetlen dolog fontos a számára, az akarata, még az sem számít, ha a másik meghal. Persze szélsőséges élmény ez, de valóságos. Bármikor belefuthatunk. A tanítás számomra az volt, hogy jobban hangolódjak rá a veszély szagának a felismerésére. Én attól nem leszek kevesebb, ha elengedem, őt pedig szocializálni lehetetlen.

Feliratkozás Hírlevélre