Interjú Önmagammal | Önmegvalósítás.hu

Interjú Önmagammal

Az Zen tanítás szerint ahhoz, hogy bármi változást érjen el az ember magában, előbb ki kell üresítenie magát. A meglévő dolgoktól meg kell szabadulni. Jézus ezt úgy fogalmazta meg, hogy: Részegnek találtalak benneteket... utalva arra, hogy mindenki mindenféle tanításokkal van tele. Az elménk teljesen le van foglalva az előítéleteinkkel, és viszonyulásainkkal és mindennel amiről azt mondjuk Én vagyok: A kiüresítés egy remek módját találtam ki. Meginterjúvoltam önmagam. Eléggé skizoid állapotnak tűnhet, de igen érdekes megfigyelni, hogy miközben figyelem a belső dialógusomat (Amit le is írok), aközben egy kérdező és egy válaszadó szerepet is éltetek magamban, miközben figyelem a felmerülő érzeteket, érzéseket, gondolatokat.

Ez a metódus ahogy látom, tökéletesen alkalmas arra, hogy végül kiüresítsem magam azáltal, hogy a beszélgetésem közben kiadom (leírom) az elképzeléseimet, amelyeket akár meg is cáfolok, vagy meggyőzöm magam arról, hogy valami nem stimmel az elképzelésemmel.

A meditációs technikák nekem nem mennek akaratlagosan, ez a módszer viszont tökéletesen helyettesíti, mert a dialógus közben spontán elmerengések (meditatív állapotok) jönnek létre egy egy kérdés-felelet kapcsán.

Íme az első öninterjúm: http://interjuonmagammal.blogspot.com/

Beküldte: | 2011. máj.. 27. péntek - 13:16

Hozzászólások

20 hozzászólás
HajduM képe
Az önvallatás metodikája, avagy interjú önmagammal!
2011. május 27. péntek, 13:18 | HajduM

A módszer teljesen egyszerű. Szinte minden embert foglalkoztat valami, nem feltétlenül probléma, valami ami leköti a gondolatait, vagy domináns érzelmeket indít, akár szeretetet, akár gyűlöletet.
A kiindulási helyzet tehát az, hogy találjunk egy témakört, és tegyünk fel egy kérdést vele kapcsolatban. Van, hogy nem sikerül egyből, semmi gond, tegyük fel az összes kérdést ami eszünkbe jut a dologgal kapcsolatban és forgassuk a gondolatainkban a kérdést. Egy idő után le fog tisztulni. Amikor ez megtörtént, elkezdhetjük az interjút: http://interjuonmagammal.blogspot.com/

HajduM képe
Nagy örömömre szolgál, hogy egyre több olyan gondolkodó van
2011. május 28. szombat, 9:53 | HajduM

Nagy örömömre szolgál, hogy egyre több olyan gondolkodó van Magyarországon, akik törődnek az emberekkel, a személyiséggel, ezáltal a társadalom lelki és szellemi egészségével, ami természetesen a testi egészséget automatikusan hozza magával.

http://youtu.be/R5DDjWHsL-g Ezen a videón is egy Pszichológus szakember integrálja a nyugati tudomány materialista szemléletét a keleti tanokkal és látásmódokkal. Érdemes végig nézni.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Érdekesnek találom továbbá, hogy alig reagáltok a felvetésekre: Talán a sok elmélkedést felváltotta a praxis? Mindenki dolgozik önmagán? :)) Megmondom őszintén, hogy volt bennem egy várakozás ezzel az írásommal kapcsolatban, és azt kell tapasztalnom, hogy az elvárásaim ismét nem teljesültek :DDD Csalódtam bennetek :DDD

Daubner Béla valóban zseniális,és pont attól teljesedett ki
2011. május 29. vasárnap, 22:11 | Éva.   Előzmény

Daubner Béla valóban zseniális,és pont attól teljesedett ki ennyire, hogy a nyugati pszichológiába beemelte az ájurvédikus,hindu tapasztalatokat is.

Van ugyanitt még egy beszélgetése az önismeretről is, amit szintén nagyon érdemes meghallgatni.
Beszél a karma - kontra szabad akaratról is, a szeretet szintjeiről,és egy nagyon érdekes dolgot is mond,
hogy a sorsot megváltoztatni ugyan nem lehet,de meghaladni igen. Ennek külön örülök,mert erre épp
mostanság jöttem rá én is:) /és az ilyen kardinális kérdésekben nem árt a visszaigazolás:)/
És a családállításról is van egy nagyon fontos véleménye,ami valóban hiányzik onnan.

http://www.youtube.com/watch?v=eh-TydercaM&feature=related

Aditi képe
Ez a technika nagyon jó, a szellemi tanítók is szokták
2011. május 28. szombat, 23:57 | Aditi

Ez a technika nagyon jó, a szellemi tanítók is szokták javasolni, ügyes vagy h rájöttél magadtól.

Azt érdemes tudni, hogy az elme tanítását, szelídítését szolgálja, azon kívül, hogy egy lépcső a kiüresedéshez, mert kibeszéled a töltéseket. (vagy kiírod.) Ahhoz hasonlít, mint mikor kiordítod a lelki szemetet, csak eredményekben gazdagabb, mert közben a kételyeidre és kérdéseidre válaszokat is lelhetsz.

Azonban jó még tudni, h ez még mindig az elme szintje, alapjában véve a VISZONYULÁST segít megváltoztatni, a pozitív hozzáállást kiépíteni, az elmének azon működéseit leredukálni, amik sérülésen alapulva reakcióból (érzelmi blokk) vonnak le következtetéseket és működtetik a gondolkodást egy olyan irányba, ami az egyénnek saját magának nem jó, de nem képes belátni még. A kérdés-felelt technika a felszínre hozza ezeket, és segít tisztázni. Azonban még mindig az elme szintjén.

A teljes kiüresedéshez a gondolatok reakció-nélküli (akár válasz-keresés is) elfogadása és elengedése szükséges, amikor már a felmerülő kételyeket, vagy egyáltalán bármilyen gondolatot bölcs mosollyal szemléljük, hagyjuk, hogy legyenek, majd ne legyenek.

Ebben az állapotban lehet megélni az egységet, amely érzelem-, és gondolatmenetes állapot, vagy ezeket csak szemléli, nem azonosul, és nem reagál, nem akar válaszolni sem, sem semmi mást.

Csak van, és hagyja, hogy legyen. Minden.

De sok mindenre jó ez a technika is, használd, ha működik.

Namaszte

U.I: Az csalódik, aki nem ismer. Sohasem valami, vagy valaki miatt csalódunk, a csalódás gyökerei is bennünk vannak. Ezt érdemes megvizsgálni. És még megvizsgálni önmagad, esetleg találsz-e okot, ami tőled származhat, ami magyarázatul szolgál a jelen elcsendesedésre. Én mindig ezt teszem, mert beválik.

szeklice képe
Öninterjú
2011. május 29. vasárnap, 11:56 | szeklice   Előzmény

Kedves Aditi!

Mindketten egyetértünk abban, hogy Miklós technikája kiváló módszer, nem véletlenül javasolják a szellemi tanítók.
De azzal nem értek egyet, amit ezek után írtál, nevezetesen, hogy e módszer az elme szintjén tart.Ott is persze, de az elme nagyon fontos nekünk!
Akiben káosz van, pontosan az elme segítségére van szüksége, "aki" természeténél fogva nagyon gyorsan hajlandó a "rend" érdekében mozgósítani magát, ezt tudniillik nagyon szereti.
Nagy elfoglaltsága alatt észre sem veszi, hogy gazdája -miközben a kérdezz-felelek játék válaszait keresgéli -, valós érzelmekkel itatja át a kimondott/leírt szavakat. Gazdája újraéli a múltat, de már a MOST-ban kiszedheti belőle a félelem-tartalmakat csupán azzal, ha MEGNEVEZI azokat!
Óriási tisztító folyamat ez, csak őszintén kell kimondani hozzá azokat a válaszokat...
A másik lényeges dolog, hogy türelmesnek kell lenni magamhoz. Nem akarni rögtön kiüresedni, csak hagyni, hogy MOST, amikor épp most csinálom ezt az öninterjút, úgy és olyan formában és erővel jöjjenek a kérdések és válaszok, ahogyan akarnak, és olyan érzelmek és érzések kavarogjanak bennem, amilyenek akarnak, és addig tartson ez, ameddig tart....
Kérdezek - jönnek - nevén nevezem. Jönnek - nevén nevezem. Közben átélem, ahogyan jön. Engedem jönni.
Nem kell a MIÉRT? szót használni, csak a VAN szót.
Ez van MOST bennem, ezt nevén nevezem.

Ennek a folyamatnak lesz az eredménye az a (vágyott) kiüresedés, amit Te említesz, amiben már ott van a Benned lévő tartalmak nevén nevezése, ami maga a MEGÉRTÉS. Már kérdések nélkül.
Minél nagyobb a rejtett tartalom, annál hosszabb az út a kiüresedés állapotához. Ezen kívül minél szabadabban áramolhatnak ebből a mély "dögkútból" bűzlő "állataink", annál inkább akarnak jönni megismertetni magukat.
Azzal, hogy sorra nevén nevezed őket, ledobják magukról az ismeretlenség mumus-köpenyét. Arcot kapnak, benne a saját szemeddel.
Megérted őket. Magadat érted meg. Cserébe, amiért őszinte voltál magadhoz.

Elfogadhatóvá tetted magad önmagad számára.
GYAKORLOD a szeretetet:-)

Az utóiratodban említett csalódással kapcsolatos gondolataidhoz is írnék. Azt mondod, hogy "Az csalódik, aki nem ismer."
Igen, az csalódik, aki elvár valamit. Az elvárás nem tart a most-ban, nem szeret. Nem fogadja el azt, ami VAN, elégedetlen azzal. Tagadja.
A jelen itt van.
Mindig az egyensúlyodban akar tartani. Ez állandó törekvése.
Interjúvold meg a jelent és egyensúlyban leszel!

És most mondok egyet - kettő lesz belőle:-): tapasztalatom szerint a legeslegjobban a testem és a természet tart a jelenben.
Próbáld ki! Csak hallgass és figyelj, csodálkozz rá a testedre, mint a saját természetedre Aditi...és máris csendben szereted:-)
Ahogy e kettőt, úgy magadat is.
Ámen.

szeklice

Aditi képe
Kösz, csak azt nem értem, miért írtad ezt, mert amit én leírtam,
2011. május 29. vasárnap, 23:28 | Aditi   Előzmény

Kösz, csak azt nem értem, miért írtad ezt, mert amit én leírtam, merthogy én is erről írtam, és tapasztalat alapján. :) Épp a testemre való figyelésre tanít most nagyon az életem, és a napom minden percében tapasztalom a szellemi gyümölcseit. :)

Azért köszi, de olyan, mintha inkább Mikinek szólt volna ez a levél. :)

Egyébként nagyjából így van, ahogy írod, egy két kitétellel.

1. "Ennek a folyamatnak lesz az eredménye az a (vágyott) kiüresedés, amit Te említesz, amiben már ott van a Benned lévő tartalmak nevén nevezése, ami maga a MEGÉRTÉS. Már kérdések nélkül."

az irány valóban úgy tetszik a kiüresedés felé tart, azonban van itt egy csapda. Ez még mindig nem a teljes kiüresedés, ugyanis, az elme az, amelyik ért. Az a folyamat amit leírtál, az, amiről én is írtam: a töltésektől (érzelmi és gondolati terheltség (káosz) való megszabadulás. A belső csendben megértésre való igény sincs, sőt maga a megértés sincs jelen. Azt nem az elménkkel gyakoroljuk.

2. ugyanakkor egy szóval sem mondtam, hogy nem lenne az elme ilyetén tanítása hasznos, vagy fontos, Miki valószínűleg itt is tart, hiszen ezért fedezte fel, buzdítottam is.. csak annyit állítottam, (miután leírtam a technika működésének hátterét), hogy ez még nem vezet el a teljes kiüresedésig. Ez nem az a technika, ami erre való elsősorban. (ellenben a testre meg a légzésre figyelés igen!! - amiről meg te írtál.)

és ezt azért tettem, mert ha valaki innen továbblép, akkor tudnia kell ezt, különben könnyen beleragad az elme csapdájába. Azt hiszi, hogy kiüresedett.

Ezt meg onnan tudom, hogy évekkel ezelőtt megéltem.

namaszte

szeklice képe
Hosszú válaszom(-:-)
2011. május 30. hétfő, 8:13 | szeklice   Előzmény

Azért írtam Neked Aditi, mert amit írtál az elmével kapcsolatban, azzal nekem más a tapasztalatom...
Én szeretem az elmét, mert látom, hogy csak akkor nem csitul, amikor dolga akad. Mindig jelez nekem. Zajjal teszi tehát a dolgát, van amikor csinnadrattával. Amikor zajt hallok odabe', akkor az én ElmeBarátom "veri a taktust": nem vagy a most-ban, tralllala, tralllala!!! Gondolkozol Gazdám, trallala, trallala!
:-)
Amikor a csendemre figyelek, nem gondolkozom. Éber vagyok, fül-figyelem vagyok. Jelen vagyok.
Az éberségem nem az elme félelmektől kondícionált őrjárata már. Ez nem az a "gyanúsvagynekemrésenvagyok" állapot. Nem a "kicsi én" rendfenntartó csendje.
Onnan tudom, hogy efelé a belső zajmentes állapot felé haladok, hogy ha a külső világban megjelenő ingerekre egyre inkább nem tiltakozással reagálok, hanem hagyom azt olyannak lenni, amilyen.
Egyre simábban hagyom.És onnan tudom, hogy "elme-mentes" állapot (én inkább csitult-elmés állapotnak titulálom) ez már, ha nem ráncigálódom vissza emlékekkel a múltba, és nem cikázom előre pl. aggódással a jövőbe. Mert nem csupán unatkozom a csendben "elme-módra". De ha esetleg unatkoznék, azt is hagynám:-) Már itt vagyok ítéletmentesen a jelenben. Figyelmemmel átölelem azt. Pont.

Természetesen ez a vagyokcsend-állapot nem alakul ki varázsütésre /bár én már ezt sem zárnám ki:-)/, mert a felszínre hozott félelmekkel korábban együttjáró érzések-érzelmek hasonló szituációban visszabukkanhatnak még. Idő kell tehát és figyelem-fegyelem ehhez az öntisztító munkához.Van akinek külső segítség is kell, van aki egyedül dolgozik magán. De nincs azonnali tökéletes csend-állapot a tisztító folyamatban! Átmenetek vannak, amiben lehetnek/vannak végletek is.
Amit én "MEGÉRTÉS"-nek titulálok, az maga az intelligencia, a mögöttes tudatosság. Ez az elérendő "ideális üresség", amiről Te írtál Aditi. Állapotok jönnek-mennek bennünk, elmúlnak, de ez a mindent az intelligens vanságával végigtanúskodó üresség, ez nem múlik el. Ez a VAGYOK, AKI VAGYOK. Ez a MagÉrtés:-)

De amikor rólunk emberekről van szó, szeretünk türelmetlenek lenni magunkkal, és az azonnal-ban gondolkodni. Mindig több kell, mint ami VAN. Rögtön kell nekünk a megvilágosodás! Minimum a TávoliTökély kell nekünk, hisz' ami VAN, az szerintünk nem tökéletes...
Miközben ezen agyalunk, hogy miért nem megy nekünk a tökélyre-fejlesztés, taglaljuk kudarcainkat, a miérteket, elveszünk a gondolataink kusza hálójában, tekergünk benne. Saját rabunkká agyaljuk magunkat:-) Nem látjuk át, hogy ilyenkor a saját elménk nem engedi meg nekünk azt, hogy ne tudjunk. (Végzi a dolgát...)
Így fordulhat elő, hogy 20-30 éves srác lobogó sörénnyel, lóhalálában akar vágtatni a megvilágosodás babérkoszorújáért... Én ilyenkor inkább gyalogmód terelgetném őt a lányok bőre felé:-) De legalábbis az élmény-gyűjtés felé, amelyben méhecskeként gyűjtheti életének méz-cseppjeit saját szeretet-kaptárjába.
A zabolátlanság energiája lehetőség az élmény-faláshoz:-) A világot kell/ene belovagolni először.
Mert a külső világot is ki kell tárni szerintem ahhoz, hogy a belső világunkra képesek legyünk rácsodálkozni.Fel kell fedeznünk tudniillik az analógiákat, az azonos működéseket, az EGYségeket.
Legjobban a KÉTségeken, az ellentétek megtapasztalásán értjük ezt meg.

Honnan tudhatná az emberfia, mi is a csend, ha nem tudja, mi a zaj?
A szerelem energiája és állapota, annak aztán tiszta megélése visz el a leghamarabb a külső-belső elfogadásig.A szerelem a legizzóbb kohó a földi kovácsműhelyben. De a szerelemben is el kell jutnunk arra a felismerésre, hogy zajosan fellobbanó szúróláng (ami mindig a kondícionált félelemműködések/sértődések poklából táplálkozik) a szívet nem tartja melegen, nem kovácsol össze, csak pörkölve égeti a kérgeket, vagy újabbakat képez .Idő és tisztaság kell a tartós örökizzáshoz.

Tehát a csendhez több-kevesebb "zaj-élmény" kell, bárhogy is fáj azt megélni.
Mert nincs fekete fehér nélkül, nincs fény árnyék nélkül, s nincs csend a zaj nélkül.
S ha már megszűnnek az ellentét-viszonyok, akkor az maga az üresség.
De intelligens üresség.
Egy az egyben.

Szeretet a mostban:-)

szeklice

Aditi képe
Félreértettél. Én is szeretem az elmém, de még mennyire! Jó nagy
2011. május 31. kedd, 20:55 | Aditi   Előzmény

Félreértettél. Én is szeretem az elmém, de még mennyire! Jó nagy szoftverem van...:) Sok icipici, és nagy, ráadásul sok szempontból nőies bizgentyűvel..:) Olyatn mint egy óriási mesebeli karácsonyfa.... :) csak győzzél rendet rakni benne...:)

Az, amiről írtam, csak arra vonatkozik, hogy minek hol a helye a hierarchiában. Az a technika, amiről szó van, az elme szintjét rendezi.

A kiüresedéshez ez lehet jó, de nem szükségszerű, és a kiüresedés ezzel pusztán nem érhető el, a természeténél fogva.

a hierarchiában az elme a duális világban van, rendezni kell, szeretni kell, és figyelni, ez igaz.

de a kiüresedéshez más technikát kell alkalmazni.

Erről írtam.

most érthető voltam?

namaszte

szeklice képe
Igen:-)
2011. június 01. szerda, 10:30 | szeklice   Előzmény

És köszönöm a válaszod Aditi. Minden rendben:-)

szeklice

Megismerkedtem a ,,metódusoddal'' és örömmel konstatáltam,hogy
2011. május 29. vasárnap, 19:24 | Éva.

Megismerkedtem a ,,metódusoddal'' és örömmel konstatáltam,hogy nincs új a nap alatt:)
Én ezt a ,,technikát'' annak nevezem,amikor rendbe teszek egy , /vagy több dolgot / magamban.
Amikor belátással megszabadulok korábbi téves elképzelésektől,és mivel ezek már nincsenek rárakodva az adott dologra,az a ,,helyre kerül'' bennem. Vagyis letisztulva,megszabadítva minden előítéletemtől, téves elképzelésemtől,azzá válhat ami valójában.

Én ugyan nem ezt értem a kiüresítés alatt, de olyan értelemben nagyon is igaz ,hogy megszabadítom magamat mindenféle előítélettől,és téves elképzeléstől,és helyet adok/ilyen értelemben ,,kiüresítés''/,
egy immáron letisztult dolog befogadására.

Ez is egyfajta meditáció,aminek mint láthatjuk,megvan az eredménye.
Ahogy elkezdted megrémültem,hogy Úristen mi lesz ebből? :) Micsoda kiindulási alap,hova fogsz kilyukadni így,hiszen a pénz csak egy eszköz,nem az ok. Az ok az emberi természet,/gondoltam én:)/
de hát meglepve tapasztaltam,hogy pont oda lyukadtál ki te is,pedig sokkal rosszabb alapállásból kezdted. Úgyhogy ígéretes a módszered:),és pont rád van szabva. Ez a gondolkodó típusú ember ,,meditációja''.

HajduM képe
Az egész hiedelem rendszerünk ilyen tévedéseken alapul, mint
2011. május 29. vasárnap, 20:07 | HajduM

Az egész hiedelem rendszerünk ilyen tévedéseken alapul, mint amivel indítottam a nyomozást. Ha igaz a vonzás jelensége, akkor meghatározott lelkiállapothoz, adekvát fizikai jelenségek társulnak. Ha a pénzt elutasítom, nem fog áramolni hozzám!
Miként érhetném el, hogy áramoljon? Úgy ha megváltoztatom a pénzhez való viszonyomat. Hogyan tudom megváltoztatni? Úgy, hogy előbb megtudakolom, hogy mi az ami van éppen, milyen a viszonyom a pénzhez, és ezt a viszonyt mi tartja fenn.
Bennem az tartotta fenn, amit a blogomban megfogalmaztam, már kezd változni ez a viszony, azáltal ugyan is, hogy a mögöttes világhoz, tehát a bankrendszerhez, és azok irányítóihoz megváltoztattam a viszonyomat azáltal, hogy nem támasztok elvárásokat velük szemben, mert az is az én saram, így a pénzvilághoz és irányítóihoz való viszonyomat kezdem felszámolni, ami által megváltozik a tünet, vagyis a pénz elutasítása.

Miközben írom ezeket az interjúkat, egy csomó minden tudatosodik bennem, rend kezd kialakulni, bizonyos terhelések egyszerűen összeomlanak és eltűnnek azáltal, hogy megnevezem a dolgot. Ez a kezdet, nyilván minél mélyebbre ások annál több információt kapok és egyre inkább kapcsolatba kerülök azzal a szellemi világgal, amelyik segít felismerni ezeket a problémákat.

A fokozatosság elvének a híve vagyok, tehát nem kell és nem is lehet egyszerre megszabadulni minden problémától. Idő kell ahhoz is, hogy pozitívumok, új ideák kerüljenek a régi rossz beidegződések helyére.

A tudatosodás nem csak azt jelenti a számomra, hogy tudok dolgokról, vagy hogy tisztában vagyok a belső tartalmaimmal, hanem azt is jelenti, hogy képes vagyok a tudatom által befolyásolni jelenségeket, olyanokat pl, mint a parázson vagy üvegszilánkokon járás sérülések nélkül, és sok más tudati képességet vagyok képes használatba venni, amely képességeknek most a legfőbb akadálya a belső káosz. Azt gondolom, hogy amint a belső káosz rendbe tevődik, ezek a képességek automatikusan megjelennek és elkezdenek hatni, aszerint, hogy mit akarok velük kezdeni.

Az öninterjú módszere tehát alapvető ebben a munkában.

A következő amit majd kipróbálok, ha már rendeződtem valamennyire, egy Buddhista gyakorlat, amihez partner kellene, de egyedül is meg lehet csinálni: Teszek egy állítást, és egyik szerepemben megpróbálom cáfolni, majd a másik szerepemben védeni. Majd a védelem és a cáfolat érvei mentén vitát folytatok magammal :)))

Ez a legjobb amit tehetek jelen pillanatban szerintem, ahhoz, hogy felszámoljam a jelenlegi káoszt ami bennem uralkodik!

Nekem tetszik amit csinálsz. Én is valahogy 40 körül kezdtem ezt
2011. május 29. vasárnap, 20:54 | Éva.   Előzmény

Nekem tetszik amit csinálsz. Én is valahogy 40 körül kezdtem ezt el,és még csinálom szinte a mai napig is.

Ami a tűzön járást /és társait illeti/ illeti ,ott nem csak a rendrakás a lényeg,hanem kimondottan a helyes önazonosítás. Hogy tudja az ember ,hogy igazából kicsoda,és tudja hogy az ami igazából ő, az nem sérülhet meg,nem éghet meg. Ha az ember ezt kitartóan hiszi és biztosan tudja,akkor simán sérülések nélkül átmegy a parázson:)

A buddhista gyakorlatodhoz szívesen leszek társad, ha elfogadod,és nem találsz addig jobbat:)

Ademon képe
"Miként érhetném el, hogy áramoljon?"Kitartó és céltudatos
2011. május 29. vasárnap, 21:40 | Ademon   Előzmény

"Miként érhetném el, hogy áramoljon?"

Kitartó és céltudatos munkával, mintha felnőtt ember lennél :) (a vonzás törvénye gyerekeknek való...)

"...legfőbb akadálya a belső káosz"

Nem csak az, hanem a "hamis rend" is. Felfedetlen tévedések és valótlan igazságokban való hiedelem, ragaszkodás.

HajduM képe
Érdekes, hogy miközben EGY-ségről beszél mindenki, addig az
2011. május 30. hétfő, 8:08 | HajduM

Érdekes, hogy miközben EGY-ségről beszél mindenki, addig az egyént is szét daraboljátok, és egóról meg elméről külön-külön beszéltek. A kiüresedés, az elme megszűnését jelenti, amikor megértett mindent az ember, akkor megszűnik az egó, megszűnik az elme, egyszerűen azért mert megszűnt a világgal szembeni várakozás, az elvárások. Nincs semmi ami vonzódna a világból az emberhez, Nincs mit tovább feldolgozni. A feldolgozó rendszer akkor áll le, amikor nem táplálódik tovább. Ezzel megszűnik a személyiség. Azt gondolom, hogy ez a megvilágosodottság állapota. Ebben az állapotban az ember nem kommunikál, nem fogad információt és nem is ad ki. Nincs mit feldolgozzon, sem bejövő, sem kimenő információ nincs. Ez a Buddha tanítása: A csend...

Mi akik itt írogatunk és tanácsokat osztogatunk egymásnak nem igen közelítettük még meg ezt a szintet.

Senki.

Két világot különböztetünk meg alapvetően. Az exotérikus, és az ezotérikus világot. Az exotérikus az külső kör ha lehet ezt mondani, ahol az emészthető az egyszerű képzetlen ember számára is elfogadható populáris "vallási és filozófia" utakat lehet járni. Ez tulajdonképpen a laikus tömeg világa, akiknek szükségük van mások "papok, guruk, mesterek" vezetésére, irányítására.

Az ezotérikus ezzel szemben, zárt rejtett tudások világa, ahová beavatottak, léphetnek be, akik maguk lépnek kapcsolatba azokkal a szellemi erőkkel, amelyek tovább viszik őket útjukon.

A két világ között nincs automatikus átjárás, hanem fokozatosan, valahol elkezdve, egy mester tanításai mentén (kövess engem) kell eljutni az egyre világosabb és elmélyültebb szintekre ahogyan ezt Jézus tanítása is mutatja, mikor megkérdezik a tanítványok, hogy miért beszél példabeszédekben, és erre Jézus mondja, hogy: Nekik példákban beszélek, de nektek nyilván... Tehát a külső és a belső világ egyértelmű megkülönböztetését mutatja be.

A beavatottak világa, nem való az avatatlanoknak. Nem értenék meg, félnének tőle, és csak pocskondiázás tárgya lenne (ne dobj gyöngyöket, disznók elé).

Én egyszerűen tudomásul veszem, hogy nem rég indultam ezen az úton, és mesze tartok a belső kör beavatottjainak világától. És valóban nem is tudnék mit kezdeni a tudással, adekvát képességek, lelki és tudati felkészültség nélkül.

Ezért nem is tudok mit kezdeni az olyan megnyilvánulásokkal amelyek valamiféle megvilágosodásról beszélnek, mikor maguk sem tudják, hogy az mi? Azt gondolom, hogy rátaláltam valamire, egy útra, ami elvezethet a belső kör világába, és ezt pontosan azért osztom meg, hogy mindenkivel, hogy hasznára váljon.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy még eddig senki nem osztott meg ilyen jellegű információt ezen a fórumon. De mivel most már van rá példa, esetleg rákapcsolódhatna akinek kedve van és egy-egy belső probléma felgöngyölítésének a menetét maga is bemutathatná, nem beszélve a további használatban lévő önismereti módszerek bemutatásáról, természetesen nem másokat kioktató okoskodásokba fullasztva, hanem saját élmények megosztásának az útján...

szeklice képe
A részeg ész az nem rész-egész?
2011. május 30. hétfő, 8:53 | szeklice   Előzmény

"Érdekes, hogy miközben EGY-ségről beszél mindenki, addig az egyént is szét daraboljátok..."

Szerintem így van jól Miklós:-)
Amíg képesek nem leszünk EGYként élni, addig bizony az analízis-szintézis /lebontás-felépítés/ egységet nyalogató elme-tevékenységére fanyalodunk:-)

De eközben egyre nagyobb, és egyre ismeretlenebb részeket integrálunk be egyre nagyobb /korábban felfedezetlen/ egységekbe...

Így aztán minden rész jó valamire Miklós.
Egyet értesz ebben?

szeklice

HajduM képe
Én azt mondom, hogy semmi nincs önmagában. Amikor az ember
2011. május 30. hétfő, 8:58 | HajduM   Előzmény

Én azt mondom, hogy semmi nincs önmagában. Amikor az ember lelkiségét szétdaraboljuk alkotó elemeire, akkor azzal meg is öltük. Nem hiszem, hogy lehet elméről és egóról, meg lélekről külön beszélni és önálló tulajdonságokkal felruházni, mert ezek együttesen hatnak egymásra.
Semmit nem lehet kiszakítani a környezetéből, mert azonnal életképtelen. Aki csak egóról, vagy elméről beszél, az egy halott dologról beszél. Nem tud róla igazat mondani, mert az élő állapotot tartjuk igaznak, a holtat nem. Ha kiveszed egy belső szervedet, az elhal. Nem is vizsgálhatod annak a működését, mert ki lett szakítva a környezetéből, így holt állapotában nem ad információt az életről.

Éppen az interjú mutat rá arra a tényre, hogy milyen sokrétű kapcsolódásokkal épül fel a személyiség, amiről nem lehet külön beszélni, hogy a gondolat ez és ez, az elme ez, az egó ez, és ez a személyiség, és ez így kapcsolódik a lélekhez, ez a szellemhez és az istenhez, miközben az exotérikus felfogás állandóan az egója ellen harcol,meg az elméje ellen, és állandóan kiakarja pusztítani a személyiségének információ feldolgozó rendszerét, amiből táplálkozik a személyiség, ami nélkül meg nincs ember....

Tehát úgy értenék egyet, ha azt mondanánk, hogy sajnos nem látjuk egyben magunkat, ezért gondoljuk azt, hogy szét kell szedni valamit aztán összerakni, és itt most magam ellen is beszélek, mert én is ezt gondoltam eddig, csak éppen nem az emberrel kapcsolatban. Hát önmagunkat nem tudjuk szétszedni és semelyik aspektusunkat nem leszünk képesek megérteni, ha azokat nem szerves egységben vizsgáljuk, hanem szervekre, sejtekre bontva és akár az egyes sejtek önálló működésén keresztül akarnánk megérteni a teljes szervezetet. Nem lehet, és nem is tudjuk megtenni.

Járható útnak azt gondolom, ha megértjük, hogy a különböző aspektusaink miként kapcsolódnak egymáshoz, és melyik milyen hatást gyakorol a másikra.

Hát az ember meg van teremtve, nem kell azt nekünk szét szedni és újra összerakni... Megértenünk kell a működési módot, nem feldarabolni...

szeklice képe
Mint a gyermekek..
2011. május 30. hétfő, 9:49 | szeklice   Előzmény

Egyetértek Miklós, ugyanakkor az is szükséges szerintem, ami ellen jót akarva tiltakozol.

Én sokat tanulok a gyerekektől...innen veszem most is a példát a szemléltetéshez.
A gyermek kap egy játékautót vagy egy játékmackót. Egy darabig jól eljátszik vele, de aztán látni akarja, hogy mi van a dolgok "mélyén". Fogja magát, és apró darabokra szedi szét az autót, vagy hasműtétet hajt végre a mackón. Persze ezzel az autó megszűnik autó lenni, és a rongycafatok sem adják már vissza neki a simogató mackó-ölelés élményét, de a vágy, hogy megtalálja az autó/mackó működésének titkát, űzi a megismerésben a gyermeket. De a gyermek még nem terhelt előítéletekkel, nincs tudása ehhez, ezért sikerül neki olyan hamar CSAK ÉLVEZNI az autó vagy mackó VANságát. Magyarán: nem tudja, csak érzi, hogy mitől működik a játéka. Elfogadja azt úgy, ahogy van, és eggyé válik vele. Punktum.
De mi nem vagyunk már gyermekek, ugyebár...
Mert nekünk felnőtteknek van már múltunk és van már keményen megszerzett tudásunk, ami nem hogy közelebb hozna, de elválaszt a gyermeki érintetlen működés titkától: nem kell ahhoz ismerni a részt, hogy az egészet élvezd.

Butaságot mondtam;)

szeklice

HajduM képe
Én is szétszedtem a játékaimat állandóan. A karácsonyi
2011. május 30. hétfő, 13:55 | HajduM   Előzmény

Én is szétszedtem a játékaimat állandóan. A karácsonyi távirányítós autó két napig őrizte meg eredeti formáját.
De ez egy fizikai tárgy. Szedd szét a szervezetedet. Tedd külön tálba a májadat, a veséidet a a lépedet, a beleidet és így tovább...

És kezd el megismerni magadat általuk. Szólj ha sikerült...

Ugyanígy válaszd szét a lelkedet a szellemedet, a gondolataidat külön edénybe, az érzelmeidet külön, egy másikba az egódat, egybe az elmédet... külön mindet szépen.
A szerveidet külön...

Hogyan lehetne egy élettelen tárgyat egy élő szervezethez, főleg gondolatisággal és lelkiséggel rendelkező lényhez hasonlítani?... Hogyan is tudná az ember azt szétszedni, és ha szét szedte miként rakná össze?

Vagyis a viszonyok megnyilvánulásait tudjuk analizálni. A hatásokat, a jelenségeket. De az ember nem lehet szétszedni, sem a testét sem lelkét sem szellemét.

Az egó és elme és a többi csak elnevezések, ezek a jelenségek egy rendszert alkotnak, amelyből nem lehet kivenni egy egy aspektus és önmagában vizsgálgatni...

Nem lehet

Az ember nem vattával kitömött játék maci sem nem műanyag autó...
Nem jó példa ez most...

Amúgy jobb lenne nekünk ha elfogadnánk, hogy csak úgy vannak a dolgok, és nem akarnánk megfejteni, hanem rábíznánk magunkat Istenre és a bölcsességre, amely környezetünkké tette ezt a világot.

Már a megismerés és megváltoztatás szándéka önmagában Istenellenes, abszolút hitetlenség...
Ebben élünk. Az átváltozás pedig nem egyéb, mint visszaváltozás gyerekké, de nem lehetünk gyerekek többé, hiszen akárhogyan is próbáljuk, nem tudjuk meg nem történtnek tenni mind azt ami eddigi életünkben ért és formált minket.

Óriási feladat, hogy beteljesítsük Jézus kijelentését: Senki nem mehet a mennyek országába, aki úgy nem fogadja azt, mint gyermek...

Tegnap voltam a szintézis szabad egyetem nyílt napján. Sok érdekes dolog mellett erre is kaptam némi választ. Mindamellett Jézus nem azt mondja, hogy gyermekké kell vissza változni, hanem olyan nyitottsággal hiedelem és előítéletmentesen kell fogadni, mint egy gyermek... A mennyek országába való belépés kulcsa tehát a gyermeki lét ismerete és kialakítása magunkban, túl ezen az Isten atyaként való elfogadása, amit leginkább a szülőktől kapott minták akadályoznak leginkább...

Ezeket kell tehát lebontani magunkról és nem elme és egó-gyilkossá kell válni, meg szétszedni és összerakni, hanem úgy kell fogadni egyrészt, mint az atya gyermeke, másrészt mint ahogyan egy gyermek fogadja a világ jelenségeit.

"A kiüresedés, az elme megszűnését jelenti, amikor megértett mindent az ember, akkor megszűnik az egó, megszűnik az elme, egyszerűen azért mert megszűnt a világgal szembeni várakozás, az elvárások. Nincs semmi ami vonzódna a világból az emberhez, Nincs mit tovább feldolgozni. A feldolgozó rendszer akkor áll le, amikor nem táplálódik tovább. Ezzel megszűnik a személyiség."

Itt a kulcs. Amikor a személyiség felszámolódik akkor válik olyaná az ember, mint egy gyermek, és mivel újjászületésről beszél Jézus, itt szigorúan az újszülött állapotát kell figyelembevennünk. De sajnos még az is szennyezve van előző nemzedékek problémáival, az anya érzelemvilágával és miegyébbel.

Semmit nem kell szétszedni.

Fel kell deríteni a jelenségek közötti kapcsolatokat, feldolgozni átdolgozni mindazokat az ingereket amelyekre reakció képesek vagyunk valamilyen szempontból, és amikor nincs már viszonyulásunk a világhoz, teljesen szabadon rá tudunk csodálkozni, mint egy tiszta lelkű és szellemű gyermek.

Ez az út és a földi léteink célja...

szeklice képe
Örülök:-)
2011. május 30. hétfő, 21:01 | szeklice   Előzmény

"Mindamellett Jézus nem azt mondja, hogy gyermekké kell vissza változni, hanem olyan nyitottsággal hiedelem és előítéletmentesen kell fogadni, mint egy gyermek... A mennyek országába való belépés kulcsa tehát a gyermeki lét ismerete és kialakítása magunkban, túl ezen az Isten atyaként való elfogadása, amit leginkább a szülőktől kapott minták akadályoznak leginkább..."

Én sem mondtam mást, hanem ugyanezt Miklós, de azt egyfolytában:-)

szeklice

HajduM képe
Ha ezt mondtad, akkor egyetértek veled :))
2011. május 30. hétfő, 21:07 | HajduM   Előzmény

Ha ezt mondtad, akkor egyetértek veled :))

Feliratkozás Hírlevélre