Vagy-vagy? | Önmegvalósítás.hu

Vagy-vagy?

Hallgatom a Szeretet és elfogadást, amit nagyon köszönök. Nagy dilemmát okozott bennem, mivel közben a Vonzás is foglalkoztat, és úgy érzem, mintha a kettő kizárná egymást. Ha valami nagy egész részei vagyunk, és nem mi irányítjuk a sorsunkat, és csak úgy juthatok tovább, ha elengedek mindent, ami vagyok, akkor a Vonzás nem létezik. Ezt ízlelgetem, emésztgetem...


Beküldte: | 2009. febr. 05. csütörtök - 12:51

Hozzászólások

4 hozzászólás
Aditi képe
Elengedés és vonzás együtt
2009. február 06. péntek, 2:21 | Aditi

Szia!

Én éppen azt tanulom már egy ideje, hogy az elengedés-elfogadás hozzásegít a vonzás törvényének alkalmazásához. Mert nem valami külső dolog irányítja az életünket, hanem mi magunk. A kérdés, hogy melyik énünkkel azonosítjuk magunkat? melyik magunkkal? A testünkkel? A lelkünkkel színeivel (ego, személyiség, múlt)? Ha igen, akkor ezeket a dolgokat vonzzuk be. Mert a vonzás törvénye a teremtés törvénye és mindig, minden szinten mindenhol működik. De ezek egyik sem a teremtő énünk, ezek csak a ruhái Neki. Ezeken keresztül működik. (És ezekben is). Ha azonosítjuk magunkat velük, akkor az olyan, mintha azt mondanánk: én a személyiségem vagyok, a vágyaim, a félelmeim, az ítéletek, amiket elültettek a tudatomban, a illúziók a világról, a csillagaim, amik meghatároznak engem és a sorsomat, adj még belőle! És a teremtő éned ad. És folyamatosan azt éled át, hogy a sorsod meghatároz téged, pedig csak te határozod meg a sorsod által magad!
De a sorsunkat senki nem irányíthatja rajtunk kívül! legfeljebb mi vagyunk azok, akik nem uraljuk magunkat, mert nem ismerjük magunkat, és nem tudatosítottuk még, hogy mi a minden asztrálison felül álló, szellemi egység tudata vagyunk, aki választhat: új testet, új, tiszta lelket és akár egy teljesen új életet/szemléletet! Mi döntünk. És ez a mi nem a testünk, és semmilyen meghatározottságunk. Ezért van, hogy még a DNS-t is felül lehet írni. Hogy materializálni lehet dolgokat. Hogy gyógyítani és gyógyulni lehet pusztán a tudatosságunk által. Tudatosság: mit helyezel a tudatos elmédbe.
Szóval el kell tudni választani a KI VAGYOK és a MILYEN VAGYOK két jelenségét magunkban, az életünkben. És ez az, amiben az elengedés segít. Mert mi még ott tartunk, hogy azt hisszük, mi a milyenségünk vagyunk. Nők, férfiak, feketék, fehérek, okosak, buták, szépek, jók, és rosszak, fiatalok és öregek...stb. Pedig ezek nem mi vagyunk, hanem a milyenségünk. A ruháink. És ezt a milyenségünket az elménkbe tuszmákolt ítéletek alakították ki. Mert valójában ezek mind az illúzió-világhoz tartoznak. Ezek mind elválasztanak és valójában nem is léteznek. Mert a valóságban csak a szeretet, az alaprezgés létezik, az egység, amiből minden előáll, amikor egy illúzió/külön-állóság születik.
Az elengedésben fokozatosan felismerjük és elengedjük a milyenségeinket önmagunkban és tudatára ébredünk annak, hogy az egyetlen valóságunk a szeretet rezgése. Hogy a teremtő szeretet ereje vagyunk és bármit megteremthetünk, bevonzhatunk a vonzás törvényének tudatos használatával. Amíg ezt nem tudatosítottuk, és nem tisztítottuk meg magunkat, addig még olykor alacsonyabb tudatszintjeinkkel azonosítjuk magunkat (testtel, egoval) és törvényszerűen ezeket vonzzuk be.
Az a dolgunk, hogy elengedjük a személyiségünket, a szellemünkkel azonosítsuk magunkat, és megéljük a Teremtő énünket, amelyik csak kívülről figyel és játszik. Ezt vonzza be, azt vonzza be, most ezzel játszok, most azzal.... Most ezt termetem meg, most egy olyan kell... És ehhez elengedhetetlen az elengedés megélése :) Mert az maga a szeretet.
Engem így segít az elengedés gyakorlása a vonzás törvényének hatékonyabb alkalmazásában.

Üdv: Edit

Vonzás
2009. február 06. péntek, 10:48 | Hiteles06   Előzmény

Valahogy most kezdem megérteni Sanyi Webmesterének kérdéseit: Miért kötődsz? Miért élsz? Meddig (f)élsz?Helyén vannak a vágyaid?Mihez ragaszkodsz?Kihez kötődsz?Nem szeretnék egy bólogató János lenni, de igazat kell adjak neked, Edit.
Bár én valami irányító egységben még mindig hiszek, de értem, hogy a ránk rakódott körülményektől megszabadulva találhatom meg azt, amire igazán szükségem van, és akkor be is vonzhatom. (Remélem jól értelmezem.)
Tegnap este a párommal is megosztottam a kételyeimet, de ahogy elmondtam neki a gondolataimat, jött a válasz is: Ha meg is van írva a sorsunk, a feladatunk az lehet, hogy tapasztaljunk, és ebbe aztán minden benne van… még a vonzás is.
Mindenesetre megint tettem egy apró lépést, várom a folytatást.

A vonzáshoz-más szemmel
2009. február 25. szerda, 14:45 | BÁgi (útkereső)   Előzmény

Kedves Edit!

Itt új vagyok,de én is régóta "tanulok". A sok tapasztalás ellenére(reiki-energia, agykontroll, angyal) mégis újra, meg újra feltör belőlem a keserűség, hogy ebben az illúzióvilágban kell élünk. Itt pedig ezekkel az egómintázatokkal, a múltunkkal, testünkkel élünk. A legbelső valónk csak ezeken keresztül tud "létezni?".Itt, ebben az életben ennünk, laknunk kell, táplálni a testünket, ami csak egy ruha, gondozni(?) az érzelmeinket, szembesülni a múltunkkal...Vajon miért??? Bár csak testtelenül lebeghetnénk, és nem kéne nap, mint nap az anyaggal, félelmeinkkel találkoznunk!
Nekem valahogy nem megy a vonzás, pedig már minden tanfolyamot, amit anyagilag bírtam végigjártam. Mindenhol azt mondták, nem hiszek eléggé. Pedig nagyon szeretnék!!! Vágyaimat megfogalmaztam, leírtam, elvártam, megköszöntem, beteljesültnek vizualizáltam stb...Semmi eredmény. Válasz: nem jól csináltam, nem hiszek, nem érdemlem meg, nem az a sorsom stb.
Lehet, hogy most nagyon keserű a hangulatom,de szerintem csak áltatjuk magunkat azzal, hogy bármibe van beleszólásunk.Ha nem én(ego, test,érzelemek) vagyok én, akkor ki??? Akárhogy igyekszem, a testemtől, egómtól, múltamtól nem szakadhatok el!Mondom ezt úgy, hogy egy-egy pillanatra már sikerült megtapasztalnom, a kilépést magamból. Valami mérhetetlen végtelenséget éreztem, de visszazökkentem. ITT nem lehet úgy élni, hogy nem veszem figyelembe azt,aki ITTvagyok(egó, test,érzelmek). Valami közöm kell, hogy legyen hozzájuk! Valami célja kell, hogy legyen annak,hogy itt vagyunk. Különben felköthetnénk magunkat, hiszen ez csak egy látaszatvilág, nem a valóság.
Nem az volt a célom, hogy keseregjek, bár úgy tűnik. (a kesergést el kéne engednem...)Örülök, hogy vannak még derülátó, hívő emberek.
Sok sikert: Ági

Ne keseredj el
2009. február 26. csütörtök, 10:39 | zsuzsanya   Előzmény

Szia Ági!

Valószínűleg az emberiség fele érzi ugyanezt, amit te/mi.
Úgy gondolom, hogy mindenkinek van egy listája, amit folyamatosan változik. Néha sikerül elérni hamar, néha meg sosem. Nem létezik kudarc, csak késik a siker.
Ha szívből jövő kívánság, akkor gyorsan megadatik. (állítólag)

Nálam is volt olyan, hogy nagyon akartam, és gyorsan. Adj uram türelmet, de most rögtön, izibe!
És minél inkább áhítoztam, mindent technikát és trükköt bevetettem, mint Te, sehol semmi.
Nagyot csalódtam, lemondtam róla, belefásultam, beletörődtem, ergo elengedtem.
És akkor jött a meglepi, kéretlenül az ölembe hullott, amikor már nem is számítottam rá! Jó néhányszor megesett.
Így persze sokkal jobban értékeltem és örültem neki.

Tán sosem fogom megérteni, mi alapján szelektálódik a dolog, a célom az volt, hogy megvigasztaljalak, nem vagy egyedül, másnál sem mindig működik, de működik!
Ja, és nagyon meggondolandó, mit kívánunk, mert a végén még megkapjuk...

zsuzsa

Feliratkozás Hírlevélre