Zűrzavar | Önmegvalósítás.hu

Zűrzavar

P3140015.jpg

A fejemben általában egy nagy zűrzavar van, a dolgokat általában remekül részeire bontom, de az összerakás nem megy. Az élet szinte minden területén gondot okoz. Sokszor szavak sem jutnak eszembe. De a döntés, a dolgok átgondolása, tisztánlátás hiányzik legjobban. Itt vagyok hát, úgy érzem, ez az oldal segít eddig a legjobban. Azért jöttem, mert igen nagy az anyagi jellegű problémám... folyton jár az agyam, mit tehetnék. Olvastam a meditációról, önismeretről... teltek a napok, rájöttem, hogy nem is érdekel a pénz, az a gond, hogy nem találom a célom az életben, keressük hát a célt... ismét teltek a napok, gondolkodtam, meditáltam, végeztem a gyakorlatokat... rájöttem, cél sem kell, csak érezzem jól magam a bőrömben, mosolyogni, nevetni, néha boldognak lenni... megint teltek a napok, jobban lettem. Dehát miért nem tudok mosolyogni? Rájöttem, félek. Félek mindentől, úgy általában... újabb gondolkodós napok jöttek, mitől félek: anyagi veszteség, betegség, szeretteim egészsége... nem, nem... magamtól félek. Furcsa egy helyzet, de nagyon pontosan jött a válasz. Félek attól, ahogy reagálok egy-egy váratlan helyzetben. Mi az oka... megint gondolkodtam (ha el nem aludtam a gyerekek mellett, ahogy próbáltam lazulni a meditációhoz) Mitől félek? Időnként beugrott egy kis fekete valami, ami gubbaszt egy sötét sarokban... ettől is félek. Mi ez? Tegnap délelőtt leesett a tantusz. A kis gubbasztó izé én vagyok kb. tíz évesen, ahogy rettegve várom, apu hogy jön haza megint, most vajon verés lesz, vagy "csak" veszekedés, esetleg megint mellém ül, és a pálinkagőzös szájával az élet nagy dolgairól mesél... és én érzem, hogy ennek sosem lesz vége, mindig ilyen nyomorult, rettegéssel teli életem lesz, ez sosem fog megváltozni... Hát röhögnék, ha ezt más írná, ilyen egy rossz drámában van... én bőgtem vagy egy negyedórát, és újra meg újra rámjött a görcsös sírás. Elnyomtam magamban? Dehát emlékeztem rá, csak az érzést felejtettem el "kicsit".
Összegzem: Van bennem egy tízéves gyerek, aki úgy érzi, örökre félelem az élete, és ezen semmi nem változtat.
Még elég friss a dolog, de egyelőre nem tudok vele mit kezdeni. Még nagyobb lett a zűrzavar. Próbáltam kinyitni a szívem, de megint félelmet éreztem, és hogy a kis fekete alak még jobban összekuporodik... Még nem tudom hogyan tovább.

Beküldte: | 2008. dec. 22. hétfő - 22:59

Hozzászólások

2 hozzászólás
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
A múltbeli fájdalmak feloldásának azt a módszerét javaslom...
2008. december 23. kedd, 19:50 | Huszti Sándor -...

Jól haladsz Verona, szép volt ez az ok feltárási folyamatod!

A múltbeli fájdalmak, félelmek feloldásának azt a módszerét javaslom, hogy éld át újra azokat a kellemetlen, fájó emlékeket, amelyek ott maradtak benned feldolgozatlanul és közben igyekezz az érzéseket beengedni a szívedbe!

Akár mennyire is nehéz a szívbe fogadás, a teljes megoldást az adja majd, ha nem zárod ki magadból a negatív érzelmeket sem, hanem azokat megtanulod, megismered és részeddé integrálod!
Amit nem zársz ki, hanem eggyé válsz vele, az immár Te leszel, így nem maradnak ott megrekedve az érzéseid, gondolataid.

Ehhez egy-egy emléket akár tucatszor is újra kell majd élned magadban meditációban, és akkor fokozatosan megismerve visszafogadod magadba a saját múltadat, a saját gyermekkorodat.

Sok sikert kívánok ehhez a megtisztuláshoz!

szia:) ismerős a történet...sajnos-DE: engem világ életemben ez
2008. december 26. péntek, 18:32 | providencia

szia:)

ismerős a történet...sajnos-DE: engem világ életemben ez hajtott előre,mindig az ellenállások mentén fejlődtem.
nekem valami például nagyon jó volt:agykontroll:Elménk univerzális ereje-c anyag:az összes nagyon jó, de kifejezetten van szó arról a 11. részben:A személyes múltad megismerése c. rész:A személyes multunk megismerése a cime-arról szól, hogy a multad egybank,és a történéseket kamatoztasd, keresd meg, hogy téged szolgáljon.
nekem is ismerős történet:alkoholista apa, néha bujkálás, rossz minden-ésközel 40 évembe kerül elindulni önmagam felé.
én MINDENT megteszek hogy "meggyógyitsam" magam,és mindent megragadok,ami előbbre visz-azért is találtammeg ezt a lapot:))-senki nem "ment" meg, ha magunkat meg nem mentjük-de ez az egyik legjobb, legcsodálatosabb, éslegnehezebb út is egyben.
mi ezt kaptuk,minden bizonnyal nem véletlenül:csak annyit mérnek ránk, amivel meg tudunk birkózni:)

sok sikert:))

ani

Feliratkozás Hírlevélre