Kakukkfióka a családban | Önmegvalósítás.hu

Kakukkfióka a családban

Hozzászólások

5 hozzászólás
Ez egyike az önbecsülés leckéknek
2009. december 08. kedd, 11:02 | Karmatörlő (útkereső)

A kakukkfióka jelenség nem új, mindig is volt. Ugye annak a gyereknek is van apja? Vajon a feleség hibája, ha kakukkfióka van a családban? Az ő családjában valószínűleg egy másik apuci hagyott kakukkfiókát, nem? Teljesen szimmetrikus jelenség.

Mint parciális résztvevőnek, a családszerető apának ez rendkívül rosszul eshet.
Vajon miért egy hárpiával kötötte össze életét az ismerősöd? És, ha már egy hárpiával kötötte össze az életét, akkor vajon miért nemzett több gyermeket is vele?
Vajon nem kellett volna kiállnia magáért a családban az ismerősödnek.

Egy hárpia csak azért lehet hárpia, mert hagyják, hogy az legyen.
Ahogyan ennek a fordítottja is igaz, egy családban csak az az apa lehet erőszakos, akinek megengedik, akinek hagyják, hogy erőszakos legyen.

Egy internetes fórumon egy hölgy nagy hangon követelte, hogy az erőszakos apákkal szemben nagyobb legyen a rendőri fellépés, legyen több rendőr, tiltsák meg, hogy a családját látogassa, stb. stb. Kiderült, hogy őt "erőszakos férjjel áldotta meg a sors", hölgy mesélt arról, milyen nagyon rettegett a férjétől, aki bántalmazta, fizikailag, lelkileg. De mostmár nem teszi.

Azt kérdeztem meg tőle, hogy mi változott meg?
A rendőrség jól elagyabugyálta a férjét, börtönbe csukták? A rokonság helyretette az urát? Elvették a gyerekeit, gyermekgondozásba kerültek? A családsegítő segített?

Hát, nem.
Azt írta, hogy egyszer úgy döntött, hogy többé nem fél a férjétől. Úgy nézett rá, hogy tudta a férje, hogy ha üt, akkor azt kamatostól visszakapja. Azóta nincs verés a családban.
Tökéletesen elegendő volt az, hogy kiállt magáért.

Ehhez nem rendőrség kell, aki a védtelen szegény, gyenge nőt megvédi, és a nő maradhat gyenge és védtelen. Ehhez önbecsülés kell, azt kell megszereznie.

Ahogyan lesajnálja az összes ismerős a papucs férjet, akit a hárpia úgy ugráltat, úgy aláz meg, ahogy neki tetszik. Ehhez sem rendőrség kell, annyira nem férfias dolog ilyesmit bevállalni, hogy szinte intézmény sincs ahová egy ilyen férfi fordulhatna. Ehhez szintén önbecsülés kell, azt kell megszereznie.

És egyébként attól, hogy a nem az ő spermájából van a gyerek, attól a gyerek ölelése, ragaszkodása hozzá más lesz? Kevésbé fogja szeretni a gyerek, akivel játszott, akiért dolgozott, és akiért hazament, akitől család a család?
Ha ettől ő kevésbé tudja szeretni a gyereket, mint eddig, akkor tényleg nagyon sajnálatra méltó az ismerősöd.

Kakukk
2009. december 09. szerda, 14:03 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

nos, én genetikailag teljesen Apukám "vére" vagyok, tesóm is, de a mi családunk sem kivétel :)

Dédanyám, aki mellesleg ugyanazon a napon született, mint én, csak sajnos hamarabb elment, minthogy ezt megtudta volna (sokáig azt hittem, én voltam ő, és reinkarnálódtam, mert Anya volt a kedvec unokája, Bátyám meg a kedvenc dédunokája).

Nos, ő a világháború idején egy zsidó emberrel "állt össze", meg is lett a gyümölcse. Dédapám hazajött, és mindent megbocsátot. Tudta, hogy a megélhetés volt a cél, nem szerelem, Dédanyám fogta a gyerekek, ment a zsidóhoz, hogy fizessen, mert lebuktatja az asszony előtt.

Lehet elítélni, de én megértem. Sok éhes száj volt otthon. Dédapám a fronton, ő meg otthon, félve, kétségbeesve, egy rakatt éhes gyerekkel.

Dédapám annyira szerette, hogy sosem vetette a szemére, a gyereket is sajátjaként nevelte fel.

A másik Dédapám meg egy "terrorista" volt, ivott, 3 asszonyt temetett el szívük vitte el őket (vizesedett, nem dolgozott a szív tovább) miatt. Ennyi a családi história most :)

apa
2009. december 18. péntek, 16:00 | aamate (útkereső)

Érdekes a téma.
Néhány plusz kérdést felvetett bennem.
Ha nem ő volt a vérszerinti apa, megváltozott-e a hozzáállása az említett kakukkfiókához?
Gondolom, ha igazi apa: nem.... Akkor hogy is van ez a törés?

Egyáltalán mit jelent az, hogy apa?
Mi a feladata egy "apának"? A nemzésen kívül...

Ha Buddhát nézem, nem lehet valami nagyon sok :)
Gondolom ő abban a pillanatban, amikor elment a palotából, megszűnt annak lenni.
Vagy akkor vált igazán azzá?

Irányt mutatni, példaként szolgálni?Apai szeretet-energiákkal ellátni?
Megfelelni a társadalomnak, mert az azt várja el, hogy a család együtt maradjon?
Mi a feladata egy apának? Számít az valójában, hogy ő nemzette-e a gyermeket, ha Isten azt a porontyot szánta neki?
Volt a K-PAX-ben egy pár jó mondat erre is.
"A gyerekek tanulnak egy kicsit itt is, egy kicsit ott is. Nincs család, nincs feleség, nincs férj."

Érdekes lenne, de azt hiszem ez tényleg a gyerekek fejlődését szolgálná...
Na meg megóvna az említett a konfliktusoktól is, mert megszűnne az "én gyermekem" gondolata.

aamate

Apa-férfi-yang
2009. december 19. szombat, 10:24 | Ramina   Előzmény

Szerintem, az fájhatott valójában az esetben emlitett férfinak, h a váláson hirtelen kellett szembesülnie azzal, hogy a felesége megcsalta és azt hazudta neki végig (vagy abban a hitben ringatta) hogy a gyerek az ő gyereke.
Tehát a hazugság ténye fájhatott akkor neki.

A hazudság azért fáj, mert azt is jelenti egyben, hogy "nem tisztel meg a másik a bizalmával".
Azonkivül a Dalai Láma mondta egyszer, h : "azért jó tudni az igazságot, h szembesülhessünk vele és igy mozgósitani tudjuk mindazt az energiát, amire szükség van. Az "ellenséget" meg kell látnunk, hogy mozgósithassuk a megfelelő tartalékainkat."

Az "ellenség" szót a Láma szimbólikusan használta itt és a mindenkori helyzet valóságát jelenti.
(Pl.....igen, rákos vagyok, .......igen, nem tőlem van a gyerek...stb)

Nem hiszem, h a gyereket ne szerette volna ugyanúgy tovább ez a férfi.
Ő - mint Sanyi irja - jó apa volt, igy hát biztos, h a viszonyulása a gyerek felé nem változott. Ha pedig változott, akkor nem jó apa.
Egyetértek az előttem szólókkal, h ha valakihez gyermek "kerül" a sors kifürkészhetetlen akarata folytán, az az "ő gyereke"....... még ha biológiailag nem is.

És mit ad/hat az apa?
Van egy közhely erről: az apa azzal adja a legtöbbet a gyerekének, ha szereti a gyerek anyját.

Ezenkivül az apa, önmagát adja.
A férfi archetipust személyesiti meg.
A yang-ot.

Mit csinál a yang?
Elkezd, behatol, kezdeményez, harcol, kiáll, irányit, dönt és döntésképes,kezébeveszi az ügyeket, véghezvisz, felelősséget vállal, bátor, ha kell kemény,megtartó, méltó, tisztel, becsületes......és innen már átmegyünk az általános emberi erények felé.

Szeretni nemcsak az apáknak kell/ene tudni, hanem minden embernek, úgy hogy ez nem apai különlegesség.
De amikor a gyermek felnőtt, már nem az ő felelőssége a gyermeke......és nyugodtan csinálhat úgy, mint a Buddha - elmehet önmagát megvalósitani :-))

fehercsongor képe
ha a gyerekem nem tőlem van testileg attól még érzelmileg -
2009. december 24. csütörtök, 22:55 | fehercsongor

ha a gyerekem nem tőlem van testileg attól még érzelmileg - gondolatilag ugyanúgy szerethetem
de az a helyzet biztos hogy nem a teljesség földi leképeződése : ugyanolyan mint az a szerelem , ahol szellemi és érzelmi lángolás nem jár együtt a testi megkívánással csonka ? torzó ?
ha tudok róla és tiszta szívvel el tudom a helyzetet fogadni , akkor senkit se károsít ,
de ha a másik felet hazugságra kényszerítem (akárcsak azzal is , hogy megérzi , hogy képtelen lennék az igazság elfogadására a kapcsolat vagy a saját sérülésem nélkül ) akkor egy hazug világot tartok fenn magam körül és nem a lehető legvalódibb életem élem , hanem annak egy óvott álságos változatát és ehhez a torzulásomhoz csiszolódik a környezetem valósága is és a karma újrajátszatná a helyzetet velünk addig amíg a hazugság ködét szétszóró fényt nem vakító fájdalomként élnénk meg
üdvözlettel : felacso

Feliratkozás Hírlevélre