Máté Péter | Önmegvalósítás.hu

Máté Péter

Beküldte: | 2009. jún. 27. szombat - 13:25

Hozzászólások

9 hozzászólás
husztisanyi képe
Most élsz
2009. június 27. szombat, 13:33 | husztisanyi

Hamvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

husztisanyi képe
Máté Péter szerelmes
2009. június 27. szombat, 14:10 | husztisanyi

Azt súgta a szél

Refr.: Azt súgta a szél, hogy elmentél. (2-szer)

Oly messze, távol élek tőled.
Elválaszt víz és fold, sok határ
A-ha-ha-haa

Magányos éjszakákon mégis látlak,
Mert gondolatom hazajár.
A-ha-ha-haa

Refr.

Múlt éjjel szólt hozzám egy hang:
Szerelmed elhagyott rég, másra vár.
A-ha-ha-haa

Nem hittem el, de sajnos az úton
Beszélt hozzám a szél, ki arra járt.
A-ha-ha-haa

Refr.

Egy hazug álomban éltem eddig én,
Mert tévesztett a rózsaszín ágy.
A szelíd álarc mögött az igazi az
A hamis csalfa lány.

Megtört a varázs, és a könnyem hull,
De a józan mindig remél.
Keserű könnyem és a rút felhőt
Majd elfújja a szél.

Refr.

Ez majdnem szerelem volt

Hát elmúlt, tudom minden véget ért,
Elszállt a nyár, oly messze jár.
Hát elmúlt, ma sem értem, hogy miért?
Mégis úgy fáj, hogy elmentél, elhagytál.
Ez majdnem szerelem volt, és majdnem igazi vágy,
Egy percig fölénk hajolt, már ment is tovább.
Majdnem sikerült már, egy lépés volt csak az ég,
Az álmok ködfátyolát te tépted szét.

Szívem eladó

Tovatűnt a régi nyár,
Közeleg az országúton már a tél.
Szívemben egy régi arc,
És fülemben egy régi dal emléke él.

Álmaimban még ez a dallam
Néha vissza-vissza jár,
De jön az ébredés,
És a hangja tovaszáll.

Ref.
A szívem eladó, a szívem eladó,
A szívem eladó, igen olcsó áron,
A szívem eladó, a szívem eladó,
A szívem eladó, most már másnak fájjon.
A szívem eladó, a szívem eladó,
A szívem eladó, többé nincs szükségem rá.

Üres az egész világ,
És üres a szívem mióta elmentél.
Előttem az ismert út,
De lépteid nyomát elfújta már a szél.

Éjszakákon át,
Ezer kedves emlék újra rám talál,
De jön az ébredés,
És az álom tovaszáll.

Ref.

Eladó, eladó, eladó a szívem.

Álomlány

Nem a kenyerem a szép szó a vallomás
Mégis vállalom azt, hogy te vagy senki más
Nem is tehetek másképp, hozzád köt ezer emlék
Fogva tart ez a régen várt varázs

Ujjaid nyomán Bőröm szinte lángra gyúl
Mikor átölelsz torkom is úgy elszorul
Szívem kihagy egy percre, pedig nem intem csendre
Aztán dobogni újra megtanul

Álomlány köszönet érte, hogy így szeretsz
Hidd el, hogy arról te nem tehetsz, ha egyszer véget ér
Álom lány, örülj, ha boldog a pillanat,
De azért sírni már nem szabad, ha egyszer véget ér

Türelmetlenül várom azt, hogy érkezel
Biztatom magam nemsokára itt leszel
Mindig ugyanúgy várlak, mindig vágyom utánad
Boldog vagyok, ha itt vagy már közel

Egy darabot a szívemből

Mikor hozzád indulok mindig izgatott vagyok,
Mindig valamit viszek, mindig valamit hiszek,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.
Mikor nálad ott vagyok, mindig boldogabb vagyok,
Mindig téged akarlak, mindig téged vigyázlak,
És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből.

Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
Hiszen visszahív egy régi szerelem.
Meddig élhetek még én így? - ezt már magam sem tudom,
De mondj már valamit, és amit mondasz elhiszem.

Mikor tőled eljövök irigy szomszédok között,
Mindig valamit hozok, mindig valamit lopok,
És mindig letörök egy darabot a szívemből.

husztisanyi képe
Azért vannak a jó barátok
2009. június 27. szombat, 14:13 | husztisanyi

Az esőt felszárítani úgy sem tudod
A szelet megfordítani úgy sem tudod

Ujjaid közül a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Refr.
Azért vannak a jó barátok
Hogy a rég elvesztett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon
Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Az álmot meg nem álmodni úgy sem tudod
Az érzést elhallgattatni úgy sem tudod
Ujjaid közt a kor
Úgy száll mint szürke por, és a perc hordja el

Refr.x2

Azért vannak a jó barátok
Hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.

husztisanyi képe
Ez itt az én hazám
2009. június 27. szombat, 14:15 | husztisanyi

A kenyér hangját hallom én,
Az apám szavát vallom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.

A mezők útját járom én,
A gyárak súlyát hordom én.
Bárki vessen követ rám:
Ez itt az én hazám.

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

Az utcák ívfény gyöngysorát,
A mezők szorgos illatát,
A jövő szabad, szép szavát
Jelented, ó, hazám.

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

A múltam bölcső-melegét,
A létem ezer fűszerét,
A vigaszt a száz kudarc után
Te nyújtod, ó, hazám.

Hitem a szerény büszkeség,
Békétlen, békés nemzedék,
Múlt, jelen, s jövő szól hozzám:
||: Ez itt az én hazám,
Ez itt az én hazám. :||

husztisanyi képe
Hogyha én lennék a fény
2009. június 27. szombat, 14:17 | husztisanyi

Hogyha én lennék a fény a bánatok útján,
Mindig felvillantanék egy kicsi reményt,
Mindig arra indulnék, ahol épp várnak,
Mindig megvigasztalnám a sok szegényt.
Hogyha én lennék a fény a sötétség mellett,
Mindig megmutatnám azt, hogy merre az út,
Mindig világítanék, hogy mindenki lásson,
Mindig felvidítanám a szomorút.

Kérdezem a napsugártól:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az éjszakától,
De válasz nélkül maradok én.

Hogyha én lennék a fény, csak délelőtt volna,
Mindig elmulasztanám a többi időt.
Hogyha én lennék a fény, a sok virág nyílna,
Lassan elfeledtetném, mi volt azelőtt.

Kérdezem a napsugártól:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az éjszakától,
De válasz nélkül maradok én.

Kérdezem a kék hegyektől:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem a tengerektől,
De válasz nélkül maradok én.

Kérdezem a messzeségtől:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az emberektől,
De válasz nélkül maradok én.

husztisanyi képe
Máté Péter - elmúlás
2009. június 27. szombat, 14:21 | husztisanyi

Egyszer véget ér

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Elmegyek

Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.
Én is így lettem néma víztükör,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már a Nap sem tündököl,
Csak ha újra megjönnél.

Refr.:
Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom, még a jóbarátoktól sem búcsúzom.
Elmegyek, elmegyek, igen megkereslek én, bármerre jársz.
Nem tudom, hogy merre vagy, mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.


Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Nekem te nem, csak az a nap, vasárnap volt, meghalt már.
Hozzám így jött el a halott vasárnap,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem tündököl a Nap,
Csak ha újra megjönnél.

(A 2. versszak másik verziója:
Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Azóta én minden napon feketével írok már.
Látod így vitted el a színeket,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem lesznek ünnepek,
Csak ha újra megjönnél.)

Refr.

Ott állsz az út végén

Verse:
Hosszú-hosszú évek
emléke összefűz veled,
mennyi-mennyi mindent
köszönni tartozom neked.

Refr.:
Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.

Verse:
Mindent megbocsájtasz
és mindig jót akarsz nekem,
hogyha néha bántlak,
akkor is jó vagy velem.

Refr.
És boldog vagyok, hogy veled élhetek,
és örülök nagyon neked.
Minden elmúlik: a bánat, az öröm,
s hogy te mégis maradsz, köszönöm.

Verse:
Hosszú-hosszú évek
emléke összefűz veled,
mennyi-mennyi mindent
köszönni tartozom neked.

Refr.:
Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.

Próza:
Nagyszerű vagy,
csak te vagy ilyen,
köszönöm neked azt,
azt hogy ilyen vagy velem.

Refr.:
Tévúton járok,
sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek,
te ott állsz az út végén.

husztisanyi képe
Zene nélkül mit érek én
2009. június 27. szombat, 14:22 | husztisanyi

Tető nélkül apró házad mondd, mit ér,
A legszebb híd a folyó nélkül mondd, mit ér,
És a tűz a meleg nélkül,
És a leány a fiú nélkül
Mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?!

Termés nélkül termőfölded mondd, mit ér,
És a kerted a virág nélkül mondd, mit ér,
És az éj az álom nélkül,
Életed a tettek nélkül
Mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?!

És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
Zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene nélkül mit érek én!

Termés nélkül termőfölded mondd, mit ér,
És a kerted a virág nélkül mondd, mit ér,
És az éj az álom nélkül,
Életed a tettek nélkül
Mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?!

És az anya a gyermek nélkül mondd, mit ér,
És a szíved az érzés nélkül mondd, mit ér,
És a nyár a napfény nélkül,
És a föld az ember nélkül
Mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?!

És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
És zene, zene nélkül mit érek én!

És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene, zene nélkül mit érek én!

És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene, zene nélkül mit érek én!

És zene nélkül mit érek én,
És zene nélkül mit érek én,
Zene nélkül mit érek én,
Mondd, zene, zene nélkül mit érek én!...

Szia, hát ez egyszerűen fantasztikus!!! Napok óta Máté Pétert
2009. június 28. vasárnap, 13:26 | trix   Előzmény

Szia, hát ez egyszerűen fantasztikus!!! Napok óta Máté Pétert hallgatok, mert valamiért nagyon szeretem a hangját, és a zenéjét is. Errefel belépek, és mit látok? U.azokat a dalokat, amiket én is leggyakrabban teszek fel. Hmmm....

egyszeruen gyonyoruek,vegre valaki csokorba szedte,nagyon halas
2009. június 30. kedd, 10:00 | Névtelen (útkereső)

egyszeruen gyonyoruek,vegre valaki csokorba szedte,nagyon halas vagyok neked erte.
koszi szepen,szep ajandek mindenkinek,aki vevo ra.
es tovabbi nagyon szep napot kivanok nektek is ,hogy meg sok szep es tartalmas olvasni,tanulni,sot
szorakozni valot kaphassunk.
meg egyszer koszi es meg sok szepet es jot mindenkinek
palma49