Álláskeresés - gyakorlati tanácsok | Önmegvalósítás.hu

Álláskeresés - gyakorlati tanácsok

Kedves Barátaim!

Kis időre eltűntem ugyan, mert úgy éreztem "függő" lettem, de most kérésem lenne hozzátok. Nem tudom, helye van-e itt gyakorlati tanácskérésnek munkával kapcsolatban, de szeretnék tőletek néhány jó ötletet begyűjteni.
Állást keresek, de nyilván valamilyen belső, számomra még nem letisztult dolog miatt nehezen megy. Felkutattam magamban, hogy mik azok az ellenállások, amelyek esetleg akadályozzák a munkába állást, ezeket meg is találtam és úgy gondolom feldolgoztam. Mindennap küldözgetem az életrajzaimat, figyelem a lehetőségeket. Talán érthető, hogy talán picit túlságosan rá is mozdultam az ügyre, most valahol e körül forognak a gondolataim, cselekedeteim. Igyekszem elfogadtatni magammal, hogy a 2 ovis gyerekem és a vak édesanyám, akit ápolok valójában nem hátrány a munkaerőpiacon és hinni abban, hogy valahol szükség van rám, illetve hogy a látszólag kevés lehetőség ellenére el tudok helyezkedni részmunkaidőben, vagy kereshetek annyit teljes munkaidőben, hogy az itthoni feladatok ellátásáért másnak fizetni tudjak. Annak ellenére, hogy tényleg most ez köti le figyelmem nagy részét, arra is fordítok időt, hogy a "nagy munkakeresési lázban" legyen módom tölteni magam, észrevenni és megélni az örömöket.
Ettől függetlenül az eredmény egy nagy nulla és odáig sem jutok el, hogy bárhová behívjanak legalább konzultációra. Illetve nem igaz, egyetlen "Z" betűs céghez hívtak be, ahol a szemtelenül drága edények és a gyógyító lámpa értékesítési előadásaira kellene levadásznom a kedves leendő vevőket és elhitetni velük, hogy ha ezeket megvásárolják, egy csapásra rendbe jön és megváltozik az életük. De ez már nem én vagyok.
A megoldás mindig bennünk van, ezt "elméletben" tudom, de a gyakorlat döcög. Sanyi "foteles" meditációját kissé átdolgozva próbáltam bevonzani munkát, de mint említettem, egyelőre nem hozott eredményt.
Tehát lehet, hogy már csak annyi a dolgom, hogy kivárjak? Tény, hogy türelmetlen vagyok, ezen is dolgozom. Mit tehetek még? Kell-e egyáltalán tennem bármit is?
Mi a véleményetek?

Szeretettel: Kriszti


Beküldte: | 2010. szep. 02. csütörtök - 10:23

Hozzászólások

12 hozzászólás
MUnka
2010. szeptember 02. csütörtök, 10:43 | Hiteles06

Szia! Hasonló cipőben járok. A két gyerek stimmel (vagyis nekem a kicsi bölcsis). A Z. betűs cég engem is hívott, meg az A. betűsnél majdnem biztosítási ügynök lettem. Nálam az a gond, hogy nincs letisztult képem arról, hogy mit is szeretnék valójában, mivel rettegek attól, hogy a két gyerek mellett nem tudok majd dolgozni. (Nincs semmi segítségem, mivel a párom külföldön kénytelen dolgozni.) Szóval ha magamnak kéne tanácsot adnom: Pontosítanám, mit szeretnék, és közben tenném a dolgomat, hogy megtaláljam, amit keresek. Dehát ezt könnyű mondani... :)
Emberiségcsoportos levlistán fent vagy? Ott most volt egy jó lehetőség, távmunkára. Ha gondolod, elküldöm neked. Üdv. Vera

Kedves Vera! Köszönöm
2010. szeptember 02. csütörtök, 10:57 | jessica73   Előzmény

Kedves Vera!

Köszönöm szépen, ha átküldöd.
Azt gondolom, hogy valahol azt teszem, amit írtál. Hogy pontosan mit szeretnék? Egy állást, amit örömmel tudnék végezni. Hogy mit végzek örömmel? Be kell valljam 6 év otthonlét után még a wc-pucolást is. Egyetlen dolgot nem szeretnék: rábeszélni embereket "valójában semmi szükségetek rá" termékekre. És ami szintén nehézzé teszi, amit előzőleg is írtam, hogy összeegyeztethető legyen a családi életemmel. Mert ők is fontosak, még ha a társadalom picit elvárja is, hogy ne legyenek azok.
Gondoltam már rá, hogy írok neked privit, mert én is a hitelemmel küszködök, szívből örülök, hogy neked rendeződött. (Ugye Te írtad a másik blogban)?

(Nekem épp tegnap kezdte a kisebb lányom az ovit és én is izgulok, hogy mit csinálok hétköznap, ha dolgozom és betegek lesznek. Nekem sincs segítségem.)

Üdv: Kriszti

szeges képe
Mivel szeretnél foglalkozni Kriszti?
2010. szeptember 02. csütörtök, 10:50 | szeges

Mindegy mi az, csak legyen? Akarom? Szeretném?

Szerintem képzelj el magadnak egy Neked minden szempontból megfelelő "munkát, munkahelyet".
Valami olyant, amire igazán vágysz.

Attól tartok, nincs elképzelésed jelenleg arról, hogy mivel szeretnél foglalkozni, mert csak a mindenáron munkába állás kényszerét tolod magad előtt.

Hagyd, hogy fészket rakjon benned az igazi, Neked való állás képe. Fejleszd, erősítsd magadban, képzeld el, hogy már a Tiéd...

Nem biztos, de LEHET... :)

Kedves Szeges! Pont
2010. szeptember 02. csütörtök, 11:03 | jessica73   Előzmény

Kedves Szeges!

Pont miközben Verának válaszoltam, talán meg is válaszoltam a Te kérdésed is, mármint hogy mit szeretnék csinálni. És le is írtam Verának, hogy lényegében mindegy, csak örömet okozzon. A kérdéseddel viszont ráébresztettél, hogy talán az a baj, hogy csak azért szeretnék dolgozni, hogy ne itthon legyek? Ebben is van igazság, de nem tudom, hogy ez baj-e mert azt gondolom, hogy csak motiváltabb vagyok a munkában. Köszönöm a javaslataidat, tényleg nincs még határozott cél. Utóbbi időben úgy érzem, az Univerzum jobban tudja, mi kell nekem, legyen hát az, amit ő szeretne. Lehet, hogy az kell nekem, hogy ne dolgozzak?
Határozatlan vagyok, vagy mégsem? :-))))

Üdv: Kriszti

szeges képe
Ebben...
2010. szeptember 02. csütörtök, 11:11 | szeges   Előzmény

"Utóbbi időben úgy érzem, az Univerzum jobban tudja, mi kell nekem, legyen hát az, amit ő szeretne"

...egészen biztos lehetsz...:)

Nem baj, ha határozatlan vagy néha. Én mindig biztos vagyok a dolgaimban! Vagy mégsem? :DD

Nekem a nyáron a fiam
2010. szeptember 02. csütörtök, 19:30 | Névtelen (útkereső)

Nekem a nyáron a fiam segített.
Azt mondta, az a baj, hogy dolgozni szeretnék. Dolgozni pedig dolgozok itthon is eleget.
_Anya nekünk most pénzre van szükségünk, tehát jó lenne, ha pénzt akarnál keresni.--mondta
Beláttam, igaza van, és ettől kezdve a pénz keresés volt a fontos.
Nemsokára be is következett a változás, de most az a gondom, hogy hogyan tegyem ezt hivatalossá.
Szóval nem tudom a megoldást, de Te gondolkoztál már azon, hogy talán nem véletlen, hogy a vak édesanyád veletek van?
Biztos hogy jó lesz az, ha Te dolgozni fogsz?
Noa

Nekem a nyáron a fiam
2010. szeptember 02. csütörtök, 19:32 | Névtelen (útkereső)

Nekem a nyáron a fiam segített.
Azt mondta, az a baj, hogy dolgozni szeretnék. Dolgozni pedig dolgozok itthon is eleget.
_Anya nekünk most pénzre van szükségünk, tehát jó lenne, ha pénzt akarnál keresni.--mondta
Beláttam, igaza van, és ettől kezdve a pénz keresés volt a fontos.
Nemsokára be is következett a változás, de most az a gondom, hogy hogyan tegyem ezt hivatalossá.
Szóval nem tudom a megoldást, de Te gondolkoztál már azon, hogy talán nem véletlen, hogy a vak édesanyád veletek van?
Biztos hogy jó lesz az, ha Te dolgozni fogsz?
Noa

Kedves Noa! Természetesen
2010. szeptember 03. péntek, 8:54 | jessica73   Előzmény

Kedves Noa!

Természetesen belegondoltam a dologba, sokáig ellenálltam a munkának pont emiatt is, hogy hogyan fogok lavírozni a szerepeim között, mármint anya, feleség, ápolónő és dolgozó nő.
Igazából én is rettegek, hogy oké, lesz munkahelyem, de mit csinálok, ha a gyerek beteg? Férjem ráadásul állandó délutános műszakban dolgozik. Csak hát van egy tetemes lakáshitelünk, amit jórészt éppen azért vettem fel 4 éve, hogy anyut magunkhoz tudjuk venni.

Hova tűntek a lehetőségek?
2010. szeptember 03. péntek, 7:34 | Zarándok (útkereső)

Kedves Kriszti!

Írod, hogy két kisgyerek és idős anyuka mellett nem találsz munkát. Nekem felnőtt lányom van, időm rengeteg, és mégsem sikerül egy jó munkahelyet bevonzanom. Én már túl öregnek számítok 40 évesen? Nem hiszem, hogy a gyerek vagy az életkor az oka. Itt valami más a baj. Már ott tartok, hogy én is szinte bármit elvállalnék, csakhogy legyen munkahelyem.
A „Z” nevű cégnél én 3 hétig bírtam. Igazán nem a termékekkel van a gond, azok valóban jók, csak az üzletpolitikájukkal nem bírtam azonosulni. Mást oktatnak, mint ami vizsga után a gyakorlatban következik. Sok bla-bla és mézesmadzag. Naponta cserélődnek ott az emberek.
De mi itt a baj? Miért nincs álláslehetőség? Vagy csak én nem látom a lehetőségeket?

Na, most kipanaszkodtam magam. :(

Zarándok

Domoszlai Katalin képe
Szia Zarándok!
2010. szeptember 03. péntek, 10:24 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Ha negyven éves vagy, itt az idő arra, hogy megtaláld az életutadnak legmegfelelőbb munkát.
Először azt kell tudatosítani, hogy a pénznek és a munkának egymáshoz semmi köze nincs. Annyi pénzed van, amennyit be tudsz vonzani, ahogyan magadról és a pénzről gondolkodsz. Tehát ha az a munkát végzed, amiért leszülettél és ha ezt kitaláltad, utána rendbe rakod a pénzhez fűződő viszonyodat, akkor az egy hivatás, ami jólétet biztosít.

A mai spirituális emberek nagy krízise ez, nem tudnak erkölcsileg azonosulni a törtető, profit orientált világgal, mert készülnek meghaladni, viszont a beprogramozott " jelentéktelen csavar vagyok egy gépezetben" miatt nem mernek nagyot álmodni.

Hogy mi a dharmád? Mi érdekel és mihez van tehetséged?

Valóban ideje lenne már tudatosítanom :)
2010. szeptember 03. péntek, 15:15 | Zarándok (útkereső)   Előzmény

Köszönöm Katalin! :)

Igen, valóban ez lehet a gond, tudatosítani magamban, hogy mi a számomra megfelelő munka. Az elmúlt 20 év során rengeteg mindent kipróbáltam már, egy cégnél voltam 10 évig folyamatosan, de ott is 4 féle munkakörben, a többi próbálkozásom mind rövid ideig tartott.
Most úgy érzem, hogy kezdek kifutni az időből, és csak kapkodok össze-vissza.
Valahogy csak erőt veszek magamon arra is, hogy beutazzak valamelyik önismereti klubfoglalkozásra.

Együtt érzek veled
2010. szeptember 08. szerda, 9:55 | Monyesz (útkereső)   Előzmény

Kedves Zarándok!

Nagyon megérintett a leveled, mert hasonló gondokkal küszködök én is. Már 5 éve folyamatosan keresek munkát , de valamin mindig elcsúszok. Vagy az információ jut el hozzám későn, vagy valami hiányzik a betöltendő álláshoz, nem passzol a végzettségem, nincs elég tapasztalatom a munkához stb. Mire megszerzem a bizonyítványt, a betöltendő állás, már nem aktuális, és újból lemaradtam róla. Amit megfigyeltem, hogy a környezetembe mindenki segítséggel, protekcíóval sikerült elhelyezkednie. Nekem sajnos nincs ilyen lehetőségem.Sokszor már nagyon el vagyok keseredve, főleg most ,mert szeptemberben leszek 40 éves. Nem is a korral van a probléma, hanem ahogyan itthon gondolkodnak egy 40 éves emberről. Én is úgy vagyok mint akik az előző levelekben említették, hogy már bármit elválalnék, csak dolgozhatnék valamit. Bár nekem vannak konkrét elképzelésem , hogy mit szeretnék csinálni, de ahhoz is tapasztalat nélkül nem vesznek fel. Akkor meg hogyan?
Mindegy ez egy "ördögi kör" vagy megtalálod a kivezető utat vagy beleörülsz!

Most én is kipanaszkodtam magam. Jól esett!

Monyesz

Feliratkozás Hírlevélre