Éberség és meditáció | Önmegvalósítás.hu

Éberség és meditáció

Úgy gondolom, a meditáció témája körül nagyon sok a félreértés.
Anélkül, hogy most belemennék abba, hogy mi is a meditáció, beszéljünk kicsit az éberségről, ami a meditáció témájával nagyon is összefügg.

A tudatosság szempontjából a valóban éber állapot egy igen nyugodt, békés, tiszta tudatállapot. Ha éber vagy, éber állapotban éled az életed, akkor ez az állapot jellemző rád, ami sajnos ma még mindig kevesekről mondható el, bár -a tendenciákat figyelve- napról napra több és több emberre.

Tény, hogy ha valóban éber vagy, az éjjeli álmod is nyugodtabb.

Minél stresszesebb, nyugtalanabb, idegesebb vagy, annál inkább alszol. Annál kevésbé veszed észre, mi zajlik valójában a testedben, az elmédben, a lelkedben illetve hogy mi zajlik körülötted. A tudatod beszűkül, az érzékelésed lecsökken és túlélő funkcióban rohanod végig a napjaidat.
A tudatosság szempontjából nézve alvó állapot legfőbb ismérve éppen ez: stressz, kétségbeesés, nyugtalanság, önértékelési zavarok, önbizalomhiány és a betegségek.

A felébredés persze nem is olyan egyszerű, hiszen nagyon sokan alszanak körülöttünk és húznak lefelé; vissza az álomba. Viszont egyre többen vannak abban az állapotban, hogy -jelképesen szólva- már rájöttek, hogy álmodnak, és erőlködnek, hogy felébredjenek, csak egy kis külső segítségre van szükségük és fel is ébrednek.

Talán még egyértelműbbé válik a dolog, ha "felébredés" helyett ezt a kifejezést használjuk: öntudatra ébredés. Észreveszed magad, tudatában vagy önmagadnak. Tudatában vagy annak, hogy ki vagy valójában, hol vagy és mit csinálsz. Tudatában vagy a felelősségednek és minden tetted és gondolatod következményének. Tudatában vagy más emberek hatásának a saját életedre és a környezetre. Elsőre sokkoló, de végsősoron felszabadít.

Mi a meglátásotok ezzel kapcsolatban?

Beküldte: | 2013. ápr. 13. szombat - 18:29

Hozzászólások

4 hozzászólás
Domoszlai Katalin képe
Számomra a tudatosság
2013. április 14. vasárnap, 18:33 | Domoszlai Katalin

azt jelenti, hogy az adott dolognak a működését megértem. A legmélyebb összefüggésekig.

Egyetértek azzal, hogy a félelem beszűkít.

Viszont azzal nem, hogy az ébredezőt visszahúzhatja az alvók sokasága. Inkább Sanyival értek egyet, aki a legutóbbi beszélgetésünkkor ezt így fogalmazta meg:

- Nincs visszaesés. Egyszerűen csak tévedés van, amiről azt hitted már a Tied, arról kiderült, hogy mégsem.
Vagyis rájössz, hol is tartasz valójában.

A felébredés belülről valósul meg illetve a teljes elengedettség állapotában a tudat egy-szerűen átkattan. A felébredés azt jelenti, nincsenek "más emberek" non dualitás van.

I am That.

A saját tudatom legkülső része az, amit az álomban külvilágként élek meg, más embereknek, mindennek, ami tőlem különbözik.

Alvás...meditáció...éberség...alvás...meditáció. ...alvás?
2013. április 15. hétfő, 21:47 | Tamás 82 (útkereső)   Előzmény

Sziasztok! A saját tapasztalatomat tudom leírni. Az én ébredésemet egy mélypont előzte meg. Egy stresszes időszakban sokat szorongtam, nyugtalanul aludtam, depressziós voltam. Egy stresszoldó tanfolyam módszereit használva indultam el és találtam a meditációra. A meditáció mellett elkezdtem a pozitív dolgokra koncentrálni a napomban, vettem egy biciklit és 40 percet hajtottam minden nap, este és reggel pedig meditáltam. A hatás hamar jött, a szorongásom eufórikus állapotba csapott át, a tudatom felszabadult és ahogy írtátok minden összefüggést tisztán láttam, láttam, hogy milyen viselkedés mit okoz másokban és mások viselkedése bennem. Felelősséget vállaltam és szembe fordultam a gondjaimmal, nem futottam többé, hanem valamelyik gondot feloldottam, mert beláttam, hogy csak bennem létezik, valamelyikkel pedig szembe szálltam és harcoltam. Meditációval gyakran jutottam mély tudatállapotba, és napközben is másképpen láttam a világot. Boldog lettem, sokat nevettem, ha kellett dühöngtem, de a vidámság és a szeretet jellemzett leginkább. Ilyet még nem éltem át, talán ezt hívják flow-nak, különleges volt. olyan voltam mint amilyen mindig is akartam lenni. Úgy gondolom pontosan a nehézségek tanítottak meg arra, hogy ilyen boldog lehessek. Hetekig ebben az állapotban voltam kisebb nagyobb megszakítással. aztán nyár végén elmentem nyaralni és elég sok alkoholt ittam, sokat ettem, olyan emberekkel voltam akikkel igazán nem szerettem volna, sokat heverésztem a napon. Kiestem a napi rutinomból (mozgás, aktivitás, kellemes stressz és meditáció). Eltűnt a "flow", elkezdtem újra meditálni, de csak felszínes maradt az élmény. Azóta sem sikerült újra bele kerülni az "állapotba". A stresszek hatására beszűkülhettem és tél végére elég rosszul éreztem magam. Most jön a nyár, itt a tavasz és sokkal jobb. Mit gondoltok mi történt. Mit érdemes tenni, hogy újra csúcsélményem, tiszta tudatom legyen?

Domoszlai Katalin képe
A probléma az, hogy elvárást támasztasz
2013. április 16. kedd, 11:51 | Domoszlai Katalin   Előzmény

azzal, hogy az élménynek milyennek "kell" lennie.

Ezzel a témával Adyashanti foglalkozott a legmélyebben, ebben a blogomban idéztem a könyvéből:

http://onmegvalositas.hu/topik/spiritualis_elmeny_mint_drog

olvasd el a könyvét, segíteni fog tisztábban látni a dolgokat.

A saját tanácsom pedig a következő. Én a lelki fejlődést tudat tágulásként élem, ami azt jelenti, mindegyik irányba tágul a tudatom, a negatív és a pozitív állapotok megélése is egyre tudatosabb és egyre intenzívebb. A negatív élmények tiszta megélése is a Valósághoz tartozik.

A stressz mögött megbúvó negatív érzéseket, vegyük például magát a félelemet 3 szinten kezeljük, az első amikor megbarátkozunk vele, feloldódik a félelem attól a ténytől, hogy egyáltalán elismerjük a létezését. A második szint amikor szembeszállunk és harcolunk a félelmünkkel. A végleges megoldást viszont az adja, ha a félelemmel eggyé tudunk válni, megéljük, beengedjük azt az érzést, aminek ellenálltunk eddig. A tökéletes eggyé válás azt jelenti, hogy azt élem meg én vagyok a félelem maga. Ha ez a tapasztalat a teljes mélységet eléri, a helyére kerül és jöhet a következő élmény, kezdődhet az áramlás újra.

Tehát a megoldás kioldani azokat a kötelékeket amik lerántanak és lerögzítenek a rossz lelkiállapotokba. Mint egy léghajó, ahol ha kidobálod a homokzsákokat, eloldod a köteleket, ha van tüzed, ami a lelkesedést jelenti, akkor máris emelkedsz a flow-ba.

Ezek a nehezékek tapasztalatom szerint azokból az érzelmi kövekből tevődnek össze, amiket a múltban elfojtottunk, aminek a megélését az én-védő mechanizmusainkkal leválasztottuk. Az alkohol mint orális tudatmódosító a következő problémát jelzi: szeretethiány és a túl kemény, rideg valóság elől való menekülés, a világot puhára kell inni...

http://domoszlaikatalin.fw.hu/

Köszönöm a tanácsot. Rendben, elolvasom a könyvet. A
2013. április 16. kedd, 23:28 | Tamás 82 (útkereső)   Előzmény

Köszönöm a tanácsot. Rendben, elolvasom a könyvet. A kötelékekről már gondolkodtam, de mostanában nem látom tisztán azt, ami lent tart. Alkohollal kapcsolatos nézeteddel egyetértek. Alkoholt sokszor használok szociális olajozáshoz, természetessé vált az összejöveteleken. Elnyomja a tudatosságot a gátlásokkal és érzésekkel együtt. A legjobb szerintem a gátlástalanság és tudatosság, akkor egyenesen a célok felé tudok haladni és tudatosan nem csinálok hülyeséget. Legalább is nem csinálok hülyeséget a meglévő tudásom alapján, a hiba benne van a játékban, de ha hibázok úgy tanulok.

Ezt a gondolkodást viszont gyakorolni, ezt nem tudtam helyesen mostanában. A hibáim inkább lejjebb taszítottak, és beindult az gyakran az eszetlen védekezés/visszatámadás/szorongás programom. Az alkohol pedig gyakran eszköz, hogy ha társaságba megyek ne legyek egyértelműen szorongó, leplezem a problémákat mások elől.

Feliratkozás Hírlevélre