Mai élményeim, okt.23. | Önmegvalósítás.hu

Mai élményeim, okt.23.

Mai élményeimet szeretném megosztani. Voltam ma az 56-os megemlékezésen a Deák téren. Már napokkal előtte gyakran jártak a fejemben az 56-os események, tanulságok. Mindig is megérintett, de most egyszerűen meg sem tudom fogalmazni, mennyire. Mintha még jobban tudatosult volna egy egész életemben követendő irányvonal: bármi is van, ki kell állni az igazságért, szeretteinkért, és ezt az akaratot mindig is meg kell őrizni. Így lesz a lelkünkben is béke. A forradalom, a harc az igazságért, a szeretteinkért, a nemzetünkért nem egy békés dolog, mondják. Pedig az igazi lelki béke így őrizhető meg, ha nem hunyászkodunk meg a támadók és elnyomók előtt! És közben lehet, hogy fél is az ember. De, ahogy egy mai beszéden elhangzott, nagyon nagy tanulság: hogy a félelmet le kell győznie a szabadságvágynak. Vagyis hiába van ott a félelem is, akkor is a szívünket kell követni, megőrizni az értékrendünket, ha támadnak érte, akkor is. Az 56-osok öröksége ez számunkra, ez a példamutatás. Ezeken gondolkodtam el ma ismét, magamba szívtam az élményeket. Ma hallhattam egy ma is élő 56-os forradalmár, Murányi Levente beszédét. Aki akkor harcolt, attól még szívbe hatolóbb hallani erről, ahogy ő mondja el a tanulságokat. Ez, de egy másik beszéd is olyan volt számomra, mint egy vezetett meditáció. És mivel vágytam rá, hogy halljam, kinyitottam jól szívem-fülem, hogy még teljesebben átélhessem. És utána a zene is... Többször könnybe lábadt a szemem, de a tömegben nem nagyon akartam sírni, és visszafojtottam. De az egész nap számomra most különös erőt adott, ahogy belegondoltam ma is, hogy én is ezt az irányt akarom követni, ezt az értékrendet. Ezért is hálás vagyok az 56-os hősöknek.
Aztán mikor visszajöttem a koliba, megláttam a google-t. Nézzétek meg, milyen ma a formája: a nemzetközi keresőportál kezdőlapján ott van 56-os zászló képe. És akkor újra belegondoltam: bizony azok az események, az 56-osok tettei nem csak nekünk magyaroknak tanulságosak. Az egész világnak üzennek. Amikor megláttam a google mai kinézetét, ezért megint könnybe lábadt a szemem.
Szóval, ezért kell a megemlékezés. Hogy tanulságul szolgáljon nekünk és a mi utódainknak is!


Beküldte: | 2010. okt. 23. szombat - 19:44

Hozzászólások

9 hozzászólás
A témában már írtam egy blogot, amelynek célja tanulságkeresés
2010. október 23. szombat, 19:49 | KatiPotter

A témában már írtam egy blogot, amelynek célja tanulságkeresés és hálaadás lett volna. Csakhogy olyan kommenteket kaptam, amik nem voltak méltóak ahhoz, ami a blog célja lett volna, mérgelődtem is, és töröltem a blogot. Előre szólok: ezt nem fogom. Itt a saját élményeim helyeztem előtérbe, és rám nyugodtan szórhat bárki bármilyen támadást érte, amit akar. Nem fogom törölni, de nem is fog engem megváltoztatni.

Michaelita képe
mai megemlékezés
2010. október 23. szombat, 20:36 | Michaelita

Egy ismerősöm szerette volna meghallgatni a Parlament előtti ünnepi beszédet délután 4-től.
Befejeztem a kertészkedést (a virágokat télire a pincébe költöztettem), gyorsan mosakodtam, átöltöztem és a beszéd végére odaértem.

Kicsit húzódoztam kimenni, mert féltem, hogy valami rendbontásba csöppenhetek bele, hisz tavaly még kordonok mögött zajlott minden. Hála Istennek most egészen másképp történtek a dolgok és hihetetlen méltósággal emlékezett mindenki. Megdöbbentett az a nagyméretű tömeg, amit láttam. Nagyon jól esett látni az ünneplőket, megemlékezőket. Jól esett látni a nemzeti színű lobogókat. És nagyon jó és élvezetes volt hallgatni utána a Csík zenekar igazi hagyományőrző népzenéit, nézni a Duna Művészegyüttes magyar táncait.
Örülök neki, hogy magyar vagyok és büszkén hallgattam a szép népzenéinket.

Igen kellenek az ilyen alkalmak, hogy emlékezzünk, hogy megfelelően értékeljük a nemzeti értékeinket, értékeljük a szabadságunkat, hogy levonjuk a tanulságokat és hogy visszanyerhessük egészséges magyarság tudatunkat (nagyon helyesen kisebbségiek is voltak a megemlékező tömegben:)
Nagyon jó és örömteli volt így sokadmagammal együtt lenni.

Én is ezt éreztem a Deák téren. Az is jó, ha magamban
2010. október 23. szombat, 20:51 | KatiPotter   Előzmény

Én is ezt éreztem a Deák téren. Az is jó, ha magamban megemlékezek, de sok emberrel együtt, akik hasonlóan éreznek... ezt át kell élni.

Gyuri1 képe
Babits Mihály: Petőfi Koszorúi
2010. október 23. szombat, 21:00 | Gyuri1

Tudom ez márc. 15-ös eseményhez kapcsolódik, de itt a blogban talán elfér. A fő gondolatnak a szabadságot érzem, nem '56-ot...

Babits Mihály: Petőfi Koszorúi
"Avagy virág vagy te hazám ifjúsága"

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.

Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!...
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére - kőnek!

Kel, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!"

Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét akit elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!

Ez nagyon szép. Nem számít szerintem sem, hogy ez március 15-höz
2010. október 23. szombat, 21:07 | KatiPotter   Előzmény

Ez nagyon szép. Nem számít szerintem sem, hogy ez március 15-höz kötődik, az üzenet ugyanaz.

Gyuri1 képe
Mi az igazság 56-ról?
2010. október 23. szombat, 21:41 | Gyuri1

Én ma nem jutottam el megemlékezésre. Valahogy nem volt elég nagy a motivációm. Tavaly Győrben nagyon szép volt a megemlékezés.

Milyen volt a megemlékezés? Sikerült politika mentesre rendezni?

Nekem csak egy rokonom mesélt eddig személyes élményeiről a forradalom kapcsán. Elég megrázó volt az ő szemszögéből "látni" a forradalmat. Nem tudom visszaadni az ő mondanivalóját, mert én el voltam foglalva magammal, miszerint létezik ilyen másik megközelítése a forradalomnak. Én azt szűrtem le belőle, hogy ez a forradalom egy amolyan "egyveleg" volt. És bőven volt benne rossz is. Pl: A "forradalmárok" felakasztottak egy civilt, csak mert katonai bakancs volt rajta??? Az ő elmondása szerint, ha nem jönnek be a "rend helyre állító erők", akkor a "forradalmárok" az egész országot lerombolják.

Én nem tudom mi történt. Gyanítom mindenki másként élte meg. Biztos más volt a helyzet Budapesten és vidéken.

Kb. azt gondolom: lehet, hogy az emberekben a felgyűlt harag, agresszió, félelem, bezártság, tehetetlenség, szabadságvágy tört egy pillanat alatt felszínre, ami egyes helyeken forradalomba fordult (ahol volt "ellenség" ami ellen irányulhatott a harag), máshol pedig anarchia lett a vége. Mindenesetre erre a forradalom még túl friss ahhoz, hogy egységes képünk legyen róla. Valami olyan mint '48-ról.

Tényleg. Mi lett volna, ha nem jönnek be a páncélosok? Mi lett volna a forradalom végeredménye? Mi lett volna a "sikeres" forradalom vége? Hol lett volna vége a megtorlásnak?

Ezekkel a sorokkal most csak azt szerettem volna megvilágítani, hogy az '56-os eseményeknek is van másik oldala...

Azért a kialakult álláspont megvan.
2010. október 23. szombat, 23:05 | KatiPotter   Előzmény

Azért a kialakult álláspont megvan. Vannak, akik még mindig nem értik meg a forradalmárokat (nyilván különböző személyiségűek voltak, és lehetett, aki nem teljesen azt képviselte, amit az esemény összességében, de ez ritka lehetett), és ezek megpróbálják a forradalmárok támadói oldaláról láttatni a dolgokat, de azért kevesen vannak szerencsére.
Megvan a kialakult álláspontom, és a legtöbb ember azért így érzi. Elég sok információt lehet találni a témában már, és az egész világon tisztelik a magyar forradalmárokat. Még olyan ember is, akivel politikailag teljesen ellentétes oldalon állunk, aki vérbeli baloldali nevelést kapott és még mindig olyan, erre azért ő is tisztelettel néz valamiért... Szerencsére ezt már nem kell nagyon bizonygatni. Legalább ezt nem.

Ha érdekel a téma, és nem szeretnéd, hogy félrevezessenek,
2010. október 23. szombat, 22:09 | KatiPotter   Előzmény

Ha érdekel a téma, és nem szeretnéd, hogy félrevezessenek, olvass róla minél többet, már szerencsére elég sok információhoz hozzá lehet jutni a témában. Most fogják újra kiadni pl Pongrátz Gergely 56-os hős Corvin köz 1956 című könyvét, ezt majd én is el szeretném olvasni.

vandorlelek képe
Két vidéki megemlékezésen voltam
2010. október 27. szerda, 11:29 | vandorlelek   Előzmény

az első, egy héttel korábban volt, mint az ünnep. Egy kicsi, zempléni falu, ahol a következő történt 56' okt 23-án.

három férfi kiállt a főutcára és elkezdett beszélgetni a pesti történésekről, hogy mi s hogy megy, ez ment így pár napig. A falu többi lakója nem csatlakozott hozzájuk, kikerülték őket, pedig ők szerettek volna valamit tenni, felmenni Pestre vagy segíteni. aztán ahogy forrdalmi lett a hangulat elhatározták magukat. tudták, hogy van 3 kommunista a faluban, akik tényleg kőkeményen azok, és nem valami jó emberek...
egyik este megfogták őket és kivitték a falu elé, a keresztaljába. ott letérdepeltették őket, és ezeknek a kommuistáknak meg kellett fogadnia Isten előtt, hogy soha többé nem lesznek kommunisták. Mikor ez megtörtént, mindenki szépen hazament.
A forradalom és szabadságharc leverése után egyik napon, megjelent egy autó a faluban...kalapos, bőrkabátos alakok szálltak ki a kocsiból, s elvitték azt a 3-4 férfit, aki "támogatta" az "ellenforradalmat"

1 jött vissza közülük, valamikor 20 év elteltével...nyomorékan.

a megemlékezésen ott voltak ezen emberek hozzátartozói.....is

megindító volt....

a másik:

vasárnap, kicsiny falu Abaújban,
még nem volt 56'os megemlékezés a faluban. Istentisztelettel kezdődik a megemlékezés
templom előtt gyülekeznek a falubeliek, többnyire idősebbek. Utolsó harangozás, ideje bemenni..
a nők a torony alatti főkapun, a férfiak külön oldalról....( mi, a megemlékezés szereplői együtt maradtunk, fiúk és lányok) egyhajós templom, szemben a főbejárat, a padokban csak nők, középen az Úr asztala, mellette balra fönn a szószék... a mi oldalunkon a férfiak.... felettünk karzat s orgona....

elkezdődik az istentisztelet, éneklünk, orgona nélkül....
a Tiszteletes Asszony felolvas: Ezékiel 37, 1-10
igéthirdet, a liturgia szerint megy az Istentisztelet, szóba kerül 56' s a falubólelhurcolt nemes család.
a végére érünk, átvonulunk a kultúrházba....
kb 30-fő van jelen, s előadjuk megemlékezésünket. odajönnek, meleg kézszotrítások és "köszönömök"
ez volt az első megemlékezésünk.......

ekkor úgy éreztem, talán nekem is...

Feliratkozás Hírlevélre