Egy mese tanulsága | Önmegvalósítás.hu

Egy mese tanulsága

harry-potter háttér.jpg

Kedvenc mesémmel a Harry Potterrel kapcsolatos élményemet szeretném megosztani, röviden leírni, hogy miért kedvenc, és mi köze ennek az önismerethez.
Van, aki nem lát benne tanítást, csak a szórakoztató történetet, mert nem arra a tanításra van szüksége valószínűleg, amit a történet hordoz. De nekem szükségem volt rá, nagyon rá tudok hangolódni, és azonnal megértettem az üzenetét (persze minél többször olvastam/láttam filmben, annál több dolgot megláttam benne). Lehet, hogy fura valakinek, hogy nekem ez pont egy mágusos "gagyi" mese. A Harry Potterben engem pár szereplő, de főleg Harry lélekrajza fogott meg. Az egész történetben lényeges, hogy nem tökéletes, "hétköznapi" emberek is képesek a fény győzelmét elérni, a szeretet ereje itt lényeges mindig, ami szemben áll a történetben a hatalomvággyal (vagyis ne akarjunk önzően másokon uralkodni, csak magunkon). (Most nem a mesés varázslásokra gondolok nyilván, de aki ismeri a történetet, tudja, hogy ezek is valós lélektani folyamatokból indulnak, csak mesés formában ábrázolja J. K. Rowling, amúgy szerintem zseniális módon összerakta a történetet).
Harry: nem tökéletes, "nincs megvilágosodva", külsőre is abszolút átlagos (nem úgy, mint a legtöbb történet szuperhőse), szerelmi ügyekben először "szerencsétlenkedik", végül aztán megtalálja a boldog szerelmet. De olyan helyzetekbe keveri az élet, amikor kénytelen szembenézni elég durva problémákkal, és harca során gyakran még önmagában is kétkedik, sőt a félelmet is ismeri, és hibázik is, de: nem mond le a céljáról, és megőrzi önmagát, igaz, hogy néha egózik, de mikor "helyzet van", akkor csak arra figyel, hogy szeretteiért harcoljon, és ezért mindent megtesz. És ez őt magát is fénnyel tölti el, és ez vezet a sikeréhez is végül. (Persze kap segítséget is, de egy nagyobb közösségre kiterjedő harc nem is mehet egyedül.)
A nicknevem is emiatt van, mert ezt a viselkedést akarom követni :) Átéltem ilyesmit: olyan helyzetben vagy, ahol kénytelen vagy ezer energiaelszívó csatorna, pl stressz közepette tovább menni a célok felé, még ha bénázósan, sokszor testi betegségekkel (én is szemüveges vagyok:D), de használva a fényt (a szeretet erejének segítségét). Ez eleinte nehezen ment, most már azért sokkal jobban, mint régen. Erre bárki képes, aki akarja. Szóval csak mert nem vagyunk tökéletesek, "megvilágosodottak", nem kell, hogy emiatt kisebbnek érezzük magunkat, lehetünk boldogok és tudjuk ezt sugározni a környezetünknek. :)
A tanulság: nem baj, ha nem vagy "tökéletes", a boldogság elérhető, itt a Földön is. Még akkor is, ha közben van egy csomó gondja és félelme az embernek. A lényeg: a félelmek ellenére is cselekedni a jóért, vagy egyszerűen fogalmazni: a szívünk vágyainak irányába. Nem tudom, hogy kinek volt még hasonló élménye ezzel a mesével kapcsolatban, vagy van-e más olyan történet, amit ennyire a magáénak érez.


Beküldte: | 2010. okt. 15. péntek - 13:00

Hozzászólások

6 hozzászólás
Írok ide belőle néhány idézetet, amik nekem sokat jelentenek
2010. október 15. péntek, 13:20 | KatiPotter

Írok ide belőle néhány idézetet, amik nekem sokat jelentenek belőle (nyilván mindnek Joanne Kathleen Rowling a szerzője, ezeket most a citatumról másolom be):

Az egésznek a mottója lehetne: "A sötétséget elűzi a fény."

"Akit egyszer ennyire szeretett valaki - aki talán már rég nem él -, azt a szeretet ereje mindhalálig védelmezi."

"A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában."

"Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel."

"Mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk."

"A megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás pedig a gyógyulás feltétele."

Továbbiak J. K. Rowlingtól: "Legfőbb ideje, hogy a nagyanyja arr
2010. október 15. péntek, 13:51 | KatiPotter

Továbbiak J. K. Rowlingtól:

"Legfőbb ideje, hogy a nagyanyja arra az unokájára legyen büszke, aki van neki, és nem arra, akit elképzelt magának."

"Van fogalmad róla, mennyire rettegnek a zsarnokok az elnyomottaktól? Mind tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb lesz egy az áldozataik között, aki feláll és visszavág."

"A dolgokat mindig nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is."

"A hatalom azoknak való, akik nem vágynak rá... akik szükségből öltik fel a palástot..."

És még egy, és befejezem: ezt a párbeszédet a Harry Potter és a
2010. október 15. péntek, 13:36 | KatiPotter

És még egy, és befejezem: ezt a párbeszédet a Harry Potter és a Főnix Rendje filmből írtam ki:

"Harry: Lehet, hogy mindattól, amin keresztülmentem, valami elromlott a lelkemben, lehet, hogy rossz ember lettem.
Sirius: ... Belőled rossz ember soha nem lesz. Jó ember vagy Harry, akivel rossz dolgok történtek. ... Egyébként is, a világ nem osztható fel egyszerűen jókra és halálfalókra. Mindenkiben van fény, és némi sötétség is. Kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk, az jellemez minket."

Amúgy Sirius mondandóját szerintem ki lehet egészíteni: az a "sötétség" vagyis fényhiány, amit érezhet magában az ember olykor, az nem azonos önmagával. Az egy probléma, sérülés, amit el lehet múlasztani, tehát nem része a lényének, csak pillanatnyi állapot éppen. A lényeg, hogy a tetteink ennek ellenére a fényt irányozzák, Harry így szabadul meg aztán ettől a kételyétől.

Ha már a meséknél tartunk, egyik kedvencem az „Így neveld a
2010. október 15. péntek, 13:55 | Z (útkereső)

Ha már a meséknél tartunk, egyik kedvencem az „Így neveld a sárkányod" című animációs film.
Mondanivalója: agresszió helyett válaszd a megértést és a szeretetet.

skarma képe
Ó, az nekem is nagyon tetszett! :) Csak az a fura, hogy az ilyen
2010. október 15. péntek, 19:51 | skarma   Előzmény

Ó, az nekem is nagyon tetszett! :)

Csak az a fura, hogy az ilyen filmekben mindig egy különc emberből lesz a hős. Mintha ez lenne a feltétele, hogy valakiből hős legyen...

Az előbbi mesét nem ismerem, de az üzenete szimpatikus
2010. október 15. péntek, 20:08 | KatiPotter   Előzmény

Az előbbi mesét nem ismerem, de az üzenete szimpatikus, mármint szeretet az agresszióval szemben. :) Harry szerintem nem igazán különc, bár az igaz, hogy már eleve beleszületett egy nem mindennapi helyzetbe, ami aztán megpecsételte a dolgokat. De nem csak ő a hős benne, hanem egészen "hétköznapi" figurák is, illetve olyanok is, akik korábban gyengeségből a rossz oldalon voltak (Piton). Szerintem pont az látszik a történetből, hogy mindegyik, aki a jót választja, személyiségtől függetlenül hozzátesz valamit a jó győzelméért, akármennyi baj is érte vagy nem érte előtte. Szóval pont azt sugallja, hogy erre bárki képes, aki akarja. :)

Feliratkozás Hírlevélre