"Íme, egy elégedetlen ember" | Önmegvalósítás.hu

"Íme, egy elégedetlen ember"

A keddi dunaújvárosi klubban elhangzott egy mondat, ami azóta is fogva tart: "ha tökéletesen elfogadnánk magunkat, a minket ért kritikára csak úgy reagálnánk: íme, egy elégedetlen ember "

Rögtön hozza az élet a gyakorlati példát mihelyt ilyen és ehhez hasonló Igazságokhoz igyekszem tartani magam: és persze nem megy. Egy olyan helyzet adódott, amit ráadásul még át is látok, hogy miért kötekedik a felettesem, a lelki hátterét is értem, meg a saját korlátoltságát is. Mégis hatott. Mégis lehúzott, mégis fájt. Mert igaza volt. Mert én nem fogadom el magamban azt a minőséget, amit megkritizált. Nagyvonalakban a saját tökéletlenségemet.

Éjjel nem tudtam aludni. Hát meditáltam... Semmi eget rengető feladatot nem adtam magamnak, csak egyszerűen kinyitottam a szívem amennyire csak tudtam, hogy Isten megnyilvánuljon, és sodorjon...
Boldogan aludtam el utána, hogy nem aludtam bele :) és hogy jól sikerült.
Már reggel felhúztam magam egy félreértésen, és már visszagyömöszöltem magam a "dekishülyevagy" kategóriába... amire Kedves Segítőkész Barátok által döbbentem rá... ezek után összefutottam a Nagypapámmal, aki ezt olyan vastagon és szélsőségesen tükrözte vissza, hogy ennél aktuálisabb tanítást nem tudott volna adni! Bármit mondtam "ez semmi!" és hasonló megnyilvánulások.

Te jó ég, hát én EZT játszom magammal! Ezt játssza velem az egóm, hogy kicsi maradhasson! Magammal nem vagyok soha (elég) elégedett!

Papa még a beszélgetés végén kvázi bocsánatot kért. Akkor nagyon elszomorodtam, hogy semmibe veszi a tehetségemet, meg hogy egyáltalán bennem is megvan ez a semmisejó-gén, de neki hála oldódott bennem valami. Valami könnyed érzés érkezett... és míg elégedetlenkedett csak mormoltam magamban hogy "örülj hogy él", most viszont VALÓBAN hálás vagyok.

Figyeljünk oda egy kicsit... vagy nagyon :) ahogy tetszik.

Beküldte: | 2010. nov. 11. csütörtök - 16:22

Hozzászólások

38 hozzászólás
Domoszlai Katalin képe
Akkora vagy
2010. november 11. csütörtök, 17:33 | Domoszlai Katalin

amekkora a szíved... Sikka, nagy voltál, hogy megszervezted helyettem a telekocsit :-D

A kedvenc mondatomat küldöm neked ( én a fecsegő tökéletlen :-)

" Isten mosolygott, amikor megszülettél "

Kirsikka képe
:)
2010. november 11. csütörtök, 22:48 | Kirsikka   Előzmény

köszönöm Kati

...én-Isten meg sírt ;))) bele lett gyömöszölve egy icipici testbe :)))

Domoszlai Katalin képe
És ez hozzájárult
2010. november 12. péntek, 7:53 | Domoszlai Katalin   Előzmény

példának okáért Napoleon esetében, hogy megmutassa az igazi nagyságát. Saját tapasztalatom az, hogy az elfogadás akkor működik, ha tudod, mekkora fejlődést érünk el azáltal, hogy az elégedetlenségi faktorunk meghaladja az átlagost. Olyan ez, mint egy Audi TT és egy kamion versenye, nem kérdés Sikka, Te melyik vagy :-D

Ahogy a Sanyi mondta a klubban, attól, hogy reálisan tudom, hogy hol tartok a megvalósítandó célhoz képest, még érezhetem jól is magam, vagy rosszul, még az is én vagyok...

Az Én-Isten által tervezett leszületésben kitűzött célokhoz, az életút megvalósításához pont ekkora testre és ilyen
kemény harcot igénylő életben maradásra volt szükség. Így van ez akkor is, ha még a jelen pillanatban nincs is rálátásunk.

u.erika képe
Hát persze! ;)
2010. november 12. péntek, 9:53 | u.erika   Előzmény

,,Az Én-Isten által tervezett leszületésben kitűzött célokhoz, az életút megvalósításához pont ekkora testre és ilyen
kemény harcot igénylő életben maradásra volt szükség. Így van ez akkor is, ha még a jelen pillanatban nincs is rálátásunk."

Szia Kati!

A mondat elsö része rendben.
Csak.
Akkor éled meg ,,kemény harcot igénylö életbenmaradás"-nak az életed ha kapálózol.

Erika Szeretettel!

Domoszlai Katalin képe
Kedves Erika!
2010. november 12. péntek, 10:47 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Már nem emlékszem pontosan, Sikka mit mondott hány grammal született és ha jól emlékszem több hónapot töltött inkubátorban, hát harcolt az életben maradásért, még szerencse, hogy a kórháziak is ezt tették...És nem kapálózásnak élték meg... Tehát nem az én megélésemről van szó, ne vetíts bele, mert mellé lősz.

Ha megnéznél, legyen könnyebb a gyakszi, mondjuk egy majdnem életképtelen kutyakölyköt, aki a leggyengébb az alomból, ahogy harcol az életben maradásért, talán megérted, miről beszélek. A dán barátnőm, akinek ezen a téren jóval nagyobb tapasztalata van, mint nekem, szokta mondani, ebben a kölyökben bízok, mert ő egy fighter.

Meg van az oka annak, hogy túlcivilizált világunkban ilyen gyökércsakrás problémákkal is szembe kell néznünk.

u.erika képe
Szia Kati!
2010. november 12. péntek, 10:59 | u.erika   Előzmény

Elbeszélünk egymás mellett.
Így semmi értelme.

További Szép Napot Neked!
Erika

Domoszlai Katalin képe
Már a facebookon
2010. november 12. péntek, 11:19 | Domoszlai Katalin   Előzmény

ugyan ajánlom ezt a videót, de most megkérnélek benneteket, nézzétek meg, nekem is adott újat és rendszerezte a kósza elképzeléseimet

http://manhertz.com/egyensuly/aftertraining/retorika_121_rombolo-kritika...

Romboló kritika az, ahol kritika van, viszont építő megoldás hiánycikk:-))
Építő kritika pedig az, ahol konkrét megoldási lehetőséget is tudunk kínálni.

Kati szeretettel

De tényleg.

Egyetértek Katival. Érdemes megnézni/meghallgatni. A Manhertz
2010. november 12. péntek, 12:09 | Z (útkereső)   Előzmény

Egyetértek Katival. Érdemes megnézni/meghallgatni.
A Manhertz Józsi mindig érdekes és hasznos dolgokat mond.

Épp ma kaptam meg hírlevélben én is ezt az anyagot
2010. november 12. péntek, 12:51 | Éva.   Előzmény

Épp ma kaptam meg hírlevélben én is ezt az anyagot Manhertztől,bár nem jutott volna eszembe
Sanyi oldalára feltenni.
Milyen érdekes egybeesések ezek.
Mindig tanul az ember:)

Domoszlai Katalin képe
Nem hiszem
2010. november 12. péntek, 12:58 | Domoszlai Katalin   Előzmény

hogy a Sanyit zavarná itt a Manhertz, mert Manhertz sokkal kopaszabb :-D

Viccet félretéve, sehol nem ütközik azzal, amit a Sanyit tanít, legfeljebb a megoldások mások. Viszont vannak megoldási lehetőségek, és ez nagyon fontos.

Én sem gondolnám ezt,nem is ez volt amit levontam a
2010. november 12. péntek, 13:14 | Éva.   Előzmény

Én sem gondolnám ezt,nem is ez volt amit levontam a dologból.
Azért nem érdekes,mert az az én meglátásom,és így teljesen szubjektív.
Tudom ,hogy Sanyi legkevésbé sem foglalkozik ilyesmivel.
A kopaszságról jut eszembe.Láttad Sanyinak hol van ,,kilökődve'' a haja?:)

A megoldások tényleg mások: játszmázások.Viszont
2010. november 12. péntek, 13:22 | csaesz   Előzmény

A megoldások tényleg mások: játszmázások.
Viszont elgondolkodtam azon, hogy csak az kap negatív kritikát, akinek vannak céljai és ezzel különbözik a nagy átlagtól.... Ezekszerint nekem nincsenek! :-( Erikaaa! Légyszi szólj be nekem is!!! Had érezzem már, hogy én is különbözök a nagy átlagtól! Most megtanultam ettől az embertől, hogy csak szépen meg kell köszönnöm, vagy megkérdezni, "hogy érted?" "Te mit tennél az én helyemben?" :-DDDD

u.erika képe
:)
2010. november 12. péntek, 14:22 | u.erika   Előzmény

Na ez jó!

Én vagyok az ügyeletes mumus? :)))
Gáz hogy ráadásul élvezem is?;)

Csaesz Drága!

Türelem.
Hátha Te is sorra kerüsz egy szép napon! :)))

Most nem jut eszembe semmi.
Sajnálom...
De azért a reményt soha ne add fel! ;)

Üdv!Erika

Valóban vannak benne játszmázások is. Én még ott tartok, hogy
2010. november 13. szombat, 13:17 | Z (útkereső)   Előzmény

Valóban vannak benne játszmázások is.
Én még ott tartok, hogy felfele építkezem. Még szükségem van a játszmázásokra, azok megélésére ahhoz, hogy egyáltalán fel tudjam ismerni, hogy mi az, amit le kell építenem, el kell engednem. És úgy látom, hogy nem Én vagyok az egyetlen, aki még csak itt tart.

Domoszlai Katalin képe
Ha komoly és őszinte önvizsgálatot
2010. november 13. szombat, 13:47 | Domoszlai Katalin   Előzmény

tartunk, könnyen ki lehet deríteni, melyik életterületen hol állunk. Normális alatti az, amikor nem tudod magad azon az életterületen megélni, még annyira sem, mint egy normális, átlagember, nem hogy spirituális magasságokról beszélnénk. Például normális alatti szint, amikor valaki nyomorog és szenved is ettől, de nem képes eltartani magát. Normális szint amikor eltartod magad, gyűröd a melót egy átlagos jólétben. Spirituális szint, amikor tudatos teremtéssel megteremtesz mindent amire szükséged van, a hivatásodban kiteljesedve.

Ugyanígy meg lehet vizsgálni ezt, a többi életterületre, mint társas kapcsolatok, család, párkapcsolat, barátok, munka, tanulmányok, anyagi helyzet, önmegvalósítás, spirituális képességek stb.

Azokon a területeken, ahol a normális, egészséges szint alatt működünk a személyiséget építeni kell, ahogy Z tökéletesen látja, ahhoz hogy aztán később legyen mit lebontani. Meghaladni csak azt lehet, ami már létezik :-D

Nem lehet kihagyni a párkapcsolat kérdését - ez az én véleményem. Ha valakinek soha nem volt normális párkapcsolata és ezt a lépcsőt kihagyva spirituállis magasságokba száll el, nagyon sok tanulnivalót hárít, amit majd a későbbiekben, lehet következő életben mint feladatot visszakap.

Kirsikka képe
autó
2010. november 12. péntek, 21:29 | Kirsikka   Előzmény

Ha jól értem... szeretnék inkább az a krumpliforma Honda Civic lenni :)

Michaelita képe
elégedetlenség
2010. november 11. csütörtök, 17:51 | Michaelita

Ez az elégedetlenség önmagunkkal nagyon ismerős:)
Ezt sajnos én is játszom magammal (még mindig)

Az elégedetlenségről már én is sokat elgondolkodtam,... hogy ezt egy rossz - belémrögződött - minta játszatja velem, vagy a vágy, hogy tudattalanul visszakívánkozom egy régi helyzetbe (gyerekkoromba), amikor könnyebb volt a sértettség, megnemértettség álarca mögé bújva, kiszolgáltatottan eltűrni a helyzetet a szeretett személytől, akitől ezer szálon függtem.

Végül is mindegy talán, hogy mi miatt kerülök ilyen helyzetbe, a végeredmény ugyanaz, amikor ezt élem meg, akkor nem az itt és mostban tartózkodom, hanem a múltban, aminek semmi köze az itt és most történő eseményekhez.

Igen a figyelem és az éberség valóban nagyon jó ebben igazad van.

Viszonylag hatékonyan ki lehet még szállni az ilyen behatások alól (elégedetlenség, tehetetlenség-érzet) ha 20 másodpercig behunyt szemmel csendben maradok és tudatosítom, hogy én vagyok az életem szervezője és az jelenik meg benne, amit én engedek (teremtek, "varázsolok" bele) Ezzel kicsit lenyugszom és más szemmel látom a jelent, sokkal elfogadóbban, több megértéssel, több szeretettel.
Nekem ez is tud segíteni.

Claryssza képe
Önelfogadás avagy ELÉG-e(?)detlenség.
2010. november 11. csütörtök, 20:02 | Claryssza

Senki sem tökéletes!-még én se:) – emberi szinten nem is lehetséges- de ezzel a "hibámmal" is együtt tudok élni....
Aki már ezt így el tudja fogadni: úgy tökéletes, ahogyan van! :)
Megadom magamnak is, másoknak is a tévedéshez való jogát is- a hülyeséghez való jogot még ennél is nagyobb tiszteletben tartom:))
Szóval úgy vagyok jó, ahogyan MOST vagyok. Tévedéseimből igyekszem tanulni, mert azok által is fejlődöm,
mert ezzel együtt is törekszem a fejlődésre, de nem akarok minden áron változtatni, elfogadom ami VAN.
Az önbizalomnak és önértékelésnek is így 50 éves fejjel már átértékelődött a jelentése 1csöppet, már leginkább azt jelenti, hogy nem másoknak akarok megfelelni, hanem elsősorban önmagamnak.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs egészséges önkritikám is – de ezt is inkább a tapasztalatgyűjtésem aktuális tükrének tekintem..
MOST itt tartok, ennyire fussa, de ez pont ELÉG! - az elégedettséghez mindenképp:))

Kirsikka képe
Íme egy elégedett ember :) köszi! látszik is rajtad h stabil
2010. november 11. csütörtök, 22:51 | Kirsikka   Előzmény

Íme egy elégedett ember :)
köszi!
látszik is rajtad h stabil vagy, ez példaértékű...

Kiderült,
2010. november 11. csütörtök, 20:51 | csaesz

hogy miért akar az egód kicsi maradni? milyen előnye származik belőle?

Kirsikka képe
szeretetért
2010. november 11. csütörtök, 22:56 | Kirsikka   Előzmény

most ott tartok -bár ez még nem a mélye, többszörös nekifutásra van szükség- hogy valahol mélyen úgy vagyok programozva, hogy a nagy, az nem szerethető, mert azt max irigylik (ideális esetben csodálják, de ha ez lenne mélyen tudatosulva bennem, akkor nem lenne gond a nagyság megélésével) tehát, valahol mélyen az a menü, hogy akkor vagyok szerethető ha kicsi vagyok... ezt kell átírni.

Claryssza képe
Milyen mérce szerint nagy vagy kicsi?
2010. november 11. csütörtök, 23:49 | Claryssza   Előzmény

Milyen mérce szerint nagy vagy kicsi?

Kirsikka képe
jó kérdés
2010. november 12. péntek, 0:36 | Kirsikka   Előzmény

önértékelés szerint.

nem tudom jobban körülírni, körülhatárolni...

:D
2010. november 12. péntek, 8:58 | csaesz   Előzmény

Akkor lesz dógod a sikerrel is... Üdv a klubban! :)

Kiderül,
2010. november 11. csütörtök, 20:53 | csaesz

hogy miért ment el ez a hozzászólásom kétszer? :-)

Kirsikka képe
klikk
2010. november 11. csütörtök, 22:52 | Kirsikka   Előzmény

mert ha nem reagál rögtön, 2x klikkelünk a beküldés gombra, aztán meg csodálkozunk :)))

Csak türelem!
2010. november 12. péntek, 22:16 | admin-onmegvalositas   Előzmény

Csak türelem! Egyet nyomsz, aztán vársz...!

Ademon képe
Szerintem nincs gond az elégedetlenséggel. Miért kéne mindennel
2010. november 11. csütörtök, 23:28 | Ademon

Szerintem nincs gond az elégedetlenséggel. Miért kéne mindennel megelégedni? Számomra tipikus közhely ha azt mondják, hogy mindent fogadjunk el. Pláne ha tudnék rajta változtatni, akkor miért kéne elfogadni?

Az elégedetlenség önmagában csak akkor okoz lelki problémákat ha mélyen megéljük, erős érzelmekkel. Lehet valaki úgy is elégedetlen, hogy nem szenved tőle, pusztán nem látja helyénvalónak a dolgok állását, de ideiglenesen mégis elfogadhatja őket. Azonban ha tudna változtatni rajta, esetleg jobb irányba, akkor miért fogja vissza magát?

Claryssza is hasonlót pedzeget, de délelőtt mikor olvastam a
2010. november 12. péntek, 13:43 | jessica73

Claryssza is hasonlót pedzeget, de délelőtt mikor olvastam a hozzászólást, az jutott eszembe, hogy első lépésként annyit tehetünk az önmagunkkal való elégedetlenséggel - amivel nekem is van dolgom bőven -, hogy elfogadjuk, hogy nem tudjuk elfogadni magunkat teljes egészében. Lehet, innen már meg tudjuk tenni a következő lépést önmagunk teljes elfogadása felé.

Kriszti

Michaelita képe
önelfogadás
2010. november 12. péntek, 17:24 | Michaelita

Eddig csak Claryssza írta azt, hogy elégedett önmagával. Aminek nagyon örülünk, s igyekszünk ezt eltanulni Tőle, s egy idő múlva eljutni az önbizalomnak és önértékelésnek erre a fokára.

Olyan jó lenne ha valaki más is hozzászólna, aki még így látja önmagát.
Jó azt látni, ha mások már jók valamiben, ami felé mi törekszünk.

Feliratkozás Hírlevélre