Egy ébresztő kirándulás | Önmegvalósítás.hu

Egy ébresztő kirándulás

Amikor útrakelünk önmagunk felé, vágyainktól vezérelve, az egész " világ" összefog, hogy segítsen bennünket. Lépten - nyomon élmények sokasága tanít, visz előre minket. Ezek a tanítások néha kellemesek, néha megrázóak. És sokszor akkor érkeznek amikor a legkevésbé várjuk őket.

Több mint 10 éve történt , hogy szűk baráti körrel kirándultunk a magas- Tátrában. Keskeny túristaúton haladtunk egy erdei völgyben a Tar - patak mentén. Arról beszélgettünk, milyen lehetne itt sátorozni a patak mellett. Egyikünk azt mondta, ez nem túl jó ötlet, mert itt medvék is élnek. Alighogy ezt kimondta, egy vérfagyasztó medveüvöltés rázta meg az erdőt körülöttünk. Meghűlt bennünk a vér, ilyen elemi erejű üvöltést a legkeményebb horrorfilmben sem tudtak volna utánozni. Rettenetes volt , a medve fölöttünk lehetett néhány méterrel a hegyoldalban és jelezte, hogy a területére léptünk.

Hirtelen nagyon kicsik lettünk és védtelenek , ő látott minket , mi nem láttuk őt és nem tudtuk melyik pillanatban ront ránk a sűrűből. Egy pillanat alatt teljesen bizonytalanná vált az életünk. Vészhelyzet volt és az elmém mint egy hideg számítógép közölte velem a helyzet megoldását,a két végletet és a közöttük levő végtelen számú megoldást. Az egyik az volt , hogy nem lesz semmi baj, a másik véglet, hogy meghalunk.

Mindkét megoldás kristálytisztán valóságosnak látszott. Amint rájöttem, hogy meghalhatok , elmúlt a félelmem és az jutott eszembe, hogy akkor ennyi volt? Itt a vége? Most van itt az idő? Ezt írtam magamnak, hogy egy medve által kell, hogy befejezzem? Világosan emlékszem, hogy elhatároztam, még ha semmi esélyem sincsen, akkor sem adom olcsón az életem és küzdeni fogok. Erre a gondolatra hirtelen kiröppentem a testemből és fent lebegtem valahol a magas fenyők tetejénél a lombok között. A testem lent gyalogolt a völgyben, de én magam fent voltam.Még nem volt ilyen markáns testen kívüli élményem. Megéreztem, hogy nem vagyok egyedül, fehér ruhás alakok vettek körül.Egyikük megkérdezte, hogy értékelném az eddig eltelt életemet? Hát - válaszoltam, - volt benne jó is meg rossz is.

- Nézd meg jobban, hogy érezted benne magad? Hirtelen egy pillanatban átéltem az eddig eltelt életemet , egy érzés jutott róla eszembe :merő nyomorúság.
- De hát voltak jó pillanatok is ! - próbáltam védekezni , de az alak legyintett.
- Az olyan kevés volt , mint a semmi. Éreztem, hogy igaza van. Akkor értettem meg , milyen fontos az, hogy hogyan érzem magam saját életemben ! Milyen óriási felelősséggel tartozom önmagam iránt. Eszembe jutottak a gyerekeim, ki fogja felnevelni őket? Aztán láttam, hogy olyan fejlett lelkek és annyi családtag veszi őket körül, hogy ha én nem vagyok , az életüket akkor is képesek lesznek beteljesíteni. Igazából nincs is túlságosan szükségük rám, nincs akkora felelősségem az ő életük iránt mint a sajátom felé ! Ezalapjaiban rengette meg az anyaságról alkotott elképzelésemet. Önmagam élete számít leginkább és nagyon nem mindegy , hogyan élem le, mennyit teszek magamért, hogyan ásom ki magam a tévképzeteim gyűrűjéből. Megdöbbentő gondolat volt és nagyon más mint amit megszoktam.

A következő pillanatban újra visszatértem a testembe. Megint ott gyalogoltam a völgyben. A medve nem rontott ránk, mi pedig nagyon gyorsan és nagyon csendben igyekeztünk minél messzebbrekerülni a környékről. Ezután az élmény után nem lettem látványosan egy csapásra más ember, de elindultam önmagam felé, megértettem, miért fontos, hogy tudjam ki vagyok, hogy ne hárítsam a felelősséget másokra a helyzetemért és megláthattam, hol az alap, most hol tartok és honnan indulhatok. Ezen haladok folyamatosan most is. A medvének kimondottan hálás vagyok és megőrzöm jó emlékezetemben. Ennyi év távlatából is félelmetes élmény volt. Most visszagondolva nem tudom hogy Ő ott akkor valójában mit gondolt, nekem mindenesetre sokat segített abban, hogy felébresszem önmagam!

Beküldte: | 2008. ápr. 05. szombat - 15:18

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre