A szimbolikus látásmód az igazság közvetítője | Önmegvalósítás.hu

A szimbolikus látásmód az igazság közvetítője

Elsősorban arra kell fókuszálnunk a figyelmünket, hogy megtanuljuk az életünkben felmerülő kihívásokat szimbolikusan értelmezni. A szimbolikus látásmódot úgy tudjuk elsajátítani, hogy tudatos figyelmünket önmagunkra irányítjuk. Próbáljuk meglelni az értelmüket. Gondoljuk végig, és próbáljuk megérezni, miként kapcsolódnak egészségünkhöz. Minden áldott nap figyeljünk az elénk kerülő kihívásokra, és kísérjük figyelemmel, elménk és szellemünk miként felel rájuk.

Vizsgáljuk meg miként fogyatkozik energiánk, és mely területen érzékeljük a veszteséget. Elemezzük a kihívás következményeképpen mutatkozó spirituális és biológiai aktivitást. Mindenkor energetikai és fizikai létezőként gondoljunk magunkra. Energetikai részünk, gondolataink és interakcióink rögzítőjeként, illetve továbbítójaként funkcionál.

Fejlesszük ki magunkban azt a szokást, hogy kiértékeljük az életünk részévé váló embereket, tapasztalatokat, információkat. A szimbolikus látásmód az elhatározással kezdődik : tudatosan és rendszeresen elemezzük ki interakcióinkat és érzelmi, illetve fizikai erőnkre gyakorolt hatásukat. Naponta végezzünk önelemzést. Tanuljuk meg érzékelni az energiamezőnkben felgyülemlő feszültséget.

Amikor energiaszivárgást észlelünk, csupán az energia megőrzéséhez szükséges legalapvetőbb dolgokra koncentráljunk. Mindig tegyük fel magunknak a kérdést : Miért veszítek energiámból?
Bármiféle egyensúlyhiány gyógyításához , legyen az energetikai vagy fizikai, intellektusunkat és érzelmeinket egyaránt figyelembe kell vennünk. Mindig törekedjünk arra, hogy lássunk túl a krízist alkotó összetevőkön.
A spirituális tanítások azt tanácsolják, figyelmünk fókuszát tartsuk magunkon – természetesen nem egocentrikus módon, hanem energiáink és erőnk tudatos irányításának formájában. Feladatunk azt megtudni, hogy mi és nem pedig ki vonja el energiánkat.

Meg kell értenünk, hogy az energiánkat látszólag megcsapoló személy igazából valamely részünk tükröződése. Ha például féltékenyek vagyunk valakire, problémánk megoldása szempontjából nem az adott személy, hanem lényünknek abban az emberben tükröződő árnyékos oldala fontos a számunkra. Ha a féltékenység tárgyául szolgáló személyre fókuszálnánk figyelmünket, nem lenne esélyünk a gyógyulásra. Az az ember valójában tanítónk, s ha a problémát nem tudjuk önmagunkban megoldani, az élet újabb és újabb tanítókat helyez majd utunkba, s mindegyikük nehezebb feladatot állít elénk, mint az előző. Feladatunk sokkal inkább a lecke elsajátítása, semmint az, hogy a tanítóra nehezteljünk.
Ha egy hibás logika folytán arra a következtetésre jutunk, hogy egy adott személy felelős haragos érzéseink fellobbanásáért, a félelem és hibáztatás rögös, sehova sem vezető útjára tévedünk. Újra meg újra meg kell próbálnunk erőközpontunkra koncentrálni, amíg meg nem érezzük, milyen erővel bír az a bizonyos ember velünk kapcsolatban.

Ha a tanító helyett hajlandóak vagyunk a leckére szegezni tekintetünket, máris sokat merítettünk a szimbolikus látásmód jótéteményeiből : betekintést nyerünk az igazságba, amit a kihívás közvetít felénk.
Ne feledjük, feladatunk az, hogy keresztül haladjunk sérüléseinken, nem pedig az, hogy bennük ragadjunk. Ne vesztegessük az időt azzal, hogy áldozatként gondolkodunk, cselekszünk. Ha áldozatnak tartjuk magunkat csak súlyosbítjuk helyzetünket.

Tegyünk meg mindent fizikai testünk támogatására, dolgozzunk ki napi mozgásprogramot, táplálkozzunk helyesen és tegyünk meg mindent energitestünk támogatására is, szabaduljunk meg rendezetlen ügyeinktől, s engedjük el múltbéli sérelmeinket. Váljunk meg stresszforrásként működő munkahelyünktől vagy házastársunktól, kezdjünk el meditálni vagy tanuljunk meg számunkra megnyugtató, kellemes érzést biztosító dolgokat, pl. fessünk mandalát, stb.
A beszéd nem gyógyít a cselekvés viszont igen. A hangsúly azon van, hogy valóban végrehajtsuk a változtatásokat.

A változás állandó. Minden életforma bonyolult átalakulási folyamatokon halad keresztül. Tanulj meg a változás áramlatával haladni, s ne emelj gátat a változásnak. Ne mástól reméld a boldogságot – a boldogság belső, személyes állásfoglalás és felelősség. Az élet elsősorban tanulási folyamat. Minden egyes helyzet, kihívás, kapcsolat valamilyen üzenetet rejt magában, amit érdemes megtanulnunk. Ne feledjük, a pozitív energia minden helyzetben sokkal hatékonyabban működik, mint a negatív. Élj a jelenben, gyakorold a megbocsátást.

Beküldte: | 2012. nov. 30. péntek - 13:41

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre