Paradoxon-gyűjtemény | Önmegvalósítás.hu

Paradoxon-gyűjtemény

KORUNK PARADOXON -gyűjteménye

Magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk,
szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.

Többet költünk, mégis kevesebbünk van,
többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük.

Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk,
több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel,
több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk,

Több a szakértőnk, mégis több a problémánk,
több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk.

Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk, túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk.

Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket.

Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk.
Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét.
Éveket adtunk az élethez, nem pedig életet az éveknek.
Eljutottunk a holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy az új szomszéddal találkozzunk.

Meghódítottuk a világűrt, de belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat.
Megtisztítottuk a levegőt, de beszennyeztük a földet.
Meghódítottuk az atomot, de az előítéletet azt nem.

Többet írunk, de kevesebbet tanulunk.
Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk.

Megtanultunk rohanni, de várni nem.

Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, hogy több másolatot készítsünk, mint valaha, mégis egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk.
Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és a sekélyes kapcsolatok időszaka.

A kétkeresős jövedelmek, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka.

A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egyéjszakás tartózkodások, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, melyek mindenre jók: felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek.
Olyan idő ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban.

MINDIG GONDOLJ ARRA:

Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk

Nos, ki mit gondol ezekről?

Beküldte: | 2011. jan. 20. csütörtök - 22:38

Hozzászólások

5 hozzászólás
u.erika képe
Ez így van! Ha sikerült kiszállni ebböl ringispirböl,kívülröl
2011. január 20. csütörtök, 23:31 | u.erika

Ez így van!
Ha sikerült kiszállni ebböl ringispirböl,kívülröl nézve már szánalmas és nevetséges is egyben. ;)

Medve képe
Én azon csodálkozom, hogy ezidáig fennmaradhatott. Bár omladozna
2011. január 20. csütörtök, 23:36 | Medve   Előzmény

Én azon csodálkozom, hogy ezidáig fennmaradhatott.
Bár omladoznak a tartópillérek.
Minél több emberrel kellene "láttatni" az igaz valót, miben és hogyan is élnek.

Szerintem tudják,csak a kényelem nagy úr:D
2011. január 20. csütörtök, 23:44 | Éva.   Előzmény

Szerintem tudják,csak a kényelem nagy úr:D

Claryssza képe
Ez a netten évek óta keringő kedves bölcsesség. Lánclevél
2011. január 21. péntek, 5:41 | Claryssza

Ez a netten évek óta keringő kedves bölcsesség.
Lánclevél formájában terjed, már többször megkaptam én is.
Szerzője ismeretlen, bár Wass Alberthez is társítják többen..

Befejezése is van, ami írányba helyez feloldást is:
"Olyan idõ ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban. Olyan idõszak, amelyben a technika eljuttathatja hozzád ezt az írást, te pedig választhatsz, hogy megosztod másokkal is, vagy egyszerûen csak kitörlöd.
Dönts okosan.
Ügyelj rá, hogy szánj némi idõt a szeretteidre is, mert nem lesznek melletted örökké. Gondolj rá, hogy legyen egy kedves szavad ahhoz, aki tisztelettel tekint rád, mert ez a kis ember hamarosan felcseperedik és odébbáll. Legyen gondod rá, hogy magadhoz öleld azt, aki közel áll hozzád, mert ez az egyetlen kincs, amit jó szívvel adhatsz és egy fillérbe sem kerül.

Mondd a párodnak és a szeretteidnek, hogy "szeretlek", de leginkább éreztesd velük. Egy csók és egy ölelés helyrehozza a sérelmeket, ha mélyen a bensõdbõl jön. Fogd meg a kezét és õrizd meg ezt a pillanatot arra az idõre, amikor õ többé már nem lesz itt. Szánj idõt arra, hogy szeress, szánj idõt arra, hogy beszélgess és szánj idõt arra, hogy átadhasd a fejedben lévõ értékes gondolatokat.

Az élet nem azzal mérhetõ, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektõl elakad a lélegzetünk."

Medve képe
Igen az, Kedves Claryssza, lánclevél, ezért is adtam a "
2011. január 21. péntek, 11:34 | Medve   Előzmény

Igen az, Kedves Claryssza, lánclevél, ezért is adtam a " gyűjtemény" címet és mindez mitsem halványít aktualitásán.
Ademon korábbi blogja alapján gondoltam feldobni mementóul.
Bár a felvetése nem biztosítéka a változásoknak, azért tenni is kell valamit, talán katalizátorként azért hathat a megvalósulásra.

Feliratkozás Hírlevélre