Valódi megbocsátás | Önmegvalósítás.hu

Valódi megbocsátás

Hozzászólások

12 hozzászólás
Kirsikka képe
van és nincs
2011. július 03. vasárnap, 20:45 | Kirsikka

Az az igazi megbocsátás, amikor már nincs szükség megbocsátásra.
Mert megszületett a Felismerés.

De az meg már nem megbocsátás, mert akkor tudod, hogy nincs mit
2011. július 03. vasárnap, 21:11 | egy kis akárki   Előzmény

De az meg már nem megbocsátás, mert akkor tudod, hogy nincs mit megbocsátani.
Az szerintem/számomra az, amikor tudod, bárki bármit csinált, 'oka' volt rá, és tudom, hogy egyszerűen erre volt képes abban a helyzetben/állapotban, ennél jobbra nem, és simán elfogadom. Na, akkor ott sincs már mit megbocsájtani... Számomra legalábbis ezt jelenti, hogy érzem/megértem, hogy ő valamiért azt tette akkor, és kész. De ez talán uyganaz, amit Michaelita úgy ír, hogy "saját igazi Énemmel az Ő Igazi Énjére tekintek"....
Plusz sokat segít megbocsátás témakörben szerintem, ha tudom, valójában senki semmikor nem akar senkinek ártani, rosszat tenni, csak nem képes mindig a jóra akkor sem, mindenki bukik néha, mindenkinek vannak olyan helyzetei, amikor az épp soros apró démonját nem tudja legyőzni...
És arra sem árt gondolni, hogy ugye sokszor a rosszal mégis igazából használunk a másiknak. Nem véletlen van szerintem az sem a világban, hogy egymásnak ártani tudunk, egymást bántani tudjuk...

Marcsi,
2011. július 04. hétfő, 20:46 | csaesz

én is egyetértek Sikkával. Megbocsátáshoz nincs szükség valódi szeretetre meg áldozathozatalra. Ezek mentén kissé erőltetett és hamis megbocsátásról beszélni. Amit te írsz az utolsó pontban, az inkább önmagunk elfojtása (azaz a mártír áldozathozatala) a szeretet-maszlag nevében.
Valamint nem elég arra rájönni, hogy a másik csak erre volt képes. Azt is meg kell értenünk, hogy mindenért, ami velünk történik - akár mások által - csakis mi vagyunk a felelősek. Meg kell találni magunkban azt az okot, hogy miért vonzottuk be az adott történést. Rá kell jönnünk pl., hogy csak akkor tudnak mások bántani minket, ha mi is bántjuk még önmagunkat. Nem a másik tehet arról, hogy megbánt, megsért, vagy agresszív velem, hanem csakis én. ez az a felismerés, amiről Klári beszélt, és onnantól kezdve már nincs mit a másiknak megbocsátani. Onnét már csak magunknak kell megbocsátani, amihez szintén új felismerések, és az elfogadás képessége szükséges. Ettől lesz a valódi megbocsátás egy zarándokút az igazi énünkhöz, és nem attól, hogy a (mű)szeretet nevében áldozatokat hozunk.

Michaelita képe
ha jól értem
2011. július 04. hétfő, 21:09 | Michaelita   Előzmény

Ha jól értem, akkor az igazi - felismerésen keresztüli - megbocsátás akkor egy többlépcsős folyamat...?

A saját felelősségről nem írtam, de tény, hogy ez is benne van rendesen.
A mostani élethelyzetemben eddig még sikerült eljutnom. S úgy tűnt mintha az önmagamnak megbocsátásban is jutottam volna valamire... utólag kiderült azonban, hogy valami mégsem sikerült teljesen ...

Ez a teljes folyamat Nálatok egy időben ment végig, vagy ennek idő kell és lehetnek részleges felismerések (is)?

Jó lenne ha már semmi tüske nem maradna bennem és teljesen kijöhetnék belőle...
csak hát már korábban is azt hittem, hogy megbocsátottam (neki és magamnak is), s most kiderült, hogy mégsem, ezek után már eléggé hitetlenné váltam ebben a kérdésben.

nem enged hozzátoldani
2011. július 04. hétfő, 21:24 | csaesz   Előzmény

a rendszer, pedig a fürdőkádban eszembejutott még egypár kiegészítés. Megpróbálom így, hátha...?
Tehát a megbocsátás nem más, mint a valóság teljeskörű meglátása és elfogadása. Akkor tud hazudni a másik, ha én magam sem akartam meglátni az igazságot. Akkor agresszív velem, ha elfojtom a bennem lévő agresszivitást. Csak úgy tud megalázni, lekezelni, ha én magam sem vagyok topon saját önértékelésemben.
Igen, nálam is szokott akár több felismerésből is állni, és idő kell ahhoz, hogy a teljes igazság kibontakozzék. Abszolút többlépcsős a dolog, először én is a másikra haragszom, aztán felismerem, hogy mármeg én vagyok a ludas, utána elkezdek magamra haragudni, majd megértem az okokat, hogy miért nem tudtam mást kihozni akkor abból a történetből, aztán befogadom a szívembe saját "gyarlóságomat" Ha még nem teljes az események elengedése, akkor az azt jelenti, még nem látsz teljesen tisztán. Kérdezd meg esetleg, hogy mit nem akarsz meglátni

Kirsikka képe
fájdalom
2011. július 04. hétfő, 21:37 | Kirsikka   Előzmény

Nekem az vezetett a felismeréshez, hogy belementem a fájdalomba.
... először le akartam írni, hogy pontosan hogy csináltam, és mi lett az eredménye, de inkább csináld úgy ahogy érzed :) az lesz az igazi.
A lényeg, hogy menj bele abba, hogy igenis azt gondolja rólad, olyannak lát, és ezt az egészet te főzted magadnak. Jól turbózd fel az érzéseket, amiket kivált (nyilván rossz érzések lesznek, erre való a meditáció) fokozd, ameddig tudod. Ha kell másnap is, több alkalommal, és ha úgy van sírj, dühöngj.
Aztán meséld el, hogy mi lett... ;)

Michaelita képe
ez bejött, köszönöm!
2011. július 05. kedd, 9:03 | Michaelita

A megbocsátásban azért nem tudtam továbblépni, mert megdöbbentő, de haragszom önmagamra és türelmetlen vagyok, hogy nem fejlődök eléggé és még mindig ilyen helyzeteken "túráztatom" magamat.
Van bennem jó nagy adag elvárás és előítélet önmagam felé.
Kiderült továbbá az is, hogy a gondolataim olyan gyorsasággal áramlanak, hogy idejük sincsen érzésekként is megjelenni, ezért a tudattalan asztrális tartalmai között a rabságukban tartanak.

Most eddig jutottam, s még "dolgoznom" kell az önelfogadáson, önszereteten is.

Lányok! Köszönöm az írásaitokat, nagyon sokat segítettetek!

Azért nem enged hozzátoldani, mert erre csak addig van lehetőségünk, amíg más hozzá nem szól az általunk írottakhoz. Ha már kaptunk egy választ, akkor elveszítjük a szerkesztés (hozzátoldás) lehetőségét. (Szóval én már addigra válaszoltam Neked, ezért nem engedett szerkeszteni:)

Napsugaras, békés, önmegvalósítós Szép Napot Mindenkinek!

A gondolatokat úgy is le lehet lassítani, hogy egy papírra
2011. július 05. kedd, 9:52 | szildiko1   Előzmény

A gondolatokat úgy is le lehet lassítani, hogy egy papírra (füzetbe) leírja az ember. Ugyanis lassabban írunk, mint ahogy gondolkodunk. És akkor nagyobb a lehetőség az érzések átélésére. Bár lehet, hogy nem véletlenül nem akarod (mered) átélni az érzéseket.

Michaelita képe
Ildikó, nagyon jó javaslat!
2011. július 05. kedd, 10:48 | Michaelita   Előzmény

Köszönöm szépen! Ezt a gondolatok leírását megfogadom, megtanulom, megtanítom rá magamat, hogy a gondolataim átültethetők legyenek érzésekbe.
De pl. mit lehet csinálni, ha a villamoson utazom, a gondolataim meg áramlanak szakadatlanul?

Igen, rátapintottál a lényegre:) kicsit félek az érzéseim intenzitásától néha. Nem a tartalma okoz gondot, az már megszoktam, hogy bármi előkerülhet, de az erősségük rendesen igénybe tud venni és lefárasztani. De már megtanultam, hogy jobb kiengedni a szellemet a palackból, ha igazán és őszintén akarok viszonyulni önmagamhoz.

szeges képe
"ha a villamoson utazom"
2011. július 05. kedd, 10:56 | szeges   Előzmény

Akkor vegyél néhány mély levegőt, figyelj a belső energia áramlására, így le tudod lassítani a gondolataidat...

Szeges tanácsa biztos megfelelő, én utazáskor már nem érzem
2011. július 05. kedd, 13:37 | szildiko1   Előzmény

Szeges tanácsa biztos megfelelő, én utazáskor már nem érzem annak szükségét, hogy lelassítsam a gondolataimat, eleget lassulnak az írás, és az érzések átélése közben. :))
Meg a gyakorlás során már eljut az ember arra a szintre, hogy tudatosan képes elidőzni egy-egy fontos gondolatnál akkor is, ha éppen mosogat, utazik, vagy kapál.

Családállításon jó, mert ott az ember nem a saját érzéseit éli meg, és megtapasztalhatja, hogy nem is olyan veszélyes az átélés. Amellett a mások érzései közben oldódhatnak az ő blokkjai is. Némelyik férfi pont ezért jön, mert a való életben nem éli(heti) meg azokat az érzéseket, amelyeket itt viszont bátran megtehet.

Pénteken viszont Önbizalomról, önértékelésről fogunk beszélgetni, szívesen látlak. Téged is!
www.csaladfelallitas.5mp.eu

Michaelita képe
köszönöm, próbálkozom
2011. július 07. csütörtök, 21:39 | Michaelita

Köszönöm, próbálkozom, próbálkozom:)
Köszönöm az ajánlatot, tényleg jó. De az átéléses módszer az én vérmérsékletemhez még személyreszabottabb, mert tartósabbnak tűnően segít megszabadulni a nyomasztó dolgoktól.

Az önbizalomerősítő est is nagyon jónak ígérkezik, - köszönöm az ajánlatot - de két gondom is van vele. Én este fél 7-ig dolgozom és ezen kívül elkezdtem egy több hónapos szellemi gyakorlatot, ami elég sok mindent hoz elő belőlem és tudatosításban is nagyon igénybe vesz, így most nem szeretnék mellé bevinni még egy másik erősen megmozgató módszert (örülök, hogy ezzel megbirkózom:)

Feliratkozás Hírlevélre