Mi a szerelem? | Önmegvalósítás.hu

Mi a szerelem?

Hozzászólások

61 hozzászólás
Szoval,vagy inkább szo nélkul?Az a helyzet hogy nagyon
2009. július 07. kedd, 16:45 | skorpio (útkereső)

Szoval,vagy inkább szo nélkul?Az a helyzet hogy nagyon szép,csodálatos dolog a szerelem.Megváltoztatja látásunkat,pozitív látásmoddá.Kár hogy ez megszunik.Rozsaszínbe látjuk a világot.Pont ugy "látjuk"mint egy megvilágosodott ember.Minden gyonyoru,szép,békés és tokéletes.Allandoan ugy szeretném látni a világot mint egy szerelmes ember.De szerintem ez csak egy illuzio,az ego által gyártott nagyon szép illuzio,de attol még hazugság.Onmagunknak hazugság.Erdekes én hiszem amit én itt most karatyolok,de mégis szeretnék szerelmes lenni.Egy szerelmes ember nagyon szép látvány.Egy boldog embert látni mindíg orom.Mindenkinek minden pillanata ha olyan lenne mint egy szerelmes embernek,soha nem lenne baj a világgal.Ez is egy vágy.Es mint minden vágynak,van ellentétje is.Ha engedunk a szerelem csábításának,ezer százalékra biztosak lehetunk abba,hogy egyszer vége lessz,és olyan segrepacsit kapunk,hogy pokollá változik tustént az egész világ.Minden politikust csak akkor és addig kéne engedni politizálni míg szerelmes.
Száz szonak is egz a vége:SZERETNéK AZ éLETBE EGYSZER SZERELMES LENNI!
Naphold,nem lennél nekem ebben partner?

jaguar képe
így-így
2009. július 07. kedd, 19:14 | jaguar   Előzmény

Maximálisan egyetértek. A szerelem nem más, mint egy lélekdrog, egy tudatmódosult állapot. A rosszabbik fajtából méghozzá, mert nem vagy észnél közben(!), hanem mindent annak látsz aminek szeretnél, nem valós az egész. És mindig pofáraesés a vége. Általános iskolás kb negyedikes korom óta szinte folyamatosan szerelmes voltam valakibe (a személyek cserélődtek közben persze). Pár évvel ezelőtt ez ugyanúgy elillant az életemből, mint a féltékenység. Én ma már csak a Szeretetben hiszek, az a tiszta.
Ezért is lepett meg nagyon Sanyi a körlevelében, mikor azt írta szerelmes, és mennyire jó - lehet hogy most életében először tapasztalta volna ezt meg? Nem tudom, mindenesetre ígérte, hogy ír a témáról, nagyon kíváncsi lettem.

naphold képe
Ejnye
2009. július 08. szerda, 9:24 | naphold   Előzmény

Azért születünk két nemben, hogy rátaláljunk arra, aki megmuatja, hogy valójában milyenek is vagyunk, kiegészítsen bennünket és mi is kiegészíthessük őt, így megtapasztalva az EGY-séget. Ennek egy csodálatos állapota a szerelem.
Miért kéne mindig "észnél lenni"?
Eta

Aditi képe
A szerelem mint beavatás
2009. július 09. csütörtök, 1:25 | Aditi   Előzmény

Kedves fiúk!

Bocsássatok meg, ha az elején kissé kemény vagyok... Nem nektek szól. hanem, ahogy az az atya mondta a Legyetek jók, ha tudtok-ban, "az ördögnek"... :)

Igen, egy ideje figyelem, hogy bizonyos pasiknál ez a szellemi úton való járás mellékhatása. A szerelem "csak" kémia... és ennek legkülönbözőbb verziói . Biztos így is el lehet jutni a kegyelem teljességének érzetéhez.

Egyszer.

Mindenesetre azt is megfigyeltem, hogy az ilyen férfiak általában összetévesztik a menekülésüket a szerelem elengedésével. Mert sokat csalódtak. És félreteszik a dolgot azzal, hogy "nem itt van a megváltás..."

Csakhogy ez a viszonyulás nem szeretet. Ez pusztán érzelem-mentesség. Az, ahogy írsz róla, szintén ezt húzza alá.

A megvilágosodottak számára MINDEN SZENT. És ha valaha találkozol ilyennel, látni fogod, hogy milyen hatalmas odaadással van egyetlen pillangó reptének átélésében. Éppen a szerelmet nem élnék így át? Éppen annak nem adnák oda magukat? Éppen azt nem tisztelnék, meg a másik nemet?

A különbség a következő: tudatos hozzáállás. Önismeret. Uralom az érzékek felett. Ami nem azt jelenti, hogy hárítunk, kedves uraim. Éppen az ellenkezőjét.

Át merjük élni, a maga teljes tökéletességében. Belevetjük magunkat a legvadabb hullámok közé. Csak közben nem hagyjuk, hogy lehúzzon! Mert nem ragaszkodunk. Nem a másikhoz ( mer a csúnya csábításra termett boszorkányok, meg a szenvedély, meg a kígyó bácsi az almafánál... :). Kérem szépen A SAJÁT ÉRZELMEINKHEZ/ÁTÉLÉSÜNKHÖZ NEM RAGASZKODUNK! Ez persze a legnehezebb. Mert hiszen akkor át kell élni, meg még szeretni is kell azt a másikat. Odaadóan. Önzetlenül. Tiszta érzelmekkel (amelyek nem a magunk örömeit keresik, hanem éppen azzal teremnek, hogy adunk.... Mivelhogy ez a szeretet törvénye, ha emlékeim nem csalnak...)

Csakhogy ez egy magas szintű beavatás.

Aki tudatos, és képes a szeretetre, az azt is jelenti, hogy semmi sem húzza le. Mert nincsenek rossz érzelmei. De nem azért mert nem engedi meg magának a gyönyört sem. Hanem mert el tudja választani a kettőt. SAJÁT MAGÁBAN. A TUDATOSSÁGA EREJÉVEL:

Osho: " A szerelem a megvilágosodás ÚTJA."

Hát én bejártam ezt az utat. Megkaptam a legtökéletesebb párt, ami csak létezett számomra a Galaxisban. Minden volt, amire vágytam. Rákosok hadait gyógyítja ki a kezével meg a tudatával, olyan tudatszintről született le. Nekem is megmentette az életem. A szőke (fekete) herceg, aki jön a lovon és... a királylány túléli azt, amiről az orvosok meg mindenki rég lemondott... Sárkány kinyírva. :) Egy csók, és Hófehérke jár... És ez így volt! Nagyon leegyszerűsítve... Aztán a teljes tudást, amit egész éltemben hiába kutattam, tálcán kínálta. Mindenre megtanított.

Mindent egyszerre gondoltunk és tettünk. Anyám helyett anyám volt és apám helyett apám a szeretetével. Olyan dolgokat csinált velem végig, amit kevesen vállalnak fel a párjukkal, bármekkora a szerelem. (A Májvárólista vizsgálatai még semmi)

Akkor szeretett belém, amikor a halál szélén voltam. Sárga voltam, aszott, sovány, halálosan kimerült, szellemileg, lelkileg testileg. De még csillogott bennem... nem tudom mi. Lehet hogy Isten csillaga, a remény. A reményen túli remény a halottak sivatagában. Amikor már hónapok óta szinte semmit nem tudtam megemészteni. Mindent kipróbáltunk már előtte. 14 évig. Éreztem, hogy vége. De nem vettem tudomásul.

Vártam a csodát.

És ő jött el. És én MINDENT ODAADTAM. Az egész életem. Abban a szent meggyőződésben, hogy ő a megváltó. (nem ő mondta vagy ilyesmi, csak úgy belül, ezt éreztem.) Otthagytam a múltam, és rábíztam magam.

Tökéletesen passzoltunk. Minden értelemben. csend lett a világban. Olyan volt, mintha megállt volna az idő. Higgyétek el, én elég érzékeny vagyok, és eszméletlen az érzelmi skálám. és voltam szerelmes, igazán szerelmes többször. De ez eget és földet rengető volt.

megváltoztatta a környezetünkben az embereket. Hirtelen a legellenségesebbek is elfogadóak és hálával teltek lettek. Olyan volt, mint egy varázslat. Kinyíltam, és mosolyogva sétáltam. Semmi sem volt baj. Az itt és most ban voltam folyton. és ő is.

Na nem folytatom. Úgysem lehet leírni.

Aztán el kellett mennie. nem részletezem. Ez is a dolgok törvényszerűségéhez tartozik. ha valakit érdekel, elmondom.

Összetörtem, és majdnem belepusztultam újra. De a szívem megmentett. És a tudatosság, amit tőle kaptam ajándékba segített kitisztítani a szívemet.

A múlhatatlan hála és szeretet minden rossz érzelmem eltörölte. Pedig rengeteg összegyűlt. Annyi, hogy csaknem legyűrte az életerőm. Amit kaptam tőle, energiát, mind el is veszett ebben a harcban. Erről a jelenségről írtál, hogy a szerelem a pokolba vet. De csak ha nem tudsz szeretni.

Ha tudsz szeretni, megbocsátasz. Ha tudsz szeretni gyakorlod a tudatosságod, amiről írtál, hogy a szerelem csak átmeneti megváltás. Ha tudsz szeretni a másik fontosabb, mint te. és még ha a kést is ereszti beléd, érzed iránta a tiszta szívű kegyelmet: mennyire fájhat neki ez.... mert nem tudja mit tesz veled és magával...

Én szenvedéseim végpontján úgy döntöttem alkalmazom a szellemi törvényeket, ha igazak, be kell hogy váljanak. És visszafordultam a hátra arcból, a csalódottságból, a bánatból, a keserűségből, a haragból, a gyűlöletből, a féltékenységből... nem bántottam én senkit, de bennem éltek, izzottak... elmondhatatlan milyen pokol volt. A Mennyország tökéletes ellentéte. És úgy döntöttem kitisztítom a szívem. Ha fáj, hát fájjon. De nem adom fel az iránta érzett szent érzésem: a hálám, és örök szerelem.

Nem értette, mi történik. Mitől változtam meg. Pedig ő tanította meg nekem. Csakhogy nem látta a fától az erdőt. Mert ő nem mert soha keresztül menni ezen a tüzes erdőn. Mert ő sem tudta értékelni a szerelem csodáját. Már nem haragszom rá. Féltem. Mert megértettem, miért történt mindez. Miért bántott. Megvan az oka rá. És nem irigylem a mélyen lerejtett fájdalmaiért. Rettegő kisgyerek... nem írom le, mert az ő élete. Tisztelem és szeretem őt. Teljes szívemből. Pedig a minden jótette után minden rosszat elkövetett ellenem, amit csak egy nem tudatos, tiszta szívű nő ellen lehet.

Mégis tudatosságom erejével azt tudtam mondani: Az élet kegyelméből vonzottam be. Tanulni. Szeretni tanulni. Tudatosítottam, és letettem a vád és az önvád fegyvereit. És minden fegyvert. És a szívem szeretet hangját hallottam. Hónapokig, egy évig sírtam az utcán, otthon, mindenhol. És minden sírás után könnyebb és tisztább lettem. És mindig ugyanoda értem: szeretem.

Valóban, a szerelem a tökéletes gyönyör illúziója. De csak aki meri átélni a poklot és kitisztítani magából, az engedte el a szerelmet. És az kapja vissza tisztán. Aki meri jobban szeretni a másikat, mint magát. És akkor is odaadni, amit tud, ha nem jár viszonzás érte. NEKI. csak azért mert szeret. Őszintén, tisztán és odaadóan, mint egy gyermek.

A többi csak menekülés vagy ragaszkodás. És egyre nagyobb szenvedés lesz minden szerelem. Csak azért, hogy megmutassa az önzésed nagyságát. Hogy mennyire félsz. Annyira, hogy elfásultál, és nem is mersz belenézni izzó szemébe. Nehogy fájjon....

Pedig csakis átéléseink tüzén keresztül tisztulunk...

A tudatosság nem érzelem-nélküliség. A tudatosság önmagunk "rossz" felének a tisztítása. Hatalom az érzelmeink felett. Ugyanakkor a szeretetre való szüntelen képességünk egysége. Tiszta, gyermeki, Jézusi megélése és átélése a világnak, amelynek a tisztasága a hatalom. A belső tisztaság.

Az Óegyiptomi beavatások sorában azt hiszem a harmadik beavatás a szellemi duáloddal való találkozás illúziója. Azzal, aki annyira tökéletes HOGY ÖSSZETÉVESZTED MAGAD VELE. Vagyis azt hiszed, ő a boldogság. Ő vagy te. Ő Isten. Ő a végállomás. És mindent odaadsz.

Aztán, ha már átélted, belenézel a szemébe, és azt mondod: "Te nem vagy én". "Nem határozom meg magam általad vagy az által amit adni tudsz nekem". "Szeretlek." "Szeretlek teljes szívemből." "Ha akarsz maradj" "Olyan jó veled, mint a Paradicsomban". "Ha dolgod van, menj. Isten vigyázzon Rád utadon." " Szeretetem végtelen ereje kísér." "Bármikor és bárhol, mindig ott van veled." "Bármire szükséged támad, amit adhatok, itt vagyok neked." "Teljesüljenek be az álmaid" "Légy boldog, szerelmem."

És élsz tovább. Legnagyobb szerelmed, Isten karjában.

Namaszte

A szerelem mint legális drog
2009. július 12. vasárnap, 11:47 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Aki már átélt egy ilyesmi mindent elsöőrő szerelmet, tudja, miről ír Aditi.
Mindenben igaza van. A szerelem tudatmódosító szer, totál kiüti az embert.
A szerelem vak. Logikátlan, értelmetlen. Lever a lábadról. De nem bánod.
Csak Ő a fontos, mindent érte és a kedvéért teszel. Nem számít más. Nem érdekel senki véleménye.
A szerelem emel. Megtáltosodsz, repülsz. Nyilvános drog.
A szerelem tűz, ha nem vigyázol, porrá éget mindent körülötted.
Mindent szeretsz benne és rajta, a hibáit is. Minden érzékszerveddel szereted, feltétel nélkül.
Szerencsés esetben viszonozzák. és minden happy, együtt lebegés, stb. Ám van reménytelen, viszonzatlan, plátói, stb. is. A szerelem átközött gyötrelem. Talán sosem születtek volna meg pl. a világirodalom legszebb versei, ha nem lenne így. Univerzális, mint a zene.
A reménytelen szerelem örökké tart. Sem idő, sem távolság nem segít. Mindennap áldást kérsz rá. Legyen tőle erősebb, megérdemli, hiszen ő a legkülünb.
Aki átélte, gazdagnak érzi magát általa.
Már a Kis herceg is tudta: jól csak a szívével lát az ember!

Kedves Namaszte! Én is Namaszte vagyok:) Köszönöm , hogy
2009. augusztus 19. szerda, 19:29 | Namaszte2 (útkereső)   Előzmény

Kedves Namaszte! Én is Namaszte vagyok:)
Köszönöm , hogy leírtad!
Bár úgy érzem én ehhez még nem vagyok elég tiszta szívű vagy tudatos, de érzem, amiről beszélsz..
Szeretném, ha segítenél. Mit tehetek, ha hasonló cipőben járok, csak kisebben?
Hogyan "vészeljem át" a "gyakorlatban", a hétköznapokban a hiányát?
Előre is köszönöm válaszod! Namaszte

Aditi képe
Fogadd el a hiányt!
2009. augusztus 19. szerda, 23:12 | Aditi   Előzmény

Szia!

Csak viccelsz, vagy nem tudod, mit jelent ez a szó? Nem baj, csak nem értettem... Oszd meg velem, kérlek...

A kérdésed éppen időben érkezett. Egy olyan napon, amikor konstatáltam, megváltozott bennem a kép a múltról. Ezért nem mindent élek meg úgy, ahogy akkor írtam róla... Érdekes, nem?

Rájöttem, hogy annyira összekevertem magam a volt párommal, hogy szabályosan KICSERÉLTEM maga, a nézőpontom, a véleményem, az övével...

De ennek nem a szerelem volt az oka, illetve az csak olaj volt a tűzre. Ennek az volt az oka, h a tanítómnak tekintettem és hogy egy fikarcnyi önbizalmam sem volt. Még abban sem bíztam, amit a szívem legmélyén éreztem igaznak...

Azt hiszem most már eltelt elég idő, hogy újra elkezdtem látni: ki is vagyok én? És mit is jelent számomra a szerelem.

A történetemben el kell tudnom választani a dolgokat egymástól, ami nem könnyű. Az odaadásomat nőként az odaadásomat tanítványként -tól. A szerelemben való természetes oda-tartozás érzést, az ős-félelmem szülte ragaszkodástól, ami végül tönkretette a kapcsolatunkat...

Ezeket azért írtam le, mert biztos vagyok benne, hogy sokaknál hasonló a helyzet, hogy összekeverednek a megélésekben ezek a dolgok, és az ember hajlamos azt hinni, a szerelem az oka a ragaszkodásának, pedig nem is... és ez nagyon nem mindegy...

A hiányérzettel kapcsolatban éppen ott tartok, hogy kezdem elfogadni. Bár kerülgetnek férfiak, és valami hihetetlen éhséget érzek a szeretetre, a gondoskodásra, egy társra, a szexre, a szerelemre..., mégis egyik sem az igazi, érzem, nem az, amit keresek, és azt is érzem, hogy nem igazán tudnék most mit kezdeni velük. Feldolgozni valóim vannak, kirezegni-valóim, ami nélkül nem lehetek én én, ami nélkül nem lehetek jó társ.

A hiányt a szeretet oldja fel, az elfogadás, az, hogy, bár nagyon nehezen engedtük el egymást, így valószínűleg jobb, és így kell lennie. És a tudatosság, hogy csak úgy lehetek önmagammá, ha képes vagyok jól egyedül lenni önmagammal, és elfogadni hogy most ez a dolgom... :) Furcsa módon ezek a gondolatok és megélések elégedettséggel, és hiányérzet csökkenésével töltenek el, és bár olykor még mindig rám tör az eszeveszett vágy, és hiányérzet, már érzem, és látom, hogy lassan megtanulom uralni...

Az is segít, hogy a szeretet soha nem múlik el, valahogy bízok a Mindenségben, mert érzem, hogy a javamat és az ő javát is szolgálja mindez. Minden fájdalmat és örömet megköszönök, mert a rosszból tanultam, a jót meg élvezhettem és más ember vagyok, mint három éve.

Ne hidd, hogy "tiszta" vagy ilyesmi. Csak vannak felismeréseim. Élek, és figyelem, mit élek... És haladok.

Furcsa, de azt érzem a hiány most gyógyít. Mert tanít szeretni és meglátni önmagam. Hogy aztán igazán tudatos, jó társsá váljak. Olyanná, akire mindig is vágytam...

Mindig tudd, hogy a hiányérzet sohasem a másik hiányáról szól, hanem arról, hogy nem érzed képesnek magad boldognak lenni, hogy nem adsz meg valamit/valamiket magadnak, hogy nem szereted magad eléggé. De ezek csak illúziók.

Ha tudod, képes vagy elfogadni a sorsod, és jóra fordítani, ha szeretsz, akkor elengedsz, mert a szerelem nélkül is biztonságban érzed magad. Elég vagy magadnak ahhoz, hogy boldogságot keress és találj életed újabb és újabb állomásain. ha ez megvan, könnyebb elviselni az elválásból származó természetes hiányt, mert tudod, ez is a természetes működés része. Jó, hogy érzed, mert azt jelenti: érzékeny vagy, és még inspirál is a további fejlődésre.

Engedd útjára a másikat, engedd útjára a szerelmet. A benned élő tűz most más dolgokra is kell. Ahhoz hogy új szerelemre, új feladatokra találj. Csakis önmagadban.

Az Élet örök változás, csak ha bátrak vagyunk vele változni, akkor Élünk! és akkor ajándékba kapjuk a szerelmet, és mindent, amire szükségünk van!

Namaszte

Ego
2012. március 20. kedd, 12:27 | pillanat (útkereső)   Előzmény

A szerelemről és a történetedről leírtak olvasása közben bizsergett a bőröm és azt gondoltam: jól megfogta a lényeget. Namaszte2 - nek adott válaszodban viszont találtam egy mondatot, ami nem tetszik. "Hogy aztán igazán tudatos, jó társsá váljak. Olyanná, akire mindig is vágytam..." Ezt, mint a csak jövőben elérhető célt tűzted magad elé, pedig tudnod kell, hogy mindig az vagy aki vagy és az most van. A csodát nem veszed észre ha azt a jövőben várod, mert az mindig most kopogtat. Légy jelen.
Ne vedd ezt oktatásnak, mert tudom, hogy én is épp így vagyok ezzel, mert az emberek tükör egymásnak.

Szia! Életem legtisztább írását olvastam erről a témáról. Te
2009. október 31. szombat, 17:02 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szia!
Életem legtisztább írását olvastam erről a témáról.
Te már sok mindent megoldottál.
Igen, engem érdekel miért ment el.....?

Őszinte szeretettel kívánok minden-minden jót!
Hoffecker Ildikó

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Sanyi és a szerelem
2009. július 14. kedd, 16:41 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nem akarom tovább húzni a kíváncsiságodat, írok most Sanyiról és a szerelemről:

Fiatalkorom óta, viszonylag könnyen estem szerelembe. Számomra nagyszerű, felemelő érzés volt az elején, amikor még csak magamban dédelgettem, majd hatalmas fájdalmat és indulatokat ébresztett, amikor elutasítást kaptam. Sokat szenvedtem emiatt, és azok is, akik visszautasítottak.

Nem volt olyan szerelmem, akivel egy időben vagy egy időszakban lettünk volna egymásba szerelmesek, így a viszonzott szerelemről csak álmodoztam. Aztán 2 éve, amikor már annyi jó dolgot megvalósítottam a párkapcsolatban, hogy keresnem kellett, mitől lehet még jobb?, akkor elhatároztam, hogy megtalálom végre a viszonzott szerelmet!

Dolgoztam rajta és még pár nagyívű célomon 1-2 hónapot, mire bevonzottam a jelenlegit. Vele, belé rendszeresen szerelmes vagyok, olykor hónapokig, máskor pedig csak pár napra. Ez a szerelem még tartalmaz illúziókat, tudok róla és elfogadom.

Amikor szerelmes vagyok belé, akkor tudom, hogy nem Őt látom, Ő nem ilyen, de jól esik az érzés, ezért hagyom tovább áradni. Legfeljebb megfigyelem, hogy mit vetítek rá, mit keresek benne, mi az ami még hiányzik nekem, ezért benne keresem?

Hála Istennek - vagy magamnak, nem nagy a különbség a szerelmesen látott párom és a szerelem nélkül látott között, így ha nem vagyok belé szerelmes, akkor sem csalódok nagyot a saját illúziómban!

A szerelemről azt gondolom

... leggyakrabban egy hamis alapokon születő érzés. Keresünk valakit, talán a Lélekpárunkat, van egy belső elképzelésünk az ideális partnerről, és amikor találkozunk valakivel, akire nagyjából ráhúzhatjuk ezt az elképzelést, akkor kivetítjük rá! Ilyenkor a valóságot nem akarjuk látni, mert az kikezdené az vetítésünket, ezért sűrű hazugságba burkolózunk (ettől nem lát - nem hall a szerelemes ember).

Ha sikeresen megteremtettük a magunk illúzióját, akkor a megálmodott, rávetített kép annyira fog hasonlítani a belső ideánkra, hogy azt hisszük megtaláltuk, ezért a lelkünk elkezd áradni - szerelmesek leszünk.

A szerelmes ember tehát árad, nyitott, felszabadult, mindent nagyszerűnek tapasztal, ahogyan saját magát is érzi!
Azonban ez az állapot többnyire hazugságon alapszik, ezért amikor kiderül az igazság, akkor az éppen ekkora erővel okoz majd fájdalmat!
Ezt én is sokszor megtapasztaltam, de annyira szerettem szerelmes lenni, hogy nem bezárkózással, a szerelem elfojtásával reagáltam le, hanem újra kerestem a szerelmet, csak immár óvatosabban.

Létezik a szerelemnek egy tiszta alapokon nyugvó változata is, amikor a belső áradást igaz dolgok váltják ki: Ha valaki megtalálja a valódi párját, felismeri a létezés nagyszerűségét, megtapasztalja a lelkét, Istent...
Ezekbe is lehet szerelmes a lélek, hiszen ezek is beteljesedést adnak számára, mégsem hazugságon alapulnak.

Koszonom sanyi,hogy kiállsz mellettem
2009. július 14. kedd, 17:27 | skorpio (útkereső)   Előzmény

Orulok,hogy van egy pár ember aki képes az érzelmeit megfigyelni.Tokéletes szerintem a megfigyelésed.Van amugy rajtunk kívul más férfiállat ezen a weblapon?Ezennel kérem a tobbi Vinnetou segítségét a Ribanákkal szemben!!!

Hatar Beatrix képe
hozzászólás
2009. július 14. kedd, 18:01 | Hatar Beatrix   Előzmény

Mi van félsz egyedül???? Miért kell, hogy melléd álljanak, egyedül eldőlsz?
Nem háborúban vagy. Egy weboldalon ahol mindenki megosztja a gondolatait meg az érzéseit.
Sokan vagyunk sokfélék.
Hol a híres eggyüttérzésed a többiek megélése felé?

Mellesleg soha nem kerestem sem a lélekpáromat, sem, a szerelmemet sem senkit.
Akit kaptam párként, elfogadtam. Megéltem azt ami volt.

Sokan tisztában vagyunk azzal, hogy a szerelem illúzió, ahogyan te is az vagy.
Sőt a vacsim is az de attól még megeszem és élvezem.

Koszonom Bea
2009. július 14. kedd, 18:38 | skorpio (útkereső)   Előzmény

Koszonom Bea ,hogy jány létedre szembe mersz nézni a valosággal.Nekem az egész vita lényege ez volt és ezzel az eredménnyel számomra befejezett.A valosággal szembe kell nézni,ha nincs is innyunkre.A tobbi Ribana fél az érzéseitol,félnek,hogy elveszem a számukra a legértékesebb kincset.Ez eszem ágában sincs.Nem akarok senkitol semmit elvenni,csak azt akarom figyeljék meg saját érzéseiket és azt ne féljenek felválalni.Sajnos a tobbség megijedt és az egoját használta bunkernak.Homokba dugták fejuket mint a strucc akinek nem tetszik a világ.Olvastam Muller Péter ez ugyben szolo konyveit.Minden igaz.De ez egy szemlélet.O belulrol mutatja meg a szerelmet,én pedig azt szeretném ha kívulrol,messzi nézetbol is látnánk.Szerintem is csodálatosan szép dolgokra képes a szeretet és a szerelem.Gondolom engem is utol ér majd a szerelem,nem is fogok ellene védekezni,biztos hogy én is szerelmes leszek,......de azall a tudattal hogy az egész csak egy szép illuzio.Kulonbség van,hogy onmagunknak hazudva éljuk meg a szerelmet vagy valosan rezervával.A torténelem számos példával áll elo,hogy a szerelem miatt háboruk dultak,mikozben az egész szerelem egy valosághu illuzio. Kézcsokom

Zavar
2009. július 14. kedd, 18:47 | csaesz   Előzmény

Engem zavar ez a ribana kifejezés. Hangzásában nagyon hasonlít a ribanc szóra. Vagy dolgozzam fel? :-)

Drága Csaesz
2009. július 14. kedd, 18:52 | skorpio (útkereső)   Előzmény

Ribana volt Vinnetou Szerelme.Semmi sérto gondolatom nem volt vele.Mifelénk igy hívják a jányokat!

Szöllősi Zoli képe
Indián Sámán
2009. július 15. szerda, 9:40 | Szöllősi Zoli   Előzmény

Régebben egy kérdésemre egy Indián sámán a következő választ adta:

Tedd azt, amit jónak gondolsz!

;-)

Sanyinak a szerelemről
2009. július 15. szerda, 1:09 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Talán, ha az első fellángolás (ami szerintem még csak vonzódás) és az illúzió-kergetés előtt ha megpróbálod rögtön az elején az adott lányt olyannak megismerni, meglátni, mint amilyen, nem érnek ekkora csalódások. Ehhez beszélgetések kellenek, és ha már tudatos számodra, hogy csak 1 képet látsz, és nem az igazi valóját, akkor legalább akkor tedd ezt meg. Ez se nem elfolytást, se nem poklot nem fog okozni.
A poén az, 2 külön dologról "beszéltünk". Mi a "lélekpár" kapcsolatról, Ti meg , ami valóban így is van, az illúziókon alapuló (számomra csak vágynak nevezett) álmokról.
Annak viszont örülök, hogy Te legalább ezt is felhoztad a saját Önvallomásod mellett és ezt köszönöm.
Béke
Buddhanita

Mekkora nemek harva alakult ki 1 ilyen témából? Elképesztő.
Bár ez is csak 1 vélemény.
Buddhanita

Aditi képe
Szerelem-utazás
2009. július 15. szerda, 17:20 | Aditi   Előzmény

Köszi Sanyi, hogy ilyen tisztán fogalmazva leírtad a dolgot.

Én még tanulom hogy ne bonyolítsam túl a dolgokat.

De én is így látom, érzem, és élem át (most már) a szerelmet.

Talán úgy tudnám összefoglalni, és egyben összegezni az itt elhangzottakat, hogy a szerelem illúzió, de a fájdalma és illúzió-jellege éppen abban rejlik, hogy azonosítjuk magunkat (és/vagy ) a másikat ezzel az illúzióval. Ennél fogva éppen arra tanít minket, amit te is írtál, hogy megleljük ezeket a pontokat, és miközben élvezzük, és/vagy fájdalmat is okoz, tudatosítsuk.

Mire teljesen megtisztulunk az azonosulástól, eltűnik az illúzió. Az a tudatosságnak a legmagasabb foka.
Akkor az illúziót (amely érzelmekből, társításokból, gondolat-kivetítésekből stb. áll), már felvehetjük, vagy letehetjük, saját döntésünk szerint, mint egy ruhát. Elővehetjük, és élvezhetjük, nézegethetjük, gyönyörködhetünk benne, mint egy szép ajándékban. De már többé nem fog érinteni "rosszul" minket, nem fog a "pokolra vetni", és nem fog elragadni vágy formájában önmagunktól.

Ez azonban nem egyenlő azzal a szerelmet degradáló, a fájdalom, és önmagunk elől menekülő viszonyulással, ahogy sokan viszonyulnak. Ahogy leminősítik a szerelmet. Nem tehetnek róla. Az az ő sorsuk, feladatuk. Csak sajnálom, hogy nem még értik. Ezért zártam le részemről a vitát, és mondtam, "legyen a hitük szerint". Az ő megélésük. Győzködni senkit nem érdemes.

A szerelem, csakúgy, mint az összes többi illúzió, se nem jobb, vagy rosszabb náluk. Csak intenzívebben éljük meg. De pl. a drogokat még intenzívebben és szélsőségesebben. Vagy a notórius zabálást... És folytathatnám. Valójában nem a szerelemmel van baj. Nincs azzal semmi baj. Az is csak egy élmény, egy ajándék, egy próba, hogyan éljük meg. Tisztelettel, tudatosságra-törekvéssel, elfogadással a fájdalmakat is illetően, vagy ragaszkodással és félelemmel, hárítással, minősítéssel, kritikával, és az ego összes egyéb, végtelen számú megnyilvánulásával.

Vagy szívvel.

Nem a dolog az, amitől elviselhetetlen vágyat okoz, vagy fájdalmat kelt. A ragaszkodásaink és a félelmeink amelyek a dolgokhoz fűződnek azok, amelyek kiváltják ezeket a hamis érzelmeket.

Erre írtam, hogy "minden szent". Ami szent, az jó. Ami szent, az tudatos. A szent megéléseinkben a valóságot látjuk, és nem illúziókat. De ez a valóság örömet okoz. Gyönyörködtet. Amit szent módon élünk meg, ahhoz nem ragaszkodunk, és nincs bennünk félelem sem. Mert önmagunkból már kitisztítottuk ezeket a motivációkat. Ha már képesek vagyunk a dolgok "szent" mivoltát megélni, már nem hazugságon alapszik az élményünk, csakúgy, ahogy írtad.

Ehhez azonban általában sokszor kell a félelmeinket, a fájdalmakat, és a ragaszkodásainkat a gyönyörökhöz, a kivetítéseink ránk visszacsapódó hullámait megélnünk. Mert éppen ezek által tudatosodhatunk.

A nem tudatos emberek számára az illúzió azért van, hogy megéljék mindezeket, és tudatosodjanak. A tudatos emberek számára az illúziók azért vannak, hogy immár ragaszkodás nélkül élvezzék, tiszta örömüket leljék bennük, gyakorolják a szeretet-áramlást bennük, gyógyítsanak velük, és gyönyörködjenek, mint ahogy Isten gyönyörködik teremtményeiben. Ez a Földi Paradicsomi megélés.

A tiszta megélésekben tiszta érzelmek vannak. A szeretetben létező, finom, kedves, türelmes, tisztán-látó, csendes, lágy, magas rezgésű érzelmek. És nem a türelmet nem ismerő, kielégülést sürgető vágy és a félelemből született ragaszkodás , féltékenység, elutasítás, és elutasítottság érzelmei és gondolatai. Ezeket meg kell tanulni idővel felismerni és elválasztani a megéléseinkből.

Érdekes, hogy most, hogy leírtad ezt az egészet, éppen most délután született egy versem.
Nincsenek véletlenek.

Lehet, hogy egyszerű, de GONDOLKODÁS NÉLKÜL írtam. Mint régen, gyerekkoromban.. :)
Azt hiszem, ezzel én is lezártam egy fejezetet az életemben, és a szerelmes megéléseim sorában.
Átadom Nektek szeretettel (címet még nem adtam neki):

Égre szállok
Napba nézek
Fehér lángok
Fehér lángok

Csillag ember
csillag úton
Fényben járok
Fényben járok

Ezüst gyűrű
Élet gyűrű
Csak keringek
Csak keringek

Fehér porból
Lélek ködből
Fát növesztek
Fát növesztek

Arany úton
Rögös úton
Szárnyak visznek
Szárnyak visznek

Fehér leplem
Lélek-fátylam
Leterítnek
Leterítnek

Arany kapu
Élet-kapu
Tárul fénye
Tárul fénye

Virágos rét
Gyémántos rét
Szívem kertje
Szívem kertje

Világ kútja
Élet vize
Oltja szomjam
Táncol lelkem

Csillag-éltem
Nem reméltem
Ölel Isten
Ölel Isten

Kertemben jársz
Szép kertemben
Titkos úton
Titkos úton

Virágaim
Fényem, s vizem
Mind megosztom
Mind megosztom

Kútnál ülve
Téged várva
Reád nézek
Reád nézek

Szép szerelmem
Kedves párom
Vigyázd lépted
Vigyázd lépted

2009.06.15.

Namaszte

naphold képe
Partner?
2009. július 08. szerda, 9:20 | naphold   Előzmény

Mindenki lehet partner, akinek tükrébe képesek vagyunk belenézni, és ott meglátni magunkat.

Eta

Az egész ezoterika arrol szol,hogyan vonjuk uralmunk alá az
2009. július 08. szerda, 13:35 | skorpio (útkereső)   Előzmény

Az egész ezoterika arrol szol,hogyan vonjuk uralmunk alá az egot,és megtanuljuk a valoságot huen érzékelni.Nem kotelezo mindenki számára megtanulni igazán élni,élhetsz te továbbra is kodfátyollal a szemed elott és építgetheted az egodat.Az emberi lélek, vagy isten nem kétnemu.

Mellesleg az én volt barátnom feladta nekem az utolso kenetet.Azota vagyis már 5 éve nem voltam Ribanával.Colibátust fogadtam.

naphold képe
Valóban
2009. július 08. szerda, 19:04 | naphold   Előzmény

Az EGO-t először fel kell építeni, hogy legyen majd mit lebontani - hihi!
A lélek valóban nem kétnemű - ezért születik meg testben, hogy megtapasztalhassa a vágyat az egység után, hogy megtapasztalhassa a kínt és a gyönyört - hisz csak a kinlódásból tud tanulni, és szüksége van a gyönyörre, boldogságra, hogy töltődhessen. Ha feltöltődött, akkor odaállhat a következő "tanulnivaló" elé. Erről a periódikus változásról szól az ÉLET.
Az, hogy a barátnőd feladta neked az "utolsó kenetet" - egy dolog. Az, hogy Te ezt elfogadod - a másik dolog.
Mi lenne, ha visszagondolva a vele való kapcsolatra, kielemeznéd, mit hibáztál, mit tettél jól, aztán a következtetéseket levonva, a tanulságokat elraktározva, kinyílnál egy új kapcsolatra?
Eta

Valoszínuleg igazad van.Tudom,hogy a volt kapcsolatomban én volt
2009. július 09. csütörtök, 16:07 | skorpio (útkereső)   Előzmény

Valoszínuleg igazad van.Tudom,hogy a volt kapcsolatomban én voltam a hibás.De találtam egy megoldást,mégpedig azt ,hogy nem leszek tobbé szerelmes-így nem kovetkezhet be a csalodás.Hi-Hi

naphold képe
Struccpolitika
2009. július 09. csütörtök, 20:27 | naphold   Előzmény

Ezzel csak hárítod a problémát, de nem oldod meg. A Szaturnusz fránya bolygó. Akkor nyomja az orrunk elé újra a megoldatlan problémáinkat, amikor a legkevésbé számítunk rá. Hiába bújsz el, a szerelem meg fog találni, és előbb-utóbb rá fogsz jönni, hogy hogyan oldd meg a FELADATOT.
Sok sikert!
Eta

Türelem, megbocsátás
2009. augusztus 20. csütörtök, 8:42 | pajkos   Előzmény

Kedves skorpió!

Ne hibáztasd magad, mert akkor úgy tettél, ahogy. Ok okozat, vagyis ez van most. Aratás ideje?!.

Most ne vágyj-keress-törekedj kapcsolatra, hiszen telítve vagy feldolgozandókkal. Pihenj, állj meg, lebegj és élvezd Isten teremtett világának többi szépségeit. Bocsásd meg magadnak, hogy tévedtél, nem ismerted fel, vagy ha felismerted, nem tetted meg amit kellett volna....
Hagyatkozz Istenre, fájdalmaidat, negatív érzéseidet örömmel fogadd, hiszen ezek léptetnek előre. Nem történt veled tragédia, csupán lépés következik. Választhatsz, vagy maradsz lefelé lépsz, vagy feljebb. és ebbe kapaszkodva kérd az útmutatást, de ne görcsölj.

Legyen csendes, várakozós időszakod.

Elhatározásokat ilyen átmeneti- feldolgozós- pihenő állapotodban nem érdemes tenni, (kivéve azt, hogy türelmet időt adsz magadnak!) mert azt egód sugallja, és bizony félrevisz, levisz.

Ja és olvashattad, hogy a szerelem nem elhatározás kérdése, az jön, ha nyitott, ha zárt vagy. Ezt akkor majd vagy elfogadod, vagy elfojtod, tehát most ez a jövő, kár ezen filóznod.

Ne a végén kezd.

Élvezd jelened!

SZABÓ GABRIELLA képe
A szerelem dalban
2009. július 08. szerda, 16:19 | SZABÓ GABRIELLA

Így

vagy így

Kedves Fiúknak a szerelemről
2009. július 11. szombat, 11:47 | Buddhanita (útkereső)

Kedves Fiúk!

Egyszerre jó volt olvasni 1-2 blogbejegyzést és egyszerre fájt is Nekem.

Először is jött Bennem a kétely: szerelmesek voltatok már??? Nem hiszem.
Ha szeretsz valakit, akkor nincs Benned a másik hiánya, mert Benned él, Te vagy Ő, és Ő Te a szavak szó szoros értelmében. Nem tudom szeretkezés alatt volt-e hasonló élményetek, mikor úgy érezted Te vagy az Ő teste, az övé, meg a tiéd, na nem a nyers húsra gondolok, hanem olyan állapotra, amikor a lekedben érzed ezt a jelenséget. A sorokat olvasva rájöttem, nem lehetet. Gátolt Benneteket a félelem, hiszen ilyenkor önmagunkhatárait elmossuk, megszününk elkülönült Egy lenni, oda a védelmi páncél. A másik akár szó szerint meg is semmisíthet. Sok férfiban és nőben ez a gát, félelem teheti lehetetlenné a szexualitást. Teszem fel: merevedési panaszok, meddőség, korai m.. (bocsi a nyers megfogalmazásért.)
A félelem táplálja a "szent-ember" képet, hogy a szex, vagy szerelem tisztátalan.
Szerelmes voltál? Nem inkább birtoklási vágy, vagy a szexuális vágy, az ösztön hajtott?
Az első felismerésem a kutyám révén tudatosodott bennem. Tüzelt, elment, itthagyott. Dühöngtem, mi lesz, mert ha jönnek a kölykök én mit kezdek velük, jaj, mi lesz! Fájt, hogy másra nézett olyan szeretettel, nem rám, és hiába hívtam le se t...ta a fejem. Aztán hazjött. Vissza hozzám. Csapzott volt, sérült. A kis hülye feltekeredett a farkánál fogva a drótkerítés alsó merevítő huzaljába. Sírt, szűkölt, míg meg nem látott. Fájt, mérhetetlenül, hogy szenved. Hol volt bennem a harag, mert elhagyott? A testemet elöntötte a hidegrázás a hányinger kerülgetett. Ő már nem sírt, pedig fájt még neki. Csak néztem rá, ne félj, minden rendben lesz. Hoztam 1 ollót, és lenyírtam az összegubancolódott szőrt. Kiszabadítottam a fogságból. Érdekes volt, ahogy látta, hogy elmegyek, nyugodtan lefeküdt, nem nyüszített. sugárzott róla, Igen, most már segít nekem. Eszébe nem jutott, hogy cserben hagyom. Nem volt dühös, sem sértődött. Nem úgy, mint én néhány órával ezelőtt. Hatalmas tanítás volt, amit Tőle kaptam. Hiszen Ő megcsalt, elhagyott. de ami nem múlt el, az a szeretet. Most ne úgy értsd, hogy szerelmes vagyok a kutyáimba. De bízom. Mert Hiszem és Élem, hogy szeretnek, és ők is élik, hogy szeretve vannak . Azóta nem vagyok irigy, féltékeny, ha mások simogatják és rajongva néznek másokra, örülnek felszabadultan minden idegennek. Ők a falunk hippi kutyái. Mert tudom, nem lesz nekem kevesebb. Nem ad nekik más többet. Mert mi 1-ek vagyunk. Miért ne kaphatnának másoktól is többet? Ami fájna inkább az, ha valaki bántaná őket, vagy nem kezdene mosolyogni boldog üdvözlésük láttán.
Nos mi a helyzet a pasikkal? Hogyan reagálok, ha mások megsimogatják, megszeretgetik őket? Ismét jön a dühödt tűz? Voltam-e szerelmes valaha? Éltem-e meg ezt az egységet Férfival meg? Még nem volt szerencsém. De hiszem, azzal, hogy elfojtottam magamban a vágyat, csak magamat tettem kevesebbé.
Ez a szerelem. Ez nem köt, nem okoz fájdalmat, sem csalódást. Ez (is egy!) kulcs, az újabb felismerések felé. Az elfojtások csak kártékonyak, betegségekhez vezetnek. Hogy is lehetnének a megvilágosodáshoz vezető ösvények? Ilyenkor szokták mondani ismerőseim, hogy bezzeg a szerzetesek sem szexelnek a templomokban Tibetben, hogy mondhatod ezt, Buddhista létedre? Lehet, hogy nem szexelnek, de áttranszformálják ezt az energiát, és megélik minden másban. 1 szerzetes is "szerelmes" magába a Létbe és minden Létezőbe. Hiszen Egy lett velük.
Kell-e a szerelem?
NEKEM IGEN

Ez igen!!!Nagyon szépen írsz a szerelemrol.Igy szeretnék én is
2009. július 11. szombat, 14:46 | skorpio (útkereső)   Előzmény

Ez igen!!!Nagyon szépen írsz a szerelemrol.Igy szeretnék én is szerelmes lenni.Ilyen az ideális szerelem.Csak van egy hatalmas bokkeno.Mégpedig az,hogy a valoságban sajnos ilyen nincs.NEMLETEZIK!!!
Ilyen és ehez hasonlo romantikus dolgok csak a Ribanák fejecskéjében létezik,nagyon tudtok álmodozni.
Bocs,hogy elszomorítottalak!

Illúzió?
2009. július 11. szombat, 15:03 | csaesz   Előzmény

Azt írod, a valóságban ilyen nem létezik. Talán igaz. De akkor nem létezik az ellenkezője sem. És Te pont abban az illúzióban élsz, amelyiket megteremted magadnak. És én is. Bocs, hogy így elszomorítottam magunkat.

Aditi képe
Ismerd meg azt, amire vágysz!!
2009. július 11. szombat, 19:48 | Aditi   Előzmény

Nagyon veszélyes, amit csinálsz magaddal. Vágyni valamire nem rendellenes. Elfojtani viszont igen. Ahogy mondták a többiek is, a szerzetesek (jó esetben) nem elfojtják a szexuális energiájukat. Az első lépés éppenséggel az élet-energiák felszabadítása. Aztán hogy mit kezd velük az ember, az már a tudatossági-szintjén, a tudásán, a szívén és az értelmén áll. Valamint azon, hogy dönt.

Egészséges szexuális életet élni, szerelemsnek lenni, vagy kiegyensúlyozott párkapcsolatokat élni ugyanúgy egészséges, mint képessé válni feltranszformálni ezt az energiát, és más dolgokban fektetni.

Csakhogy ez utóbbihoz érettség kell és sok gyakorlat a spiritualitásban. Már nem is haragudj, de aki hárítja a lélek valóságosságát (merthogy a szerelem ott virágzik), már hogyan tudná ANNÁL feljebb transzformálni ezeket az energiákat?

A mai emberek többségének épp az a baja, hogy az agyuk el sem tudja képzelni hogy más világok is vannak az alsó csakrák megélésein kívül. vagy csak elméletben. Pedig vannak. De csak egymásra épülve, sorban érhetők el!!! Ezt MINDEN szellemi iskola tanítja. Ha nem hiszed, járj utána. Mert hogy úgy van a dolog, hogy a lábunkkal állunk a földön, aztán jön a bokánk, aztán a lábszárunk...stb.

Aki spirituálissá akar válni anélkül, hogy tudomásul venné és megismerné a földi részének törvényszerűségeit, az hatalmas baklövést követ el. Olyan, mintha a csípődön akarnál járni, kedves Skorpió.

A csakrákat, a megélések szintjeit, alulról felfelé nyitják meg a gyógyítók is, nem véletlenül. A Yang energia, a gerincünk aljáról felfelé emelkedve kering, vagyis keringene, ha nem lenne tele a pszichénk a rengeteg blokkal, amelyek lezárják, vagy beszűkítik a csakráinkat.

Amit te csinálsz, az a második csakra megélésének (érzelmek, emberi kapcsolatok) fokozatos elfojtásába torkollik.

Azokról a papokról, akik nem birtokolták az energiák működésének tudatosságát, vagy erőszakkal próbálták magukra erőltetni a cölibátust olvashatsz az újságokban pedofília címszó alatt.

A természet rendje ez. A természet semmit sem erőltet. Ha magara erőltetsz bármit, ellenkezel a természettel. Lehet hogy ez egód vigyorog (mert ezt csakis az egó műveli), de a lelked és a szellemed, az életerőd fojtod el.

Hogyan szeretnéd te megzabolázni az egód, amikor éppen azt éled??

A belső isteni életerőnk, a Kundalíni felébresztését is mesterek figyelme mellett művelik azok, akiknek van eszük, mert az olyan erős energia, hogy ha véletlenül van még blokk a gerincedben (amit a rosszul működő psziché -ego) okoz, akkor akadályt képez az útjában, és szétterítheti a szervezetben a blokk körül, ami súlyos következményekkel járhat.

Ezt mindenkinek melegen ajánlom figyelmébe.

A gyógyítás és a tisztítás lényege, hogy a tudatunk tágításával, testünk és lelkünk ápolásával és magunk és mások szeretetével megtisztítsuk magunkat ezektől a blokkoktól. Bármilyen tudatszint -emelkedés csakis ezután jöhet.

A nyugati embernek ráadásul még a szív működését is fel kell élésztenie, életet kell lehelnie magába, mert csak egy húshegy, akkora egoval, mint a fél világ. Ne legyen illúziód, ilyen tudatszintet bírtunk összehozni magunknak.

Ha valaki egy kutyával meg tudja élni a szeretet a nyugati világban, anélkül, hagy a maga baja miatt tartaná, az már felér egy fél csodával... Nem véletlenül terjedt el ennyire a tudás mindeféle változata (sajnos szemét is) nyugaton. Szívnunk kell, mint macinak a mézet.

De, könyörgöm, ha eszünk van még, legalább ismerjük meg a tanokat, az Isten szerelmére! (Hogy stílusos legyek).

A tisztaságba a megélésen keresztül vezet az út. Vannak kivételek. De azok nem Kis Pistának születtek Magyarországra. Legyen már egy kis önértékelésed.

Te egyszerűen félsz. Rettegsz, hogy megint megbántanak.

Amíg ebből a motivációból cselekszel ("nem akarsz szerelmes lenni") meg a többi hülyeség, addig csak nyalogathatod a spiritualitást, de tudatos és tiszta lelkű soha nem leszel.

És amit elfojtasz, egyszer a fejedre száll, és robbanni fog.

Azt tanácsolom, légy inkább alázatos az Élettel, és az ajándékaival szemben.

Engedd el a félelmed, lásd a dolgok szép, élettel teli, örömteli oldalát. Akár a romantika képében.

ÉS ÉLD MEG!!!

Fáj?

Nem baj. Attól tisztulsz.
Ha tényleg spirituális vagy, tudod, hogy a fájdalmad nem más okozza, hanem te éled meg.
Ha tényleg komolyan gondolod amit csinálsz, magadat teszed az Univerzumod közepére és nem másokat okolsz a hibáidért.

Ezzel a szíved hangját is elfojtod, és hideggé válsz.

Szeretnéd, ha szeretnének?
Akkor szeress te!
Adj bele mindent!
Add oda a szíved, a lelked, ne csak a micsodádat.

És AKKOR legyél spirituális lenni.

Hálásnak azért, amit kapsz.

ÉS NEM ELVÁRNI SEMMIT!!!!!

Szerinted Mózes meg Jézus mit csináltak a sivatagban? Szerinted nem fájt nekik?

FÁJDALOM NÉLKÜL NINCS TISZTULÁS, NINCS GYÓGYULÁS, NINCS TUDATOSSÁG.

Soha nem tudod meg, mi az igazi szeretet egy másik lény iránt, ha nem vagy képes odaadó lenni, (igen, véletlenül erről szólnak a "romantikus" mesék, nahát, milyen érdekes) és KÖZBEN ELFOGADÓ IS, és nem követelőző, mint egy kisgyerek. Felnőttél. Légy hát férfi.

Aki tiszta a lelkében , azt nem lehet bántani. Megcsalni sem. Elhagyni sem. Annak nem kell félni a szerelemtől.

Ha ezt nem értetted meg a kutyás történetből, meg az én történeteimből, meg még számtalan más írásból itt az oldalon, akkor tájékozódj a világban, de nagyon gyorsan

És tiszteld a nőket, akik leírják az élményeiket neked, hogy segítsenek, mert ők képesek arra, amire te még nem.

És mert haragosak ÉRTED, mint én most....

És ne ítélj, mert megítéltetsz. Minden visszaszáll rád, amit élsz. A szavaid, a cinikus, hitetlen szavaid, és a tiszteletlenséged is.

Valójában a te élményed az egész életed. Te döntesz, megvizsgálod e a dolgokat magadban, vagy továbbra is a fejednek élsz a szíved helyett, és reménykedsz hogy majd egyszer megvilágosodsz.

Ja, és ne mondd valamire amit képtelen vagy megélni azt, hogy nem létezik. Ez meg a nyitottságról szól. Az is szellemi képesség...

Sok sikert, Isten-palánta!

Namaszte

Kedves Skorpió
2009. július 12. vasárnap, 9:22 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Nem bántottál, vagy szomorítottál el cseppet sem.

Te (legalábbis a jelenben) erre nem is lehetsz képes.

Nem engem (!!!!!!!!!!!!!!!!!!) látsz. Csak 1 képet, amit olyan seb okozott, amit 1 szeretet nő 100 körmével vájt beléd. Az együttérzést említetted. Nos, ez van Bennem irántad. Írásaid alapján (és köszönöm igazmondásodat, mert legalább mered vállalni Önmagad és így szembenézhetsz hibáiddal is) hasonlítanak szavaid 1 kollégámhoz. Ez a fiú 1 alkoholista családból származik (Anyukája is az volt, most már nincs közöttünk), érzelmeit elfojtja és mérhetetlen dühét, melyet Anyukája szeretetlensége okozott a Nők felé irányítja. Mindent támadásnak vesz az életében. A legapróbb dolgokból is mérhetetlennagy ügyet csinál, állandóan vitatkozik, ellenkezik. Dacos gyermeknek maradt meg, hiába felnőtt már.

Ezt persze a kapcsolataiban is megéli. Saját arcába hazudik, mikor azt állítja nem tud szeretni.

Mégis, mikor ez a fiú azt vette észre, megbántott, vagy "összevesztünk", kereste a mellék utcát a békülésre. Valami motoszkált Benne. Az éhség, a szeretetre, az elfogadásra. Kellett 1 mély beszélgetés, amikor nem volt menekülése, hanem simán megkérdeztem mi van vele. Jó lenne ha pihenne, vagy megnyílna az "öröm" befogadása felé. Hevesen ellenkezet, elküldött a ....ba, mit képzelek én?

Hagytam, menjen el lenyugodni, aztán visszahívtam és elmondtam Neki, nem magam, vagy mások miatt kérem ezt tőle, hanem érte. Én sosem akarom bántani, vagy megsérteni, efelől nyugodt lehet.

Megnyugodott. Azóta is olyan, amilyen másokkal, de hozzám többé nincs rossz szava. Nem lettünk jóbarátok, mint a mesékben. De mikor rám néz, 1 hálás gyerek néz vissza.

A többi az Ő dolga. Tesz az életével, amit tesz. De ha ez az élmény segít neki, felébreszti Benne mások iránt is a kíváncsiságot, hogy hátha nem is olyan "rosszak, gonoszak" az emberek, mint gondolom, akkor már azt mondom, sokat tett a világért.

Nem tudom mi lehet Veled. Nem ismerlek, még sosem láttalak. De igenis, együttérzek Veled. Engem is sokan megbántottak, megaláztak. De egészen addig, amíg fájdalmaim és előítéleteim szemüvegét hordom a fejemen, addig a MÚLTAT élem. Energiáimat elfecsérlem azokra, akik már lehet mégcsak emlékezni sem emlékeznek már arra, hogy valaha egyszer megbántottak. Most már hálás vagyok Nekik, hogy ezt tették. Hiszen nem volt más ez is csak egy lecke, a teljesség felé.

Megbántottak? Kit? Mit?

Írtam, hogy Te sosem teheted ezt velem. Na pont ezért. Te az előítéleteid vasmarkában tekingetsz "Rám". Csak 1 képet látsz, ami nem a valóság. Te csak hangot adsz fájdalmadnak. Nem én vagyok a fájdalmad, sem az a kép. Te sem vagy már az, aki ezeket a sorokat szegezte felém. Elmúlt, elveszett ez is a semmiben.
Látom lelked fájdalmát, megértem min mehetsz most keresztül, mert ezen a poklon már én is átmentem. De csakis ezért tudlak megérteni. Átéltem, letettem. Nekem sikerült. Tudom, most mondhat Neked bárki-bármit, ha a "hitedhez" nem passzol, úgyis elveted dühkitöréssel. Nem baj. Majd ha megéled a pokol után ezt a Békét, amit mi élünk, tudom, vagy Te olyan karakán, hogy megírod, csajok, tényleg van és LÉTEZIK!!!
Állj fel, kérlek. Nem miattam, hanem MAGADÉRT. Dobd el az ÖNSAJNÁLATOT. Ha még nincs itt az ideje, nem baj. Akkor ÉLD azt, ami van. Éld meg, ha fáj. Meglátod, egyszer vége lesz. Ahogy jött, el is megy. De dédelgeted, megragadod mindkét kezeddel, akkor csak az Egó lakik jól. Hiszen az Egó fél, nem Te. Az Egó csakis a félelmeid által tud hatalmat gyakorolni feletted. Retteg, ha már nem félsz, akkor őelhamvad. Elpusztul. Ezért nagyonkörmön fontan viselkedik. egyszer felmagasztal, valami különös fájdalommal, hogy Te mekkora spiri-mester vagy, és a többiek nem értenek meg, mert alacsonyabb rendűek, mint Te, máskor meg a földbe döngöl, hogy nem vagy porszem se. Játszik. Azért, hogy félj.

Ölellek, addig is. Veled vagyok addig is.

ERŐSEBB vagy, mint gondolnád.

Béke

Feliratkozás Hírlevélre