Az élet viharai c. vers | Önmegvalósítás.hu

Az élet viharai c. vers

Az élet viharai (Írta: Dobiné Olasz-Papp Nóra)

Mikor megszülettél,
Egy fejlődőképes, boldog életben reménykedtél.
Tudtad és hitted,
Célod teljesülhet.
Nem akartál mást,
Csak hogy ne zárják be szívedben a csodák kapuját.
De ha szüleid és a körötted élők már hitüket vesztették,
Saját céljukat már szem elöl tévesztették,
Rá is álltál erre az irányra: tedd magadévá ezt az eszmét.
Nem érted, mi történhetett,
A világ mégsem olyan, mint amilyet egy kisember magának elképzelhetett?
Kicsi vagy, s kicsiként nem tudsz mást tenni,
Megadod magad az élet áramának,
De szíved rejtekében próbálsz továbbra is hinni.
Nagy a nyomás kívülről,
Tényleg semmi sem ragyoghat igazán belülről?
Mert ha Te ragyogsz, lángol igazi bensőd,
Valóságodat tükrözi külsőd.
Kilógsz a sorból, s a külvilág bebörtönöz?
Ez máshová nem vezet, csak közönyhöz.
Ezt akkor érezheted, ha egyszer elszakadtál magadtól,
De lényed piciny része érzi:
Igaz jellemed, önvalód semmit sem vesztett magából.
Keresed, kutatod utad, célod, merre kell menj,
Tényleg feladatod, ember, hogy szenvedj?!
Mindenki szenved, kikben kihalt a csoda magva,
De ha felébred benned valami és megöntözöd,
Megnőhet újra nagyra!
Feladod régi életed, nem leszel robot többé,
Megtaláltad önmagad, s érzed a vágyat, hogy kiteljesedjél.
Rengeteg burok, mi körbeveszi védtelen lényedet,
S e burkok célja, megvédeni egy ál-világban tégedet.
Megvédeni az ál-igazságtól,
Mely távol tart,
Önmagadtól távol.
Azt gondolod, kevesebb így a fájdalom?
Meddig vakítja még el az embereket ez az ártalom?
Emberek többsége alszik most, s észre sem veszi,
Tudattalan céljuk: a külvilághoz alkalmazkodni.
Külvilág, mely csak egy felszínes ál-világ.
Soha nem várhatod kívülről az erőt, megoldást,
Mégis sokan hiszik, ha engedelmeskednek ennek az ál-erőnek,
Megszerezte a siker egy pipáját.
Életed viharai megedzenek, erőssé tesznek?
Minden bizonnyal, de magadnak teremtetted őket.
Ha lebontod burkaid, mit találsz?
Elhanyagolt, összeaszódott, kiszáradt lényed magvát.
Ne ijesszen meg a látvány s érzés,
Most kezdődik csak az igazi képzés!
Öleld, tápláld magad, s lényed,
És csodálkozz bátran: ilyen az igazi élet?
Ha magad mellett elköteleződsz,
Színes lesz az élet, nem képzelődsz.
Már nem távolít el külvilág s társadalom,
Eltűnik szívedből az ál-fájdalom.
Nem hat rád többé, mi nem is volt tiéd soha,
De biztos, hogy jön még próbák sora.
Sokan vannak, ki nem ébredtek még fel,
Minden eszközzel kérik-sugallják: gyere velünk, zárkózz fel!
De te már tudod: felébredtél,
Már nem rossz érzés visszautasítani, miből többé nem kérnél!
Lehet, hogy kilógsz a sorból,
De nem az Igaz Világból.
Sokan állnak melletted, többen, mint gondolnád,
Nyissátok ki együtt az önmegvalósítás kapuját!
Az igazi megvalósulás belül játszódik le,
A külvilág felé ebből csak harmóniád képeződik le.
Ha megéled igazi erőd megnyilvánulását,
Segíthet kiállni az önmagadba vetett hűség próbáját.
Ego, modern munkahelyek, pénz, minél több diploma,
Lássuk be őszintén: egy határon túl ez nem vezet sehova.
Vállald büszkén, amit tudsz és aki vagy,
Soha ne tagadd meg önmagad!
Nehéz út, mert ember vagy, nagy a kísértés,
Mit segít ezen a dolgon még egy képesítés?
Szíveddel-lelkeddel is törődj, szívből élj, ne agyból,
Mit raktároztál el eddig, mit vihetsz magaddal,
Ha már nem jöhetsz vissza a halálból?
Vagyonodat, papírjaidat, autódat?
Mihez kezdesz ezekkel, ha halálod után meglátod teljesen elszáradt önvalódat?
Ott már nincs ego, nem kapsz ál-támogatást,
Ezért érd el a Földön a szívedben a lángolást!
Bevonzod, ki ugyanezt az utat járja,
Társaságodat ő is várja.
Ébredjetek hát, töröljétek le a külvilág homályát,
Éleslátással vedd az Élet akadályát.
Meg fogsz lepődni az eredményen,
Beköszönt számodra is a Földön az Éden.

Beküldte: | 2011. jan. 03. hétfő - 20:40

Hozzászólások

1 comment posted
Köszi Nóra ,ez jól esett:)
2011. január 03. hétfő, 20:50 | Éva.

Köszi Nóra ,ez jól esett:)

Feliratkozás Hírlevélre