Öngyilkosság | Önmegvalósítás.hu

Öngyilkosság

Kíváncsi vagyok,mi történik az öngyilkosokkal(haláluk után)?! Megy a 'pokolba'?Mi az a pokol?....ott szörnyek vannak,meg forróság? Mi lesz valójában?? Várom az 'őszinte' válaszokat....ha egyátalán Őszinte az a válasz! Mert ugye Aki kommentelni fogja ezt a bejegyzést,,,az Csak tud valamit a dolgoról,függetlenül,hogy Igaz,vagy "gaz":)) Várom a válaszokat.

 

Beküldte: | 2014. jan. 05. vasárnap - 21:58

Hozzászólások

28 hozzászólás
öngyilkosok
2014. január 06. hétfő, 10:40 | linus12

Dr Michael Newton Lelkünk útja című könyvei tökéletes választ adnak a kérdésedre. Egyébként neten letölthető.
Az öngyilkosokkal valójában semmi olyasmi sem történik, amitől félsz. A lélek legnagyobb kritikusa önmaga. Mihelyst meghal valaki, és hozzáfér önmagához, vagyis teljes lélekként kezd funkcionálni, keserűség ébred benne, hogy megölte magát, és nem teljesítette azt, amit eltervezett. Más lelkek csupán a véleményüket mondják el, azt is tiszteletteljesen teszik. Ennyi történik. Folytatódik tovább a leszületések sora, megspékelve ezzel az élménnyel.
A könyvben vannak konkrét példák. A leghatásosabb eset szereplője tudatfölöttes állapotban újra átélte a múltját, és ebből tanulva jelenlegi életében meg sem fordult a fejében egy ilyen tett. Az öngyilkosság maximum akkor elfogadott, ha az ember öreg, gyógyíthatatlan beteg, és csupán a szenvedéseit akarja megrövidíteni.

Képzelj el egy vörös szemeteskocsit
2014. január 06. hétfő, 14:57 | Occam

ráírva hogy TRANZIT, na arra kell felkapaszkodnod. Ha lekésed mehetsz a menyországba csöngetni,
az angyalkák már a kapuban szétrúgják a segged. Érthető, felejtsd el, menj vissza a kocsihoz az elvisz Lángosbugyorba, ne törődj vele ott Elvis a király.

Öngyilkosok,vagy természetes halálal meghalt személy születhet..
2014. január 06. hétfő, 21:05 | Látogató (útkereső)

Öngyilkos ember,vagy természetes halállal elhunyt személy születhet "újra"-,"újjá" Állatnak,féregnek.?vagy egyéb alsóbbrendű lénynek? Én kiolvastam a Tibeti könyv_Életről és Halálról,Tibeti Halottaskönyv-et...és abban a halál körforgásában benne van,hogy a gyilkosok,(öngyilkos is gyilkos) Alsóbbrendű lénynek születnek újjá,,ez a büntetésük.Ez lehetséges? VAGY csak akkor lesz lehetséges,ha HISZÜNK benne?:) Meddig "kell " leszületnünk erre a Földre?? Honnan tudod meg,hogy mi a "feladatom " ebben az életemben? Előre is köszönöma válaszokat. Kivételes nagy köszönet az első kommentelőnek LINUS12-nek.Pussz.

születések
2014. január 07. kedd, 9:40 | linus12

Az általam ajánlott könyv a további kérdéseidre is választ ad. Általánosan elfogadott nézet, hogy visszafelé nem vezet lépcső, azaz, ha valaki ember, bármilyen bűnt követ is el, emberré fog újjászületni. A karma törvénye alapján meg kell tapasztalnia azt a fájdalmat, amit okozott, át kell élnie a szenvedést. Ezt azonban a lélek önmaga vállalja, szabad akaratából. Senki sem kényszeríti.
Egyébként a könyvben szó esik a többszörösen visszaesőkről is, vagyis azokról a lelkekről, akik több életen keresztül csupa rosszat tesznek, mert nem találják a helyes irányt. Nekik is több lehetőségük van az újjászületést illetően, végső esetben nem jöhetnek vissza a Földre, hanem másik bolygóra születhetnek le. Ezt szintén az adott lélek vállalja, a saját érdekében.
Ez mind nem hit kérdése. Gondolj a gravitációra: hiszel benne vagy sem, attól még működik.
Hogy meddig kell újraszületned, azt mind tudni fogod. Ameddig az ember bizonytalan, valószínűleg nem érte el azt a szintet, hogy az inkarnációit befejezze.
Az életfeladatunkat megtalálni sokszor elég nehéz. De nem lehetetlen. Az is lehet, hogy apróbb elemekből tevődik össze, és elsiklunk fölötte, míg az igazi nagyot keressük. Szerintem ha az ember fejlődni igyekszik, meghaladja önmagát, megfelelően él, már jó nyomon van. De ha kíváncsibb természetű vagy, sok minden a segítségedre lehet: előző életes utazás, tudatfölöttes állapot, imagináció, Akasha, stb.
A válaszért meg nincs mit, ha ez valakinek segít, nagyon szívesen. Nekem az említettkönyv sokat adott, ezért is merem ajánlani.

Előző élet utaztatás
2014. január 07. kedd, 11:46 | Rinpoce (útkereső)   Előzmény

Nagyon sokat segítettél,úgy érzem...kedves Linus12. A 3db könyvet,ami 3 rész,,már tegnap este megrendeltem,,alig várom,hogy tanulmányozhassam őket. Sőt Petrezselyem József honlapjára is ellátogattam(tegnap este) és írtam neki egy "levelet",hogy legyen kedves és ajánljon nekem egy megbízható,utaztató mestert,aki vágja ezt a témát,,vagyis az előző életekbe "kukkantást". Nagyon nehezen találom,,,vagyis fogalmam sincs mit kellene tennem,hogyan kellene élnem ebben az életemben.Állandóan az öngyilkosságon jár az eszem:/..Ez az állapot,már gyerekkorom óta fent áll.Szép napot Linus.

Ha nem javul, javaslom a Hellinger terápiát is, van úgy, hogy
2014. január 07. kedd, 14:34 | csaesz   Előzmény

Ha nem javul, javaslom a Hellinger terápiát is, van úgy, hogy családban bekövetkezett öngyilkosság miatt van késztetés a rokon után menni.
Persze, ha úgy is van, hogy a családból vettük át valakitől, az is csak egy következménye egy saját lelki összekuszálódottságunknak.

Az öngyilkosság mindig menekülés valami elől. Ennek kéne utánajárni: mi elől menekülnél? Milyen félelmek, ragaszkodások az alapjai? És azokat feloldani, helyre tenni.
Az öngyilkosság kényszere megszűnik, ha vállaljuk a felelősséget önmagunkért, ha felvállaljuk az árnyékos oldalunkat is, és megtanuljuk félelmeinket, téves ragaszkodásainkat kezelni.

előző életek
2014. január 07. kedd, 18:01 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Nekem is gyerekkorom óta járt öngyilkosságon az eszem, mondhatni születésem óta. Mindig sejtettem, hogy ez nem normális dolog. Aztán kiderült, h. előző életemben többször lettem öngyilkos, gyakorlatilag ez a minta maradt meg bennem, mint menekülési útvonal, ezért volt az ebben az életemben, hogy állandóan ebbe kapaszkodtam, különösen nehéz helyzetek esetén. Persze erről nem beszéltem senkinek. De nem az előző életekbe való utazás segített, az inkább csak a megértést hozta, és még inkább felkavart, amiket láttam, de nem oldódtak ki tőle a dolgok. Ami nekem segített, az úgy néz ki, hogy az access bars. Ott hit és hiedelemrendszereket oldanak, előző életekre is. Gyakorlatilag mióta járok, próbáltam felhozni azt az érzést, és már nem sikerült. De azért nem akarom elkiabálni, mert még nagyon friss az élmény..

lehetőségek
2014. január 07. kedd, 18:52 | linus12

Valójában sok ember fejében megfordul az öngyilkosság gondolata, a kérdés az, hogy meddig jut az illető. Ha nem múlik el magától az érzés, érdemes kezelni, mert nincs értelme szenvedni egy életen át. Én azért úgy látom, nálad a helyzet nagyon is menthető, keresed önmagad, a céljaidat, a lehetőségeidet, érdeklődsz. Tehát mászol kifelé belőle. Ne aggódj, ha kérsz segítséget, kapsz is.
Nem tudom, merre laksz, de például a pránanadisok is csinálnak előző életes utaztatást, ez többnyire nem túl drága. Képzett hipnoterapeuták is végeznek ilyet (ÉKÉ hipnózis), ahol tudatfölöttes állapotba viszik az embert, ez viszont 3-4 órát vesz igénybe, és rettentő drága. Vagy van a sima életek közti utazgatás, ez rövidebb és olcsóbb is.
A Hellinger szintén jó, hátránya, hogy csoportos foglalkozást csak a nagyobb városokban tartanak. Csaesznak teljesen igaza van, de nem tudom, mennyire vagy képes egyedül dolgozni ezeken a problémákon. Ha ez az irányvonal vonz, Kati szívesen segít neked.
Örülök, ha már egy kicsit is jobban vagy.

Nem volt(nem tudok róla),hogy a családban lett volna önygilkos.
2014. január 07. kedd, 19:41 | Látogató (útkereső)

Nem tudok róla,hogy a családban lett volna öngyilkos. Egyébként már most sokat segítettél kedves Linus12.nagyon szépen köszönöm."Csak kérnek kell és megadatik":)) Ritka kedves nőszemély vagy,örülök,hogy te érthetően,nem lekezelően,,odafigyelve a lelki labilitásomnak,,,finoman "írsz nekem:))Jobban vagyok. Igen,,Pránás utaztató keresek,de ha nem találok,,esetleg ajánlhatnál egyet kedves Linus:) Az hogy miért vagyok ilyen ember,,ilyen depressziós,őszintén,,,nem tudom,,Ha tudnám próbálnám megoldani.Egyelőre csak találgatok,,keresgélek,keresem a kiutat:)

depresszió
2014. január 08. szerda, 8:45 | linus12

Köszönöm a bókot, de én alapvetően ilyen vagyok. Egyszerű, tárgyilagos, és miért kezelnék le bárkit, ha nincs rá okom? :)
A depressziónak sok oka lehet, de az fog téged leginkább megérteni, aki járt hasonló cipőben. A többieknek ez csak úri szeszély. Nem értik, hogy az illető miért nem szedi már össze magát, és mit nyavalyog. Rosszabb esetben pedig teletömnek gyógyszerrel, elnyomva a tudatod, hogy elégedett robotként funkcionálj.
Amikor nehéz időszakon mentem keresztül, megtaláltam ezt az oldalt. Rengeteget segített, és azóta is merítek belőle információkat. Sokat beszéltem Katival, ezért állítom, hogy ha kérsz, akkor kapsz segítséget.
Én korábban pránás utazáson voltam, de azért az összes megbízható utaztatót nem ismerem, maximum utána tudok kérdezni.
A kiutat, ha keresed, meg fogod találni. Ez biztos. Fel a fejjel és szép napot!

Visszaesés
2014. január 08. szerda, 16:45 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Szia Linus.Sajna ma egész nap depis napom volt,,megint csak "az "járt az eszemben.De mellette gondolkodtam,hogy miért is lehet ez(20 éve ezen gondolkodom)...és valószínűsítem,hogy...önállósodnom kellene,,vagy legalább elköltöznöm itthonról,a szüleimtől. Már nagyon régen tervezem,hogy elmenjek,de hová,,és mivel foglalkozzam? (Ez már elég privát dolog,,csak neked személyesen mesélném el->e-mail címedre megírnám,hogy mi a helyzet) Elkérhetem az e-mail címed,ahová írhatok,neked? Vagy én adjam a sajátomat? Várom válaszod.Pusz

kitartás
2014. január 08. szerda, 21:26 | linus12

Ismerem ezt az érzést, remélem, mihamarabb kilábalsz belőle! Sokat segít, ha keresel egy olyan normális közösséget, ahol jól érzed magad. De a sportok is jó hatással vannak az idegrendszerre.
A leszakadás kitűnő ötlet, napjainkban viszont nem a legegyszerűbb megvalósítani. Ha lehetőséged van rá, mindenképp próbáld ki!
Ha gondolod, itt az E-mailem: melu85@freemail.hu
Kitartás! :)

Hát ezt kár volt...
2014. január 09. csütörtök, 21:24 | Occam   Előzmény

Csak nehogy csüngés legyen belőle. A hasonszőrű szeretetéhes és önállótlan lények pont olyan kedves és naiv személyt keresnek aki azonnal ugrik a fájdalmukra, és ahelyett, hogy valóban megoldást keresnének a végtelenségig képesek szipolyozni az illetőt. Akár a végleges lehúzásig!
Az ilyen öngyilkosokból lesznek a "temetőlakók".
Mindenkinek meg kell tanulni hátat fordítani és felismerni a másikban valójában kit akar megmenteni. (És kinek lehet segíteni!!!)
Régen nem pátyolgatták a depósokat, most sem azt kéne, hanem olyan helyzetek elé állítani ahol megismerheti a saját erejét. Áldozatból erőszakos,hogy azután beálljon a helyes közép! A harag is lehet egyfajta felhajtóerő, és én nagyon tudok haragudni ha ilyeneket olvasok!
Szóval bízom benned...

csüngés
2014. január 10. péntek, 16:05 | linus12

Kedves Occam!
Nekem sem célom ilyesfajta függés létrehozása, nyugodj meg. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy a depresszió nem kezelhető elfordulással és erőfelismertetéssel, mert aki valóban beteg, az erre nem képes.
Senkit sem akarok megmenteni, csupán segítséget ajánlottam. A legtöbb ember vissza szokott utasítani, amit mindig elfogadok, mert a szabad akaratot illik tiszteletben tartani. De azt gondolom, ha csak egyetlen útkeresőt is a helyes irányba fordítunk, már nem éltünk hiába. Mert az öngyilkosság sosem lehet követendő példa.
Köszönöm a bizalmat, és hidd el, a harag rossz tanácsadó. Szép napot!

Hát ezt is kár volt!
2014. január 11. szombat, 19:56 | Occam   Előzmény

De örülök, hogy majd te a helyes irányba fordítod azzal, hogy elmondod neki mi vár rá odaát ha kinyírja magát... nyilvánvalóan a sok általános infóval amit összeolvastál.
Meg ha már olyan szerencsétlen, hogy egyedül nem jön rá mi jó neki, annak ellenére hogy itt körbe van véve infókkal majd te elmondod a megfelelő terápiát is. Még akkor is ha ezzel a saját önállótlanságát erősíted benne.
Valljuk be ezzel inkább önmagadnak tetszelegsz, míg ő csak a kinyújtott kezed látja.
Tudod mi a valódi felelősség?
Amikor elismerem, hogy bajban van, de a hülye kérdéseire nem válaszolok, nyavajgásaira nem reagálok, megvárom amíg letisztul... ( Mert tudom mire megy ki a játéka )

Élem az életem ezzel mutatom, hogy így vagyok rendben
" ( te is így leszel ) "
ha látom, hogy meg van benne az alázat akkor képes elfogadni a segítséget ÖNMAGÁTÓL!
Ami az én szerepem az egészben, hogy BÍZOM BENNE!
Miért? Mert van egy saját útja...

Miért fél a büntetéstől?
Mert bűntudata van.
Miért van bűntudata?
Mert valamikor a múlban valaki bűntudatot ébresztett benne, amikor fel akart szólalni, ki akart állni önmagáért, és a saját életét akarta élni a saját szabályai, tehetsége érzelmei mittudomén milyei szerint...
Önkifejezés elfojtása ha lehet már a gyerekkorban...
Magyar betegség.
A gyógyszer?
Fel kell vállalni még azon az áron is hogy másokat megbánt vele.
Miért?
Mert nem lehetünk mindig jók és kedvesek a mások szemében, ha fejlődni akarunk.

Mindannyiunknak szép napot!

Michaelita képe
ezen már én is sokat gondolkodtam
2014. január 13. hétfő, 10:13 | Michaelita

Ezen már én is sokat gondolkodtam, mivel előfordult a szűk családomban az öngyilkosság.

De semmi okossággal nem tudom magam megvígasztalni, mint azzal, h nem mindent egy élet alatt kell "felmutatnunk" (bocsi, jobb szó nem jut eszembe).
Tehát valszínű, h egy következő élet(ek)ben a karma olyan terheket ró a személyre, h kénytelen lesz helyrehozni azt, amit az öngyilkossággal saját magának ártott.

S a környezete, az is nagyon sok mindent megtanul akarva-akaratlanul és sokkal, de sokkal odafigyelőbb lesz ezek után, minden apróbb intő jelre.

A legfontosabb, h a bűntudatot lehántsuk magunkról, h tisztán megmutatkozzon az életünkben a valódi, tényleges jelentősége az életnek, az élet megélése tisztán, szabadon megmaradhasson.
Én így látom/érzem/gondolom.

S való igaz, h a közvetlen környezetben nagyon tudatosan kell kezelni ezt a kérdést, mert mindenféle borús, depresszióra hajlamosító időszakban megnő az öngyilkosságra való hajlam. Azt hiszem, h ez egyfajta rossz minta, mindaddig, amíg nem tanulunk meg új - eddig ismeretlen - mintákat, arra, hogy a lelkileg elsötétítő nehezebb időket hogyan lehet és kell átvészelni.
A lélek alaphangulata ez, és valóban csak átvészelni lehet néha (legalábbis én nem tudtam erre eddig jobb megoldást). De ha ez elmúlik, akkor újra kék az ég és süt a nap.
Ami ilyenkor segíteni szokott: a napfény (vagy nagy mennyiségű természetes fény), a szabadlevegőn tartózkodás, természetjárás, a természeti jelenségek megfigyelése, figyelemmel kísérése, egy jó, lelket emelő zene hallgatása, sok szellemet-lelket emelő olvasmány olvasása és általában mindenféle olyan tevékenység, amikor elfeledkezhetünk önmagunkról és segíthetünk másokon/másoknak (gyermekgondozás, betegápolás, baráti beszélgetések, idősgondozás, érett-idős, sokat megtapasztalt emberekkel beszélgetés)

GulyásÁgi képe
Linus kontra Occam, avagy a csüngés...
2014. január 13. hétfő, 14:43 | GulyásÁgi   Előzmény

Olyan téma az alaptéma, amihez tudás és tapasztalat hiányában igazán nehéz és talán butaság hozzászólni, márpedig nálam ez a helyzet. Mégis most valahogy késztetést éreztem, mert csüngés esetem több is volt.
Amikor valaki annyira egyedül van, hogy jobb híján egy szimpatikus, segítőkész idegennek szeretné kiönteni a lelkét, az nyilván már egy olyan kilátástalan állapot, ahol, ahol az illető nagyon mély gödörben van. EZért nem is látja át, ha "sok", vagy ha valaki energiavámpírjává válik. Van egy közeli barátnőm, aki életében többször küzdött orvos által diagnosztizált depresszióval, olyankor beszédkényszere szokott lenni. Ikrek lévén az jelenti neki a kisebb megkönnyebülést, ha beszélhet és meghallgatják. Sokszor tapasztaltam nála, hogy egy mélyebb állapotban nem is tudta, hogy mit mond nekem, ugyanazt többször, nem emlékezve, hogy hanyadszor beszéljük meg. Majdnem mindegy volt, hogy annyit mondok-e néha, hogy igen, megértem, értem, vagy mondom a véleményemet, mindegy volt figyelek rá vagy nem, nem az én válaszomra volt szüksége hanem arra hogy hallgassam. Persze olyan dolgokról volt szó, amit nem beszélhetett meg a gyerekeivel, a férjével, csak velem és még pár barátnőjével. Régen azt éreztem, hogy talán semmi értelme annak hogy órákig hallgatom, de most már nem vagyok benne biztos. Ő maga is tudta ezt, azt mondta, hogy vannak fokozatok és néha attól jobban lett és megkönnyebbült hogy hallgattam és válaszolgattam és még utána is egy darabig, de aztán megint alázuhant, akkor felhívott valaki mást, csak hogy túlélje, hogy ne gondoljon a félelmeire, a kétségeire. Ez egy barátságban természetes dolog. hogy az ember úgy segít ahogy tud, de idegenekkel kapcsolatban tényleg kérdőjeles.
A magány, az elszigetelődés, az hogy valakit senki nem ért meg a környezetében, ezért nem is mondhatja el azt ami bántja gondolom elég egyenes út a depresszió felé. Sokszor hallom, sokfelől, hogy lassan visszatérnek a mindenféle "asszonykörök" (kézimunka, kismama stb) , ahol a nőknek lehetősége van beszélni egymással a problémáikkal. Ilyesmi szerintem egy ilyen fórum is, ahol összegyűlnek a kicsit hasonló gondolkodású emberek és megtapasztalhatják az elfogadást, hogy másnak is van hasonló gondja, vagy legalább "ismer olyat, aki látott olyat".
Az idegenek, akik nálam évekig "csüngő", rámtelepedő, kétségbeesett ügyfelek voltak, akik egyre többet és többet akartak maguknak belőlem, a türelmemből, a szabadidőmből, rá kellett jönnöm, hogy én elsősorban magamért és a családomért vagyok felelős, és milyen döbbenetesen abszurd dolog, hogy többet foglalkozok "jóságból" meg "rendességből" egy vadidegennel, mint mondjuk a saját gyerekemmel, akinek nyilván nagyobb joga van az odafigyelésemre. Érdemes jól átgondolni, hogy mi az igazi karitatív segítség és mi nem az, legalábbis nekem valószínűleg ezért jöttek a "vámpírjaim" egy időben,
Végül, tényleg hosszabb kínlódás után azt szűrtem le, hogy ha egyszer tényleg lesz olyan időm, amit nem magamtól és azoktól veszek el, akikért felelősséggel tartozom, és még kedvem és indíttatásom lesz hozzá, akkor fogok ilyesmit jófejségből - bevállalni, kivéve a barátság esetét - függetlenül attól, hogy látom-e értelmét vagy sem.
Sokáig fontos és nagy tananyag volt ez számomra, mostanra már rég a múlté.

"Plusszoltam" Occam "kár volt" hozzászólását, de így már azt gondolom, hogy ha Linusnak ez jó így, akkor talán így kell lennie. HOgy valóban segítség-e és pláne ilyen komoly esetben, tényleg nem tudom, ötletem sincs. Nálam ez már az a kategória, ahol szakemberhez célszerű fordulni. ha nem sikerül olyan módszert találni, ami valóban segít és A-ból B-be érezhetően átvisz.

Jó arc vagy...
2014. január 14. kedd, 9:13 | Occam   Előzmény

Legalább valaki érti.
Őrangyalunk sem születik le mellénk testbe, hogy rázza az öklét ha valamit rosszul csinálunk!
Majd én is észben tartom. ;)

BÉKE

kérdések és válaszok
2014. január 13. hétfő, 17:10 | linus12

Milyen furcsa, hogy az egyszerű jószándékom ilyen felzúdulást keltett. Nem is értem. De azt hiszem, sok hasznos dolog elhangzott, igyekszem gondolkodni a tükrökön!
Köszönöm az aggódásokat, de a segítségemnek csupán az lehet az oka, hogy én is voltam hasonló helyzetben, és tudom, milyen jól esett volna, ha olyan emberrel találkozom, aki őszintén átérzi a problémámat, elvezetve addig, ahonnan már tovább tudok indulni. Ilyen nem volt, és fogalmam sincs, hogyan lábaltam ki végül a gödörből, de sikerült.
Időt ezzel senkitől sem veszek el, mert mint mondtam, ez nem a függésről szól. Sőt.
Tiszteletben tartom mások véleményét, hozzáállását, de a sajátomat fenntartva ugyanezt kérem.
Őszintén szólva, semmi sem történt volna, ha a további beszélgetésünk itt folyik le, mert abból mindenki számára világos lenne, hogy sem szakembert nem óhajtok helyettesíteni, sem a mentőangyal szerepében nem tetszelgem.

Domoszlai Katalin képe
Kevesen tartanak ott hogy használják a tükreiket
2014. január 14. kedd, 12:33 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Tőlük max annyit kaphatsz, Te csináld ezt, meg ne csináld azt. A másik oldja meg, mindig a másikkal van a baj, azt sem tudják, ha a reakció haragból születik, az negatív. Negatív az az energia ami a belső lelki fejlődést hátráltatja, akadályozza. Negatív azért, mert a másik emberre, vagy ha akár önmagunkra haragszunk az a nem elfogadásból fakad. Elfogadás, megértés, együttérzés önmagában gyógyító energia.

Minden segítőnek leszületett ember először ingyen kezd segíteni, bevonzva nagyon sokféle szituációt. Kemény leckék jönnek, sokszor pontosan azért, azt tanuld meg, ne akarj mindenkinek megfelelni, járod az utad, tanulsz, tapasztalsz, Te döntesz, azért, hogy megtaláld azt a belső bizonyosságot, mennyi az elég. Hogy a helyeden legyél.

Ez a weboldal nagyon sokat tud ebben segíteni, mert a tükrök mindig felbukkannak :-)

Még egy gondolat az öngyilkosság témájához, ebben a kérdésben az igazi együttérzést csak az az ember képes átélni, onnan segíteni, aki ezt az állapotot megtapasztalta, feldolgozta, kijött belőle.

Ez érvényes más típusú lelki problémák esetében is, csak az az ember, segítő, terapeuta hiteles, aki megélte, feldolgozta, aki járt ezeken a mélypontokon.

Engedd el azt, hogy azért, mert Te megadod a tiszteletet, ezt megkapod. Ez egy tévedés. Az, hogy a másik ember mit képes tisztelni, az adott ember értékrendjétől függ. Ha a Te értékrended más, mint az övé és az egójának szüksége van arra, lenyomjon, meg fogja tenni. Ez ellen egy dolgot tehetsz, belül helyrerakod, mennyit érsz. Onnantól fogva erre a típusú tükörre már nem lesz szükséged.

Esetemben nem a harag vagy a " lenyomás" volt a lényeg
2014. január 14. kedd, 17:15 | Occam

hanem a mögöttes információ. Aki akarja félreteszi a stílusomat és a mondanivalómra koncentrál, aki arra van kihegyezve az csak azt fogja látni.
Rinpócse nem véletlenül kapott az utazás lehetőségén, az is menekülés neki (kíváncsiság hátha az előző jobb volt) , mindegy csak ezzel ne kelljen szembenézni. Aki nem ismeri fel mi a valódi szándék, az még nem volt hasonló helyzetben, az nem tud megfelelő tanácsot adni, nem tud segíteni. Vagy még önmagára is vak.
Egyetlen életben benne van az összes gondot okozó érzelmi lenyomat, aki akarja kibonthatja apránként, tehát minek utazni, gondolom mert ez most nagy divat. Rábízzuk.

Rinpócse!
Ahol nincs tűz ott nincs élet!
tehát a kérdésedre a válasz: NEM
Minél hidegebb valami annál közelebb áll a pokol fogalmához, és sajnos ez a helyzet ezzel a honlappal kapcsolatban is.
Sok a hűtés a csendesítés, a lájtos és közhelyes általános információ. Kevés saját tapasztalat, konkrétum vagy egyéni megnyilvánulás, így nem csoda ha lassan kiüresedik.
Nem az én dolgom.
A tükör jó annak aki szeret hárítani. Nem élek vele.

Én itt végeztem. Sziasztok.

még egy
2014. január 14. kedd, 18:16 | linus12

Úgy gondoltam, főleg Kati írása után, aki remekül összefoglalta a témát, hogy nincs már értelme hozzászólnom. De azt hiszem, még 1-2 gondolat idefér.
Kedves Occam! Én részemről megértettem azt a mögöttes információt, amire utaltál. És eszemben sem volt vitába bonyolódni. Tedd, amit jónak látsz.
Én az utazást nem divatként élem meg. A kíváncsiság természetes velejáró, hiszen emberek vagyunk. Aki okosan csinálja, rengeteget tanulhat belőle, fel lehet vele dolgozni a korábbi kudarcokat is. Mellesleg, semmi sincs véletlenül.
És attól még, hogy valaki nem adja ki magát tökéletesen, nem csinál önreklámot, lehet tapasztalata. A tudásom nem csupán a könyvekből fakad.
A tükörről pedig az a véleményem, hogy nem hárítás, ellenkezőleg. Amit kapok, azt kapom valamiért. Oka van, mint mindennek. Meg kell nézni, mi akadt el, mi nem jó, miért van ez, miért zavar. Ebből talán kitűnik, mennyit kell vele foglalkozni. Ezért sem nevezhető hárításnak.
Az üresedéssel részben egyet értek. De vonatkoztatom ezt az érzelmekre. A közönyre és az emberek magára hagyására. Napokig éreztem ezt, két dolog változtatta meg a hangulatomat: Kati írása és egy barátom gyógyulása.

Utazás...
2014. március 05. szerda, 16:30 | kobold   Előzmény

Tényleg most nagyon divatos az utaztatás. De ebben nem a divat a hibás, hanem a terapeuta!!!! Ráadásul még csak az első 30 alkalom oda vezet, h jó képzelőerőt fog adni neki, és hihetetlenül jól kidomborodik majd az agy képessége a kombinációkban. De mást nem. Látszólag haladás, amúgy helybentopi. :-(

Rögtön kapcsolható hozzá a kiváncsiság, amit említesz. Én azonnal hozzáteszem, h kiváncsiságból eredő kérdései miatt senkivel nem dolgozom. Ez rögtön kideríthető.. Vagyis, hol is tanulta a "szakmáját a kezelő???"

Bár azt írta Occam, h elment tőlünk, remélem még visszanéz, mert gondolhatja, van válasz felé is. Egyet értek vele. Szavaid teljesen könyv ízűek. De minden ember más, és a válasz felé is. Ha pedzegeti az utaztatást, akkor nem ajánlom neki a nadis lehetőséget. Egyáltalán semmilyen utazást, hiszen a belső világa nem azt várja, amit ott fog kapni. A semmi és a valami határán lesz, mínusz a pénze. Inkább még árt is neki. A családállítást sem javasolnám. Főleg azért, mert a háttér sokkal keményebb, mint amit az meg tudna oldani. Ezek mind a divat és a könyv + a netes útvesztők. Ahol most én is sajna irom a szövegemet :-) De egyszer remélem végre javul majd a helyzet...

Tényleg régebben többen voltunk. Én is eltüntem pár évre. DE örültem, mert a bejelentkezésem még élt... Úgy érzem, h a könyvek világa nem tud egy határon túl előrelépést adni. Most mindenki elolvasott már mindent és együtt zengik a tutit. De a könyv hibája, h alapként a gondolkozást próbálja átadni, és ezért a valóságtól nagyon távol kell lennie, ha érthetően akarja megvilágítani a gondolkozást.... Azt remélem, h egyszer már ez is tovább lép majd és a segítséget kérő megkapja a válaszait, amik segítenek is neki, és nem csak 1 könyv címét, amivel még semmit nem tud kezdeni, sőt még bonyolultabbnak, kilátástalannak érzi a helyzetét.
Kobold

szumma
2014. március 06. csütörtök, 9:23 | linus12

Kedves Kobold!
Nem tudom, te milyen utaztatónál jártál, de ha ahhoz 30 alkalom kell, hát nagyon becsaptak.

A kíváncsiságról meg azt gondolom, hogy a gyerek is azért tanul, mert kíváncsi. Ha valaki rendelkezik kellő fejlettséggel ahhoz, hogy a kíváncsiságot mozgatórugónak tekintse, rengeteget fejlődhet ezáltal. Számomra ez nem kérdés, de úgy tűnik, érdemes a kályhától elindulni.

Öröm ezt a sok negatív írást, kritikát, tanácsot olvasni, komolyan. Talán én értem rosszul, de mindenki azt gondolja, ha valaki segítséget kér, akkor azt a sáros földbe kell taposni, majd magára hagyni, mert micsoda idióta, aki a saját problémáit képtelen megoldani. Fogalmam sincs, mit szólnátok hozzá, ha legközelebb, mondjuk egy költözés alkalmával, megkérnétek valakit, hogy segítsen megmozdítani a nehezebb tárgyakat, és azt felelné: „Oldd meg magad! Erre se vagy képes?”

Nos, számomra hiteltelenné válik az az ember, aki a segítséget alapvetően megtagadja, mert szerinte az illető alkalmatlan mindenre. Én szeretem a helyzetet és az embert megismerni, majd ha segítséget kér, elvezetni addig, ahonnan képes tovább indulni egyedül. Ez mind hozzáállás kérdése. Ha közben azt látom, fölösleges bármit tenni, hát valóban elengedem. Ennyire egyszerű.

Tragikus, amilyen módon a magyarok általában viselkednek. De a fejlődésre és változásra van remény. Mellesleg az illető nem írt, mióta mindenki rám ontotta a saját kilátástalanságát, problémáját, elégedetlenségét, stb. Hogy ez konkrétan azért történt-e, mert nem bírta elviselni önnön szerencsétlenségének terhét, melyet ráróttatok, vagy egyszerűen csak úgy gondolta, ez nem az ő világa, netán megvilágosodott azóta a kapott mértéktelen biztatástól, nem tudom. Szerencsére még időben elkezdődött nála a változás.

Épp a napokban mondtam Katinak, mennyire örülök, hogy megtaláltuk egymást, mert ő vezetett el addig, ahonnan magamra találtam. Ő hitt bennem és bátorított, enélkül nem sikerült volna.

A könyvekről meg annyit, hogy részemről mióta olvasni tudok, értéknek tekintem őket. Talán ezért szereztem 2 diplomát is ebben a témakörben. Mikor az említett könyvet olvastam, konkrétan azt éreztem, otthon vagyok. Változások, fejlődések indultak el bennem, aminek tolmácsolását könyvízűnek élitek meg. Sajnos nem tudom jobban tolmácsolni azt, milyen sokat kaptam tőle. Mellesleg vannak emberek, akiket 1-1 mondat, felvetés, gondolat indít meg, amit csak a könyvek útján képes meghallani. Arról nem is beszélve, hogy egyesekhez kizárólag a könyvek jutnak el, mert nincs olyan közösség, ahol építő szellemű kritikákat hallhatnának.

Elnézést kérek, ha bárkit megsértettem, nem állt szándékomban. Csupán azt hiszem, az oldal azért jött létre, hogy segítséget, bátorítást, tippeket adjanak az emberek egymásnak.

Nagyon örülök...
2014. március 06. csütörtök, 12:07 | kobold   Előzmény

Szia linus12 !

Nagyon örülök a válaszodnak ! Végre történt valami a lapon. Úgyis pihenőn van, hátha megmozdul valami...

Első részben tárgyaltad a kiváncsiságot. Sajnos/szerencsére másképpen látom. Nem fejlettség függő! Aki "csak" kiváncsi, az megkapja az információt és nem kezd vele semmit.Csak ismeret a cél.!, ami nem viszi előre! Aki meg akarja tudni, és ténylegesen akar javulni, gyógyulni, akkor a foglalkozás hatásos lesz! Persze a terápiától, adott lehetőségektől...stb. függően. Ez szerencsére tény, és nem eldőntendő és megmagyarázandó, megdumálós terület. Egyszerűen azért, mert ilyen az ember belső felépítése. Ld. Ha megkérdezem az illetőt, h miért jött és mit szeretne tudni, akkor kapásból 99% azt fogja mondani, "mert kíváncsi...". Utána visszakérdezve, és elmondva, h kíváncsiság nem visz előre, ebben nem tudok segíteni, akkor jön az igazi válasz, amin rögtön kiderül, mit is szeretne igazából. Érezni, tudni kell "meghallani" az igaz szavát...

Utána tárgyaltál egy olyan részt, amit nem tudom, kinek volt válasz, mert én ilyet nem írtam, amire ez lenne a válasz. De sebaj... Néha a válaszban is el lehet tévelyedni... Bár azt nem tudom, milyen a megvilágosodás? Mostanában sokan így vannak vele :-)

Én is szívesen olvasom Kati írásait, mert jól összefoglalja, és a több lehetőséget is felsorolva kiválaszthatja a "nem személyesen jelen lévő" emberke a magára vonatkozó részt... Persze, ha ua. Katiról beszélünk...

Sajnos, a diploma megszerzése nem jelent még semmit. Nem diplomában mérhető a tudás. :-(. Amúgy, szó sincs arról, h nem jók a könyvek. Szükséges, de némely helyen, tárgykörben nem elégséges. Kellenek a tanfolyamok, ahol a tudást is megkapja az ember. Igaz, az ilyen helyet nagyon kell keresni, mert ritka. Amiről írt Occan és én is látom a könyv ízt, az az, ami a köztudott és már szinte minden csapból folyó általános megközelítést olvastam az írásodban. Ezek a kezdésként jól jönnek, mert van egy alap kiindulási meghatározás és általánosan nézve a mindenki egy/hasonló tartalmat lát benne. De már a diplomáknak is tovább kellene látni rajta. Bár nem Te írtad, hanem itt olvastam. pl. Tudatosodás, nem ismeri magát, a lélek a halhatatlan,intelligens energia, a tanulás miatt születünk a Földre... stb. Olyan együtt bégetést látok ebben. Én szeretem a működést, a valós részt is megtalálni. /No, persze csak egy határig lehet./ Ezek mind ellentmondásban vannak a köztudatban és senki nem lép tovább, mert "olyan jól hangzik és tutit mondtam, kihúzhatom magam...". De ha megkérdezem, "ez" mit takar, hogyan működik, vagy akkor "azzal" hogyan lehet összerakni, hiszen ellentétes, ill. cáfolja, ill. mit ért "ez" alatt akkor nem jön válasz, vagy mellébeszél, sülének néz engem.

De ez nem kritika, ezos ömlengés, okoskodás...stb., hanem csak tovább kellene már lépni és a valós segítséget megadni a paciensnek. Kiválasztva a legjobb terápiát, ill., javasolni mást, ha nekem nem asztalom... Jut eszembe más és még egy dolog. Az én "fogadalmam, feladatom...", ha segítségkérés hangzik el, akkor teszem a dolgom a leg jobb tudásom szerint. Nincs visszakérdezés, miért, hogyan, mikor, hanem készülök, és indulok, akár éjszaka is... Ha valamit nem sikerült pontosan leírni, akkor kifejtem azt bővebben. Nem szeretek írni, mert több értelme is lehet és nem mindegy, melyiket fogja meg az ember a rövid , tömör írásból.. Betüspórolásmiatt :-). Ld. a középső írásod, amiről nem írtam..

Ismét írom, h örülök, h gondolatokat cserélhetek veled, vagy másokkal. Ez is a dolgunk itt, hogy formáljuk a tudásunkat, bővítsük, pontosítsuk. ÉS. Beszélgessünk, érveljünk, indokoljunk. Csak előnyünk lehet belőle. Várom a válaszod is, kritikát, okosságokat...
Kobold

Kimaradt...
2014. március 06. csütörtök, 12:14 | kobold   Előzmény

Utaztatónál nem jártam. Az esetek 95%-ában nincs rá szükség, ráadásul elég veszélyes is lehet. Igaz, divatos. Ha gondolod, kifejtem, h miért nem szükséges. És azt is, h hol a veszély benne, amit szerencsére a segítők miatt elkerülnek -egy ideig-. Persze a pénz miatt csinálják... 5% meg nem ilyen mennyiségű. Amúgy, nem ismerek utaztatót. Csak 1 nadist, magamat is talán, de nem használom, csak nagyooon ritkán. Ennyi kiagészítés.. mennem kell dolgozni...
Kobold

Kedves Kobold! Most javíts ki, ha tévedek, de te azért
2014. március 06. csütörtök, 13:13 | linus12

Kedves Kobold!
Most javíts ki, ha tévedek, de te azért provokálsz engem, hogy történjen valami az oldalon?
Mellesleg, azt a részt, amit kifogásoltál, nem feltétlenül neked szántam.

Szóval, kezdjük az elejéről. Ha olvastad a bejegyzést az elejétől, láthatod, hogy a kérdező egyáltalán nem volt tisztában az alapokkal sem. Erre mindenképp érdemes olyan információval szolgálni, ami sokaknak már könyvízű és elcsépelt. Egy in medias res indításnak semmi értelme, mert ha az alapok hiányoznak, a többi sem lesz érthető.

Mellesleg, én is kíváncsiságból mentem el utazni. Addigra már ismertem egy életemet, és szerettem volna többet tudni. Az már később jött magától, hogy mennyi mindent feldolgozhatok vele. De nem kell, hogy ugyanazt gondoljuk.

A diploma megszerzése valóban csak egy lépcső, és most nincs kedvem azt bizonygatni, hogy valóban ér is valamit a sajátom, stb. Részemről ez a helyén van, és pontosan tudom, hogy egyesek azért kérdőjelezik meg a szükségességét, mert nekik nincs. Ez persze nem neked szól.

Ha gondolod, szívesen elbeszélgetek veled privátban, a címemet fent megtalálod. Szerintem sokan épülésre szeretnék az oldalt használni, és a nem a mi vitánk nyomon követésére.

Most javitalak ki....
2014. március 06. csütörtök, 20:56 | kobold   Előzmény

Kedves Linus12 !

Egyáltalán nem provokállak, távol áll tőlem. Az oldal miatt sem hozakodok ilyen vakmerőséghez :-)...

Rendben, a kérdező tényleg nem volt a toppon....

Biztos érdemes volt utazni, ahogy írod. Majd elmondod, ha gondolod és akkor kiderül, mennyire az, aminek látszik... De marad a + gondolkozás. És a legfontosabb, neked mit jelentett. Én meg csak hablatyolok ....

A diploma fontos, h dolgozhasson az ember. Amióta új törvény van. De nem szükségszerű, csak legyen akármilyen papír. Már elvből sem gazdagítom őket, bár már későn mondom ezt.

Nem meghátrálás miatt írtam keveset a válaszodra. Most értem haza a munkából és biztos zizis a fejem. Igazából, nem vitatkozunk.!!! Én így látom.... Nem olyan elvont a téma, h ne lehessen itt is megbeszélni és talán okosat is írunk. Amúgy, biztos privát lett volna belőle. Azon jártatom a fejemet, h mit is írnék most privátba, ha semmi nem jut eszembe, amit nem tárgyaltunk ki. A többi igazából még lóg a kérdőjelen. Vacsi lesz... Rátapadt a hasam a gerincemre és ez vészhelyzet...
Kobold

Feliratkozás Hírlevélre