Beszélni vagy nem beszélni... | Önmegvalósítás.hu

Beszélni vagy nem beszélni...

Sziasztok!

Már régóta feltűnt, hogy nem tudom kimondani azt, ami foglalkoztat. Egyszerűen, mintha nem ENGEDNÉK.
Amikor épp valami fontos dolgot szeretnék mondani, akkor valaki mindig a szavamba vág, vagy történik vmi ilyesmi...
Ma is ez volt.
Reggel egy padon ültem egy jóbarátnőmmel, és furcsa dolgot láttam: egy lány energiáját vagy auráját, ahogy elment előttem. Nagyon érdekes volt, még ennyire élesen és nagyban nem láttam ilyet. A döbbenet kiülhetett az arcomra is, mert a barátnőm megkérdezte, mi az, mit látok.
És neki eltudtam mondani. (legalábbis a sejtésemet)

Aztán este mesélni akartam az anyukámnak, és hirtelen a szavamba vágott és ugyanabban a pillanatban elvágtam az ujjamat.
Mi ez, miért történik folyton velem?
Legtöbbször anyukámmal, és szinte mindig akkor, ha valami spirituális tapasztalatot vagy gondolatot szeretnék megosztani vele. Ő elég nyitott, megértené az ilyen dolgokat, neki is megvan a maga útja, meg minden...
Az Égiek mintha mégsem akarnák, hogy megosszam vele az életemnek ezt a részét. Pedig igen jelentőségteljes része.
És mintha egyre jobban akarnának figyelmeztetni, pl az ujj-elvágással. Eddig csak a szavamba vágtak vagy megcsörrent egy telefon.
Az anyukám szerint egy előző-életbeli némasági fogadalmam következménye ez, de akkor miért szinte csak vele és csak spirituális dolgokkal kapcsolatban jön elő?
Ő nem lenne elég nyitott, vagy csak a véleményével megzavarná az utam?
Olyan szomorú, hogy már vele sem beszélgethetek rendesen...

Beküldte: | 2010. okt. 18. hétfő - 18:32

Hozzászólások

14 hozzászólás
Hát kedves Skarma, azt mondják, minden belőlünk származik. Nem
2010. október 18. hétfő, 19:32 | jessica73

Hát kedves Skarma, azt mondják, minden belőlünk származik. Nem lehet, hogy mégsem szeretnéd Te ezt megosztani másokkal? Úgy érzed, hogy igen, de aztán az utolsó pillanatban valami meghiúsítja szándékaidat. Valamilyen félelem lehet mögötte, talán. Persze csak találgatok.

Szeretettel: Kriszti

skarma képe
Ebben lehet igazság. De mindig úgy voltam vele és anyám is arra
2010. október 18. hétfő, 19:37 | skarma   Előzmény

Ebben lehet igazság. De mindig úgy voltam vele és anyám is arra tanított, hogy másoknak spiritualitásról ne beszéljek. Mert ,,úgysem értik".
Lehet, hogy ez a tanítás visszaszáll anyámra...?
Nem tudom, mitől félhetnék. Anyám tudja edzeni az egómat, de azt már megszoktam.
Akkor már jobban félek attól, hogy a környezetem nem fogad el így, pedig a tendencia azt mutatja, ők egyre befogadóbbak :) (na jó, már aki)

Lehet?
2010. október 18. hétfő, 20:00 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Lehet, hogy a mama mégsem olyan spirituális... Vagy csak a sajátját fogadja el? Abban jól meg van, biztonságban érzi magát ezért esetleg nem akar más aspektust meghallgatni.

,,...ezért esetleg nem akar más aspektust meghallgatni.'' És err
2010. október 18. hétfő, 21:32 | Éva.   Előzmény

,,...ezért esetleg nem akar más aspektust meghallgatni.''

És erre Skarma azonnal el is vágja az ujját?
Akkor az anyuka Boszi?:)
/bocsi Skarma /

skarma képe
Biztos nem Boszi... :D Az ujj-elvágás is mutatja, hogy bizony ne
2010. október 19. kedd, 8:06 | skarma   Előzmény

Biztos nem Boszi... :D
Az ujj-elvágás is mutatja, hogy bizony nekem kell ezen dolgozni...

..de más verzió is lehetséges A névtelen hozzászólásra
2010. október 19. kedd, 9:54 | Éva.   Előzmény

..de más verzió is lehetséges
A névtelen hozzászólásra reagáltam ezzel,

,,Lehet, hogy a mama mégsem olyan spirituális... Vagy csak a sajátját fogadja el? Abban jól meg van, biztonságban érzi magát ezért esetleg nem akar más aspektust meghallgatni.''

ezt írta,és erre kérdeztem a boszit,mert ebből az következik,nem akarja meghallgatni,tehát tesz róla
/persze tudat alatt/,hogy ne kelljen...

végül is többnyire Anyukáddal fordul elő,hogy nem tudod valamiért mondani
abban mindketten benne vagytok
Te magadra veszed a dolgot,hogy Te vagy a hibás,itt kettőnknek meg észébe jutott,hogy van más lehetőség is.../persze a boszi az vicc,de mindenképpen utalok valamire/

Szia Skarma! Eszembe jutott még egy lehetséges üzenet. Lehet, ho
2010. október 18. hétfő, 22:02 | KatiPotter

Szia Skarma! Eszembe jutott még egy lehetséges üzenet. Lehet, hogy nem vagy eléggé szabad? Ahogy kiveszem a szavaidból, jól megértitek egymást anyukáddal és nyugodtan el is mondhatod ezeket neki, csak valamiért hagyod, hogy hatása alá kerülj valamilyen gátlásnak, pedig választhatod azt is, hogy saját akaratodból felülemelkedj ezen, és azért is elmondd. :) Pl miután letette a telefont vagy befejezte a mondandót, utána mondod el. Nekem volt már ilyen, hogy valami azért állított elém akadályt, hogy a saját akaratomat használjam, és utána elmúljon a hatása. Vagyis először azt hittem, hogy az a bölcsebb, ha engedek az akadálynak és jelnek veszem, utána mégis úgy jártam jól, ha a vágyaimat és érzéseimet követve tetteimmel az akadállyal szemben mentem, és aztán nem is jött. Nem lehet, hogy ennek is ez a célja, hogy feloldj egy gátlást, és bízz a vágyaidban? De lehet, hogy nálad teljesen más a helyzet, szóval nem kell ezt komolyan venni, csak saját példámból indultam ki. Bár az is lehet, hogy jó, ha egyszer-kétszer kipróbálod, hogy miután az akadály ellenére megtetted, vizsgáld meg, mit érzel, megkönnyebbülést vagy az ellentétét.

Még azt hagytam ki, hogy ez nem szembeszegülés égi akarattal, ha
2010. október 18. hétfő, 22:36 | KatiPotter   Előzmény

Még azt hagytam ki, hogy ez nem szembeszegülés égi akarattal, ha utána érzed a megkönnyebbülést. Az égiek nem akarnak olyat, ami szembe menne a szeretettel, és ha ez nem megy vele szembe, akkor csak nyugodtan, ha vágysz rá, akkor éppen az lesz a jó, ha leküzdöd a gátlást. A vágynál meg kell figyelni, szeretetből indul-e, nyitott-e a szív. Ha igen, és mégis gátol valami, akkor az a gátlás nem Isten felől jön. Az ilyen gátlások a mai világ hiányosságai, félreértésekkel teli állapotából is fakadhat. Vagyis nem mindent Isten súg, ezért kell vigyázni, mire hallgatunk, a szívünkre, vagy különböző kellemetlenül befolyásoló tényezőkre. Vagyis én így vagyok vele, de az az igazság, hogy ezeket én se tudom mindig jól kezelni, még tanulnom kell ebben a témában (és még egy párban:).

Dönteni vagy nem dönteni
2010. október 18. hétfő, 22:04 | Névtelen (útkereső)

Skarma!

"Az Égiek mintha mégsem akarnák, hogy megosszam vele az életemnek ezt a részét. Pedig igen jelentőségteljes része.
És mintha egyre jobban akarnának figyelmeztetni, pl az ujj-elvágással. Eddig csak a szavamba vágtak vagy megcsörrent egy telefon."

Nos. Az Égi Irány általában fordított. Nem a földi logika szerinti.

Az én olvasatom az, hogy VÁLLALD FEL MAGAD végre! Add a véredet azért, AKI VAGY!
Ha a legjobb barátnődnek el merted már mondani egyik legmélyebb spirituális élményedet, s ott nem történt orrbavágás-szerű trauma, akkor ez az Égi Irány.

Édesanyád -mint érzed- a tanítód, s Te az övé:-)
Ezért valószínűnek tartom, hogy először felé kell megtenned az első lépést.
Bátran, s szeretettel.

Ha Te is így érzel, akkor rajta Skarma!

Aditi képe
Szerintem mindig vannak konkrét okok ezek mögött...
2010. október 18. hétfő, 23:08 | Aditi

Bocs ha ünneprontó vagyok a spirituális irány-keresésben, de ezzel a témával kapcsolatban nagyon is földi tapasztalataim vannak mostanában.

Régebben én is misztikus okokat kerestem az ilyen esetek mögött.

Aztán rájöttem, hogy a fiam azért szenved állandóan kisebb baleseteket, mert vadóckodik, és szinte mindig akkor, amikor nem hallgat rám, pedig kéne neki.

Aztán, egy ideig mindig tűrtem ha mások a szavamba vágtak, és én is érvényt próbáltam szerezni erőszakosan magamnak egy beszélgetésben, mert mivel hagytam h a szavamba vágjanak, sosem tudtam jól elmondani amit szerettem volna.

Aztán rájöttem, nem kell hagyni magam. Megmondtam az illetőnek, hogy rendkívüli módon szívja az energiámat ez a szokása, és egyszerűen nem hagytam neki.

A volt párommal aki nem kispályásan tud erőszakos lenni és a végén még azt is rád keni, h te vagy az ha meg mersz mukkanni, egyszerúen uganazt csináltam amit ő velem, és amikor kikérte magának, közöltem, hogy ő is ezt csinálja. És végre, először, hatott.

Egy különbség volt a régebbi hozzáállásomhoz képest: akkor vagy feladtam, mert engedtem a lelki zsarolásnak, vagy a már felgyűlt indulatokkal támadtam neki, amit többszörös energiával vágott vissza, én meg megmagyaráztam magamnak, hogy az égiek biztos így akarják. Meg hogy erre még biztos nem érett.

A fenét nem. Csak nem hallja meg, amíg azzal a tudatossággal nem teszem, és azzal az energiával, ami szembesíti.

Azzal azonban egyetértek, hogy amikor úgy tűnik az ember akar valamit, és mégis valamiféle ellenerők működnek, a tudatalatti egy része vmi miatt mégsem akarja. De egyébként ebben az esetben én pont fordítva gondolkodom az itt olvasottaknál. Nem azt gondolom hogy a tudatalatti "angyali" énem meg akarná akadályozni h kifejezzem magam.

Ellenkezőleg. Ha valamit ki kell fejezni, akkor azt ki kell fejezni. És az ellenerő a tudatalattink elfojtó vágyáról, a félelem valamelyik formájáról szól, vagy arra inspirál, MÁSHOGY tegyem, keressem meg a kommunikáció legjobb módját.

Legalábbis a tapasztalataim szerint. És éppen azzal oldhatjuk fel, ha döntést hozunk arról, mit is akarunk.

Persze megvizsgálni nem árt.

De megideologizálni nem szükséges.

És olyan is van, hogy nem szükséges a beszéd. Valóban. Volt már, hogy ezt éreztem én is. De olyankor általában nem voltak kételyeim. Csak éreztem, hogy mondaná egy részem, de egy másik határozottan megállított. ÉS ÚGY VOLT JÓ. és sokszor nem tudtam, miért. De ÉREZTEM HOGY JÓ.

Olyan is volt, hogy azért történt ez, mert magamban kellett érlelgetnem valamit, amit ha elkezdek kibeszélni, nem működik a lelki feldolgozás hatékonyan. Az ugyanis nem szavakkal történik. :)

Namaszte

skarma képe
Köszönöm mindenkinek a válaszokat! Ahogy így olvasgattalak
2010. október 19. kedd, 8:14 | skarma   Előzmény

Köszönöm mindenkinek a válaszokat!
Ahogy így olvasgattalak Benneteket, azt hiszem, rá is jöttem a megoldásra.

Nekem a család sokszor mondja, hogy szerintük elvagyok szállva. Én ezt sokszor képmutatásnak érzem, mivel a nővéremnek is vannak jövőbelátó álmai, anyám is lát energiákat, apám meg zen-buddhista... Szóval nem látom az okot, amiért engem piszkálhatnának azért, amit csinálok, RÁADÁSUL az is nagyon bánt, hogy ők csak a felszínt nézik bennem- úgy érzem- és az az ő szemszögükből valóban passzívnak tűnhet. Viszont meg belül teljes gőzerővel dolgozok magamon, járom az utamat, megélek mindent, amit kell, stb.
Aztán egy idő után már úgy voltam vele, hogy ha a felszínt nem fogadják el, akkor a lényeget sem fogadnák el bennem. Néha, amikor olyanfajta jókedvem van, hogy ki is mutatom, megjegyzik, hogy végre mutatok egy kis érzelmet, de ezt úgy mondják, mintha szerintük tök üres lennék...
Na, és azzal, hogy félek, hogy nem fogadnák el azt, ami bennem van, úgy tűnik blokkolom magam, amikor meg szívesen megmutatnám... eléggé ördögi körnek hangzik.

Persze lehet, hogy nem ez a magyarázat, de elég logikusnak tűnik, nem? :)

Ja és hadd tegyem hozzá, hogy ha ,,el is vagyok szállva" én nagyon boldog vagyok így :)

Na ,ha apukád zen buddhista,már kezdek megvilágosodni a másik
2010. október 19. kedd, 9:58 | Éva.   Előzmény

Na ,ha apukád zen buddhista,már kezdek megvilágosodni a másik ,,ügyedben'':D
Animus:)
Haha ,kezet foghatunk...

A következő lépés
2010. október 19. kedd, 10:53 | hensi (útkereső)   Előzmény

Sok tanács érkezett, érdekesek, igazán sokrétűek. Amit magamból hozzáadhatok, az, hogy ha elszántad magadat valamire, akkor látod is már a következő lépésedet. Ha még nem tudod igazán mit tegyél és kérdezed, vagy feltételezzük meg tudnád előre, akkor sem tennéd meg, ha tudnád ez a legjobb, amit csak tehetsz.
Mindig, akkor tűnik fel az előttünk lévő lehetőség, amikor elhatároztuk, elszántuk rá magunkat. A célunk, hogy eljussunk valahová, előbbre, ahol jobb mint ahol most vagyunk.
Visszacsatolva az érzéseid kinyilvánítására, mindig az a legjobb ha átéled az érzéseidet, és megtalálod a saját érzéseidet, ez nem is olyan egyszerű, tudatára ébredni, hogy valójában mi az amit érzel.
Amikor egy rossz érzés elmúlik, mindig van lehetőség feljebb jutni az érzésben, a megoldás felé vezető úton. A rossz érzés, jóvá alakul, a jó még jobbá, ha előrefelé tekintesz. Az éréseid átérzésével örömet találhatsz és elfogadást, te magad leszel képes elfogadni a másikat. Közelebb juthatsz magad megismeréséhez az érzéseid tudatosodásán keresztül és magát az életet találod elfogadhatónak, nem pedig az ítéleteket, amelyek felőled, vagy a környezetedből feléd áramlanak.
Az hogy kimutatod a valódi boldogságodat és örömödet, mindig belülről fakadó érzés, megmásíthatatlan és mindig ajándék is a külvilágodnak. Olyan dolog, amit észrevesznek, ami másokra is átragad, ha hagyjuk és ha hagyják. Mindenképpen feltűnik a másik embernek, kimozdítja, felébreszti, lehetőséget ad, mert ez egy nyitott érzés, kreatív és előremozdító.

skarma képe
szia
2010. október 19. kedd, 15:13 | skarma   Előzmény

Csak erre a dologra itt válaszolnék, mert megint bénázik a freemail...
Szóval, kétlem, hogy az apámnak bármilyen köze is lenne a ,,dolgokhoz", nem igazán példaképem szinte semmiben. Szerintem nem is a férfiképem, mert sosem akarnék olyan férfit, aki olyan mint ő...
Ezzel nem minősíteni akarom, egyszerűen csak nem...

Feliratkozás Hírlevélre