Duálpárok | Önmegvalósítás.hu

Duálpárok

Hozzászólások

59 hozzászólás
Én igazából a kérdést sem értem, nem értettem, hogy mi ez a
2010. február 01. hétfő, 20:48 | Szabó_Péter

Én igazából a kérdést sem értem, nem értettem, hogy mi ez a duálpár dolog, ezért nézelődtem a neten és találtam egy cikket, amiből ide másolok egy részt:

Az én Duálpárom, annak az Emberszellemnek a másik fele, akinek én vagyok az egyik fele.
Mivel éppen mindketten bűnbeesett állapotban vagyunk, ezért vagyunk külön, és külön és együtt is alkalmatlanok vagyunk az Örök Életre, ezen igyekszünk javítani az inkarnációink által.
Ha az egyik Duálfél alkalmassá válik az Örök Életre, akkor az Feltámad. Ha mindkettő alkalmassá válik az Örök Életre, vagyis mindkét Duálfél Feltámad, akkor egyesülnek és Üdvözülnek, vagyis Örök Életre jutnak.

Megjegyzem, minden variáció érvényes. Lehetséges, hogy a szétválás csak az egyik Duálfél (jang vagy jin aspektus) hibájából jön létre, és így a másik Duálfélnek nem kell Feltámadnia, mert folyamatosan a Feltámadás állapotában van, attól el sem tért. Kell viszont Üdvözülnie, mert az Üdvözült állapottól eltért, ezért válhatott le róla a bűnbeesett, Feltámadásra törekvő Duáltársa.
Innen van!

u.erika képe
Szia Skarma!
2010. február 01. hétfő, 22:22 | u.erika

A duálpár lehet hogy létezik lehet hogy nem!Kit érdekel?
De biztos hogy oka van annak ha szétváltunk!

Egyáltalán miért a gondolod hogy egy másik ember jelenléte kell ahhoz hogy teljesnek érezd magad!?

Èdes szabadság!!!! ;)))

Aditi képe
Szellemi és lelki "duáljaink", és egy kis asztrológia
2010. február 01. hétfő, 23:23 | Aditi

Na, igen. Lezárandó a szerelem és egyéb kétes témákat, megtaláltam a minap a titokzatos "duál"-nak nevezett jelenség kulcsát. Egy nagyon egyszerű asztrológiai jelenségben, amire azonnal, döbbenten ismertem rá, a vagy két éves szenvedéseim és ok-kereső tevékenységem megéléseinek eredményeképpen... :)

Lehet h ez most nem mindenkinek fog passzolni, ennyire, hogy azt mondja HEURÉKA (mint én), nekem is sok dolog kellet hogy összeálljon, és sok tapasztalatot kellett gyűjtenem... (élmények, önmegfigyelés) mire végre összeállt a kép...

Szóval azt mondom, a dolog egyszerű: a teljességet keressük, mert egy bizonyos tudatszinten azok vagyunk. Mind, egytől egyik. Nincs kivétel. Mivel még részeinkkel azonosítjuk magunkat (milyenség, érzelmek, test, gondolatok, tudás...stb) ezért erről a világunkról vajmi kevés a tapasztalatunk. (Üdvözült állapot, belső béke, tiszta fény, tudatos szeretet, a szemlélés, a puszta létezés állapota, az ok nélküli öröm.... stb).

Viszont a Mindenség olyan tökéletes, hogy folyton körülöttünk van az, amit HIÁNYOLUNK. Hiszen minden a mi szűrőnkön keresztül vetül ki. Amit még nem tudatosítottunk, az ugyanúgy, fizikai, vagy lelki formában, szellemként, vagy anyagként, gondolatként, vagy érzelemként, vagy akár egy ember formájában, viselkedésében jelen van (tükröződik). Amíg rá nem ismerünk, nem tudatosítjuk magunkban, hogy valójában ott van és mindig is ott volt, magasabb tudatszintre emelve ezzel.

Amiről tudunk (és nem csak aggyal, hanem tapasztalataink által, megéléssel, tudatosítva azt önmagunkban), az a Mindenséggel összekapcsolódott (hozzátenném: addig is összekapcsolódott állapotban volt, csak mi éltük meg elválasztással, köszönhetően az egócskánk természetének:). Amiről nem, (még nem tudatosítottuk), az jelenség formájában van körülöttünk, hiszen a Teremtés Egysége, az ami minden egyes adott pillanatban Van, mindig, minden pillanatban ugyanaz a tökéletesség. Csak mi fogjuk fel különböző szinteken. (És ezért nem látszik olykor olyan tökéletesnek, egésznek.)

Azok az emberek (és most direkt használok többesszámot!), akik nagyon nagy érzelmeket, jót és rosszat (szerelem), váltanak ki belőlünk, akikkel nagyon vágyunk eggyé lenni a duáljaink. Sok olyan képességet, tulajdonságot, látásmódot, érzelmeket, indulatok, tapasztalást, tudást, tudatosságot képviselnek, amire mi magunk égetően vágyunk, hogy felismerhessük önmagunkban (hogy KIEGÉSZÜLHESSÜNK) általuk.

Hiszen a teljes egészben minden ott van. "Előre legyártva". Csak ráismernünk kell, hogy az valójában a miénk.

A Duál jelenség leegyszerűsíti a dolgot két félre, de ez lehet, egy negyed és egy háromnegyed, meg még sok más variáció. Kétségtelen, hogy a két fél egyenlő mivolta és ugyanakkor polarizált jellege a legnagyobb élményt nyújtja az egyesüléskor (megismeréskor) a természet törvényszerűségei mián.

Ez a Yin és Yang, fizikai szinten a férfi és nő aspektusok egyesülése.

A horoszkópban úgy fogalmazzák ezt meg, leegyszerűsítve a "deszcendens" jelenségben, hogy a születésünk pillanatában éppen lenyugvó csillagkép, a rejtett énünk, az énünknek az a "másik fele", amely ott van, csak mélyen eltemetődik a felnőttkorig a tudatban, életünkben kivetül olyan emberekben, akik ezt képviselik. Vonzzuk ezeket, és taszítást is érzünk, hiszen a saját nem-tudatos tartalmaink találkoznak ilyenkor a másik szintén jórészt nem tudatos tartalmaival. Ezért a "csattanás". Ami nagyot szól, és általában egy egész életre meghatározó, nagyon nagy erővel bíró tanítás. Önmagunkról.

Ha a tudatosodás útját választjuk, felhasználhatjuk ezt a jelenséget arra, hogy megtanuljunk nem reagálni (a folyton ösztönösen reagáló elménkkel), meg nem elemezgetni sem, egyszerűen szemlélni önmagunkba azt a másikat, és feloldani egy csomó blokkot (nem-tudatos tudattartalmat). Szeretni.

Ha a dulálok felnőnek ehhez a tevékenységhez (vagyis vállalják önnön érzelmeikért a felelősséget és ajándéknak tekintik a találkozást, és tanító, tisztító jellegét), akkor ez hihetetlen tempójú fejlődéshez vezethet.

De ha nem akkor sincs gáz. Ugyanis nem csak egyetlen ilyen pár van.

Azok, akik úgy születnek le, hogy találkoznak is a "kiegészítő párjukka", azokban erős vágy, inspiráció van a teljesség, a tudatosság, az abszolút megélésére. Valószínűleg nem véletlenül. Ez általában az életcél szerves része, segít őket a helyükre kerülni a Földi életek viszonylatában. Olyanná válni, annyira tudatossá, amire szüksége van a Földi létezésnek, amiben jól képviselik saját képességeiket, és kifejezésre juttatják mindenki más örömére is.

Ha ebben az esetben a másik fél (ember) esetleg megfutamodik (ez egy nagyon nagy kihívás), vagy neki valójában nincs is szüksége erre, a tökéletes Univerzum bármikor szolgál egy ugyanolyan (még tökéletesebb, aktuális) passzolással erre a feladatra. Mert minden csak rezgéskép, és a rezgések tökéletes összhangban vannak, tökéletes egységben és harmóniában az örökét minden egyes pillanatában.

Mindig a tudatunk tartalma, a tudatosságunk, a vágyunk, az indíttatásunk, a sorsunk miértje a lényeg. A többi már elő is állt hozzá.

Semmi sem függ másoktól.

Kizárólag tőlünk, a mi tudatosságunktól, hitünktől, erőnktől, képességeink ismeretétől, eszközeink megtalálásától ahhoz, hogy megismerve önmagunkat, szeretettel képviseljük azt a Mindenség Színpadán.

A duálok egysége mi magunk vagyunk. Mi magunk vagyunk a boldogság, a teljesség, a Mindenség hatalma és ereje, a csodálatos szeretet, az egység, a békesség, a tökéletes harmónia.

Csak rá kell ébrednünk és meg kell tanulnunk megélni. (Ehhez kell az önismeret és a "spirituális út", kinek mi)-.

Minden más csak kivetülés, játék, tükör, amit élvezettel használhatunk, és megtanulhatjuk, hogy ne azonosítsuk magunkat vele. Mert nem azok vagyunk. Azok csak a bennünk létező tökéletes, időtlen, mindentől független belső béke teremtő kivetülései. (Erre szokták az illúzió szót használni)

A duáljaink, a szerelem is. Mindenben a tanulásunk gyümölcse a lényeg. És a tanulásaink a szeretetről, a bennünk élő hatalmas, isteninek nevezett, időtlen, mindent átható és összekapcsoló rezgés megtapasztalásól szólnak. Egytől egyig.

(Mindezt onnan tudom, hogy az elmúlt négy évem erről a megélésről szólt, és egyenlőre úgy tűnik, az én "duálom" nem tart ott hogy bevállalja a dolgot. Nekem is hosszú időmbe került megértenem, hogy a fejlődésem, és a boldogságom semmilyen szinten nem függ tőle, vagy ettől a döntésétől, még ha a duálom, akkor sem. Ez azért annyira nehéz, mert olyan erősek ezek a tudat-alatti kapcsolódások, hogy az valami elképesztő. Amikor rájöttem, hogy magamban kell ezeket csak tisztázni, a felszínre hozni és lezárni, akkor elindultam a fejlődés útján, miközben ő csak tovább menekült az egész elől. Maga elől. Én a végére jártam. És tudom, bárhogy dönt, én járom az utam. Azóta újra önmagam vagyok. Kívánom ezt mindnyájatoknak. Isteni érzés...:)

Van még az U.N. lelki duál. Nem szeretem ezeket a kifejezéseket, de ha már itt vagyunk, rendes munkát végzünk. Az előző a szellemi volt, hiszen ott az életek egészítik ki egymást, az életfeladatok. Azért is olyan nehéz feldolgozni, hiszen nagyon mélyen a tudatban vannak ezek (kik is vagyunk és miért születtünk a Földre..stb.) A lelki duálok esete ellenben a langyos víz. Hiszen, akik lelkileg egészítik ki egymást, azok gyarlóságaikban egyek. Lelkeink tele vannak töltésekkel (nem -tudatosított tartalmak, érzelmek, gondolat-ítéletek) amik, amíg azonosítjuk magunkat a gondolatainkkal és érzelmeikkel vezérelnek cselekedeteinkben. Akiknek a lelkeik (ilyen értelemben természetesen a nem tiszta lelkek) egészítik ki egymást, az azt jelenti, hogy ketten klasszul le tudják húzni egymást a langyos, egós megélésbe. "Mindketten a konzervatív stílust kedveljük, és csak előkelő étteremben vacsorázunk." Mivel jól megértik egymást, kevéssé sarkallják egymást a változásra, tudatosodásra. (Nem úgy, mint a szellemi duálok akik folyton látják, és ÉLIK ugyanannak a dolognak a másik oldalát, az őrületbe kergetve a párjukat, egészen addig, míg ki nem oldják egy fergeteges szexben. Jó esetben:) . Ennek a látszólagos ellentét látásnak azonban parázs tanító ereje van...:)

Valójában nyilván az is fejlődik és találhat partnereket a változtatásra való inspirálásra, aki szereti a langyos vizet a kapcsolataiban. És a tükreit úgysem ússza meg. Megkapja munkájában, az anyjában, a gyerekében...stb. mert tökéletesen Egy a világ.

Én szeretem a kihívásokat. Az izgalmas. Pezsgő. Élet-szagú.

Na, sziasztok, duálok!

Mellékelem még az oldalt, ahol az asztrológiát találtam. Egy kicsit gördítsétek le!

http://seira.freeblog.hu/categories/aszcendens/

Namaszte

level Namasztenak
2010. február 02. kedd, 4:19 | Xemilla (útkereső)   Előzmény

Kedves Namaszte!

irasod legnagyobb reszet kimasoltam - hogy "vissza tudjak jarni hozza".
koszonom segitseged azon az uton amin nekem is vegig kell mennem.

En meg nagyon az elejen tartok.
"az ut a gondolatal kezdodik, s gondolatnak teremto ereje van" - mondja a taoizmus alaptezise.

nalam ez a gondolat 20 evig erlelodott....

aztan "vettem egy nagy levegot, s elindultam: vakon, csupasz, felelemmel teli" lelekkel.
meg nem eleg eros magamhoz a hitem, de eldontottem: vegig csinalom, bar meg mindig csak
"csigamod tapogatom az embereket, s rajtuk keresztul a vilagot" - s riadtan huzom ossze magam, ha fajdalom er. tul sok volt, tulsagosan is fajt amit kaptam - de talan vegre sikerul tanulnom belole.

fogalmam sincs merre visz az ut, az "en megvilagosodasom" fele, de azt mondjak
"minden ut jo ut, ami vezet valahova, s a cel maga az uton levés"

nekem is elegem volt az onigazolo ertelmezeseimbol es az illuzioimbol!
elebe, bele akarok menni a dolgokba, hogy teles melysegukben atelve feloldhassam vegre oket...

"Amikor rájöttem, hogy magamban kell ezeket csak tisztázni, a felszínre hozni és lezárni, akkor elindultam a fejlődés útján, miközben ő csak tovább menekült az egész elől. Maga elől. Én a végére jártam. És tudom, bárhogy dönt, én járom az utam. Azóta újra önmagam vagyok. Kívánom ezt mindnyájatoknak. Isteni érzés..."

a fenti gondolatod adott ujabb erot nekem!
s ismeretlenul is buszke vagyok rad!

Xemilla

Boby képe
Lelki-duál
2010. február 14. vasárnap, 12:23 | Boby   Előzmény

Szia Namaszte!

Amit írtál, annak többsége számomra még nagyon magas! Még nagyon messze vagyok attól az ismerettől, amiről írsz. Ellenben a lelki-duál téma egy kérdést vet fel bennem, amire ha válaszolni tudnál, megköszönném. Az utolsó párkapcsolatomban személyiség szinten nagyon eltértünk a párommal egymástól, s a vége az lett, hogy szétváltunk. A válás többszöri nekifutásra sikerült, s ennek egyik oka - olyan ember meglátása szerint, aki látja az aurákat - az volt, hogy mi egy aurában voltunk, mikor egymás mellett ültünk. Ez állítólag azt jelenti, hogy a lelkünk egy. Ennek ismeretében próbáltam a személyiség szintű magatartásainkat elfogadni - de sajnos nem ment.

Kérdésem: erre a szituációra gondolsz, amikor lelki-duálról beszélsz, vagy az valami egész más? Ha ez az, akkor ezek után nyilván ne keressem a másik felem - nemdebár? Vagy épp hogy keressem, csak a személyiség szintű duálomat?

Vagy a legegyszerűbb, hogy ne keressek senkit, míg ekkora a káosz? Egyáltalán érdemes ezt érteni? Vagy elég csak hagyni, hogy a lélek járja a maga útját, úgyis odavisz, ahol lennem kell?

Aditi képe
Szia Boby! Tapasztalatom, hogy nem jó előre gondolkodni. Én is
2010. február 17. szerda, 23:57 | Aditi   Előzmény

Szia Boby!

Tapasztalatom, hogy nem jó előre gondolkodni. Én is sokat csináltam. Nem vezet sehova.

Amikről írtam, nekem a tapasztalataim útján, sok öröm és szenvedés árán szűrődtek le. De nem biztos, hogy másnak is így, vagy hasonlóan kell legyen.

Ahogy írtam, valóban, úgy gondolom több duálunk és többféle "jó" párunk létezik.

Ha nem egy a két ember aurája (ahogy nekem a volt férjemmel így volt, a szellemi duálommal viszont épp ellenkezőleg), akkor kicsi az esély a valódi, mély érzelmekre, a kapcsolódásra, és így a tudatos kapcsolatra is.

Én úgy gondolom, az "egy aura" igazából feltétele annak, hogy olyan kapcsolatra legyen esélyünk, amire vágyunk. (Már amennyiben törekszünk a teljességre).

Valóban, az "egy aura" a személyiségek fedettségét, nagyon nagy hasonlóságát jelenti, ami egyszerre jó és rossz, mint minden ezen a Földön. A mi dolgunk szétválogatni, és tudatosítani. És én úgy gondolom, végső soron ez a munka az, amely szilárddá, örömtelivé, és jól kezelhetővé tehet egy hosszútávú kapcsolatot.

De ehhez mindkét fél kell, és ráadásul, sokszor magunk sem vagyunk elegek a feladatunkhoz egy egy kapcsolatban.

Azt javaslom, várj, amíg elül a káosz, a nagy érzelmek, hagyd, hogy kitisztulj. Mert az "igazi" visszajön, ha ő az, amint megértél, és megérett rá. Vagy jön egy másik ha nem ő volt az. Viszont a te lelki békéd, és örömeid forrása az első ami kell ehhez, ahhoz, hogy feldolgozd és tudatosítsd amit kell, és hogy felkészülj az új megélésekre.

Én úgy ástam ki magam a teljes összeomlásból (amit nem csak a szerelem elvesztése okozott, de erősen benne volt), hogy magamba néztem, és megkérdeztem: ki is vagyok én? Mit szeretek? Mi okoz (okozott valaha) igazi örömet? Mitől mosolyodok el mindig? Mi az, amit szeretnek bennem mások? Mi esik jól a másiktól? Mit várok egy kapcsolattól?

Szavaidból úgy érzem, te szerencsére nem vagy ennyire rosszul, de azért jobban megviselt a dolog, mint ahogy azt szeretnéd.

Én azt mondom ha eléggé meg tudod erősíteni önmagad abban, aki vagy, ha szeretettel és elfogadással tudsz fordulni önmagad felé, önmagad milyensége felé (vágyaid, szépségeid, hibáid...stb), akkor ez elég ahhoz, hogy el tudd engedni azokat a dolgokat amikkel küzdöttél a volt párodban, és tudd, mit akarsz tőle, vagy mástól, mi tesz téged igazán boldoggá egy párkapcsolatban, és hogy azt az embert vonzd be, aki nem akar ezekben megváltoztatni, mert ő meg éppen OLYAN.

Úgyhogy, igen, légy jelen, figyelj önmagadra és a világra (a kettő egy!), légy elégedett, és örömteli amennyire csak telik tőled, és ez tökéletesen elég ahhoz, hogy idővel mindent megérts vagy inkább megismerj, amit még szeretnél magaddal kapcsolatban és tovább is lépj egyben.

És véletlenül se bánd, hogy nem tudtad jobban elfogadni őt. Lehet, hogy nem is volt dolgod. Szintén tapasztalatom, hogy a nők többsége (szintén évezredes kondicionáltságunk miatt) tudatalatti feladja magát a kapcsolataiban (mindben), de legalábbis gyakran összekeveri a türelmet, és elfogadást az önfeladással. Ha valaki másnak akarja (mert "nem jó neki ez meg az") hajlamos azt hinni, másnak is kellene lennie, és elfogadni a párjának a dolgait akkor is, ha az ellenkezik a saját énjével. Pedig ez legtöbbször nem így van. Sokszor inkább saját magunk, a saját énünk kellene jobban ismernünk, és ennek az ismeretnek a hiányában mondunk le magunkról a remélt harmónia kedvéért.

Pedig magunk nélkül, anélkül, hogy milyenek vagyunk, mire is vágyunk, mik az igényeink, mi illik hozzánk és mi nem, nem tudunk boldoggá válni, vagy harmonikusan élni egy kapcsolatban.

Ezért tartom annyira fontosnak amiről írtam.

És sosem szabad elfelejteni. valóban: a valódi boldogság belülről fakad, mibennünk van, mi vagyunk valójában a kulcs, a kiindulópont függetlenül bárki mástól. Az, akik, és amilyenek MI vagyunk.

Sok sikert!

Szeretettel: A.

Namaszte (Tisztelet a benned élő Mindenhatónak)

Boby képe
Köszi, Aditi!
2010. február 18. csütörtök, 7:04 | Boby   Előzmény

Boby
:)

Szia Body !
2010. február 18. csütörtök, 0:22 | kobold   Előzmény

Nem szólok bele a duálos, szellemi duálos fejtegetésbe, mert a belemese szint nem az én világom. Csak azon akadt meg a szemem, h egy-aura. Szépen hangzik a sokféle fejtegetés is, csak legyen jó, és előre mutató gondolat. Jó lenne tisztázni, h mi az aura, és rögtön tudni a választ is. Azt hiszem, "aditi" is hosszan taglalta...... Egyszerűen egy rezgésen van a két aura, és "értik" egymás beszédét....stb. Amikor medi volt, és mindenki aurája egyben volt, akkor mind a duálpárom lett? Talán lehet mind szellemi, vagy másik fajta duálom, azért ennyire nem magyaráznám meg. Még akkor sem, ha jól hangzik. Zehát, nem az aura miatt lett vége...talán lásd meg jól azt, h mi volt a valóságos oka, és utána eredményként lehet az aura cucc.... Ráadásul az aur mindig változik és függ a hangulattól, érzelemtől stb. Mit is csináltatok akkor, amikor nem volt együtt az aura? Ettől is függ...... Bocsi, de rossz helyen kapizsgáltok a kapcsolat-hiba megmagyarázása terén.
Ez jutott eszembe...

SziaSzia Kobold

Nadi tanfón volt olyan, hogy elég jól összerezegtünk és akkor
2010. február 18. csütörtök, 0:32 | Szabó_Péter   Előzmény

Nadi tanfón volt olyan, hogy elég jól összerezegtünk és akkor különböző pároknak tök jól ment ez-az. Akkor a Mester mondta, és direkt ki is emelte, hogy nem Lélekpárság az, hogy ha valami most a másikkal jól megy és van összhang. Továbbá, hozzátette, hogy ha máskor mással lesz így, akkor már az lesz a "Lélekpár"? Nem fejtette ki bővebben, de most már "értem" valemennyir, szerintem.

Szokása volt "félbe" hagyni dolgokat és amikor kellett mindig megértettem. Ez olykor hiányzik, mert mindig olyaonkrül beszéltünk, ami aktuális volt az életembe. Nah, mindegy! Bocsi az offért!

Szóval, valahol olvastam, ami szerintem valahol igaz is, hogyha sokat vagyunk egymás aurájában és "eggyé válik" a másikkal, akkor onnan sok "szemetet" is át vesz. Valszeg innen a közös szenvedés. :)

bubuiszusz képe
Duálpár
2010. február 02. kedd, 14:26 | bubuiszusz

Bizony nincs duálpár! Illetve, mindenki duálpár, aki annak vallja magát. Sajnos, az általunk hangoztatott duál-elmélet nagyon nagy veszélyt hord magában. E veszély lényege az, hogy boldogságunk nem a Vele való kapcsolattól függ, hanem a duálpár megtalálásától. Ez egy teljesen hamis, téves, ördögien veszélyes felfogás! Szinte teljesen lehetetlenné tudja tenni az Általa vetett alapot, vagyis azt, hogy Ő mindenkit Önmagamra teremtett, és éppen ezért az Isten-szeretőknek minden javukra válik, tehát bárki lehet duálpárja, míg a nem Isten-szeretőknek minden kárára válik, tehát szintén bárki lehet duálpárja.

Minden boldogságra teremtett lény a természetében hordja annak bizonyosságát, hogy senki sem lehet egyedül boldog, mivel egyedül szeretni nem lehet. Általában mindenkinek arra kellene törekednie, hogy olyan párt találjon magának, aki a mindenkire kiterjedő szeretetre, vagyis a Vele való benső kapcsolatra segíti őt. Mivel szerepeket ad ővéinek, ezért előfordul olyan eset, hogy a mindenkire kiterjedő szeretetet valaki úgy tudja lelki békében megélni, hogy nem köti le magát senkihez, hogy így lehessen mindenkinek mindene. De ez a szerep ritka és egyértelmű. Ha az lebeg előttünk, hogy olyan párt találjunk magunk mellé, aki Hozzá, az áldozatos szeretet forrásához jobban tud segíteni minket, akkor emellett kell hűségünket áldozatos szeretetben megélnünk. Ha nem találunk ilyet, akkor nélküle kell Iránta való hűségünket áldozatos szeretetben megélnünk. Tehát nem a duál, a másik a fontos, hanem a vállalt, szeretetben megélt áldozat. Sok baj és elválás származik abból, hogy a másikra tesszük a hangsúlyt, és nem a mindenkire kiáradó áldozatos szeretet megélésére. Az ilyen élet boldogtalansága nem más, mint az önzésnek szomorú gyümölcse, mely gyümölcsöt mindig mással akarunk megetetni.

Olyan értelemben nincs duál tehát, ahogy legtöbben gondolják. Nincs olyan, hogy van valahol egy duál, s míg azt meg nem találjuk, addig boldogtalanok maradunk, s ha megtaláljuk, akkor megtaláltuk benne és általa a boldogságunkat. Ilyen nincs!
Olyan van, hogy az a duálpárunk, aki Hozzá segít minket közelebb, s addig duálunk, amíg ezt teszi. Nincs olyan, hogy valakit az Isten valakinek teremtett! Isten mindenkit Önmagára teremtett! Ez éppen a legjobb számunkra és minden ember számára. Nincs ember a világon, aki boldoggá tudna tenni akár csak egy kis állatot is. Hát még embert!

DRUPÁL pár! :)
2010. február 02. kedd, 15:02 | Szabó_Péter   Előzmény

DRUPÁL pár! :)

Szerintem meg vannak duál párok
2010. február 02. kedd, 15:36 | Kassay Noémi   Előzmény

Szerintem meg vannak duál párok, hiszen ha bele gongoltok kettősség nélkül nincs igazi egyensúly, mert az erők próbája nélkül nincs is igazi érték.
A fény valódi értékét is a sötétség adja meg.
Mindennek van valami kiegészítő része,ellentéte vagy reciprok értéke, ami vele együtt alkot egy egészet. A pozitív és negatív sarkakon kisugárzó energia is lényegében azonos, és csak hatásában különbözik.
Az általános törvények értelmében tehát az embernek is kell hogy legyen egy olyan párja, aki őt teljesen kiegészíti.
Nameszte! Jó irányban keresgéltél amikor a horoszkópokat vizsgálod, de én úgy tanultam, hogy a duál párokat az ASC és a nyolcas ház kapcsolódása hozza.
A duál párok találkozása az én ismereteim szerint nagyon ritka. Asztrológusként is csak egy ilyen házaspárral találkoztam, de ők már nem a problémák miatt jöttek hozzám. Egyszerűen csak azt akarták tudni vajon jól gondolják e , hogy ők egymás duáljai.
Amit általuk és rajtuk keresztül tapasztaltam az maga volt a csoda.
Már puszta jelenlétükkel egymás támaszai voltak. Ha az egyikük leült, akkor leült a másik is. Az volt az érzésem , hogy még a levegőt is egyszerre veszik.
Érdekes volt hogy elmondásaik szerint ha egyikük elutazott, akkor a másikuk egész éjszaka a párjával álmodott.
A harmónia és a szeretet szinte leírhatatlan ahogy és amint áradt belőlük.
Ja és még valami! Ha az egyikük beteg volt a másik rövid időn belül ugyanazon a betegségen ment keresztül.

Noa

skarma képe
Sziasztok!
2010. február 02. kedd, 17:59 | skarma   Előzmény

Szia, Noémi, eddig Veled értek egyet! :)
Hiszem, hogy én is, és bárki más is megtalálhatja a párját, és olyan szimbiózisban élhetünk, ahogy leírtad annál a házaspárnál.
Emellett tiszteletben tartom a többiek álláspontját is, hiszen tudjátok:
Valóság az, amiről hiszed hogy valóság. :)
Higgy amiben csak akarsz, és azt kapod, ez meg vonzás törvénye. :)

Álomvilágra jön az ébresztő, mert ez a vonzás törvénye
2010. február 02. kedd, 20:39 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Szia Skarma!

Az amit Csipkerózsikából, szokásból, mintából, könyvekből és egyebekből hiszel valóságnak, de legbelül nem úgy van, arra ébresztőt kapsz. Valahogy sosem az történik, aminek történnie kellene a nagy-nagy forgatókönyv szerint. Ilyenkor kell komolyan venni a vonzás törvényét. Ilyenkor kell arra figyelni, ami történik, mert a valóságod a történéseid. Csak ideig óráig lehet a saját valóságodról nem tudomást venni és helyette valami mást hinni valóságnak.

Van, aki egész életét mereven önmagától elfordulva éli le, de én nem ezt akartam jelszóval, de azzal csak tetézi megoldandó feladatait. Az ébresztő mindig ott van, csak észre kell venni.

Harmóniában élni valakivel az anélkül is lehet, hogy címkézgetnéd a kapcsolatot, hogy ez érdekházasság, ez szerelemházasság, ez duálpár, ez meg ikerláng és hasonló. Szükségtelen.

:)

husztisanyi képe
"Valóság az, amiről hiszed hogy valóság."
2010. február 14. vasárnap, 11:51 | husztisanyi   Előzmény

"Valóság az, amiről hiszed hogy valóság." - ezt hogy érted? Szerinted a valóságot magunknak találjuk ki?

Nem az illúziónak a lényege ez? "Illúzió az, amit a valóság helyére álmodsz!"

Most találtam, tetszik:

“Az emberek nem azt hiszik, amit látnak, hanem azt látják, amit hisznek.”

(ismeretlen)

Családi aura, nem kell hozzá duálpár
2010. február 02. kedd, 20:31 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

A magyarázat a családi aura. Ha két ember szereti egymást, akkor egy aurába kerülnek, ha az egyiknek húz a bal keze, a másiknak ugyanott lesz valamije, mert egy aurában vannak és mindkettejüknek ugyanott gyengül meg.
Duálpároktól tökéletesen függetlenül.

Számomra a legendárium kategóriába tartozik a duálpár keresése, meg minden más igazié is, csak az önértékelési problémák egy szimptómája, de ha jól emlékszem egyszer már igen nagy vitám volt ezzel kapcsolatban ezen az oldalon.

:)

Igenis LÉTEZIK A DUÁLPÁR
2010. február 14. vasárnap, 14:55 | Laci 8 (útkereső)   Előzmény

"...mert egy aurában vannak és mindkettejüknek ugyanott gyengül meg."
Hol? Tudnál egy példát felhozni?

Okfejtés következik:
Ha van karma akkor lehet hogy van duálpár is. Szerinted van karma?

"a legendárium kategóriába tartozik a duálpár keresése"
akkor ez azt jelentené hogy már lemondtál a duálpárod keresésséről vagy inkább azt hogy egyszerre több emberben is meg tudod találni a duálpárodat?

Én már megtaláltam a duálomat. :-)

Kívánom neked is hogy találd meg.

Laci 8, azt gondolsz, amit akarsz
2010. február 14. vasárnap, 16:21 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Laci 8, bármikor kimérhető, hogy mennyire van egy aurában egy pár.
A Nelson biorezonanciás készülékkel ez pontosan bemérhető.
Az, hogy valakik egy aruában legyenek annak a szeretet a feltétele és nem függ attól, hogy mivel cimkézik fel a kapcsolatot.

A Földön a duálpár szabályos duálpár, legoptimálisabb esetben is csak 2X2 a duálpár. A pároddal a legoptimálisabb esetben egy duálpárnak legfeljebb az egyik fele lehettek, de ez már tényleg nagyon-nagyon optimális felállás.

Az, hogy mivel cimkézed föl a kapcsolatod, az a Te dolgod. Ha attól vagy boldog, hogy azt gondolod, hogy a duálpárroddal élsz, Tedd azt. De ennek semmi köze az energetikai duálpárokhoz. Ez nem baj, nem ez az egyetlen illúzió, ami forgalomban van. A kapcsolatra ráragasztott cimke nem fogja sem boldogabbá, sem tartósabbá tenni azt.

A karmának és a duálpárnak semmi köze egymáshoz. A karmikus körök a lélekfejlődésnek csak egy útja, a duálpároknak ehhez semmi köze. Nagyon meglehet, hogy a duálpár egy része egészen más világon és másféle leckékben fejlődik, mégcsak nem is karmikus körben. Sok világon vannak karmikus fejlődési utak, sőt ennél lényegesen több világon nincsen karmikus kötöttség, és úgy fejlődnek.

Egyébként a párkeresést rábízom azokra, akik úgy tudják, hogy a párt keresni kell.
A magam részéről úgy tudom, hogy a pár léte-nem léte elfogadáson múlik.

:)

Aditi képe
A duális energiák beavató szerepe
2010. február 02. kedd, 23:30 | Aditi   Előzmény

Szia Noa!

Érdekes amit írtál a házaspárról. Amikor a kapcsolatunk elején voltunk, ugyanezt a jelenséget éltük meg a volt párommal. Tényleg egyszerre csináltunk mindent, gondolkodás nélkül, és olyan hatalmasra duzzadt energia vett minket körül, ami az egész környezetünket megváltoztatta.

Minket is. Mi is érintkeztünk nem csak a fizikai világban, hanem pl. felébredtem, és éreztem az érintését, amikor gondolatban nálam járt egyik éjjel, és ehhez hasonló "csodák" (valójában szellemi szintű jelenségek) tömkelege volt az étetünk része.

Igazán, minden szinten leírhatatlan volt. És ugyanakkor megnyugtató, és leírhatatlan nagy szeretettel , odafigyeléssel övezett. Szóval regélhetnék még róla. Annyira fényes volt az auránk a boldogságtól, hogy olyan emberek szabad szemmel látták, akik azt sem tudták létezik ilyesmi. STb...stb.

Hogy mi történt? Nem voltunk elég tudatosak önmagukra. Egymás személyébe és a kapcsolatba helyeztük a boldogságunk okát öntudatlanul, ahogy ezt a legtöbb ember teszi a legtöbb dologgal, ami örömet okoz neki. Az a tudatosság, és gyakorlása, hogy belső erőnk, öröm-képességünk vagyunk, és minden más csak átélés (lehet, hogy boldog, de csak jelenség) ritka a mai világban. Régen a beavatottak kiváltsága volt. Ma feladatunk.

Szóval nálunk ez törvényszerű volt, valami miatt ebben a folyamatban kellett megtanulnunk a tudatossá válást, és az elengedést, a meditációt (önmagaddal levés boldog állapota, a VAN), és a szeretettel viszonyulást, a vágy végtelenül vonzó és a sérelem/csalódás ugyanígy taszító energiáinak feloldását.

Én az önismerettel, hipnózissal, önfigyeléssel, tanulással, sírással, megbocsátással, tudatos önmagam felé fordulással, meditálással, írással....stb... tettem meg ezt az utat önmagam felé.

Ez az élmény alapjaimban rengetett és változtatott meg.

De nagyon nehéz volt, és most hogy írtál erről a házaspárról felrémlett bennem, hogy részben azért, mert ezek a megélések olyan hatalmas szeretet-, és öröm-erővel bírnak, amit nő és férfi legyen a talpán, aki megdolgozik érte, hogy ELENGEDJE. (Mert nálunk ez derült ki, hogy sajnos meg kellett tanulnunk az elengedést, mert a nem-tudatosított lelki tartalmaink miatt nem voltunk képesek rá még, mielőtt találkoztunk.) Úgyhogy ez a feladat egyszerre volt a "keserű pohár", tudatlanságunk miatt, egy áldozat, egy hatalmas szerelem, egység-élmény áldozata, egy lehetséges életre-szóló, erőegyensúlyban lévő kölcsönös kapcsolat áldozata, és egy hatalmas ajándék, amelyben önmagunkra lelhettünk.

Amikor erre rájöttem, hogy bármi is áldozódik (és bármit teszek úgyis beáldozódik a helyzet mibenléte miatt), az eredmény sokkal fontosabb: tudni ki vagyok, miért azonosítottam magam ezzel a kapcsolattal, ezzel az emberrel...stb, és tudatosítani ezeket, megerősödni és felállni, feltárni a tudatalatti félelmeket, a csecsemőkori traumát feloldani, és eggyé lenni önmagammal kettősségbe (kétség) esett állapot helyett - akkor kezdett változni a dolog, és elkezdtem kilépni a huza-vonából, a ragaszkodó-menekülő játékszerepből, és kezdtem bepótolni a tudatosságom hiányait. Ami nélkül egyébként én is alkalmatlan voltam egy kapcsolat jó működtetéséhez.

És tettem ezt egyedül, úgy, hogy ő nagyon sokáig, gyakorlatilag a célegyesig, semmit sem segített.
(Ha mindketten oldják a blokkokat, hamarabb túl van rajta az ember. Nálunk az a helyzet, h kölcsönösen egymás deszcendensei vagyunk.)

Szóval, úgy gondolom, valóban van olyan, hogy megtalálja az ember azt a másikat, akikről te is írtál, akivel gondolkodás nélkül tökéletesen összepasszol, és ez egy hatalmas ajándék, bárhogy is alakul. De ahhoz, hogy úgy működjön, mit annál a házaspárnál, már kell egy tudatossági szint. Egy önismeret, egy "tudom, ki vagyok, és nem akaszkodom a másikba, nem tőle követelem a szeretetet, amit még nem vagyok képes önmagamnak megadni" - típusú hozzáállás.

Nálunk sajnos, nem ez volt a helyzet, pedig minden jel arra mutat, ilyen pár vagyunk. Erre csak azt tudom mondani, így, hogy talán már kijelenthetem , túl vagyok a feladaton: tisztelem az Életet, a Rendet, amely bölcsebb nálam, amiben az én életem csak egy kis szál a szőnyegben. Megvan az ok arra, hogy ebben az életben ez volt a feladatunk és be kellet áldozni egy ilyen csodás kapcsolat lehetőségét egy fontosabb dologért, ami nélkül semmi nem működik: az önismeretért, a belső békéért, a stabilitásért, a Tudás megszerzéséért.

Bár szomorú vagyok, hogy nem lehettünk egymás számára azok, akik lehettünk volna..ha... de ennek úgysincs így értelme. És megkönnyebbült is vagyok, mert egy hatalmas harcon vagyok túl. Önmagammal. És megbocsátottam mindent magamnak és neki is. És elfogadom, hogy most és itt ez egy hatalmas beavatás volt, egy nagyon nehéz, de annál több tudást hozó beavatás.

És nyitott vagyok a folytatásra, bárki legyen is. Mert én már én vagyok. És tudom ezt.

Ennek az áldozatnak köszönhetően nem fogok már játszmázni, mert felismerem a játszmákat, vagyis inkább megszereztem a képességet, hogy felismerjem őket. És jobban tisztelem a bennünk létező mindent összekötő, és átható teremtő énünk, a magunk, akik önmagunkban vagyunk, az eredendő, gyermeki öröm-képességünk, a boldogságunk valódi forrását, mind bennem, mind másban annál, hogy szükségem lenne további játszmákra.

Felnőttem. Megtanultam szeretni. És elengedni, szeretettel.

Ez a hatalmas szerelem végtelenül boldoggá tett, hatalmas tudást, és erőt adott, szinte meggyógyított, felfedte a mindenség titkait előttem, szeretettel, egységélménnyel, gyönyörrel és a gyermeki ártatlanság élényével töltött el. Tanított, gyógyított, szeretett. MINDEN volt. (Ő a "mindenem", mondja a magyar.)

És egyúttal megtanított arra, hogy a boldogság, a tudás, az erő, a gyógyulás, a titkok, és a végtelen egység-élmény, a gyönyör és az ártatlanság, a MINDEN forrása - valójában BENNEM VAN. És hogy az illúzió, hogy mindezt a szerelem, vagy egy másik ember adja, a vágy és a gyönyör, a szeretet-, és a tudás-éhség, sőt maga a tudás és a szerelem NEM ÉN VAGYOK.

És a másik oldalon, ez a hatalmas szerelem végtelen fájdalmat, keserűséget, haragot, gyűlöletet, mérhetetlen csalódást, és elkeseredettséget, soha nem ismert érzéseket, és indulatokat, depressziót, halálvágyat, testi és lelki összeomlást eredményezett.

És megtanított arra, hogy a fájdalom, a csalódás, a harag és az indulatok, az összes felsorolt dolog NEM ÉN vagyok.

Én nem vagyok sem a vágy, az azonosulás, sem a harag, az elutasítás. Nem vagyok se a ragaszkodás, sem a menekülés.

Én a szeretet vagyok. A belső béke, az öröm, az egység. Az, aki minden mást átél, és elenged. Jót, és rosszat. És hálát ad.

Mindenért.

Ez a gyógyulás és az ÉLet kulcsa. Ez az aranykígyó-korona szimbólum jelentése, amit a beavatottak kaptak az ősi Egyiptomban a beavatási szertartás (koporsóba zárt több napos meditációs állapotban szembenézni az összes vággyal és félelemmel - nem kis pálya volt :) után.

Ez a patikákon megjelenő kígyó, a kundalíni jelentése, az irányított, tudatos életenergia, amely egyik poláris irányba sem csapódik ki, hanem állandóan az éber, nyugodt figyelem, a belső mozdulattalan (meditáció) kontrollja alatt áll.

Ez az örök élet titka, amelyek szimbóluma az Ankh.

Ezt tanította Jézus.

És ezt tanuljuk most mi. Hogy gyakorolhassuk az Új Világban.

Sok sikert!

Namaszte

amikor két ember ,, lelkük hárfáján, az élet szimfóniájának telj
2010. február 03. szerda, 15:12 | Kassay Noémi   Előzmény

Nameszte!
Hidd el azt a fájdalmat amit érzel én is átéltem. A különbség csak annyi volt, hogy az én férjem végleg távozott most ebből a világból, és én rajta kívül még Istenre is haragudtam ezért.
A tavasszal már hat éve lesz, de még most sem tudtam úgy igazán feldolgozni, mert akkor nem lenne a szív problémám.
Jó hogy írsz róla akkor és amikor úgy érzed hogy írnod kell, mert ez segít , és én úgy érzem most még szükséges is hogy ki írd magadból, hogy legalább már agyban tudod, hogy mi miért történt de közben azért légy azzal is tisztába, hogy ha már valóban feldolgoztad eszedbe sem jut majd erről írni.
Én elolvastam karmatörlő gondolatait is, de a szívem akkor is azt súgja, hogy igenis mindenkinek van egy duál párja. Viszont valamikor valamiért szétváltunk. Így aztán a vissza találás nem olyan egyszerű.
Valószínűleg a legkülönfélébb kapcsolatokban kerülünk egymás mellé.
Kínozzuk, marjuk egymást. Üldözzük önmagunkat, vagy talán még meg is öljük önmagunkat a másikban.
Aztán ha bele gondolsz semmi sem tisztítja meg úgy a lelket saját gőgjétől mint a szenvedés.
Igen , lehet hogy Ő volt a Te duál párod, de még valahol mindig ég bennetek az a gyűlölet, ami az az ősi elszakadást is okozta.
Talán majd egy másik életben már Ti is megtapasztalhatjátok azt a boldogságot, amikor két ember ,, lelkük hárfáján, az élet szimfóniájának teljes orcheszterét zengi".

Aditi képe
Kedves Noémi...
2010. február 03. szerda, 21:20 | Aditi   Előzmény

Köszi, és jórészt igazad van.

De nem hiszem, hogy szenvedni kell.

És már nem szenvedek. (bár valóban, a kiengedés stádiumában vagyok még mindig :) De már nem összehasonlítható nálam sem a dolog az ezelőtt mondjuk két évvel fennálló helyzettel. (teljes katasztrófa...:)

És azt hiszem, az egyetlen dolog, ami az ős-kétségbeesést gyógytani tudja, az az ős egység-élmény megtalálása. De már önmagunkon keresztül a világegyetemmel.

Meggyőződésem hogy az olyanok, mint mi, akik így kapják a beavatást, ezért keresik a nagy kérdésekre a választ. Létfontosságú, hogy megtaláljuk, megértsük és megéljük a Kozmikus Egységet.

Hogy gyakoroljuk a nyitott elménk és tudatos hozzáállásunk és megnyissuk a szívünk a Teljes elfogadásban. És képesek is vagyunk rá. Miért? Különben nem kellene szembe néznünk ezzel a feladattal. Nem maradt volna meg a szív-betegséged, nekem meg egyebek...

Ha valami, ez meggyógyít Téged is, Engem is, a szívünket, és a múltunkban (még ha az ős-múltban is) szerzett sebeinket, valamint a kettészakadásból szerzett gyűlöletet is begyógyítja.

Ebben biztos vagyok.

Sok sikert és gyógyulást, és kösz, hogy a szíveddel fordulsz felém.

Szeretettel: Edit

Namaszte

Szia Aditi !
2010. február 04. csütörtök, 2:00 | kobold   Előzmény

Nagyon nem szeretnék beleszólni az egyetértésetekbe, de megakadta szemem pár mondatodon, és egy kicsit a duálpárról írok pár szót....

Sztem nem kell "beavatást" kapni. Főleg nem kell a szívet kinyitni, meg tudatosan, és teljesen.... stb Ezek olyan szavak, amik jelzik, h sehol nincs rend benned még mindig, de így, ezekkel a gondolatokkal jól áltatod magad. Bocsi, csak így hangzik az önsanyargatás, a sajnálom magam, + büntetem maga, stb....
Felejtsd el ezeket. Nem így, és itt kezdődik a megoldás... És... Még feladatokkal kel szembenézni... huh. Ez a feladat azért van, mert így akarod magadnak csinálni, tenni, mert jól esik, azt hiszed jobban felejtesz, jön a jobb.... Bocsi, nem bántani akarlak, hanem rávilágítani, h ez nem jó így. Tudom, h én nem Te vagyok, és könnyű nekem dumálni... Másba kellene kapaszkodni....
A jé, de egyetértek effektus azért van noémivel, mert mindketten egyformán működtök, mert a bők így működnek, és még 1-2 dolog miatt. A saját kitalált elméletek miatt, ugyanazokat a köröket futjátok... Nem kéne már egymás nyakába is borulni? Eldobni a staféta botot, és hajráááá, éljünk a mában. Mostban....
Először értsük meg a női mechanizmust. A nő a szívével lát, érez. Tehát, ha azt akarod kinyitni, amikor nem kéne, akkor azt biztos megérzed. Szinte azonnal, de kis idő, napok után biztos, csak nem fogod tudni akkor már, h miért volt.... Kérlek, figyelj erre, és jobb lesz. Egy kapcsolatban mindig keletkeznek szálak, amik összekötik a párokat. Ezek a szálak kétirányúak, legalábbis egy darabig.... Ha a szál csak a pasitól a csajik megy, a szex csakránál, a nőtől vissza ugyanez, de a nő szívéből induló nem viszonzódik, akkor lebukott a pasi.... Ilyenkor kell szívet nyitni, teszt, és bezár. Nem csak ilyenkor működik ez, hanem a munkahelyen, barátoknál, rokonságnál.... Erről nem írok tovább, ha érdekel, még kifejtem...

Noémi, szív dolgait nem olvastam, de ugyanaz az eltorlaszolt szívcsakra, központ a hiba forrása. Esetleg korcsosult állapot, stb. Szeretetlenség, hiány. ilyenkor az alkohol szokott segíteni, gondolja a delikvens....

Nézzük a duál párt. Röviden. Sok megfogalmazás van. Duálpár, ikerláng...stb 1-1 helyzethez rendelt párt jelent. Szív-duálpár, amit olvastam itt, vki írta, szeretik egymást...
Példa: van egy kedves ismerős csajszi... sokáig kerese a párját. Kérdezte is, mikor lesz már, mikor jön. Megkapta a választ... még idő előtt jött, h megtalálta, biztos a duálpárja, egy rugós agy...stb. Nem az, mondtam halka, de nem erőlködtem, legalább addig is megy az idő, és jól érzik magukat.... Majd kiderült, x.x.x. dolog. És... nincs duálpár. Hm... Akivel jól érzem magam, az a duálpár? hmmm. nem ! Némely csak 1-2 feladat erejéig működik, amig megtanítunk egymással x dolgot. És igen is, tovább kell lépde. Az ember tök jól van kitalálva, mert még jó ideig ott dagonyázik, és csak utána tud kilépni, elmenni... Holot, már rég elszalasztot 5 igazit, vagy 7 új feladatot, és 9 párnak valót, akit megmentésül küldött magának.

A duálpár milyensége nem definiált. Amikor a szellemi lény le akar születni, akkor kitalálja nagy vonalakban a feladatait. Kitalálja, hány %-ban fog leszületni a feladat elvégzéséhez. Ha gyorsan akar tanulni, akkor két lény is fog születni, de más feladattal. Kicsit "veszélyes" mert lehet egyik részét sem végzi el, mert mindkettő kevés lesz az 1-1 feladathoz. Ez a 2 lény a duálpár. Ha szerencsésen összetalálkoznak, akkor nagy lesz az összhamg fél szavakból értik egymást. Ha még ffi+nő, akkor még kapcsolat is lehet, de llentétesként is vonződhatnak. Aztán lehet egyik itt, a másik Afrika, és éhezik ott. pl. Az idős házaspárnál nézik a tv-t a nő szó nélkül feláll, kimegy hoz 1 pohár vizet, és átadja a férjének. A pasi mosolyogva átveszi, és megissza.... A nő tudta, a pasinak kell viz, kérés-szó nélkül hozta..... Nem magyarázom.... Nincs túllihegés.
Ha így vesszük a duál párt, akkor a sok szöveg, magyarázkodás ide illő? Távol sem. Akkor nagy szeretettel, engedd el már a valakit, és vedd észre azokat, akik már jönnek, csak az előző kesergése miatt nem veszed észre, mert kövek vannak szívedben... amivel érzel, látsz.

Bocsi a nagyon rövid, de remélem érthető írásért, de már sokat pötyögtem a gépen.... álmos vagyok, jó éjt... ha vmit nagyon tőszavakben írta, és érdekel, akkor kifejtem, szólj..
Az is lehet, h nem jót írtam, mert nem olvastam végig rendesen az írásotokat, akkor BOCSI nekem.
SziaSzia Kobold

Csak ne lenne annyira nehéz!!!!,
2010. február 04. csütörtök, 14:06 | Kassay Noémi   Előzmény

Szia kobold!
Én egy kicsit másképp gondolom a duál párokat, de most nem is ez a lényeg, hanem azt írod hogy:
,,Akkor nagy szeretettel, engedd el már a valakit, és vedd észre azokat, akik már jönnek, csak az előző kesergése miatt nem veszed észre, mert kövek vannak szívedben... amivel érzel, látsz."
--Csak ne lenne annyira nehéz!!!!, és hát ebben a témában most valóban nagyon egymásra tudtunk hangolódni Aditivel.
Nem a másik nyakába borulni akarok én , meg szerintem Aditi sem csak hát a tudat alattink önkéntelenül egy olyan valakit hoz elénk aki hasonló gondokkal küszködik.
Nagyon gyakran tapasztalom ezt asztrológusként is, de szerintem ez pont azért van hogy ne fussunk felesleges köröket , hiszen a másik megtapasztalásából is lehet tanulni.
Mindenesetre köszönöm hogy leírtad gondolataidat, mert nagyon is elgondolkoztatók.

Szia Noémi!
2010. február 04. csütörtök, 14:22 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Nézd át a lelki szerződéseid. Lehet, hogy van pár lejárt, nem teljesült vagy rettentő aránytalan, ami akadályozza a fejlődésed. Mindtől szabadulj meg, szerintem könnyebb lesz.

:)

Szia Karmatörlő!
2010. február 04. csütörtök, 14:39 | Kassay Noémi   Előzmény

Nos, ez az amiről gőzöm sincs hogy hogyan.
Lelki szerződések?
Írnál erről bővebben?

Szia Noémi !
2010. február 07. vasárnap, 21:07 | kobold   Előzmény

Köszönöm szavaid. Egyet értek veled, nagyon nehéz, és rengeteg saját magunk átverése van benne. Az elengedés olyan, mint a bumeráng -néha-. Azt hiszi az ember, hah, sikerült, majd pár nap alatt ugyanott találja magát. Vagy megoldottnak veszi, és újra elrakja, jó mélyre....
Ráadásul mindenkinél egyedi módon sikerülhet csak. Rá kell lelni a megoldásra, és ez a nehéz. Más "technikája" nem biztos, h az jó nekem is, sőt, biztos nem, mert mindenki egyedi...... Az aztrológia is nehéz, mert ami kicsiben, az nagyban, és fordítva. -magam nagyon távol állok tőle- A hatalmas bolygó jeleit kell a hangya ember dolgaira lefordítani. Nehéz. Minden tiszteletem érte. Itt jön be egy kicsit az intuíció is. Az még kevés, h "engedd el, tedd ki, ha igazán szereted, akkor elengeded.".... a segítség akkor lesz teljes, ha elmondjuk nekik, mindezt hogyan tegye !!! Itt nem lehet gyakorlatot szerezni, mert az ujjlenyomat is egyedi, ez is.....

A duálokról sok féle elnevezés van, és van is sok megfogalmazás. Talán mind jó is. Bocsánat, de nem tudtam sokkal jobb képet festeni erről a megközelítésről, mert lassan megy a gépelés. De azért egy a sokféle értelmezésből...

És milyen nehéz kitakarítani vki szícsakráját !! Ráadásul úgy, h ne sérüljön, és ne legyen visszavehető. Ez talán akkor a jobb, ha nem mondom el neki, h mit vettem ki belőle, csak érzi, milyen könnyen mozog a mellkasa, és kap levegőt. Nem tudja újra "gyártani", ha nem tudja mi volt az. Bár mindenki másképpen csinálja. Lényeg, h sikerüljön....
Ha gondolod, kérdezd meg, mit fejtsek ki bővebben..

SziaSzia Kobold

husztisanyi képe
Erre a párra én is kíváncsi lennék! Hmm... de biztosan nem
2010. február 14. vasárnap, 12:17 | husztisanyi   Előzmény

Erre a párra én is kíváncsi lennék!

Hmm... de biztosan nem szívesen mutogatják magukat, mint a beteljesedett párkapcsolat élő példáit.

Mindenesetre én is sok olyan párral, partnerrel és magammal is találkoztam, akik szentül hitték, hogy megtaláltál a duálpárjukat, aztán szerte foszlott a varázslat és kiderült, hogy csak egy igen nagy összecsengés volt kettejük között, ami aztán elmúlt, szertefoszlott a varázslat.

Amikor a szerelem hazug fátyla lehull, akkor látjuk meg, ki is a másik valójában!

De voltak olyanok is, akiknek nem kellett ehhez szerelem, csak annyira ki voltak már éhezve egy jó kapcsolatra, hogy megvezették magukat és az elégséges helyett egy tökéleteset hazudtak maguknak. Persze ezek a lufik is ki szoktak pukkadni és akkor hiába mondja azt skarma, hogy: "Valóság az, amiről hiszed hogy valóság."
Óhh..., ha ilyen könnyen menne?!

husztisanyi képe
Akkor mégis csak van Duálpár?
2010. február 14. vasárnap, 11:47 | husztisanyi   Előzmény

Kedves Bubu! Ezt írod:"Nincs olyan, hogy valakit az Isten valakinek teremtett!"

Akkor mi a helyzet Ádámmal és Évával? Nem ők voltak talán az első Duálpárok? Az egy, teljes Ádámból, Isten teremtette a két fél, esendő embert, hogy az unatkozó Ádámnak legyen társa.

Akkor mégis csak van Duálpár? Ráadásul Isten teremtette?

“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”

Albert Einstein

bubuiszusz képe
Teremtés hajnalán.
2010. február 14. vasárnap, 18:42 | bubuiszusz   Előzmény

Kedves Sanyi!

A teremtés hajnalán valóban azt mondta Isten, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Nem, mert egyedül képtelen a Földön arra, hogy Istent vissza tudja szeretni. Ezért alkotott melléje társat azzal a céllal, hogy ezt meg tudja valósítani. Azzal a céllal kapott az első ember párt magának, hogy szeresse társát, és így uralkodjanak mindketten az ember alatti világon. Sajnos az első emberpár az önzést, a vevést választotta az egymást szeretés mellé, és így nem segítőtársai lettek egymásnak, hanem önzésükben az egymás feletti uralkodásra használták fel egymást.