Szárnyaszegett madár | Önmegvalósítás.hu

Szárnyaszegett madár

Horvatorszag_2008.jun._027_103637.jpg

Felébredt, ránézett az órára, még csak fél hetet mutatott az óra.
-Akkor még alszok, - mondta magának.
Előző este mikor lefeküdt megfogadta, másnap egész délelőtt alszik. Így még visszaaludt.
De óránként felébredt, és apró filmkockák peregtek a szeme előtt, ez félig álom, félig révület állapotában történt. Nem csak képek, de hangok is. Az volt az érdekes, hogy idegen emberek és idegen hangok látszottak, hangoztak. Mintha idegen emberek, családok életébe tekintett volna bele. Más alkalmakkor is előfordult már, hogy mikor lefeküdt és még csak szendergett, hasonló képen mozizott.
Igaz már elég régen fordult vele elő, hogy sokáig lapított, mert mostanában nem engedte meg magának a lustálkodást. Mindig sietett, rohant. Ezért parancsolt magára, hogy maradjon még ágyban, miután ezen a szombaton szabad volt végre. Fél tizenegykor kelt fel.
Nagyon fáradt volt, túlpörgött az elmúlt napokban, hetekben.
A múltkori meditációjában döbbent rá, hogy lassítani kéne, pontosabban tudta, de úgy érezte, muszáj pörögnie.
Szóval lassítani kéne, erre figyelmeztetett a meditáció.
Az jött a meditációban, hogy egy nagy fekete madárként látta magát. Ez a madár, rabságban volt, egy olyan ketrecben, melynek hátsó része egy barlang, az első része rácsozott, mint az állatok lakhelye, az állatkertben. Ahogy kitekintett a ketrecből, szemben egy nagy hegyet látott, melynek magasabb pontja teljesen kopár volt. Ami még látható volt, a ragyogó tiszta égbolt, ami után vágyakozott.
Ahogy jobban megnézte a madarat, akkor látta, hogy vedlett, tollai főleg a szárnyánál, kihullottak. Repülni ebben az állapotában képtelen lenne. Nagyon lehangoló volt.
Gyakran eszében jutott ez a kép. Időnként, mikor tükörbe nézett ilyennek látta magát. Még a haja is nagyon hullott.
Azt is jól tudta, a ketrec ajtaját egyedül ő nyithatja ki, saját maga tette magát rabbá.
Eszébe jutott az a régi reggel, talán tavaszi szünet volt, mert a gyerekei nem voltak otthon, a nagyszülőknél lehettek, mikor egy reggel, amikor kikelt volna az ágyból, nem tudott lábra állni.
Egyszerűen összecsuklott, nem bírták el a lábai, így mit volt, mit tenni, visszafeküdt és aludt egész nap.
De annyi terve volt és nagyon kellett tenni.
Eltervezte azt is mit csinál a hétvégén, szépen kényelmesen , tesz, vesz. Már ez is pihenés.
Vendégeket várt másnapra, akiknek örült, de meglepte a látogatásuk, már nagyon régen jártak nála.
Takarított, főzött, készült a következő napi vendéglátásra.
Vigyázz magadra! - mondta magának.
Mintha az édesanyját hallotta volna, csak ő hozzátette volna azt hogy, kislányom.

Beküldte: | 2008. dec. 13. szombat - 16:29

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre