Születésnap | Önmegvalósítás.hu

Születésnap

zen050.jpg

A nő hamar elköszönt a társaságtól, már be volt sózva, hogy a szobájában végre magára maradhasson .
Általában így volt ezzel, de most még inkább.
Bekapcsolta számítógépét, amit a fiától kapott mielőtt elutazott, ö Németországba, a fiú Kanadába. Akkor kicsit ráérzett mit érezhetett az anyja, mikor bejelentette, hogy elmegy egy időre Németországba. De ő értette a fiút és támogatta, tudta ő sem találja a helyét, hát találja meg.
Töltött egy pohár bort és megint csak az anyja jutott eszébe, biztos ő is a fiúra gondol, hiszen mikor neki volt a születésnapja, zokogva hívta, hogy még egy ilyet nem, nem szeretne így köszönteni. Hát nem úgy köszönti, hiszen a fiút fel sem tudja hívni, úton van, küldött egy smst, -most vagyunk a colodradói hegyekben, holnap Vegasban leszünk, ez jött tegnap.
Boldog szülinapot kisfiam, mondta magában, és ivott egy kortyot a borból. A bort még otthonról hozta, hogy legyen egy kis hazai ha olyan a hangulata, hát most olyan. Nem szomorú, de valahogy mégis valami nehéz érzés.
Megnézte a képeket a számítógépen, ami a közelmúltban készült és a régieket. Egy kicsit meghatódott.
Visszagondolt milyen síros nyugtalan baba volt, na és milyen mohón szopott, majd mikor már főzeléket evett, nem győzte olyan gyorsan adni az ételt, ahogy a kicsi szerette volna, ilyenkor rázendített, addig míg a következő kanál a szájához nem ért. Már félévesen önállóan ivott pohárból, egy évesen, pedig az etetőszékben, mint egy pasa, kezében kanállal, egyedül ette az ételt. Micsoda határozott gyerek volt, ö volt az erősebb, mindig úgy lett, ahogy a fiú akarta. Mikor körbeásta nagyanyjáéknál a régi szőlőt, egy lövészárok rendszert épített, talán óvodás lehetett, de kisiskolásnál nem idősebb, mikor eladták a tanyát, az új tulajdonos nagyot nézett, mi a fene lehet ez. Na és az aranyköpései, az egyik legkedvesebb mikor a nagyapjával sétált kint a földeken és megkérdezte, papa kié ez a kombájn, kié ez a traktor, kié a halastó, miután mindenre azt a választ kapta a tsz-é kisfiam, azt válaszolta, -akkor én is tsz leszek papa. Mikor összeveszett az apjával, kilenc éves volt, száműzetésbe ment, persze nem messze csak a nagyanyjához Sátormára, a tanyabüfében mindjárt csinált némi adósságot, amit később rendezett. Mikor a barátja megbetegedett, vitte a táskáját és az éthordót helyette. Soha nem volt napközis, nem szerette a kötöttséget , ebben az anyára hasonlított. Minden sportba belekóstolt, de igazán nem az a sportos alkat. Még az uszoda, ami megmaradt, oda lejárt időnként. Inkább olvasott, számítógépezett és zenélt, zenélt, zenélt. Nagyon korán rászokott az olvasásra, volt olyan könyv, amit hatszor elolvasott. Képes volt elbiciklizni a világvégére egy lány miatt, még általános iskolás volt, mikor húsvétkor locsolni ment, ő vitt virágot a lánynak, ez még alsóban volt. Kedves kamasz volt.
Vett egy szintetizátort és magától elkezdett tanulni, vásárolt hozzá egy tanuló programot, amivel könnyen haladt, jó a hallása, a hangja is jó. Az anyja többször kérte keressen tanárt, de ő nem. Ha rossz volt a kedve, hazament és zenélt, zenélt.
Miután a szűkebb család felbomlott, még párszor együtt laktak, először a fiú lakásában, míg nem lett meg a nő új otthona, majd mikor a fiú összeköltözött testvérével, egy szép új vidéki házba, a nő is oda költözött, majd míg az újabb otthonára várt a nő, akkor is a fiú adott neki otthont. Először nehezen viselte a nő, hogy a pár hétből sokkal többet kellett várnia az új otthonra, de rájött még soha sem volt olyan szabad, mint akkor. Persze az óta már azt is tudja, annál szabadabb is lehet. A fiú nem az a pedáns típus, és amiket összeeszik, de az ő élete, megjegyzi neki, de nem replikáz. Egyszerűen szereti, ahogy van, látja a hibáit de, ezzel együtt szereti.
Igen, ma harminc éves a fiú. Azt mondta a harmincadik szülinapját Las-Vegasban tölti, és ott van. Ha valamit akart azt mindig elérte. A nő csak arra gondolt nem az számít, hogy távol vannak vagy közel, ha közel lennének, akkor is lehetnének eltávolodva egymástól.
Csak azt kívánta, hogy a fiú találja, meg amit keres.

A nő végigolvasta ezeket a sorokat, amit egy éve írt. A nő már visszajött Magyarországra, fiú most sem volt otthon. Igaz, egy hónapot itthon töltött a közelmúltban de alig látta, tele volt programokkal.
A fiú nagyanyja is boldog volt, mert már nagyon várta az unokáját, de talán kétszer, ha találkoztak.
A nő mondta is az anyjának, hát nem mindegy, hogy itthon van, vagy távol, így sem látod. Az anyja azt felelte, már az a tudat, hogy itthon van az unokája, az is megnyugtató. Ezen vitatkoztak kicsit, mert a nő úgy gondolta, mindegy, hogy hol van a fiú, a lényeg, hogy ő boldoguljon és találja meg a mit keres.
Ugyanaz a gondolat jött elő belőle, mint egy évvel ezelőtt. Szívét elöntötte a szeretet.
Boldog szülinapot kisfiam!


Beküldte: | 2008. szep. 21. vasárnap - 10:38

Hozzászólások

1 comment posted
Nagyon szívhez szóló!
2008. szeptember 25. csütörtök, 8:50 | kisvirágom (útkereső)

Hmmmm..., nagyon szépet írtál! Meghatódtam és átéreztem, milyen lehet, ha van valakinek gyermeke!
Köszönöm Gabi!

Feliratkozás Hírlevélre