SZABÓ GABRIELLA blogja | Önmegvalósítás.hu
zen050.jpg

A nő hamar elköszönt a társaságtól, már be volt sózva, hogy a szobájában végre magára maradhasson .
Általában így volt ezzel, de most még inkább.
Bekapcsolta számítógépét, amit a fiától kapott mielőtt elutazott, ö Németországba, a fiú Kanadába. Akkor kicsit ráérzett mit érezhetett az anyja, mikor bejelentette, hogy elmegy egy időre Németországba. De ő értette a fiút és támogatta, tudta ő sem találja a helyét, hát találja meg.

szivárvány.jpg

Kíváncsi vagyok Nektek mit jövendöl ez az álom?
Az álmodás óta már eltelt fél év, már minden részletet megértettem, mert az üzenetek nagyon pontosak voltak, bár fél évvel ezelőtt még nem értettem ennyire őket.
Talán jó lett volna, talán nem. Ti mit gondoltok erről?

Nagyon ritkán nézett tévét, de tegnap este miután a mínusz tíz fokban kigyalogolta magát Bözsivel, jól esett ejtőzni a tv előtt, közben befőttet evett, barackot, kukorica konzervvel.

Mindig a nő vitte a gyerekeket az oviba és ő ment értük.
Az óvoda a város másik végén volt, de a nő munkahelyéhez közel. Helyjárattal mentek, aminek a megállója úgy tizenöt percre volt a lakásuktól. De nem volt gond ez a reggeli séta, ilyenkor beszélgettek. Az ovihoz huszonöt, harminc perc alatt ért a busz, mindig az első ülésre ültek, nem a sofőr mögé, hanem a másik oldalra. A kislányt az ölébe vette, a fiúcska eléjük állt, mivel a végállomáson szálltak fel a buszra, oviba menet mindig megkapták ezt a helyet.

Nagyi azt mondta rá, hogy nem normális, mikor reggeli közben a nő vállára hajtotta a fejét, na jó, kicsit lejjebb.
Egyszerűen nem tudta a nőről levenni a szemét, nem tehetett róla. Órákig képes volt bámulni.
Nem érdekelte, ha meghallják mikor éjszakánként a nő ajtajához lopódzott, várt, hol türelmesen, hol türelmetlenül, egyszer majd kinyílik az ajtó.
De az ajtó zárva maradt. Ő remélt, majd változik valami közöttük.

Kép 078.jpg

Egy újságcikkre lettem figyelmes, pár hete, ami a következőkről adott hírt.
Veszprémben a Margit templom kertjében felavattak egy Szűz Mária kutat, ami mellett kialakítottak egy meditációra alkalmas, árnyas, kellemes területet.
Már tervezgettem, hogy majd most, aztán ekkor, vagy akkor, de mindig halogattam.
Pedig a templommal szembeni irodaházban dolgoztam, a másik munkám, pedig a templom melletti házban volt.

Azt mondták rá, naiv, ezzel sehogy sem tudott megbarátkozni. Általában megbízott az emberekben, időnként túlzásba vitte.
Mikor tornászni ment akkor az óráját nem tette a zárható fiókba, eddig soha nem lopták el, miért most, ő sem lop, na igaz, hogy a börtönök nem üresek, de gondolta vele ilyen nem fordulhat elő.
De előfordult, elveszett a szép órája, amit még a férjétől kapott valamilyen neves alkalomra. Azt gondolta, ez azt jelenti, ne foglalkozz az idővel, az idő múlásával, igy aztán nem hordta másik óráját sem.

Kép 081.jpg

Ezen a nyáron több alkalom adódott arra, hogy úgy barangoljak a természetben, mint amikor gyerek koromban nagyanyámnál a tanya környéki erdőkben, mezőkön, dombokon.
Mivel ott társaságom nem nagyon adódott, legfeljebb a szomszéd tanyán a fiúk. Az unokatestvéreim nálam jóval idősebbek voltak, az öcsémmel meg nem küldtek a mamához, mondván ha együtt vagyunk veszekszünk.
Így maradtak a magányos nyarak.
Időnként unatkoztam, de többnyire feltaláltam, elfoglaltam magam.

Tartalom átvétel