ÖnbizalomJavítóIntézet | Önmegvalósítás.hu

ÖnbizalomJavítóIntézet

Aki szereti az abszurd irodalmat, akkor olvashat tőlem egy ilyen abszurd irományt. :) Lényeg, szerintem átmegy... :)

---------

Simon átlagos testalkattal rendelkező, enyhén görbe hátú, szemüveges mondhatni tisztességes huszon éves volt. A legnagyobb baja az volt, hogy nem talált barátnőt magának az enyhén görbe háta és a szemüvege miatt. Gondolta, most itt a remek alkalom, hogy öngyilkosságot kövessen el. Meg is indult a Dunapartra, út közben elképzelte, hogy majd a súlyos és testes sziklák valamelyikéről erőtlenül beleszédül a folyóba. Vagyis csak képzelte volna, nem tette, mert megakadt egy koszos, ódon épületen lógó táblán a szeme. Önbizalomjavító Intézet. Meg is indult remegő szemhéjjal az intézetbe, ugyanis gyakran szokott remegni a szemhéja. A koszos kilincset lenyomva egy ütött kopott szobába lépett be, ahol az áporodott szag keveredett az ott ücsörgők büdös szagával. Valószínűleg nagyban rásegített az omladozó vakolat pergésére a már-már biológiai fegyvernek minősülő elegy. Volt itt kövér kilógó fogsorral, vékony is, kopasz, hosszú orrú vagy éppen törpe. Ezek összes kombinációja is megtalálható volt. Valami púltféle lehetett a folyosó végén, ahol egy szőke hajú, nőnek látszó csinos alkatú valaki állt. Megfordult a nőnek látszó valami, nem az volt. Egy pasi volt. Az arcán tele fehéren lüktető piros bibírcsókokkal, fogai feketék voltak, akárcsak a hosszan kilógó orrszőrei. Simon egy pillanatra megijedt. Igen! Megijedt! Betessékelte őt az orvoshoz az úrhölgy. A doki egy kicsi, szinte már törpe, ember volt óriási szemekkel, nagyon kicsi szájjal és a görbe orrán egy nagy bibircsókkal. Nézte a fiút, majd megkérdezte, hogy mi panasza:
- Hát, e-e-enyhén görbe a hátam és szemüveges is vagyok - makogta.
- Mhh! Még valami?
- Átlagos a testalkatom.
- Szóval, átéagos a testalkata. Azt hiszem, alapos vizsgálatnak vetem alá. Feküdjön fel az asztalra.
Rozoga, poros és csótányoktól hemzsegő asztal volt. Simon, gyomra görcsbe rándult, majd elnézést kért és kiviharzott a doki irodájából.
Nem nézett a folyosón üldögélő ocsmány teremtményekre, csak rohant, rohant ki az ajtón.
Kiérve a kapu előtt nézte az embereket, vett egy mély levegőt, majd azt mondta magának elégedetten:
- Nem is vagyok olyan rossz pasi!
Majd tovább sétált és azon gondolkodott, hogy vajon miért hívják azt a koszos helyt önbizalomjavító intézetnek!


Beküldte: | 2010. dec. 26. vasárnap - 14:00

Hozzászólások

10 hozzászólás
Érdekes történet, bár szerintem igazi önbizalmat az nem ad, ha
2010. december 26. vasárnap, 17:19 | KatiPotter

Érdekes történet, bár szerintem igazi önbizalmat az nem ad, ha megpróbáljuk azt látni, hogy másoknak nagyobb gondjaik vannak. Nem attól vagyunk jók, hogy mások "rosszabbak". Ez egy álönbizalmat adhat, de a belső fényt nem tudatosítja önmagában szerintem.
Találtam egy jó idézetet: "Csak azért, hogy elhiggye, hogy helyesen cselekszik, nem kell bebizonyítania, hogy mások rossz úton járnak." (Coelho)

A másik, ami feltűnt, bár persze lehet csak jelképes: hogy a külsőségeken keresztül megy az önbizalom keresése. Persze fontos az ápoltság, de és ez is lehet a novellában egy kifejezőeszköz, de olyat nem láttam benne, ami valami lelki dolgon vagy szereteten keresztül adott volna számára bizalmat. Anélkül én nehezen tudnám elképzelni, de mondjuk ha testi gondok okoznak önbizalomhiányt konkrétan, akkor persze értem. (A szemüveget amúgy meg lehet szeretni anélkül, hogy másokat csúnyábbnak próbálnánk látni. A szemüveg tud öltöztetni, segít elfedni a fáradtságtól kialakult karikákat. Én akkor szerettem meg még jobban, mikor rájöttem, hogy a zöldes színt is tartalmazó szememmel együtt igazán Kati Potteres kinézetet ad. :D Szóval lehet ezer módon megszeretni valamit, amit zavarónak is ítélhetnek. Ettől még én sem vagyok elégedett a külsőmmel, sőt nagyon nem. De a boldogság nem ettől függ, ezért tudom elfogadni, hogy nem nézek ki úgy, mint a szép modellek vagy színésznők, hanem átlagos vagyok. Mégis tetszettem nem egy férfinak már, mert lelkem is van, olyankor a külsőt is szépnek látja az ember. Meg hiszek Istenben, hogy nem működnek a dolgok, hogy attól függjön az igazi boldogság, hogy nem vagyok egy modellszépség. Egyik ismerősömnek betegség miatt lebénult a fél arca és ez ugye látszik, és több éve boldog párkapcsolatban él, a párjával a betegsége után jött össze, amikor már le volt bénulva, szóval erről ennyit, hogy mitől függ a valódi boldogság, mert ha valaki emiatt hagy el valakit vagy nem szereti meg, akkor az sosem igazi szerelem, és az nem is kellene nekem, emiatt lehet, hogy a nem túl csinos külsővel előnyt érhet el az ember: mert akik megszeretik, azok valószínű biztosan mélyen szeretik).

Ademon képe
És ha valakinek valódi, jogos problémák miatt nincs önbizalma?
2010. december 26. vasárnap, 17:15 | Ademon

És ha valakinek valódi, jogos problémák miatt nincs önbizalma? Akkor ez nem működik.

Nem működik szerintem az semmilyen esetben igazán, ha másokkal
2010. december 26. vasárnap, 17:22 | KatiPotter   Előzmény

Nem működik szerintem az semmilyen esetben igazán, ha másokkal hasonlítja magát valaki össze, és úgy akarja megtalálni magában a szépet. Az szerintem soha nem igazi, akár jogos, akár nem.
Szerintem az a leghatékonyabb, ha mondjuk van ugye a probléma, ha kell, megbocsát magának abban a tudatban, hogy tapasztalatban volt, de tudja, hogy a felismerés után még inkább képes kihozni magából a fényt. Mert az mindenkiben ott van, én ebből szoktam kiindulni.

Jogos problémák
2011. január 01. szombat, 15:58 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Nekem az a tapasztalatom ,hogy minden probléma annak a legszörnyűbb , és ezáltal jogos , aki azt éppen akkor keresztként viseli . Ha már van , akkor megszeretik , büszkék lesznek rá , és az önsajnáltató versenyben az indulóknak egyre súlyosabb problémákat kell felmutatniuk , hogy jogosnak érezzék az Önbizalomjavító Intézetben való várakozásukat , és ne megkönnyebbülve fussanak ki . Félreértések elkerülése végett ezt nem konkrét személynek , hanem általánosságban írtam . Üdvözlettel : felacsó

(önsajnálat)
2010. december 26. vasárnap, 18:03 | Szabó_Péter

abszurd 1perces. az alapvető mondanivalója az, hogy nem biztos, hogy akkora probléma az, amit mi annak látunk.. lehet, hogy elég egy másik nézőpont is(önsajnálat)...

persze, lehet hogy önismereti szempontból nem állja meg a helyét, de kit érdekel? nem is ez a célja! :)

Petiből így jött ki most ez a probléma.Én így nézem ezt az
2010. december 27. hétfő, 13:56 | Éva.

Petiből így jött ki most ez a probléma.Én így nézem ezt az írást,és tetszik is ,úgy ahogy van.
Ez persze a személyes reakcióm,de ez alkotói szabadság szerintem,és azt próbáltam élvezni,amit elém rakott. Nekem tetszett:) Szaboxos:)

:) örülök neki, hogy tetszett...
2010. december 27. hétfő, 15:34 | Szabó_Péter   Előzmény

:) örülök neki, hogy tetszett...

Nekem ez nagyon tetszett...
2010. december 30. csütörtök, 18:10 | Ri-chan (útkereső)

Nekem ez nagyon tetszett, humorosan bemutatja, hogy milyen is az ember. Legtöbben azt hiszik, hogy ők a legszerencsétlenebbek, úsznak az önsajnálatban, s közben pedig......Szerintem nem a külsőségekről szól, hanem segít az embernek észrevenni azokat a boldog pillanatokat és dolgokat, amik megadatottak neki, csak eddig nem vette észre az önsajnálattól. Segíthet, hogy az ember megtalálja a helyes utat, s nem feltétlenül azt jelenti, hogy leragad a külsőségeknél. Egy kis reggeli hidegvizes ébresztő :)

Köszi a visszajelzést... :)
2010. december 30. csütörtök, 23:20 | Szabó_Péter   Előzmény

Köszi a visszajelzést... :)

ÖnbizalomJavitó
2011. január 27. csütörtök, 8:34 | Ramina   Előzmény

Jó, ez jó volt! :-) Önismeretileg is megállja a helyét, mert néha aránytalanul felnagyul néhány problémánk, mert mániákusan bepörgünk rá. Ilyenkor segit minden, ami kitágitja és átteszi a fókuszunkat nagyobb vagy inkább, más perspektivákba is. Pl.ha megpillantjuk azt, hogy mások is görnyedeznek valamitől, ami meg az ő szemükben olyan hatalmas gond.Vagy tényleg nagy gond, nem is ez a lényeg.
Nem tapasztaltátok? Ettől nekem sokszor vissza jött a józanságom és végre arányosan, a helyén tudtam kezelni a saját nyavalyámat. Azonkivül segitett azt is jobban értékelni, ami megadatott:-)

Feliratkozás Hírlevélre