Az ősi egyiptomi és védikus hit alapvető vonásai közötti egyezések | Önmegvalósítás.hu

Az ősi egyiptomi és védikus hit alapvető vonásai közötti egyezések

Az ősi egyiptomi és védikus (vagyis óind) vallások alapvető vonásaiban rendkívül sok hasonlóságot, merészebben: szinte teljes egyezőséget lehet kimutatni. Alább számos olyan meghatározó elemet fogok felsorolni, melyek mindkét vallásra egyaránt jellemzőek.

- A társadalom életének középpontjában a spiritualitás, az isten és isteniség iránti tisztelet kifejezése állt, erre alapozták teljes társadalmi felépítményüket, működésüket.
- A társadalomban létezett egy zárt papi kaszt, ők voltak a spirituális tudás őrzői. Ők a tudást az úgynevezett tanítványi láncolaton keresztül örökítették tovább, mesterről-tanítványra áthagyományozva azt. A tanítványi láncolathoz mindenki nem csatlakozhatott, kizárólag csak olyan személy, akiről bebizonyosodott, hogy képes és méltó a titkos tanítások megismerésére. Az újdonsült tanítványok beavatást kaptak a tanításba. A fizikai világ felett a fáraó/király uralkodott. Ő képviselte azt a tudati szintet, melyet az uralkodása alatt az emberek elérhettek. Feladata a rend fenntartása volt a fizikai világban.
- Egyisten hit volt. Az egyetlen Isten többféle megjelenési formáját ábrázolták az „istenségek” (félistenek) ábrázolása során.
- Úgy gondolták, hogy minden EGY. Nem tettek különbséget spirituális és profán világ között. Elsősorban mindent spirituálisnak tartottak.
- A Teremtést egyetlen Isten tudatos tettének vélték.
- Hitrendszerüket minden esetben a csillagok és bolygórendszerek különféle és mindenkori helyzetéhez igazították. Úgy vélték, hogy a bolygók uralják azokat a ciklusokat, amiket az emberiség történelme során az ember átél. Periodikus időszemléletük volt, vagyis úgy gondolták, hogy az emberiség történelme szakaszokra, korokra osztható, mely szakaszoknak megvannak a jól körülírható, megváltoztathatatlan jellemzői. Ezeknek a periódusoknak jellemzője, hogy meghatározott időszakonként váltják egymást. Vagyis a Föld, mely mint bolygó, élő szervezet is, élethossza alatt nagyjából a következő változásokon megy keresztül: létrejön, fennáll, hanyatlik. elpusztul, újra megteremtődik. Ez a körforgás ismétli önmagát a végtelenségig. Ezen kívül úgy gondolták, hogy a létezésben több párhuzamos dimenzió, bolygórendszer létezik, az egyes bolygókon pedig különféle élőlények élnek, és a bolygók között átjárás van.
- Hittek a reinkarnációban, vagyis az újjászületések láncolatában, melynek célja az, hogy az élőlény az állati szinttől eljusson az úgynevezett transzcendens, halhatatlan, önmegvalósított élőlényig, melynek már többé nem kell megszületnie ebben a világban. Meggyőződésük volt, hogy a reinkarnáció Isten által kigondolt evolúciós folyamat. Úgy gondolták, hogy a tudás lényege, hogy az ember legyőzze egóját. Az önmegvalósított ember megvilágosodott, vagyis felfedezte a szeretet tiszta, semleges minőségét. Az önmegvalósítás legmagasabb szintjeit elértek visszatérhettek a földre tanítani a továbbra is itt élő populációt.
- Hittek a karma, vagyis az ok-okozat törvényében. Ez azt jelenti, hogy minden emberi tett egyénileg és az emberiség tettei kollektíven szinten is egy meghatározott következményt vonnak maguk után, mely következményt mindenkinek el kell szenvednie. Úgy vélték, hogy minden okkal és a kellő időben történik, véletlenek tehát nincsenek.
- Nézeteik szerint az ember sorsa előre meghatározott, általa korábban ismert és tudatosan vállalt, vagyis az ember lelkét halála után korábbi életében keletkező gondolatai, érzései, tettei alapján mérlegre helyezik, és megvizsgálják, hogy mennyiben felelt meg az igazságnak. Ezek alapján pedig megkapja új élete feladatait.
- Úgy tartották, hogy e világunk bipoláris, vagyis jellemző rá a kettőség. A kettőség lényege, hogy az élőlény ezeken keresztül megtapasztalhatja a jó és a rossz közötti különbséget, mely kettőséget kiismerve és túllépve rajta eljut a megvilágosodáshoz.
- Számukra az önmegvalósítás eszköze a meditáció volt. Az úgynevezett csakrákon (az emberi testben rejlő energiaközpontok) keresztül emelték magasabb szintre tudatukat, valamint a gyógyítás egyik eszköze is a csakrák befolyásolása volt. Ezen kívül mantrákkal, varázsigékkel, az emberre energetikai szinten ható hangrezgésekkel gyógyítottak, mivel az embert elsősorban, meghatározott rezgésszinten rezgő energetikai egységnek tartották. Nem beszéltek anyagról, kizárólag élő, folytonosan mozgásban lévő energiáról. Úgy vélték, hogy az emberi élőlény felépítésének három alapvető eleme van: a lélek, a szellem és test. Ebből fakadóan széleskörűen ismerték és alkalmazták az úgynevezett aura tant.

Beküldte: | 2011. jan. 05. szerda - 15:42

Hozzászólások

0 hozzászólás

Feliratkozás Hírlevélre