Romeó és a fúria (avagy Rémusz, a rémes) - a hímek hagyományának krónikája | Önmegvalósítás.hu

Romeó és a fúria (avagy Rémusz, a rémes) - a hímek hagyományának krónikája

RomeóésJúlia.jpg

Különös, hogy bár a történelem a törpékben is a férfiakat preferálja, mégis a nőből néhány tollvonással törpét képes faragni, mikor az mellette az írásos emlékekben egyszerűen eltörpül, vagy, ha mégsem, kiadós ebéd lesz belőle, csak nem milánói sertés-, hanem közönséges emberi oldalborda. Más esetben olyan homályos, de hangzatos, lágy benyomást keltő yin elnevezéssel illetik, melynek ebben a hangalakban maximum a kínai nyelven van jelentése. A jin átirattal már többre megyünk, de ezzel sem jutunk tovább, minthogy a férfinem a j, és az n mássalhangzókból tovább asszociálva megint önmagát határozza meg, például: John, János, Johannes, és elhagyva a j-t, belőle eredeztet minden rosszat: individuális, inaktív, ingoványos, ingerlékeny, incselkedő, indiszkrét és legfőképp indokolatlan! – de semmilyen esetben sem: intelligens. Ám, félretéve az effajta fejtegetést: az írott hagyomány egésze a nőt csak tűri s ez jóval túlmutat azon, hogy azt jószerével csak férfiak írták. Fontosabb ok itt az irigység. De kezdjük az elejéről…
…És a hagyomány megteremté a nőt, a fúriát, a Rémuszt (ami eredetileg férfinév, de ezt a hagyomány során elfelejtették, és így nőiként terjedt el a kései köztudatban), vagyis a rémest, a szükséges rosszat, mert előbb volt a délceg Rómeó, a szép, az elegáns, a romantikus, az ideál, a férfi őstípusa, melyből minden utána következő férfi mintája származik: a költő, a filozófus, a tudós, a politikus, a rétor egy személyben, aki teremtő potenciájával mit kezdeni nem tudott és genetikai állománya sürgős reprodukcióra volt szomjas. Így lett az emberpár, férfi és nő. Rómeóval kapcsolatban már a történet elején kérdések merültek föl. Erre utal vissza Balassi „Hogy Júliára talála, így köszöne neki” c. versével, Shakespeare-től pedig valóban meg is tudjuk, Júlia akkor így köszönt. „Óh, Rómeó, miért vagy te Rómeó?”. A kérdésre nem tudni, hogy érkezett-e válasz. Mindenesetre az bizonyos, hogy ez előbb említett két szerző igen sokat tud a keletkezés történetéről, és arra is következtetni lehet, ők valamifajta termékeny együttműködést hajtottak végre, hisz egyik, művében a másik művében feltett kérdésre válaszol. Az igazi humanitást mégis Shakespeare-ben fedezhetjük fel, aki tragédiájában Rómeót és Júliát (a kezdeti időkben még így hívták) egy rangra emelve, a mű végén mindkettőt a halál kezére adta. Ez bizonyítja azt, hogy a középkor tájékán még történtek restaurációs kísérletek a nő és a férfi egyenjogúságnak helyreállításával kapcsolatban. De, kanyarodjuk vissza a történet elejére.
Miután megszületett Rémusz (eredeti nevén Júlia), az elvileg csalhatatlan Rómeó mégis megingott. A játék kedvéért beleharapott ő is a tudás fájáról szüretelt almába, feláldozva korábbi ártatlanságát. Ekkor még egyikük sem sejtette, hogy valószínűleg át lettek verve, mivel a nem tudás gyümölcseit eszegették kedélyesen, hisz a történelem során semmi sem utal arra, hogy a történtek után az ember a tudás népévé vált volna, a nem tudás, sokkal inkább nyomon követhető a történelemben. Mindenestre Rómeót a történelem léptem-nyomon menti! A legelterjedtebb álláspont szerint csak azért harapott az almába, mert az esztétikum (a nő képében) korábban is vonzotta, épp csak nőalak nem volt ehhez, s most, hogy van, úgy gondolta, hogy ami szép, az a jövőre nézve még hasznos is lehet, ezért úgy határozott, hogy elégedetté teszi a nőt. Ezt az érvet a tudomány elfogadja és kegyesen többnyire szemet huny Rómeó bűnbeesése felett.
Rómeónak nem volt ezután más dolga, mint mindent, ami befolyással bír, hímneműnek titulálni s mindent, ami korrekcióra szorul, és számonkéréssel járhat, rábízni a nőre. De végtére is ki tehette volna meg ezt helyette? Más férfiú nem akadt. Így, e hálátlan és kéretlen feladat rá hárult. Eképp lett hímnemű az isten, a mester, a politikus, a filozófus és még a fügefa is, mely alatt Rómeó egy későbbi leszármazottja, nevezetesen a Buddha, megvilágosodott, főként arról, amit elvileg ő már tudott. Hiszen Platón, kortársa is megmondta neki: Az ember születésétől fogva már mindent tud, csak emlékeznie kell. Ezen felül a Rómeó korából származó szentírások arról tanúskodnak, hogy a férfi eleve mindent tud (bár ki tudja, hogy a hagyomány miként hamisította meg ezeket a szövegeket). Szóval sokan csak vakarták a fejüket, hogy Buddha miért is erőlködött emiatt annyit, de végül belenyugodtak.
Visszatérve Rómeóhoz: Később, amint feladatai egyre inkább körvonalazódtak előtte, meggyőződésévé vált, hogy a nőt jó pásztorhoz illő viselkedéssel kötelessége együtt tartani a nyájjal, s ha az kéretlen béget, jól odavágni neki, aztán majd hallgat. Ez a gondolata nem önállóan született. Ő, bár tapasztalatlan volt, de spirituálisan fejlett. Még rendelkezett a jövőbelátás képességével, így volt alkalma belepillantani az óind Védákba, melyekben több olyan passzust talált, mely szerint, ha a nő jól viselkedik, sokszori újjászületések által akár még férfiként is megszülethet, addig pedig igyekezni kell kordában tartani, nehogy elszemtelenedjen. Valószínűleg Rómeónak a Védák egészét nem volt ideje elolvasni, mivel a jövőbe látás képességét csak korlátozott ideig és csak szelektív ismeretek megszerzésére lehetett használni. Ez lehet az egyetlen oka annak, hogy nem annak végkövetkeztetése szerint járt el, melynek értelmében a nő és a férfi egyenlő minőség. Ha találkozott is ezzel a tézissel, gondolhatta azt is, hogy ez a férfi és a nő közötti egyenjogúság gondolatkörének tipikus tévútja, melynek csapdájába Shakespeare is beleesett később, s melynek előfordulása oly hosszú történelemi távlatokban, melynek az emberiség elébe nézett, elkerülhetetlen.
No, de térjünk vissza megint Rómeóhoz! (Az emberiség történetét nehéz röviden és kitérők nélkül összefoglalni, de az igényes történetírónak kötelessége erre kísérletet tenni. Ez alól e feljegyzés írója sem lehet kivétel! – a krónikás megjegyzése) Szóval, a fenti programterv első ránézésre be is jött, hiszen évezredekig nem volt gond vele. A férfi, Rómeó még azt is megengedhette magának, hogy a nőnek néhol teret adjon, hadd gondolja a kedves azt, hogy az egyenjogúság nem pusztán burkolt Egyen való jogúság, vagyis csupán az egy nemen alkalmazandó joggyakorlat. Ez nem azonos a Shakespeare általi idealisztikus gondolattal, miszerint merte felvállalni, hogy nő és férfi egyenlő. Nem, ez a férfi tiszta, jól irányított, meghatározott játékszabályok szerint játszott játéka!
Igen ám, de Rómeónak időnként lelkiismeret furdalása keletkezett és az is eszébe jutott olykor, hogy erről az egészről ki kéne kérnie a nagyfőnök véleményét, akit még a kezdet kezdetén rendszeresen felkeresett, ha tetteit igazolni akarta. Aztán merengésein gyorsan átszaladva, elodázva a gondolatot, mindig továbblépett lelkiismeret furdalásán. Ennél fogva a nagyfőnők kénytelen volt olykor ráförmedni, azzal, hogy az emberi lét mégsem csak úgy van, ahogy ő azt gondolja. Ekkor Rómeó mindig rém alázatos lett. Kötelességtudata felébredt s bűnbánatában hozzáírt még néhány fejezetet szent könyveihez, majd a kérdést letudta. A nagyfőnök álláspontját a természeti jelenségek változásaiból követte nyomon, s ha a természeti katasztrófák alábbhagytak, megnyugodott, úgy gondolta, hogy nincs több dolga a kérdéssel. Nagy elégedettségében már azt sem vette észre, hogy menet közben még az Isten nevét is elfelejtette. Amikor néha ez eszébe jutott, úgy gondolta – semmi baj, majd megbeszéljük egymás közt, mint férfi a férfival. Ez a tendencia zajlott egészen az utolsó időkig, mostanáig. A hagyomány történeti krónikái tehát a fenti tudósítást hagyták ránk. Rómeó leszármazottai, a rómeodizálódott kolóniák sokasága népesíti ma be a világot, fenntartva a régen kialakult, jól bevált, megkérdőjelezhetetlen rendszert. E célt szolgálja a tudomány, a vallás, és a társadalmi gyakorlat minden eleme. Akik ezzel szembeszálltak, jobbára sanyarú sorsot könyvelhettek el a maguk számára.
Azt, hogy a hagyomány előtti időkben mi történt, senki sem tudja biztosan, csak sejtéseink lehetnek. Viszont rebesgetik, hogy abból az időszakból fennmaradt egy prófécia. Ennek lelőhelyével kapcsolatban egyenlőre senki sem mert állást foglalni a nyilvánosság előtt, de egyesek állítólag szinte biztosan tudják, hogy merre kell keresni. Ami ennél lényegesebb talán, a címe, melyet ugyanis az összes hagyomány történetében élt tudományos szakember és rómeódizálódott nemzedék mindvégig ismert, s mely rettegéssel tölti el még ma is Rómeó leszármazottait. A prófécia címe: A női uralom kora. Ezt a címet a mai világban egyenesen tiltott hangosan kimondani. A cím hallatán a romeódiázálódott férfiakat félelem ragadja el, és szívük megremeg. Nem is elsősorban a cím miatt, hanem a prófécia tartalma miatt. A prófécia a pletykák szerint arról számol be, hogy hamarosan elkövetkezik az évezredekig férfiúi elnyomásban élő nők uralma, melyben a férfiakra nem szolgaság, hanem ennél valami sokkal szörnyűbb vár. Egy olyan fajta erő, melynek mibenlétéről ők semmit sem tudnak. Számukra ismeretlen. Ennek az erőnek a neve pedig megbocsátás, női kegyelem s ezáltal egyenjogúság. Mivel egyikük sem tudta sosem, hogy mit jelent az a szó, hogy megbocsátás, vagy kegyelem, – és az egyenjogúságról is csak annyit tudtak, hogy azt hogyan kell imitálni, de valójában sosem szabad, hogy bekövetkezzen –, gondosan irtották a prófécia fel-fel bukkanó eretnekeit, akik a megbocsátás eljöveteléről prédikáltak.
Mindnyájan rettegtek a küszöbönálló, rettenetes világtól, mely nem ismeri az irigységet!

Beküldte: | 2011. jan. 17. hétfő - 14:00

Hozzászólások

38 hozzászólás
:DDD...szép új világ:)
2011. január 19. szerda, 16:46 | Éva.

:DDD...szép új világ:)

Ajjaj!:DDD
2011. január 20. csütörtök, 13:02 | Szinay Balázs   Előzmény

Ajjaj!:DDD

fehercsongor képe
" Régen ostoba nők irányították a világukat ,
2011. január 19. szerda, 17:17 | fehercsongor

ma ostoba férfiak . Személyesen nekem a mai női vezetésű törzsek életmódja rokonszenvesebb , mint az álszent európai . Üdvözlettel : felacsó

Köszi a véleményt felacsó!:)
2011. január 20. csütörtök, 13:03 | Szinay Balázs   Előzmény

Köszi a véleményt felacsó!:)

ha már eleget tapasztaltál férfi testben, megszülethetsz nőként
2011. január 20. csütörtök, 14:49 | szeti87

Szerintem valódi ezoterikusok ( beavatottak, a saját spirituális fejlődésükön dolgozók) sok pozitív vonást is kapcsolnak a női jelleghrz. Mint például az anyai szeretet képességét. És lényünk intuitív, megérző részét is a nőies jelleghez, a jobb agyféltekéhez kapcsolják. Tény, hogy évezredekig tartotta magát a patriarchátus, és a társadalom még mindig túl férfiközpontú.De ez csak az ego-szinten van így. Én úgy tekintek magamra, mint egy lélekre, aki női testben él. Tudom, hogy személyiségemnek van férfi oldala és női oldala, harmónikusan kiegyensúlyozva egymást. Engem valahogy soha nem vettek célpontba a macsók és hímsoviniszták, én jellemzően olyan férfiakkal találkoztam, akik egyenrangú félként kezeltek. Büszke vagyok a nőiségemre és a nőiességemet nagyon pozitív dologként élem meg. És szeretem a férfiakban a férfiasságot, a határozott,nyugodt erőt és a gyakorlatiasságot. Ki vagyok békülve mind a saját nememmel, mind az ellenkező nemmel. Egy médium által közvetített üzenetre viszont felkaptam a fejemet. Valahogy így hangzott:" a nők az intuíciójuk révén közvetlenebbül kapcsolódnak Istenhez. Ha már eleget tapasztaltál férfi testben, megszülethetsz nőként. " Elgondolkodtatott az üzenet, de nem keltett bennem hamis felsőbbrendűségi-érzést. Egy nőies nőben is lehetnek férfiasnak tartott pozitív jó tulajdonságok (pl. határozottság, belső erő), és egy férfias férfiban is nőiesnek tartott vonások (empátia, gyengédség, gondoskodás)

Szia...
2011. január 20. csütörtök, 21:45 | Szinay Balázs   Előzmény

Szia!

Köszi a véleményt!

Mindkét nem hordozza mindkét nem jellemzőit ez tény. És még egészséges is, ha közel azonos arányban, vagyis kiegyensúlyozottan.
Látni ahhoz nem kell, hogy tudjuk, a nők közelebb állhatnak Istenhez, egyszerűen csak jelen lenni, avagy a védikus irodalmat olvasni, ami ezt a tényt már 6-8000 éve közölte. Oka ennek pedig az, hogy a nők természetüknél fogva hajlamosabbak az odaadásra és a szolgálatra (nem a szolgaságra).

Azt már mondanom sem kell,hogy amikor Ádám /ősünk/ elindult a
2011. január 20. csütörtök, 21:57 | Éva.   Előzmény

Azt már mondanom sem kell,hogy amikor Ádám /ősünk/ elindult a lejtőn,és alább ereszkedett az égből,
akkor elvált tőle a tiszta szűzi,szép aspektusa,és Ő az Istennél maradhatott,és ki volt az???
Pistis Sophia,az égi tiszta és ,,tudós'' nő:D Ádám meg bukott,és ez még csak ezután jött az ,,igazi bűnbe esés'' :DDD

fehercsongor képe
Lent viszont várta
2011. január 20. csütörtök, 22:22 | fehercsongor   Előzmény

Eva és Lilith (vagy Christina ? ) . Nem unatkozhatott . Üdvözlettel : felacsó

Hát nem várta:) ,épp hogy hiányérzete volt és unatkozott,és
2011. január 20. csütörtök, 22:34 | Éva.   Előzmény

Hát nem várta:) ,épp hogy hiányérzete volt és unatkozott,és akkor kérte Istent,hogy adjon neki társat.
Akkor volt az ,,oldalborda hadművelet'':)
Hogy Lilith-tel pontosan hogy volt,nem tudom,kicsit zavaros a történet,de még Éva előtt volt.
Lilith is szellemi lény ,ahogy Ádám is az volt valameddig,és hát azokban a ,,körökben'' máshogy van ez.
Vagy nem?

lilith
2011. január 20. csütörtök, 23:00 | szeti87   Előzmény

Rákerestem a neten, szerintem érdemes ezen eltűnödni. Lilith a héber hagyomány szerint ugyanúgy a sárból teremtetett, mint Ádám, és egyenrangú volt vele. A többit idemásolom.Ádám és Lilith története ősi héber mítosz. Lilith eszerint Ádám első párja volt, akit Isten hozzá hasonlóan a földből teremtett. Azok azonban hamarosan veszekedni kezdtek. A nő így szólt a "férfihoz: nem akarok alattad lenni". A férfi azt mondta: nem akarok alattad lenni, inkább feletted, mert megérdemled, hogy alul maradj én pedig felül. A nő így válaszolt: egyformák vagyunk, mivel mindketten a földből vétettünk, de nem hallgattak egymásra. Ekkor Lilith kimondta Isten különleges nevét és felemelkedett a levegőbe. A többi zagyva mese.

Hamvas írt gyönyörűen a női létről /is/,a Scientia sacra első
2011. január 20. csütörtök, 23:17 | Éva.   Előzmény

Hamvas írt gyönyörűen a női létről /is/,a Scientia sacra első részében.
Ott megtalálhatók ezek a hagyományok is.

Keress tovább...
2011. január 20. csütörtök, 23:32 | Szinay Balázs   Előzmény

Keress tovább...

Ugyanis, ha a héber hagyományt tovább göngyölíted, az is kiderül, hogy lilith beleőrült a hatalmába és fejébe vette, hogy egyesíti a démonikus erőket, keményen belemászott a fekete mágiába, hogy elpusztítsa azokat, akik nem válnak szolgáivá. Így teljes a kép.
Talán a példa nem teljesen kézenfekvő így...

Aditi képe
Hát, történelmileg én nem számítok a tájékozottak közé, de
2011. január 23. vasárnap, 21:44 | Aditi   Előzmény

Hát, történelmileg én nem számítok a tájékozottak közé, de ez a sztori erősen hajaz nekem a Maab Merlin problémakörre. (Némi angolszász kulturális tanulmányaimból rémlik, meg az archetípusokhoz kapcsolódó sugallataim is ide stimmelnek.) Maab, ugyebár Merlin tanítványa volt, de kettejük dolga nem sült el valami jól, mert a tanár erősen elszúrván a dolgot (nem volt bölcsebb a tanítványánál, meg még szerelmesek is lettek - ami ilyen helyzetekben erősen nem működik - tapasztalat) a végén ádáz küzdelmet kellett vívjon a saját "mindenével" (így hívja a magyar nyelv is a másik feledet: "mindenem"), aminek végül a koruk letűnte (a mágikus kor) vetett csak véget, amiben mindketten elveszítették korábbi hatalmukat és végül "elpárologtak". Különböző filmek és írások különböző módon dolgozzák fel a történetet, különböző végekkel, mert az emlékezet és írások kissé zavarosak és hiányosak helyenként .

Mégis nekem erősen úgy tűnik itt is a férfi és női erőkről van alapvetően szó, az ősi polaritás erőiről, de ami még érdekesebb számomra, az az, hogy ebben a felállásban egyben a kiegészítő félről is (a duál-párról), amit helyesebben úgy értelmezhetünk, mit a saját árnyékfelünket. Vagyis a tudatunknak azt a részét, amelyet védekezésből és ösztönösen elnyom a tudatos tudat, egészen a felnőtté válás küszöbéig, amikor elkezdenek megnyílni a kapuk és van szerencsénk megismerkedni azzal részünkkel is, amitől eddig annyira rettegtünk, hogy jó nagy egót növesztettünk, nehogy meg kelljen látni.

Egyesek szerint a megvilágosodottak többek között épp attól megvilágosodottak, meg "teljesek", mert ismerik és kezelni tudják ezt a bizonyos másik felüket, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy már átjárja a személyiségük teljességét a tudatosság (szellem) fénye. És minő meglepetés. épp ezekre mondják, hogy már nincs szükségük a másik nemmel való egyesülés "illúziójára" (idéztem), mert hát már velük van...

Ez szerintem logikus, és nekem eddig oké.

A kérdésem csak az, hogyha a mítoszok és mesék a poláris világot a nemek jellegével szimbolizálják, miért éppen a nők a fekete mágia, a démonikus erők, a szeretet-nélküliség, a hatalom és egyáltalán minden kísértés és bűn forrásinak kitüntetett szerepvállalói?

Nekem megint csak az jut eszembe, már bocsánat, a pasiktól, hogy ettől az erőtől, a női erőtől több félnivalónk van. Ami miatt egyértelmű volt hogy le kell nyomni, nehogy "elszálljon". Végül is ezt tükrözi a fent szépen leírt patriarchális kultúránk minden szinten.

És szellemileg is a helyén van, mert ez az erő elnyomva is ugyanolyan hatalmas, úgyhogy hiába betegített meg minket az elmúlt pár ezer év, mégiscsak a helyünkre vágyunk és újra meg fogjuk szülni azt. Már folyamatban van.

Szóval már ezt a mítoszt is kedves patriarchalista kollégáink agyalták ki?

A Sámán szimbolikában nincsen harc, meg egyenlőtlenség, és nincs ki van fent meg lent, a Nap a férfierő, a szellem, a Hold a női erő, az asztrális világban való teremtő hatalom. (Tarot egyes és kettes) És az ember mindkettőt birtokolja. Van szelleme és van lelke, ami lehet tiszta, a szelleme által vezetett, vagy tele töltésekkel meg illúziókkal ( ha a test által vezetett, ami nem a női erő, hanem egy harmadik szint), és akkor lesz belőle csúnya fekete mágus-néni vagy bácsi. Ha úgy vesszük, mind ilyenek vagyunk, csak igyekszünk kikecmeregni a hálóinkból és megtanulni mindig érzékelni a szellemünk hangját.

Szóval akkor kicsoda Éva????????? (Már a Lilith-es sztori szerint.) A kollektív férfi-egóba belefér ez a mítosz is, mer' itt is a nő az (az árnyékfél) amelyik megőrül, aztán amikor használhatatlanná válik, jöhet Éva. Az legalább szót fogad. Egy ideig. :))

Az jut még eszembe erről az egészről, hogy az Univerzum keletkezésével kapcsolatos legújabb elméletek szerint először volt a nagy semmi (amit még mindig nem tudják, mi -ja, de bocs, tudják, kvantummezőnek hívják), aztán ebből áradt ki a fekete energia, majd a fekete anyag, és végül ebben a hálóban (ami ott van az űrben most is csak nem ebben a dimenzióban érzékelhető, de már közvetetten bebizonyították), ennek a "lyukas részeiben" öltöttek alakot a fényes testek. Ebből az egészből mi a fényes testeket vagyunk képesek érzékelni - ezek a napok és a bolygók. Azok a részek, amelyek elenyésző hányadát jelentik a hatalmas, és élő Univerzumunknak, és amelyek a legalacsonyabb szintet, a materiális szintet képviseli, a végső eredményt.

Minden, ami előbb volt magasabb szintet képvisel, azok az őket teremtő erők.

Ez már saját okejtés, de szerintem elég analógnak látszik, hogy a "semmi" az isteni tudatszint (Buddhikus "fekete semmi"), a fekete energia a szellem (ami állandó kapcsolatban áll az istenivel, egy vele, mindent átsző, de hat "lefelé", az alsóbb világokba (Tarot egyes: a Mágus), a fekete anyag a női erő, az asztrális teremtő erő, a kettéválás energiája, ami képesíti a mindenséget a poláris világ megteremtésére (Főpapnő: kettes Tarot lap) és végül a fényes testek: maga a fizikai világuk, amit lehet méricskélni meg kutatgatni a vaksi kis látcsöveinkkel meg az agyacskánkkal. :))

Ebben a mátrixban a fekete energia valóban fekete és valóban teremtő. A poláris világot teremtő energia. Ilyet a szellem nem tud, mert az a semlegességből csak egy irányba tud hatni: a teremtés irányába. Ilyet csak a nő tud. :)) (Itt természetesen a megfelelő szintű női energiára gondolok, nem a női nemiségre. De azért valószínűleg nem véletlen, hogy a női testek hordják ki a bébiket... :)

Szóval ami fekete a szimbolikában, nem feltéttelenül azért az, mert rossz. Ezen talán érdemes eltűnődni. :)

Hogy már megint az ítéleteinkkel csináltuk az évezredes kakit. Meg a hatalommal való visszaélésünkkel a hatalomtól való félelmünkben.

Kezd hasonlítani egy L'art pour l'art filmre: Az erők megszületnek, majd elkezdenek vitatkozni. "Jé, te fekete vagy" -mondja a szellem. "Az rossz." "Nem rossz mondja a fekete anyag. Világokat teremtek. Ezért vagyok fekete. Különben is, te is fekete vagy!" "Az nem ugyanaz. Én az Isten vagyok, az maga a fény! te sötét vagy, alantas, anyagias, lehúzó lény. Rossz. A fekete anyag, az fekete mágia, az sötétség. Rossz. Te rossz vagy. Gonosz boszorkány, fúj! Letaszítalak." -mondja a szellem. "Én meg kikaparom a szemed" -mondja a fekete anyag, (és máris gonosz boszorkány :) mer' mást nem tehet szegény, a tisztjénél (helyénél) fogva nincs hatalma a szellemen. És már kész is a világtörténelem legostobább tragédiája, aminek számlálatlan halál és lélek volt már az ára az elmúlt pár évezredben.

Hát ilyenekké lettünk..:)

Namaszte

fehercsongor képe
Többféle változata létezhet a regének .
2011. január 23. vasárnap, 23:27 | fehercsongor   Előzmény

Én olyan változatot láttam filmen , amibe Maab volt az ősibbnek bemutatott , és az ő teremtményé volt Merlin . Ebbe bele is nyugodtam , mert a női princípiumot érzem ősibbnek : a férfi csak fickándozó kisegér az anya nagy sajtjában .
Megvilágosodottnak nincs szüksége a másik nemmel való egyesülésre ? A fél világgal lemond a szexről ? Ilyenen akkoriban kezdtem el gondolkodni , amikor néha feltűnt egyes nőknél , hogy milyen arcú férfi lenne belőlük,ha annak születtek volna, és ugyanúgy egyes férfiaknál is . Akkor arra lyukadtam ki , hogy a bennem lévő nő ölelné a benne lévő férfit , és megfordítva . Néha a férfiénjeink söröznének egyet , néha a női ének pletyiznének . Pszihológiailag nincs ebben semmi furcsa , hiszen nevezhetjük ezeket bennünk rejtező szerepeknek is , és azoknál is vannak hasonló felosztások mint pl. Felnőtt - Gyermek - Szülő és azok különböző párosodásai az egyes helyzetekben .Az igazi önvalónk ennél "mélyebben " , ezek mögött , ezeken túl van . A megvilágosodásnál elő az ő fénye ragyog . Talán . Üdvözlettel : felacsó

Aditi képe
Én egyszerűbbnek látom a "már nincs szükség szexre meg
2011. január 24. hétfő, 0:17 | Aditi   Előzmény

Én egyszerűbbnek látom a "már nincs szükség szexre meg szerelemre" (ezt sem felejtsük el) helyzetet.

Mit keres minden lélek? Valami olyan állapotot, amelyben nincs ott az elme állandó kontrollja, a polaritásban működő tulajdonsága - éppen az, ami elválasztja a nem poláris tudatszinttől. Megélni a nem polárisat, az egyet - állandóan. Időtlenné, gondolat-nélkülivé lenni, boldogan.

Persze ez messze nem írja le kellőképpen tudományosan vagy teljesen azt a bizonyos tudatszintet, de erre vannak a megvilágosodottak közöttünk.

Az viszont biztos, hogy a jól átélt szexben ugyanez történik egy egy pillanatra. (Aki ügyesebb, percekre...:)

És a szerelem ezért illúzió.

Szóval a testi szinten és lelki szinten az egység illúzió, hiszen nem válik eggyé a testünk meg a lelkünk sem valójában a szexben meg a szerelemben (szép is enne, mennyi sziámi rohangálna....), mert ennek a dimenziónak az elválasztottság, a polaritás a jellemzője. Ugyanakkor ezekben az élményekben az odaadásunk, feloldódásunk által megkapjuk egy egy pillanatra az egységélmény egy cseppjét, de ilyenkor valójában mi lépünk magasabb tudatszintre (az ész megáll :), és nem a másik miatt történik ez, vagy az aktus miatt, az csak egy eszköz. (Lehet az medi is, vagy pl. zenélés, vagy drogozás....stb)

Az, aki tartósan képes ezt a tudatszintet előidézni, szerinted kívánni fogja azt az egy perc hasonló élményt? :) Szóval ez szerintem nem lemondás. Ellenkezőleg. Túlcsordulás..:)

Az viszont érdekes kérdés, h a bennünk élő nő és férfi energiák kiegyenlítése és tudatosítása mennyiben segít ehhez hozzá.

Lehet, hogy ez több annál, és valójában a kétféle energia tudatosítása még nem vezet el a megvilágosodáshoz önmagában. Ezt nem tudom.

De azt mindenesetre határozottan úgy vélem, hogy a két energia kiegyenlítése önmagunkban és a tudatos használata, blokktalanítása hozzásegít az egészséges élethez és kapcsolat-képességhez. :)

Namaszte

fehercsongor képe
Együtt ugatjuk a holdat
2011. január 24. hétfő, 1:41 | fehercsongor   Előzmény

vagyis olyan tapasztalat folyamatos megélőinek belső világáról alkotunk feltevéseket , akiknek létezési rezgésszámát Te talán a minden szintű összeolvadásban , Én talán még abban sem tapasztaltam meg . Ennek ellenére mindkettőnknek többé kevésbé határozott elképzelése van a szexuális életükröl . Te is Én is a saját életünk tapasztalatait , hitrendszerét használjuk támasznak ehhez .
Én saját viszonyításként azért gondolom , hogy nem aszexuálisak , mert pl .noha megtehetném , én sem hallgatok mindig Mozartot és Bachot , hanem egyéb zenéket is , csak ritkábban . Ez lehet rossz analógia is , mert a minőségi különbség valószínűleg nem akkora a példában , mint az Istenélmény és a szexcsúcs között , másrészt egy átlagtudat nem hasonlítható egy megváltozotthoz ..De abban egyetértek , hogy biztosan nem szexőrültek . Ha az élet egyéb dolgaival mértékletesen élnek , akkor elvből el nem utasítanak semmit , de az is biztos , hogy ha a lenne feleségem és nélkülem megvilágosodna , akkor sürgősen elválnék tőle , mielőtt kopogni kezdene a szemem a mérsékelt jóllakatásomtól . Régi mondás , hogy szentek mellett mártírok teremnek , bár ez szerintem inkább az álszentekre vonatkozik , mert abból régen is volt jócskán .Feltételezem , hogyha a szex érdektelenné válik egy megvilágosodottnak , akkor az élet egyéb közember számára örömteli testi dolgai : az evés , a mozgás , az alvás iránti igény is elveszti az örömszerzés miatti túlpörgetettségét és az élettani minimumra csökken . Lassan kezdem meggyőzni magam , hogy talán mégis igazad van . Ezentúl az impotenseket azzal fogom vígasztalni , hogy ők már formailag részlegesen megvilágosodottak , és próbáljanak meg ezentúl Isten bájaiban gyönyörködni . Üdvözlettel : felacsó

Aditi képe
Hát, szegény impotenseket nem biztos hogy ezzel túlságosan
2011. január 24. hétfő, 13:22 | Aditi   Előzmény

Hát, szegény impotenseket nem biztos hogy ezzel túlságosan megnyugtatod...:) Viszont ha megfogadják a tanácsod, és megtanulnak Isten bájaiban gyönyörködni, az valószínűleg azért mégiscsak gyógyító erejűnek bizonyulhat esetükben...

Szerintem sem megtartóztatásról van szó, közel sem.

Ha már előjöttél a zenével, zenészként próbálok egy másik analógiát hozni, ami ráadásul nem egy tudatállapot minőségének találgatása, amit valóban, olyan módon, ahogy a megvilágosodottak még nem volt szerencsém átélni. (legfeljebb cseppekben)

Szóval két dolog jutott eszembe: 1. Képzeljünk el egy világot, amiben nincsen zenelejátszó készülék, hanglemezek, de még hangszerek sem. Ebben a világban egyetlen mp3 lejátszót birtokolva, zeneimádók lévén valószínűleg rongyosra hallgatjuk azt, és nagy becsben tartjuk, amíg ki nem merül az elem. (Ezen kívül persze énekelhetünk is, de most elsősorban a zenehallgatás élvezetére gondolok itt.) Aztán véget ér a "sivatagi lét" és belecsöppenünk egy nagyvárosba, telis- tele zenével és lehetőségekkel, hogy zenét halljunk. Vagy, még jobb, a zene mesebeli fővárosába kerülnénk, ahol még az utcán is a legkülönbözőbb, csodálatosabbnál csodálatosabb zenéket hallgathatjuk egyszerű séta közben. A létezésünk zenévé válna, mert a zene bármikor, bármilyen formában hozzáférhető lenne. Reggelinél a rádióból, séta közben az utcán, autózás közben a lejátszóból, bevásárlás közben a boltban, fesztiválokon, koncerteken, színházakban..... és hogy hasonlatosabb legyen a példa a mennyei szférához, mindig éppen olyan zenét hallgathatnánk, amire vágyunk, és amikor csendre, akkor csendet. Szerintem hamar elfeledkeznénk a régi mp3mas lejátszóról és azokról a számokról, amiket ezerszer rongyosra hallgattunk a sivatagban....:)

2. Magam is tapasztalom, hogy amikor alkotó tevékenységet folytatok, feltöltődöm energiával, úszom a flow-val vagy mi, szóval csak zenélek zenélek, és a világ megszűnik körülöttem létezni, sokszor olyan szó szerint kielégülést érzek, és persze olykor fáradságot is, hogy nem kívánom a szexet, mégsem vagyok boldogtalan, vagy hiányérzettel küszködő. Ellenkezőleg. (Pedig nem vagyok fából :) Szerintem ezeket az energiákat sok helyen lehet hasznosítani, a szexben való kisütés valószínűleg a legegyszerűbb formája ennek. De ha már valaki magasabb szinteken tud akármeddig élni velük, el tudom képzelni, hogy nincs szüksége a szexre. Egyszerűen nem kell.

Egyébként Tolle mondta és egyetértek vele, hogy a mai ember túl nagy jelentőséget ad a szexnek, pedig az csak egy icipici területe az életnek. És szerintem sem szabadna hogy ennyire a hatása alatt legyünk, hogy ennyire irányítani tudjanak a vágyaink. A mai emberek párkapcsolatai nagy része pl. nem is a szerelemről, hanem a testi vágyról szól, és ráadásul úgy, hogy totál összekeverik a kettőt. Ennyire nem vagyunk tudtában a saját energiáinknak és csak viszek, visznek.... na itt az "eredendő bűn" kedves uraim.....

Persze erre nem megoldás, ha nem szexelünk, ellenkezőleg, az elfojtás, önmegtartóztatás meg hasonló marhaságok csak még rosszabbá teszik a helyzetet. Attól nem leszünk sem okosabbak, sem bölcsebbek, sem nem tanuljuk meg használni az energiáinkat (amit így nem is használunk). Szerintem a megoldás az, hogy a szexet is máshogy kell csinálni...: Figyelemmel, tudatosságra törekedve, odaadást gyakorolva és a saját reakcióinkat értékelve haladni a tudatosodás útján, hogy végül sikerüljön annak a fránya, öreg kígyónak ezt, a legerőteljesebb energiáját is a tudat uralma alá hajtani és rangsorban a helyére tenni. Hogy ne azonosítsuk magunkat a vággyal, a testi vággyal sem. És tudjuk elkülöníteni a többi energiától, pl. a szerelemtől, az érzelmek más formáitól.

Namaszte

fehercsongor képe
" belecsöppenünk egy nagyvárosba, telis- tele zenével és
2011. január 24. hétfő, 20:05 | fehercsongor   Előzmény

" belecsöppenünk egy nagyvárosba, telis- tele zenével és lehetőségekkel, hogy zenét halljunk ":
addig belül szólt bennem a zene (amikor kíméletből letettem az Mp3-at ), ott a zeneparadicsomban viszont a belső csendem erősödne fel az egyensúly helyreállítása miatt
" hamar elfeledkeznénk a régi mp3mas lejátszóról és azokról a számokról, amiket ezerszer rongyosra hallgattunk a sivatagban....:)" a régi tégla csoki , a medvetalp cukor ma is kellemes emlékeket ébreszt , noha tudom ,hogy újra elfogyasztva már nem érteném ,hogy miért tapadt olyan csodálatosan jóleső íz emléke hozzájuk bennem . Mivel egy megvilágosodott már a benne levő Gyerekkel egy , és ezért nem olyan elsöprőek annak néha felsejlő érzései , tehát ha elsöprő érzésre vágyik , akkor nem erre a területhez fordul . Ezzel ugyan megint az igazolom ,amit tagadok , hogy akkor már a régi szint élvezete semmivé válik . Már csak a Windows csökkentett üzemmódját tudom , felhozni érvként , vagyis egy megvilágosodott tudhat alacsonyabb megélési szinten is létezni , de minek tenné ?
Összegezve tényleg úgy tűnik , hogy a megvilágosodottak életéhez képest egy mocskos szexorgia a földi lét , mivel ők magasabb létszinten alkotják napjaikat , de ha valami ritka véletlen összevonzza őket , akkor nem csak felfénylenek , mint mi legjobb pillanatainkban , hanem Napként sugároznak . A baj csak az , hogy már bennem is azt mondja valami , hogy ez nem igaz . Üdvözlettel : felacsó

egy cikkben olvastam
2011. január 24. hétfő, 14:00 | szeti87   Előzmény

Régen, azt hiszem , Popper Péter "Hazugság azt mondani egy impotensnek, hogy íme, megnyílt ön előtt a szent aszkézis lehetősége. Először meg kell gyógyítani, aztán döntse el ő maga,nők karjaiban kíván-e ringatózni, vagy..."

Medve képe
persze, ez így helyénvaló,ahogy idézeted szól, hisz önámítás
2011. január 24. hétfő, 14:12 | Medve   Előzmény

persze, ez így helyénvaló,ahogy idézeted szól, hisz önámítás lenne másképp.
Elménk hajlamos agyafurt magyarázatokat sugallani, miért nem kell, vagy tudod az adott dolgot elérni, megoldani.

fehercsongor képe
Kényszeraszkézis
2011. január 24. hétfő, 20:31 | fehercsongor   Előzmény

Nálam a hangsúly azon volt , hogy majdnem olyan ebből a szempontból ( a nemi életének gyakorisága ), mint amilyennek egy megvilágosodottét képzeljük , de csak felszínesen nézve , mert a mögötte levő tartalom , indíttatás , értékelés egész más . És csak részlegesen olyan , mert ez az egyetlen terület , amiben hasonlóságot mutatnak . Tehát a hangsúly a majdnemen és a részlegesen volt .
Egy ebbe az ördögi körbe mókuskerekező embernek én is kegyetlenségnek tartanám ilyet mondani . Üdvözlettel : felacso

Medve képe
egy megvilágosodott állapotban valóban megéled az egységet
2011. január 24. hétfő, 13:27 | Medve   Előzmény

egy megvilágosodott állapotban valóban megéled az egységet önmagadban és nem érzel többé ösztönös kényszeres vágyakat, nem kell energiát belefektetned az önmegtartóztatásba sem. Mindez abból táplálkozik, hogy minden energiát az univerzumhoz kapcsolódással és nem energiarablással veszel magadhoz. Nagyvonalakban egy szinten van benned minden energia aspektus, vagyis gyakorlatilag külömbség nélkül, mely olyan mentális egyensúlyi helyzetet teremt, hogy kibillenteni ebből bármi is, képtelen.
Tőlem sokan kérdezték már: "hogy tudsz te ilyen kritikus helyzetekben nyugodt maradni? Szívtelen vagy, hogy meg sem érint! Stb."
Egyszerű. Információként kezelem és tudatosan nem töltöm be, nem rendelem hozzá a szokásos érzelmeket, melyek aztán újabbakat generálnak.

Shakti Gawain- A románc
2011. január 24. hétfő, 20:50 | szeti87   Előzmény

"Amikor találkozunk valakivel, aki nagyon erős, éles tükör számunkra, legyőzhetetlen vonzódást érzünk iránta....A szerelem nagyon erőteljes élmény, és azt jelenti, hogy érezzük, amint az univerzum átáramlik bennünk...A másik személy katalizátorrá válik, amely impulzust ad....amikor szerelmesek leszünk, egy pillanatra pontosan megérezzük a másik ember lelkének szépségét, de nem ismerjük fel, hogy az a mi saját tükrünk.....az igazi románc a fényben él."

Aditi képe
Ez már messze vezetett az eredeti témától minket. Mégis, úgy
2011. január 24. hétfő, 21:28 | Aditi   Előzmény

Ez már messze vezetett az eredeti témától minket. Mégis, úgy érzem figyelmeztetnem kell téged: amit csinálsz, az nem az, amire gondolsz... ha valóban így éled meg.

A megvilágosodott állapot, nem egy érzelemmentes állapot, és főleg nem pusztán információra "lefordított" állapot.

Sokan esnek ebben a csapdába.

Hogy honnan tudom? Mert én is benne voltam. :)

A szeretet állapota, az egység és a teljesség érzésével párosult egység-állapot egy mélyen empatikus, érző állapot, amiben az érzelmek nem félre vannak téve: ellenkezőleg: ez egy totálisan megengedő állapot, amelyben a bölcsesség és az erő megengedi hogy a dolgok ott legyenek ahol vannak és pontosan olyanok legyenek amilyenek. Ebben a tudatállapotban éppen hogy tökéletesen érzékelünk minden érzelmet, és gondolatot, és rezdülést és rezgést, (beleértve a sajátjainkat is, az egónkkal - tévedéseinkkel együtt) a Napnál világosabban... ezért nevezik tisztának. Csak éppen MÁSHOGY VISZONYULUNK HOZZÁJUK.

A kulcs az, hogy a szemlélő nem azonosul mindezekkel.

A szemlélés egy nagyon is nyitott állapot, a legnyitottabb, az odaadás csúcsa (a jóga öt útja közül az odaadás útja is egy, és pusztán ! ezzel már meg lehet világosodni, aki elég jól tudja művelni - mert nem fél ezt tenni), érző és átérző, de nem húzza le az amit tapasztal mert a saját energetikáján, szemlélésen keresztül az örökkévaló, halhatatlan élet energiamezőhöz csatlakozik.

Vannak akik ezt félreértelmezik, valóban, de az a tapasztalatom, hogy inkább csak akkor, amikor valóban elfelejtünk empatikusak lenni - de akkor nem is ebben az állapotban vagyunk!

Van, amikor egy egy drámát figyelmen kívül kell hagynunk, de általában nem elég a hisztiző gyermekemnél ezt felmérni és nem belemenni a drámába, vagyis nyugodtnak maradni, hanem ebből a nyugodtságból energiát adva, empátiát gyakorolva odafordulni felé, abszolút rákoncentrálni, és odaadó figyelemmel megkérdezi a megfelelő kérdést (pl. szerinted ez most mire jó?). Ha megfelelő energetikával párosul kitaszítja a drámájából egy pillanat alatt. De nem a szavak a fontosak, hanem a tudatállapot.

Sok "spirituális" gyakorlót ismerek, aki a végletekig feldühíti a környezetét azzal, hogy lepattintja a drámákat, mondván, ő nyugodt és tisztán lát, valójában az elért belső biztonságérzetét önző módon használja, lekapcsolódva a környezetéről. Ez még mindig félelmek miatt van, azért, mert valójában nem tudja még kezelni azokat a drámákat, de már legalább ki tud belőlük lépni. Azonban ez még nem a szeretet szintje.

Figyeld meg a "nagyokat". Mindig mosoly van az arcukon, őszinte, szívből jövő, átélt, gyermeki mosoly, és nem lehet érteni, hogy tudnak ennyi embernek figyelmet, energiáét szentelni. Mindenki elégedett körülöttük, aztán amikor távol vannak tőle ismét az otthonukban, hiányzik az energia, mert maguk még nem tudnak rákapcsolódni a kifogyhatatlan forrásra.

Jó pár "gyógyítót" és "spirituálist" ismerek, akik klasszul azt hiszik megvilágosodtak, de képtelenek energiát adni, éppenséggel abból nyerik, hogy az elképzelésük szerinti megvilágosodott szerepét játsszák.

Valójában az elméjük játszik velük.

Bocs, de az utolsó mondatodban a tied is leleplezte magát...:)

"nem rendelem hozzá a szokásos érzelmeket, melyek aztán újabbakat generálnak." Ez elmetevékenység. Igaz, tudatos, és igaz, már egy jobb szint annál, mint amikor még a blokkok automatizmusa működik, és még mielőtt észrevetted már benne is vagy a saját tragédiádban, elborítanak az érzelmek és kész, véged.

De még messze nem szeretet, vagy megvilágosodás. Az nem elmetevékenység. :))

A kulcs az egész maszlaghoz való viszonyulásunk. Egy kényes egyensúly, amiben nem taszítjuk el (elfogadunk) de nem hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk (éberség). És ezt még véletlenül sem az elménkkel csináljuk. Az elme nem ismeri a harmóniát, csak a szélsőségeket. Az arany középút a szív útja, csak az tudja olyan állapotba hozni az elmét, amelyben csatornaként működik, és nem a saját törvényei szerint. Az elme elcsitul, nem dolgozik ilyenkor csak észrevétlen kiszolgálója a történéseknek. (Pl. egy művészeti alkotás létrehozásánál csak úgy repül a kéz, és tökéletes precizitással dolgozik, de minderről az elme nem tud nem tud. Az csak közvetít a tudat és a test között. Amikor az elme elkezd tudatosan "letölteni" meg "rendelni". na akkor blokkolódik le ez a folyamat. Hirtelen megszakad az inspiráció, elcsúszik az ecset a vásznon, átvillan a zongorista agyán: mi is a következő hang? Hogy lehet ezt egyáltalán megjegyezni? És már el is botlott a műben. Mert nem lehet. Elmével abszolút követhetetlen az a technikai bravúr, lelki harmónia és átélés, memória-használat kombinálva az ihletettség elengedő állapotával, amiben egy tehetséges előadás születik. A lényeg nem ott van.

Remélem, nem voltam túl fájdalmas.

(Bár ha nem használod és figyeled az érzelmeidet, inkább "nem rendeled hozzá", akkor valszeg lepattan rólad ez is. Kár, mert a megvilágosodáshoz vezető út nem az, amelyik fájdalommentes. Ellenkezőleg: az az, amely átélt, maximálisan átélt és a figyelem által helyretett. Ez két nagyon különböző út.)

Szerintem inkább gyere ki a barlangodból (A gondolataid szövevényes hálójából) és éld át a világod kívül belül mindenestül. Add át magad neki, aztán hadd szóljon. csak így tud kiderülni, valójában ki vagy.

Bocsánat, a kéretlen írásomért, nem tisztem beleszólni más dolgába és nem is szándékozom folytatni a meglátásom, ha "nem érint" meg téged. (Vagy nincs kedvedre.)

Azért remélem, egy kicsit igen..:)

Namaszte

fehercsongor képe
Amit írtál , arra
2011. január 22. szombat, 1:27 | fehercsongor   Előzmény

rímelt bennem a gondolat , és minden tárgyi vitathatósága ellenére kikívánkozott .
Lilith nekem egy olyan történethez kapcsolódik , amelyben mintha az első emberpárokat létrehozó csapathoz tartozó annunakiként ő is kipróbálta volna szexuálisan is a teremtményeik közül Ádámot .
Üdvözlettel : felacsó
U . i . : ahonnan jövünk , ott jelenlegi tudatszintünkhöz képest mindenki szellemi lény

,,ahonnan jövünk , ott jelenlegi tudatszintünkhöz képest
2011. január 22. szombat, 1:38 | Éva.   Előzmény

,,ahonnan jövünk , ott jelenlegi tudatszintünkhöz képest mindenki szellemi lény''

...hát úgy valahogy:D

fehercsongor képe
szerinted ők alszanak
2011. január 22. szombat, 1:42 | fehercsongor   Előzmény

éjjel fél kettőkor ?

Nem .Mi alszunk:DDD Jó mély ,ködös álomban leledzünk:) /kivéve
2011. január 22. szombat, 11:15 | Éva.   Előzmény

Nem .Mi alszunk:DDD
Jó mély ,ködös álomban leledzünk:) /kivéve persze ,aki ezt kikéri magának:)))/

fehercsongor képe
Ha kakas lenne az
2011. január 22. szombat, 14:07 | fehercsongor   Előzmény

avatárképem , akkor ő mondhatná helyettem hogy " kikéri ( kú ) " , de így csak azon morfondírozom , hogy milyen lehet az , amihez képest a déli nap verőfénye a strandon homályos borongásnak tűnik ? Bár ha csak ezen világot nézzük infrával , vagy más spektrumon keresztül , akkor is egész más hatású képet kapunk , testünk más karakterisztikát mutat . Üdvözlettel : felacsó

fehercsongor képe
Biblikusan tekintve
2011. január 22. szombat, 1:33 | fehercsongor   Előzmény

tehát a nő feladata az Ádámok szemszögéből a hiányérzetek oldása és a szórakoztatás , és a bordából eredően az ívelt formák jelenléte , valamint az egyenesség hiánya . Üdvözlettel : felacsó

Feliratkozás Hírlevélre