Álomból valóság | Önmegvalósítás.hu

Álomból valóság

Már egy hete, hogy nyomasztó álmok gyötörnek, elmosva a valóság és realitás közt leledző vékony határmesgyét. Mint egy képtelen szürreális sorozat. Mindig ugyanazokkal a szereplőket, de mindig más és más, kuszábbnál kuszább helyzetben és környezetben látom magamat. Koncentrálok, összpontosítok, megpróbálom irányítani, megérteni, mit is akarnak tőlem, de sehogy sem kerülök közelebb az igazságomhoz. Keresem az értelmet, a logikát, a jelentést, a kódot, az emlékfoszlányokat kutatom, de reggelre szertefoszlik minden. Illetve majdnem minden. Az érzés, a kötelék, a jelenléted az velem marad. Annyira erősen belém ivódik, mintha valóság lennél. Próbálom elhitetni magammal, hogy így keresel meg, és mi így beszélgetünk, így vagyunk őszinték.

Egyszer úgy magyarázták el nekem, hogy a lelkünk óriási polip, és csápjainkkal alakítunk ki érzelmi kötelékeket, kapcsolatokat. Egyrészt úgy, hogy mi befogadjuk magunkba mások csápjait, és mi is behatolunk másokba. Számomra még elképzelni is gyönyörű, ahogyan a fénylelkek csápsugarai, energiái ölelkeznek. Viszont most úgy érzem, hogy megszakadt egy ölelés. Hiányoznak a csápjaid és talán megpróbálom tudat alatt betölteni azt az űrt, ahonnan hiányzol? Nem értem.

Külső szemlélőként állok, és nézem, hogy mi történik, s mintha semmit sem tehetnék a dolgok folyása ellen. Tudod, ez az a rész, amikor kiabálni szeretnél, de nincs hangod, vagy el akarsz futni, de mozdulni sem bírsz.
Azt hiszem most egy picit fájsz nekem.


Beküldte: | 2015. jan. 12. hétfő - 13:28

Hozzászólások

3 hozzászólás
Michaelita képe
mi hiányozhat?
2015. január 17. szombat, 20:23 | Michaelita

Kedves Vándorlélek,

Olvasom az álmoddal kapcsolatos írásodat, ami mint írod átszínezi a hétköznapi valóságodat is.
Próbálom értelmezni az írásodat, de nem igazán megy...

Annyi a megérzésem csak az írás kapcsán, hogy nagyon vágysz önmagad teljes megélésére és valami erős és tiszta vágy van benned az Egységre.
Ez egy teljességgel szokásos sóvárgás, amely a spirituális úton járó emberek sajátja, s azt bizonyítja, hogy jó úton jársz!
Ami segíthet, hogy önmagad minden részeit próbáld elfogadni, önmagadhoz ölelni szeretettel és kérd az őrangyalodat, hogy önmagad részeivel segítsen egyesülni és segítsen ezt a sóvárgó vágyakozást mérsékelni.

vandorlelek képe
Úgy látom, el kell engednem egy számomra nagyon fontos embert.
2015. január 21. szerda, 17:40 | vandorlelek   Előzmény

Úgy látom, el kell engednem egy számomra nagyon fontos embert. Talán ez nem is rólam, inkább róla szól én csak az egyre növekedő űrt igyekszem pótolni. Pedig csak meg kell élnem, el kellene fogadnom. és feloldódna a dolog. Azthiszem..

Elengedni?
2015. január 25. vasárnap, 15:52 | Mariamaxima   Előzmény

Ha "a te lovad" visszajön, akkor is ha ledobott ...

Feliratkozás Hírlevélre