Az evés spirituális gyakorlata | Önmegvalósítás.hu

Az evés spirituális gyakorlata

Hozzászólások

4 hozzászólás
SZABÓ GABRIELLA képe
Köszönöm!
2009. január 13. kedd, 20:18 | SZABÓ GABRIELLA

Ezt még olvasni is élvezet, pontosabban harmónia, nyugalom, tölti el az embert.

tévhit
2009. január 14. szerda, 21:52 | Névtelen (útkereső)

Eddig azt hittem az én dilim főzve meditálni, vagy meditálva főzni. Ahogy tetszik. Ha bármi foglalkoztat, csak fogom a kanalat és alkotok valamit a lábosba. Most már legalább tudom, hogy miért! :)

Feledhetetlen emlek a pilisszentlaszloi taborbol
2009. január 25. vasárnap, 7:59 | Névtelen (útkereső)

Kedves Sanyi !

Feledhetetlen emlek szamomra, amikor ezt gyakorolva etkeztunk a taborban. Eloszor csak neztuk az elenk tarulo kepet a kulonbozo finomsagokrol, majd megszagoltuk, a gyumolcsot pl. az arcunkhoz erintettuk es csak ezutan fogtunk hozza az eveshez.
Ehhez en meg csak azt szoktam hozzatenni,hogy halat adok az elemiszernek es mindazoknak akik lehetove tettek,hogy minez az asztalta keruljon.

Ha meg tovabb megyek, mikor neha hust eszem bocsanatot kerek az allattol, szarnyastol hogy megeszem.

El nem hiszed mennyire vagyom vissza a taborba ! Mindenkinek csak azt tudom tanacsolni, hogy aki teheti menjen es tanuljon es hasznaljon ki minden pillanatot spiritualis fejlodese celjabol, mert az elet kiszamithatatlan es talan holnap teljesen magara marad a nagyvilagban es magara van utalva.

Meg egyszer nagyon halas koszonet neked is es a Gyurko Zsoltinak is a sok hasznos dologert amit tanitottatok.

Minden szepet es jot kivanunk nektek.

Sok szeretettel

Andi es Judit Floridabol

Köszönöm!
2011. január 04. kedd, 11:46 | Névtelen (útkereső)

Kedves Gergő Örömmel olvastam Írásod. Most tudatosult bennem, amit évek óta minden étkezésnél megteszek, akár egyedül vagyok, akár családommal. Boldogan hordom végig az ételen szemem, akár pirítós teával, akár vasárnapi ebéd. Minden alkalommal hálát adok Istennek érte. Miután már a szememmel "jól laktam, csak utána kezdem el az étkezést. Ami nem maradhat el, hogy minden étkezés után megköszönöm az ételt. Ilyenkor békességet, nyugalmat. könnyedséget érzek. - Egy alkalommal egyik kedves ismerősöm megkérdezte: Miért köszönöd Te meg az ebédet, amikor Te főzted? - Inkább megbotránkozást éreztem, mint csodálkozást. - Igaz, hogy Én főztem, ám Én azt köszönöm, hogy van étel az asztalomon! Amikor végignézek rajta, boldog vagyok és hálás vagyok érte. Sajnos, nagyon sok embernek nem adatik ez meg és én rájuk is gondolok. - Szeméből sajnos azt láttam, nem igazán értette, mire gondolok. Szeretettel Saci

Feliratkozás Hírlevélre