spiritualitás | Önmegvalósítás.hu

spiritualitás

Tudás.jpg

Gyakran írok a jelenről, mert egy rendkívül tanulságos kor ez, ezen kívül szeretek benne élni. Ennyi információhoz és tanulási lehetőséghez, mint ma, sosem jutott még az ember. A tanulási folyamat konzekvenciája egyszerű: felhalmozni annyi tudást, amennyit csak az ember bír, azért, hogy végül a bölcs megfejtse, semmi szüksége a tudásra. Azonban idáig a legtöbben nem mennek el. A felismerés kétségtelenül terhes, a hatalom nagy úr.

Az ősi egyiptomi és védikus (vagyis óind) vallások alapvető vonásaiban rendkívül sok hasonlóságot, merészebben: szinte teljes egyezőséget lehet kimutatni. Alább számos olyan meghatározó elemet fogok felsorolni, melyek mindkét vallásra egyaránt jellemzőek.

- A társadalom életének középpontjában a spiritualitás, az isten és isteniség iránti tisztelet kifejezése állt, erre alapozták teljes társadalmi felépítményüket, működésüket.

A szeretetlen emberről.jpg

Egyértelmű, hogy egy idő után mindenkinek elege lesz a szeretetből, ha abból sose kap. Meg lehet azt is unni bőségesen. Önmagukból a másik felé néha kitekintve, gyakran csak annyit veszünk észre, hogy valaki undok, bosszantó, konok és a jó szóra nem hallgat. Bőségesen rendelkezünk jelzőkkel az effajta viselkedés jellemzésére. Szeretnénk, hogy szeressen, mindennél jobban akarjuk helyette. Amikor pedig törekvésünk nem éri el célját, sorsára hagyjuk, hisz az biztos többet tud vele kezdeni, mint mi. Így esik meg néha, hogy a szeretetlen embert leírják.

Ha a megalázott mesterek nyomában jársz, nagy valószínűséggel ugyanarra a sorsra jutsz te is. A megalázott mesterek olyan tanítók, filozófusok, költők, zenészek stb., akikről a kortárs, szakmai elit nem vett tudomást, kirekesztette őket. Hogy miért nem? Mivel hétköznapi magaslataikban is jóval meghaladták saját korukat. A későbbi elitek, és a közvélemény miután felnőtt hozzájuk, persze előszeretettel és alázattal tárta fel újra őket, hogy aztán a maga számára begyűjthesse tudásukból nyert kincseit.

35611.jpg

Történt egyszer, hogy a kotnyeles tanítvány felkereste az egykedvű tanítót a következő kérdéssel.

Mindannyian, akik spiritualitás, ezotéria, metafizikai iránt érdeklődünk, tudjuk, hogy a szellemiségünk, lelkünk nem tűnik el a testünk halálával, hogy ez a finomabb, láthatatlan - mondjuk úgy - létsík folyamatos. Jöttünk valahonnan, valamiből és egy részünk mintha már ősidők óta létezne, és tovább él - jóval tovább egy emberöltőnél, örökké, mint a folyton táguló világegyetem.

Hogyan tágulhat az, amit végtelennek képzelünk?

szigetköz 2009 053.jpg

Bors Mária a nevem.
Valamikor magyar-angol szakos tanárként végeztem az ELTE Bölcsészettudományi Karán.
Hat év tanítás után úgy éreztem, hogy nem angol tanításra születtem, hogy nem emiatt vagyok itt e földön.
Saját életem problémái, gondjai és konfliktusai miatt elkezdtem tanulmányozni a humanisztikus pszichológiát és az autogén tréninget. Innen már egyenesen nyíltak a kapuk és az ablakok arra az útra, amit azóta is a magaménak érzek.

Ami a Lelket beteggé teszi és ami meggyógyítja!

Eredetileg a Lélek tanulni jön, fejlődni vágyik!
A fejlődési szakasz, különböző szinteken történik, akárcsak a földi iskolai intézményeiben.
Amikor elérkezik az idő, eljön a földre is. A Lélek önmagában forma nélküli, ezért van szüksége valamilyen formára amit emberi testnek ismerünk.

Tartalom átvétel