Mókuskerékből kilépés | Önmegvalósítás.hu

Mókuskerékből kilépés

mókuskerék.jpg

Van úgy, hogy az ember érzi, hogy bezárult egy helyzetbe, lehetőségbe, szerepbe. Az élet a kudarcokkal, nehézségekkel, lelki problémákkal, - netalántán betegséggel - figyelmeztet, hogy rossz vágányra tértünk.

A legtöbb esetben ilyenkor ahelyett, hogy megállnánk, és elgondolkoznánk, hogy mit kellene másként „játszani”, mely mások által elvárt, vagy magunktól elvárt „szerepet” kellene letenni, még inkább bezárkózunk, elkedvetlenedünk, áldozatnak érezzük magunkat, és azt a kis játékot, örömöt is kizárjuk az életünkből, ami még benne volt. Mert most nekünk nagyon rossz, most szenvednünk kell, most csak valami komoly megoldás segíthet.

Pedig ilyenkor nincs más dolgunk, mint felismerni, hogy mely játszmát kellene abbahagynunk, és helyette milyen hozzánk illő játékot kellene játszanunk.

Arra gondoltam, hogy osszuk meg egymással, hogy mik azok a módok, módszerek, amik segítenek, segíthetnek nekünk a mókuskerék körforgásából kilépésben.

Beküldte: | 2010. júl. 31. szombat - 08:03

Hozzászólások

19 hozzászólás
Domoszlai Katalin képe
Mudra
2010. július 31. szombat, 8:56 | Domoszlai Katalin

A kerékből nem kilépni kell, hanem a középpontba helyezkedni. Ahol a legbelső lényegemmel vagyok azonos. Ehhez szeretnék megmutatni nektek egy mudrát. Sokan ismerik pl. a három ujj technikát, de kevesen tudják, ez egy mudra. A kínaiak szerint az öt elem harmóniájával ( az öt ujjsegítségével )a test és a lélek is harmóniába kerül. Negatív energiák távoznak, pozitív energiák jönnek és bevillanások, megoldások...

Rudra-mudra

(A solar plexus csakra ura)

Mindkét kézzel: Érintse össze a hüvelyk-, a mutató- és a gyûrûsujj hegyét. A többi ujját lazán nyújtsa ki.

Szükség szerint, vagy naponta 3-6-szor 5 percig végezzük.

Ha elképzeli, hogy egy kerék közepén ül, akkor látja, hogy a kerék olyan gyorsan foroghat, ahogy csak akar, Önt ez nem érinti. Ha elhagyja ezt a központot, és az egyik küllõre, vagy a kerék szélére ül, akkor minden erejére szüksége lesz, hogy megtartsa magát. Ez érvényes minden élethelyzetre is. Ha nem vagyunk a középpontban, vagyis magunkon "kívül" vagyunk, akkor mindenféle feszültség keletkezik bennünk. Van, akinek a gyomrában, van, akinek a nyakában, hátában, és van, akinek a medencéjében vagy a mellkasában gyûlik össze a feszültség.
Az összpontosító erõ a kínai öt elem tana szerint a föld elemhez tartozik, amely a gyomor, a lép és a hasnyálmirigy energiájáért felelõs. A Rudra-mudra erõsíti a föld elemet és annak szerveit. Ha a meggyengült föld energia miatt csökken a csí, akkor a fej sem kap elég energiát. Ilyenkor nehéznek, érezzük magunkat, vagy szédülünk. Ezeket a gyengeségeket lapítani vagy teljesen megszüntetni ezzel a mudrával.
A Rudra-mudrát használhatjuk szívpanaszokra, szédülésre, szervsüllyedésre és általános kimerültségi állapotokra.

Forrás, ahol sok mudra van képekkel
http://auranka.hu/mudrak/587-rudra-mudra.html

Michaelita képe
Kati
2010. július 31. szombat, 9:46 | Michaelita   Előzmény

Tündérem! Nagyon jó az írásod is, nagyon igaznak érzem belül és nagyon ráéreztél megint, hogy mi segíthet.

Nagyon köszönöm!

hermess képe
H: És nem szédül el...
2010. július 31. szombat, 10:15 | hermess   Előzmény

... a középpontban az ember? ... :DDD

Domoszlai Katalin képe
Bár a hangulatjelet
2010. július 31. szombat, 10:42 | Domoszlai Katalin   Előzmény

odatetted, mégis megkérdem mi az, ami benned állandó, mozdulatlan, örök? Hol van az, aki csak figyel?
Ha a tengely vagy, ami körül a kerék forog, a lényeg, maga...
Ha Te együtt pörögsz vele, szédülni fogsz.

hermess képe
H:át a tengely is forog, vagy nem?
2010. július 31. szombat, 12:01 | hermess   Előzmény

Na, jó, nem élcelődök tovább. Persze én is így tudom. :DD

Meg olyan tengely is van, ami nem forog. Igazából.

Domoszlai Katalin képe
Én meg
2010. július 31. szombat, 11:07 | Domoszlai Katalin   Előzmény

nem okoskodom! :-D
Ha már ott tartanánk, bármikor be tudunk lépni a középpontba, nem kéne mudrákat használni :-)

Én így próbálkozom.
2010. július 31. szombat, 9:01 | Kassay Noémi

Amikor elkezdtem az asztrológiával foglalkozni, az első, amit megtanultam, hogy tökéletes vagyok. Ahhoz a feladathoz legalábbis, amit a születésem előtt fölvállaltam, mindent megkaptam. Olyan külsőt, olyan tulajdonságokat adtam magamnak, amik ahhoz a feladathoz éppen szükségesek. Én is és mindenki, aki erre a földre született. Tehát mindannyian tökéletesek vagyunk
Ha valaki lusta, hát biztos, hogy nem egy szalagmunkára született, ahol az lesz fontos, hogy milyen gyorsan tudod a hibás anyagot kikapkodni a jók közül, de valószínű remek éjjeli őr lenne belőle.
Ez számomra, aki mindig mindenkinek meg akartam felelni, óriás léptékű felismerés volt. Ha azt éreztem, hogy valaki nem szeret, nem kis erőmbe került mire újra becsülni tudtam önmagam.
Nem csoda, hiszen mindig azt mondjuk, ha valaki valamit nem úgy tesz ahogy az a mi szájízünknek megfelelne, hogy ,,senki nem tökéletes”. Pedig bizony nagyon is tökéletes mindenki. Legfeljebb nincs a helyén, ha mi mégis ezt vagyunk kénytelenek mondani.
Mostanában már azt hittem, hogy túl vagyok ezen, de a szív problémák jelzik , hogy nem, mert akkor nem lennék beteg.
Amióta a férjem meghalt, szeretnék mindent megadni a gyerekeknek, hogy ne érezzék az édesapjuk hiányát, és nem akarom tudomásul venni, hogy ez lehetetlen. Pedig az, de én ezt sehogy sem akarom elfogadni. Így aztán mivel nem tudom ugyanazt nyújtani, mint amit valamikor ketten, hát azt érzem, hogy tökéletlen vagyok, és nem is lehet engem már szeretni. Márpedig ha önmagadban nem érzed, hogy tökéletes vagy, akkor a világ úgysem fog elismerni.
Akkor most mi lesz? Vajon a következő szívinfarktusból is ki tudok majd jönni? És hány lesz még?
Ezen dolgozom már jó ideje, de Isten valahogy mintha azt mondaná, hogy nem ez a legfőbb problémád. Elmentem többször is már belső utazásra, de soha nem ez a gondom jön elő, hanem mindig valami egészen más. Bár az igaz, hogy valahogy mindig kapcsolódik a szeretethez.
Na de mi az a szeretet? Hogyan definiálnád?
A legtöbben nem tudnák meghatározni, mert nem tudjuk mire gondoljunk, amikor a szeretetről beszélünk.
A szeretet az, ha valakit önként előnyben részesítünk magunkkal, vagy másokkal szemben?- ez így jó?—Nem tudom.
Az első alkalommal Isten megmutatta nekem, hogy bár vágyom arra , hogy szeressenek, de ugyanakkor én magam dölyfös és álszent vagyok.
Teljesen megsemmisültem amikor azt láttam, hogy ugyanúgy bánok a menyemmel, mint annak előtte velem az anyósom.
A második alkalommal azt tapasztaltam, hogy bár a teremtő szemszögéből nézve én sem vagyok annyira szeretetre méltó, Ő mégis szeret engem.
Egyszerűen azért, mert az Ő természete a szeretet.
,,-Te is szeress ezzel a szeretettel”—mondta.
A következő alkalommal , azt láttam, hogy számtalan olyan emberrel hozott össze a sors, akiket nem tudtam becsülni. Nem hogy szeretni, még becsülni sem.
Egyik jött a másik után, és én nem vettem észre!!
,,-Meg kell mutatnod nekik az én szeretetemet, amint én megmutattam neked. Ezt nem tudod olyan könnyen megtenni, mert az ember hamar belefárad, falra hányt borsónak érzi a feladatot, de gondolj ilyenkor mindig arra, hogy a szeretet hosszútűrő. Én is hosszútűrő vagyok veled, tedd meg ezt te is ÉRTEM .” – ez volt a végső mondandója ennek az utazásnak.
Vajon mikor jutok el végre az eredeti, illetve általam eredetinek vélt problémához.?—kezdem gyanítani, hogy a a gond már akkor elkezdődött, amikor édesapám fiúnak várt. Amióta az eszemet tudom, mindig neki szeretnék megfelelni. Azt akarom, hogy szeressen. Nem játszottam babákkal, mert az, lányos dolog . Nem sírtam ha elestem , mert azt nem illik egy fiúnak Csak olyan férjet tudtam magamnak elképzelni, aki számára is megfelel.
A nagy igyekezetemben meg észre sem veszem, hogy én sem úgy gondolkodom a szeretetről ahogy kellene.
Nem csak az én gondom ez ám!, hiszen apai részről visszamenőleg is sokan szív betegség miatt haltak meg a családomban.
Meg kell oldanom valahogy, hogy letehessük ezt a családi karmát végre. Nem szeretném átadni a gyermekeimnek.
Hogy a módszer mennyire lesz hatásos, azt nem tudom, de gyanítom tőlem függ egyedül.

Noa

Domoszlai Katalin képe
Szia Noa!
2010. július 31. szombat, 9:07 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Tudod-e azt, mi volt az oka amiért az apád fiút várt?
Anyagiak?
Vagy hogy valaki megvalósítsa a vágyait helyette?
Támaszra vágyott?
Ezt ki kellene bontani és elfogadni, ha tovább szeretnél lépni.

Nem!
2010. július 31. szombat, 9:29 | Kassay Noémi   Előzmény

Nem! Ezt, nem tudom!
Kösz!

Michaelita képe
köszönöm Noa
2010. július 31. szombat, 10:06 | Michaelita   Előzmény

Igazad van, mindannyian tökéletesek vagyunk! (ezt időről időre elfelejtem valahogy...)

A belső utazásaid megtapasztalása is nagyon tanulságos. Köszi, hogy megosztottad.

A családi vonalon történő meghatározottságok letétele működtethető és nagyon sokat segít az előttünk levőkkel való kapcsolatunkban és az utánunk jövőknek átörökítendő feladatok megoldásában is.
Én apró pici lépésekben (egyszerre mindig csak egy kicsit megérteni, azt átalakítani) tudom csak megoldani, de így is nagyon sokat segít.
Ha egyben látom, akkor rám nehezedik, de ha próbálom megérteni azt az időt, azt a közeget amiben akkor és ott éltek és mindazt, amit ők az ő őseiktől láttak, akkor lesz kezelhető. Konkrétan először Anyukámat néztem meg aprólékosan, azt hogy Ő mit tanult otthon, majd a Nagymamámat ugyanígy, majd az Ő általa hozottakat,... (addig amíg van információnk, amíg tudunk a családról).

Fontos, hogy minden apró ránézéskor szeresd nagyon magadat azért, hogy van bátorságod mindezt megtenni, így felvállalni, bátran szembesülni azzal, ami eléd kerül. Így egyre tovább jutsz. És ünnepelj azért, amit találtál, mert majd ráébredsz arra, hogy van benne fejlődés, ugyanis minden generáció - egy-egy megtorpanás, v. látszólagos visszalépés után - egy kicsit tovább jutott az előzőnél.

A velünk hasonló neműekkel kapcsolatos problémák - a minták továbbvitelén kívül - számomra a saját nőiességemnek/női szerepemnek/feladataimnak a tudattalan elutasítását jelentik, (bár lehet, hogy mostanra a menyeddel már minden gondodat megoldottad).

Szia Noa!
2010. július 31. szombat, 12:26 | szildiko1   Előzmény

Nem teljesen olvastam végig a hozzászólásodat, mert megakadtam egy mondatnál: "Amióta a férjem meghalt, szeretnék mindent megadni a gyerekeknek, hogy ne érezzék az édesapjuk hiányát,...." Te át tudod, át mered érezni férjed hiányát?

A családi kötődésről (karma?) talán később...

beatrixalyssa képe
Kedves Noa Bizzál Magadban, sikerül. Szeretettel-Bea
2010. július 31. szombat, 17:03 | beatrixalyssa   Előzmény

Kedves Noa

Bizzál Magadban, sikerül.
Szeretettel-Bea

Claryssza képe
Szerintem az első lépést már meg is tettem azzal, hogy
2010. július 31. szombat, 12:31 | Claryssza

Szerintem az első lépést már meg is tettem azzal, hogy "kívülről" szemlélem. Ráláttam, hogy mókuskerékbe vagyok, hogy ugyanazokat a köröket futom....valahol itt kezdődik a tudatosság..A mókuskerékből így már nem kilépni kell, hanem tudni, hogy én terítem a kerekét a lábam elé/alá folyamatosan. A választás is folyamtosan az enyém: taposómalmot csinálok-e az életemből vagy sem?

Taposómalom...
2010. július 31. szombat, 12:53 | szeklice (útkereső)   Előzmény

"A mókuskerékből így már nem kilépni kell, hanem tudni, hogy én terítem a kerekét a lábam elé/alá folyamatosan. A választás is folyamatosan az enyém: taposómalmot csinálok-e az életemből vagy sem?"

Ez a kép, amit leírtál Claryssa, elindított bennem egy gondolatsort.
A "taposómalom" szó üzenete nekem: addig fogok járni - taposni - ezen a bizonyos úton /mókuskerék/, amíg meg nem értem, el nem fogadom az üzenetét. Mit kell megtanulnom ebben a folyamatban, mi az az "isteni nyomaték" ami ennyire benn tart engem ebben a feladatban?
Abban a pillanatban, amikor ezt a kérdést felteszem, belekerülök a kör középpontjába, ami már spirálisan fölemel /ha megoldom a feladatot/.
Ez a szeretet energiája.
Szeretet-örvény.
Már nem taposom az utam, hanem szeretem....járom tovább.
Megint egy magasabb szinten.

szeklice

Michaelita képe
köszönöm
2010. július 31. szombat, 13:46 | Michaelita

Köszönöm Nektek segítő, bátorító, inspiráló, viccelődő hozzászólásaitokat.

Szép napot kívánok!

Jééé, azt hittem, hogy ilyen problémáim csak nekem vannak ....
2010. július 31. szombat, 16:53 | jessica73

Jééé, azt hittem, hogy ilyen problémáim csak nekem vannak ....

Mókuskerék
2010. augusztus 03. kedd, 10:06 | munkácsy (útkereső)

Az egész élet a születéstől a halálunkig egy mókuskerék. Abból csak időnként és rövid időre lehet kilépni. Mókuskerék mert számtalan dolog ugyanugy ismétlődik éveken vagy évtizedeken át. Vegyük a munkahelyünket 35-40 évig ugyanazt csináljuk, ugyaz ismétlődik. A hétvéggék szintén nagyjából egy mókuskerékhez hasonlítanak, egy kis reggeli lustálkodás, reggeli, TV, kompjuter, újságolvasás, ujból mecs, sörözés a barátokkal, vagy végigdolgozzuk mind a két napot a ház körül esetleg fizetést kiegészítő munkával. de vehetnénk a szerelmet , barátkozást minden egy állandó ismétlődés egy nagy mókuskerék. Az élet már ilyen egy nagy mókuskerék. Ha csak egy volna akkor még talán, de több mókuskerékből tevődik össze, az egyikből , ha ki lépünk, csak egy másikba léphetünk be. Ha tejesen elakárnánk kerülni a mókuskerék effekftust, egyébbel sem töltenénk az életünket, mint a kilépés megtevezésével. Elégendő szerintem, ha az életünket minél változatásabbá próbáljuk tenni. TeLjesen kiköszöbölni nme tudjuk, de néha leállíthatjuk, az állandó forgásban levő MÓKUSKEREKET.Próbáljunk egynesen is járni ne csak körben forogni.

SZABÓ GABRIELLA képe
Lehet, hogy Te így éled
2010. augusztus 03. kedd, 12:15 | SZABÓ GABRIELLA   Előzmény

Lehet, hogy Te így éled, de sokan nem.
Persze mindenki magából indul ki.
De vannak akiknek sorsuk a változás, nem tervezik a változtatást, egyszerűen, nem kötnek kompromisszumot, ha valamiben nem érzik jól magukat, akkor változtatnak. Mert nem kötik tusba magukat felesleges dolgokkal.
Persze van akinek, nem a változás a dolga, neki az hogy megélje a stabilitást. Ez sem azt jelenti
, hogy értelmetlenül ragaszkodik, kapaszkodik régi berögződésékbe.
Az út mindig megmutatja, hogy helyesen járunk-e rajta.

Őrület
2010. augusztus 05. csütörtök, 13:58 | Tomi-Babi

Nehéz kiszállni a mókuskerékből , pláne ha nem önszántamból kerülök bele , hanem a kényszer és a körülmények tartanak benne. Az hogy időnként kivül helyezem magam az perpillanat mentálisan segít , de nem megoldás. A kulcsszó az életmód változtatása és az eköré csoportosuló igények helyes szintre helyezése. Vagy amikor maz ember a saját útját járja , na akkor már nem mokuskerék van hiszen azt teszem amit szeretek.

Feliratkozás Hírlevélre