Világfájdalom? | Önmegvalósítás.hu

Világfájdalom?

A múlt hetem szeretném összefoglalni, elég rázós volt, jobb is, hogy csak most ragadok "tollat".

Minden száll összefut, ezt már korábban is tapasztaltam, de amióta blogolok, még szembetűnőbb.

Irtam már a szivnyitási technikáról, ahol Sikkám egy nagyon fontos kérést tett fel nekem: mikor zárul, figyeld meg és miért?

Aztán mikor már az oldalon megjelentek számomra már-már rasszista irások, gondoltam rávezetésnek irok egy blogot, az Egy-ségről. Nos, ami meglepett, szinte alig volt odafirkantás, bevallom, azt hittem, sokan ezen dolgozunk, majd ömleni fog a bejegyzés áradat, igy tisztába fog kerülni az egész. Nem igy lett.

Folytattam itthon a szivnyitás technikákat. Megfigyeléseim alapján, volt, mikor spontán kinyilt, volt, amikor akár hogy is próbálgattam, nem akaródzott. Egyre csak erősödtek a vágyak, a félelmek bennem. Először maga a párkapcsolat hiánya, ami végül rávezetett arra, mekkora önsajnálat él bennem. Na ezt ki is beszéltük itt, nagyon sokat segitettetek. Ekkor figyeltem meg, a szivem mikor is van nyitva?? Mikor nem fél. Mikor nem a fájdalom él bennem.

Gondoltam megnézem, mi ez a félelem? Na mi? Félek a fájdalomtól. Az újabb sérüléstől. Neki is fogtam. Eggyévállás gyakorlatok a fájdalmakra, félelmekre. Volt, mikor kiszakadt belőlem, egy-egy dolog, sirtam is keservesen, de mindig egyfajta könnyebbség lett rajtam úrrá, valahogy mindig boldogabb voltam, mint előtte. Na, mondom, jó nyomon járok.

De minél inkább magamba néztem, egyre jobban zavart az emberek fecsegése. Majdnem másfél órát utazunk a céges busszal be a munkahelyemre, minden nap ugyanaz: ki hogy van öltözve, ki hogyan kef-l , ki milyen, stb. Dühöngés, szidják a gyárat, meg azokat, akik rendszerint a buszon éppen akkor nem voltak jelen. Minden nap elhatároztam, ha megjön a fizetésem, rohanok a boltba egy fülhallgatóért. Mert nem BIROM már ezt tovább hallgatni. Aztán rájöttem, el akarom nyomni a nekem nem tetszőt. Igy elkezdtem magam megfigyelni. Amig itthon vagyok, minden rendben. Harmónia, béke, gondolatok, jó, munka is van magamon, akkor azért elég nehéz is tud lenni, de mire jön a munkába való készülődés, feszült, ideges leszek. (gyári munka erről is volt már blogom). Erre mit veszek észre? Felszállok a buszra, azonnal megcsap a légkör: ki milyen érzelmi állapotban van. Na nem foglalkozom vele, elkezdek meditálni közben, gyakorlom a Figyelem technikákat. De hol vagyok én a buszon tulajdonképpen? Egy külön világban. Ledöbbentem. A testem velük utazik, de én máshol vagyok. Igy élem az életem, mindig máshol vagyok. Szándékosan odafordultam. Most már egyre jobban figyeltem, ki mit mond, mi él benne közben, és magamban mi van?

Kirajzolódott a szemem előtt egy szinpad, ahol a szinészek a kollégáim voltak, én meg ülök a súgó ablakban. Kukkolok. Rá akartam jönni, mi ez a beszéd, a fecsegés? Nos, számomra mindig is valami infó adás-kapást jelentett. De rá kellett jönnöm, az emberek unalomból is csak beszélnek. Nem tudnak önmagukkal ellenni. A szavak jelentése viszont bennem egyre jobban mélyültek. Hihetetlen csoda a magyar nyelv: GOND-olat. ÖL-elés. KÉT-ség. stb.
Egyre jobban figyeltem, már a szünetekben is, a barátnőimet. Egymást túl kiabálják. öten beszélnek hat témáról. Ültem és néztem. Nem szálltam bele a játékba a "Bohóc" énemmel. Ült mellettem Barbi. Odafordulok, látod, túlkiabálják egymást,(magamban tovább:- hol van itt a szeretet és a tisztelet? Szeretjük mi egymást?) Erre ő, ja, ja, és odafordul és elkezd ő is belekiabálni. Ekkor már kitőrt belőlünk a röhögés.

Önmagukkal van bajuk. ÁÁ, hát ez bennem is megvan. Jöttek hát az önelfogadásos egyévállások.
Még több magamba nézés. Az oldalon viszont ezt nem tapasztaltam, hatalmas elvárás kezdett feljönni bennem: KÖZÖS-ségi oldal. Hol van? Hol a munka? Csak a másik analizálása? Már-már hajlottam afelé, kilépek, nem kell ez nekem. Mire jött Izi, Beatrix, Krizsti, Marcsi, Szma. Jöttek a nagy ölelések, hatalmas szivük van, nagyon felemeltek. Nagyon boldog voltam, itt is megvan a KÖZÖS, már azt kerestük, nem azt, ami a másikban "hibás". nem boncolgattuk ki egymást. Repesett a szivem. Izivel sokat beszélgettem, sok mindenre rájöttem. Érdekes volt megfigyelnem, (párkapcsolat) milyen felelmelő érzés, ha azt érzem, SZERETVE VAGYOK. Munkába is igy mentem. Nem zavart a csacsogás, sőt, maga az érzékelésem is az egységélménybe lépett. Nem tudom ezt pontosan szavakkal kifejezni, de megpróbálom. A testtartásom kiegyenesedett, rendesen úgy mentem, mintha zazenben ülnék, a korona csakrám végig nyitva volt, a szivemmel együtt, olyan tudatállapotba kerültem, ami egyszerűen a "MINDEN JÓL VAN, ÚGY, AHOGY VAN, EGY VAGYOK VELETEK". Mellesleg jöttek az emberek. Érezték, szivták az energiát, szomjasak erre az állapotra. De nem volt utántöltésem. Igy el is vitték, és visszazuhantam az előbbi állapotomba. Ekkor döbbentem először rá, nem párkapcsolat kell nekem, hanem önmagam Egysége. Az lesz az igazi. Addig meg várhat a párkapcsolat. Nem mások által kell felemelkednem, bár nagy segitség kezdetekben, nélküle nem tapasztaltam volna ezt meg. Hanem magamban. De hol találom magamban az Egységet?

Pl.: női oldalam. Már megint a másokra hallgatok dolog élt bennem. kerestem a nőt kinek mit jelent, hogyan találom meg bennem. Mire Izi: fogad el önmagad úgy, ahogy vagy. Érdekes volt, önelfogadáson dolgoztam, de ezt a részt kihagytam, mert ezen dolgozni kell. Meg akartam felelni egy külső képnek, elvárásnak. El is feledtem, a nő, bennem van eleve. Majd kilép egyszer, ha a fájdalmaim vasmarka végre kiengedi, ahhoz viszont ezeken kell dolgoznom. Alámerülés által jön az elengedés. Nem a külsőségekben. Számomra az is megdöbbentő volt, hogy felkértek: rázzam magam? Milyen női kép él ilyenkor egy férfiban? A buja nő. A csábitó. Nos, én ezt már egyszer velősen megéltem. Tudom mi munkál egy nőben, alacsony önértékelés, kivülről várja, hogy minél több férfi "elismerje", hogy milyen jó nő, de akárhány is "elismeri", ha csak egy visszautasitja, vége, a porba hullik vissza. Nem ezt érzem igazi NŐNEK. Sőt, eszem ágába sincs, még egyszer ebbe belecsöppeni. Köszönöm szépen, elég volt.

Majd jött a KONTRASZTok világa. Izi volt most a céltábla. Sokkoló volt. Csak azért, mert bennem élt a hatalmas elvárás: mi "öregek", már sok csatát megvivtunk, tanultunk belőle. Hát nem. Sőt, olyan emberben csalatkoztam, akit a fejem felé emeltem, vagy tiz emelettel. Ki borult a bili.

FÁJDALOM.

Na nem a jaj, elvágtam a kisujjamat, de még csak az sem, hogy jaj, miket éltem meg, engedtem el sirva a napokban. Ó, nem. Valami nagyon nagy fájdalom kúszott elő belőlem, de még mindig nem a csúcs pontján voltam. Érzékelésem egyre erősödött. idáig is éreztem emberekkel kapcsolatos dolgokat, de korántsem ilyen intenziven. Aztán jött egy érzés: kóma. Aztán egy telefon. Aztán meghallom, valaki remegő hangon segitséget kér. Azt hittem a szivem megszakad. Éreztem, nagy baj van. Kiderült, kómába esett valakije.
Eggyévállás gyakorlatot végeztem, hátha megtudok még valamit. Nem tudom, jött-e infó, csak azt, a fájdalmam, a kómával összefügg. Úgy éreztem, én vagyok a hibás, hiába a felszinen ismeretlen emberről van szó, de FELELŐS vagyok érte. Még nem értettem semmit. Jött az akarásom, Istenem, bocsáss meg nekem. Bármit is tettem. Ami miatt ez igy alakult. Éreztem, van valami, ami még jönni fog.

Jött is. Először, mint düh, mikor olvastam, Izidorral a "csatát". Aztán a privi e-mail, amit kaptam, miután izidor törölte magát. Meg-GYŐZ-és minden áron. ERŐSZAK. A HIDEG ELME IGAZSÁGKARDJA, a szivembe vágott. Holott nem rólam szólt. Aztán a további sorok. Aztán elmentem a CBA-ba, láttam, mit művelnek az emberek egymással. Nem csak láttam, éreztem, remegett a lelkem. Olyan volt, mintha kitört volna a 3. világháború, csak éppen nekem erről senki nem szólt, csak most eszmélek fel a nagy béke tudatomból, hogy itt bizony kemény HÁBORÚ dúl. 1 kg kenyér, még sosem volt ilyen nehéz. Aztán a gyár. Legszivesebben dühömben végig rohantam volna az egészen, kiabáltam volna, emberek, ébredjetek, mit tesztek!!! Öltök, ez GYILKOSSÁG.

Itt azt éreztem, végem, nem birom tovább. Úgy döntöttem, a gyárból nem lépek ki, kell a megélhetés, de az oldalt hanyagolom, nem birom ennyi oldalról ezt. Túl sok(K) nekem.

Végig mentem a dühömön. Fájdalomra leltem. A düh, csak egy másodlagos érzelem, ami az elnyomott fájdalom jele. Fájt látni. De még jobban fájt ÉREZNI, ÉLNI mások fájdalmát. Sirtam, sokat sirtam. Zolit is felhivtam, gondoltam elmondom neki, mit látok. De nem tudtam. Összeszorult a torkom. Éreztem, megbántanám, fájdalmat okoznék neki. Nem voltam erre képes. Zoli át is ment egy pillanat alatt tanitóba, fel is tett egy kérdést: mit érzel? (hihetetlenül tovább vitt ez az egyszerű kérdés), Kiömlött belőlem, dühöt, az emberek olyanok, mint az állatok, és letettem. Sirtam, mint még soha. Egyre jobban nyiltam, nem érdekel mi ez, de jöjjön fel: Fájdalom jött. Világfájdalom. Egyszerre megértettem, mi az, vezekelni mások bűneiért. De ez még mindig csak a felszin volt. Láttam, ki hogy működik, megláttam az okát, ki miért teszi, milyen fájdalom él benne. Éltem ez ő fájdalmukat.

Aztán jött a neheze: magamat láttam meg: eddigi életem, mit, miért tettem. ÉN SE VAGYOK KÜLÖNB: ÁLLAT módjára éltem, buddhista köpönyegben. Hatalmi harcok, tanitói szerepek, régi emlékek jöttek fel. Mikor magam voltam a hideg elme kardja, mit okoztam, mit tettem másokkal, még a szeretteimmel is.

VILÁGFÁJDALOM , ezt éreztem.

BOCSÁSSATOK meg nekem. De legfőképpen önmagatoknak. Ez az egy út van. Alá kell merülni fájdalmainkba, de csak lépésről-lépésre. (fájdalom fa=élet fa) Nekem is ezt kellett tennem. Felismerni, erre voltam, akkor képes. De ezek nélkül, az lennék-e, aki most vagyok? Ott tartanék-e, ahol most? NEM. Korántsem. Most éreztem igazán a bőrömön, a lelkemen, miről beszéltem éveken át. Mi a különbség a meglátások, eszmék, és a tapasztalás, a megélések között.

Hol van az EGYSÉG? Nem keresem. Mindig van. Nem kint, magamban bent. Csak, ha önmagamba bonyolódok vesztem el. Ma sem élem minden pillanatban. Ez is egy izelitő volt. Most ennyit tudtam feldolgozni. Idővel az eszmék megélésre várnak. Aki erre az útra lép, szembesül ezzel, előbb, vagy utóbb. Mikor a szavak, nem csak szavak lesznek, hanem megélés által sokkal mélyebbek.

Mostani soraim olvasása közben lesznek, akiknek semmit sem mondanak a szavak, lesznek, akik úgy vélik, mondanak neki valamit, én csak halkan mondom: még ez is csak a felszin. Ha megélik, átesnek ezen, akkor lesz igazi mondandója a soraimnak.

Hálát érzek. Hogy bepillanthattam ezekbe a világokba. Egy dolgot érzek: NEM AKAROK FÁJDALOMBAN ÉLNI. Úgy, mint eddig, tudatlanul, csillogó elmével, magasztos eszmékkel. Mit ér a csillogó elme? Kezdetekben nagyon jó, mert az útra vezet, de aztán...hm. ;)


Beküldte: | 2010. aug. 03. kedd - 18:54

Hozzászólások

106 hozzászólás
Éva, hogyan éled meg önmagad? Éva, szeretsz Te engem?
2010. augusztus 04. szerda, 0:27 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Éva, hogyan éled meg önmagad?

Éva, szeretsz Te engem?

Igen szeretlek,mindig is szerettelek,mert egy tiszta lélek vagy
2010. augusztus 04. szerda, 1:09 | Éva.   Előzmény

Igen szeretlek,mindig is szerettelek,mert egy tiszta lélek vagy ,aki ,, veszettül'' keresi önmagát,és ennek vannak nagyon nehéz fázisai is,mint például a mostani.Becsültelek mindig is ezért,még akkor is ,mikor... ...tudod mikor.

Nem demonstrálom folyton,hogy így szeretlek ,úgy szeretlek,szívem tiéd ...,a szeretet nem ettől függ,
nem külső dolog,belülről fakad,tudod Te is.
Miért merült fel benned ez a kérdés?

Már késő van nem megyek bele,de a buddhizmussal kapcsolatban felmerültek kérdéseim.Nem tudom mennyire gyakorlod,de ha igen,akkor sok mindent nem értek.
Más:
A nők azért szenvednek ennyit,mert a nő középpontja a férfiban van,és amíg nem találja meg ezt a férfit,
addig legfeljebb eljátszhatja az erős ,kiegyensúlyozott nőt,de azzá igazán csak azzal a férfival együtt válhat,és persze boldoggá és teljessé is.
Sok felesleges szenvedéstől megóvhatnák magukat a nők,ha ezt belátnák.

És hogy én hogyan élem meg önmagam?
Hol így ,hol úgy.Mikor rend van bennem,rózsaszínben látom a világot,minden gyönyörű,mindent és mindenkit szeretek,ők is engem,állandóan mosolygok ,boldog vagyok...
Először csak egy dolog zökkent ki ebből az állapotból,aztán már látom egyre gyűlnek a problémák,elintézetlen dolgok,érdekes már az emberek sem olyanok,de még a Nap sem úgy süt...
Akkor ráeszmélek,hogy ez nem jó így,teszek érte ,hogy megint boldog legyek,és ez így váltakozik...
Arra törekszem,hogy egyre hosszabbra tudjam húzni azt az állapotot,amikor minden rendben van,
de ez mindig belülről indul el,és egyszerűen a világ is olyan lesz...nincs mese,és ezek így gerjesztik egymást,mert ahogy szebb a világ,még jobb lesz bent,és akkor még szebbnek látom a kintit,és így...
Aztán elveszítem,és kezdhetem előlről...

Éva
2010. augusztus 04. szerda, 1:20 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

köszönöm, hogy tettél egy lépést felém.

Bármi kérdésed van, irj: palyianita78@hotmail.com. Most már neked kell lépned felém, de csak is akkor, ha jónak látod önmagad számára. És csakis abban a témában, amiről te szeretnél beszélni velem. Majd meglátjuk, meg tudjuk-e találni egymás kezét a sötétben. Én szeretném. De várok. Mást nem tehetek.

A megéléseim itt is megosztom, sosem titkolom. Valamire csak jók lesznek egyszer. Ha más nem, összegzem magamnak, arra tökéletes.

Ki mit lát bele, viszont jó lecke, nem hiába csak akkor irom ki magamból a nagyobb dolgaimat, mikor már túl vagyok rajta. Addig csak érzelmi reakciók csatája lenne, az meg nem visz sehová.

búvárkodás-egység
2010. augusztus 04. szerda, 1:22 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

szép képet irtál le.

eleinte viszont, ha magamba nézek, vagy másba (ha megkér), akkor csak a személyiségének kesze-kuszaságát látom. Ez a felszin alatti finom réteg. van, mikor szeretettel teli, van, mikor félelmekkel, vágyakkal teli, ezt mindenki tapasztalja aki egy kicsit is önismerettel foglalkozik.

Magát ez Egységet itt nem találod, kivéve, egy Megvilágosult személyben. de kérdem én, én az vagyok, vagy te az vagy? Korántsem.

Aztán jönnek mélyebb rétegek, egyre mélyebbre kerülve, egyre több elnyomott "kakit" találhatunk, majd ha ezeken is túl jutunk, ott az EGYSÉG, a mélységben a SZERETET.

Mikor irtam, hogy az Egységben fájdalmat találtam? Én csak leirtam a folyamatot. A fájdalom megélése által, hova kerültem, és a szeretet felemelt, hova kerültem.

valamint azt , hogy a szivem azért nincs mindig nyitva, mert a fájdalmaim nem engedik. Elengedésükkel jutok abba az állapotba, amit mások által izlelhettem meg. A nyitott szivhez munka kell. Miután kizuhantam ebből, újra (amit már kitudja mennyi leszületésünk előtt átélünk) átéltem a megrendülést, aztán a vágyat ismét a nagy Egységbe.

Ebben mi volt félreérthető?

Bár még a nyitott sziv sem elegendő, kell hozzá a tudás, Tudatosság. :)

,,Ebben mi volt félreérthető? '' Semmi. Miből gondolod ,hogy
2010. augusztus 04. szerda, 2:17 | Éva.   Előzmény

,,Ebben mi volt félreérthető? ''

Semmi. Miből gondolod ,hogy félreértettem? /ott volt a ,,hangulatjel'' /

Éva, köszönöm
2010. augusztus 04. szerda, 3:26 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Haladunk mi egymás felé, lesz, mikor félre vonulok, lesz, mikor újra feléd kitárulok. Éppen, amit a helyzet megkiván. De most már eléd teszem a szivem, nem csak az elme van jelen bennem. Legyen bármi is.

A világfájdalom nem létezik
2010. augusztus 03. kedd, 22:58 | Karmatörlő (útkereső)

Anita, csak a Te fájdalmad létezik és ennek megfelelően teremted meg a saját valódat. Az a rémületesen sok fájdalom, elviselhetetlen bántás, egymás ölését Te magad hozod létre. Ez csak a belső fájdalmad tükörképe. Nem kívül fáj a világ, hanem belül. A külső világfájdalom, a belső világfájdalmad küslődleges megjelenése.

Tudod mi a fájdalom?
Nem a fájdalom nem fájdalom.
A fájdalom a szeretet hiánya.

Tudod mi a düh?
Nem a dühnek semmi köze a dühöz.
A düh a fájdalom tagadása. Amikor a szeretetlenség annyira fáj, hogy már nem vagy hajlandó tovább fájni, elutasítod a fájdalmat. Akkor dühös leszel, iszonyatosan, világot felforgatóan.

Mitől van a világfájdalom benned?
Önmagad elutasításától. Attól, hogy nem tartod magad szeretetre méltónak.
Mert egy olyan embernek, mint Te, nincs joga ahhoz, hogy szeressék.
Mert bűnös vagy.

Alaphangon nincs semmi baj a virtuális szeretlekkel és a virtuális öleléssel, de ez pont olyan, mint a nőiségnél a pasik dícsérete.
Mert az egész mögött igen mélyen elásva és befagyva ott a sok önmegvetés, önmagad elutasítása.

Ez nem jelenti azt, hogy állandóan és kizárólag ezt éled meg, hogy nem vagy képes a szeretetre, hogy nem érzed az egységet vagy akármi. Ez azt jelenti, hogy mindig visszatérsz ebbe az állapotba, a szeretetlenség rövid szünetekkel megjelenik az életedben, mint alapmotívum. Mindig ott a konfliktus a hétköznapokban, hogy megláthasd, mi van legbelül.

Claryssza képe
Sokunk nehézsége volt/van ez, mert: csak kevesen érzik azt
2010. augusztus 03. kedd, 23:39 | Claryssza   Előzmény

Sokunk nehézsége volt/van ez, mert: csak kevesen érzik azt mélyen legbelül, hogy pusztán azért megérdemlik, hogy szeressék és szerethessenek, mert léteznek.
Általában a saját múltjának megfelelően mindenki a szükségek, hiányosságok más-más változatára fogékony. Bármi hiányzott is, vagy volt fájdalmas és rossz a múltban, azt próbálja helyretenni a jelenben.
És igen, az önbecsülés ilyenkor igen alacsony: Lelke mélyén nem hisz abban, hogy megérdemli a boldogságot, inkább azt tartja, hogy ki kell vívni a jogot arra, hogy élvezhesse az életet.
DE az a legnagyobb és legnehezebb lépés, amikor mindezt is már megLÁTJUK!

alapból ez az egyik gyökér oka a létkeréknek ;) világfájdalom
2010. augusztus 03. kedd, 23:51 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

alapból ez az egyik gyökér oka a létkeréknek ;)

világfájdalom van-e, vagy nincs, részlet kérdés, sőt, inkább nézőpont kérdése. Lényeges-e?

nem korántsem.

Claryssa, tőled már megszokhattam volna, hogy mindig a lényeget tudod meglátni, de ez most különösen ott van!:

"DE az a legnagyobb és legnehezebb lépés, amikor mindezt is már megLÁTJUK!"

Köszönöm, megint

Igen, Claryssza...
2010. augusztus 04. szerda, 0:14 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Igen, Claryssza...

Karmatörlő
2010. augusztus 03. kedd, 23:45 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Téged is éreztelek.

Vezekeltél. Nagyon. Fájdalommal, kinokkal. Amit most olvasok tőled, szinte ugyanezt éreztem benned.

Hangot hallottam: szeretet, éld meg végre. Nyisd ki a szived.

Sosem volt zárva, tele volt szeméttel és a szeméten guberálókkal
2010. augusztus 04. szerda, 0:05 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

A vonzás törvénye 100%-os. Bizton tudom, Anita.
A Földre születők mind ezt csinálják. Azért vagyunk ilyen sokan a Földön, mert mindenkinek fel kell oldania, ami hozzá tartozik.
Magad is vezekelsz, de még jórészt nem azzal foglalkozol, ami a Tied. Mások helyett egyébként nem tudunk vezekelni. Mindenki csak a sajátját tudja helyrerakni, a máséval csak a saját dolgát fedi el vagy nehezíti meg.

vezeklés? Van, vagy nincs? ;) Mi az én részem, és mi nem? Jó
2010. augusztus 04. szerda, 0:17 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

vezeklés?

Van, vagy nincs? ;)

Mi az én részem, és mi nem? Jó kérdések ezek.

Tökéletesen egyet értek veled: mindenki csak a sajátját tudja helyre tenni. Mást nem is irtam. Én sem.

Keresd a közöset is másokban, enged el a kardot. Miért kell az még?

Ha önmagamon dolgozom, csak kizárólag, nem akarok másokat is megmenteni. Ezt vettem észre, másokra nincs energiám. Ilyenkor viszont, ha a belső munka elmarad, akkor jön a külvilágban meglátom a mások arcán észlelem a saját bajom is, és azt kezem el terelgetni, önmagam helyett.
Igen, a vonzás, még itt tartasz Te is, még le akarod vágni mások tévképzeteit. Még benned is ott bujkál a megmentek én mindenkit. :)

Tedd, éld meg. Majd elengeded. Ha már itt az idő.

Karmatörlő, kérlek
2010. augusztus 04. szerda, 0:22 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

..próbáld meg Te is a meditációt, kiváncsi vagyok, mit élsz meg általa.

Claryssza képe
Fájdalomhoz..
2010. augusztus 03. kedd, 23:14 | Claryssza

Csak egyetlen szócskát hiányolok, nem találok sehol itt az írásokban, ahogy olvasgatom = ALÁZAT
Pedig a fájdalom mindig alázatra tanít.

"Az alázat fogalma alatt sokan valamiféle fejet hajtást, önmagunk szándékos lekicsinylését vagy megalázását értik. Nem ez az alázat.
Az alázat egy tudatállapot, amikor eléred azt, hogy minden amiben értékelted magadat, az pontosan a helyére került és pont annyinak látod és tudod magadat, mint amennyi valójában vagy!
Az alázat egy egyenlőségjel, ami az énképed és valódi önmagad között létrejön a rendszeres önértékeléssel. Az énkép nem Te vagy, csak egy kép a valódi önmagadról. Ha ez a kép megegyezik a valósággal, akkor az alázatosság állapotába kerülsz, ami egy abszolút tudatállapotot is eredményez! "
(Huszti Sanyi)

Az igazi fejlődés szinte mindig fájdalommal jár. Van, amiről nem lehet beszélni, csak átélni lehet.
Az érzések jönnek és mennek. / Nincs töltése,előjele, csak 1 tapasztalat.
Fájdalmat okozhatnak, de ennek az az oka, hogy tanítson valamire:
önismeretre, önmagunk és mások elfogadására, tisztánlátásra, elengedésre, együttérzésre,megbocsájtásra, alázatra.

Alázat
2010. augusztus 03. kedd, 23:42 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Mikor a fájdalmam már rám vetült, megláttam mit tettem másokkal, akkor éltem meg, mi, hogy :

- tisztelem a másikat
- és mi a helyes , valódi alázat.

Sosem élt bennem. Mindig valami ellen küzdöttem. Sosem tudtam igazán tisztelni senkit, (magamat sem, akkor mást?) sem a helyes alázatot gyakoroloni.

Tisztelni csak most tanulok, alázatot is csak most pillantottam meg.

Az alázat: minden úgy van, ahogy van, önmagam alá rendelem, de nem a lemondó apátiával, hanem azzal a mély tudattal, hogy akármi jön, annak épp akkor van helye az életemben. Legyen az akár egy családi összejövetel, ha éppen akkor tör rám a magányom könnye, el kell vonulnom, meg kell élnem, el kell engednem, mert az akkor úgy van jól. Ne az én akaratom kontrollja legyen minden felet. Istent akartam játszani az életemben. Nem pedig az útmutatást a terelgetést megfogadni. Szerintem itt kezdődik az igazi HIT. Kéz a kézben együtt jár.

Miért mondom a tiszteletet is?
Ezt is akkor éltem meg: ha szeretünk valakit, miért nem tudjuk meghallgatni? Odafigyelni rá? Megadom-e a tiszteletet? Vagy önmagam hangjától zeng a gyár? Ahol egymás túllicitálása folyik, bármilyen hangzavar van, ott csak magányt látok/érzek.
Ezer, meg ezer magány hangja száll, ott nincs szeretet.

Gondoljunk arra, ha szeretünk valakit, mellénk ül, egy szó sem esik, mégis, milyen jó az a csend. Meleg, lágy, körül ölel. Együtt (!!!) rezgünk.

Ha nem szeretünk valakit, akkor meg milyen éles, kényelmetlen, nem igaz?

beatrixalyssa képe
Szeretlek. Nekem benyomásaim vannak, de nem hallgatok rájuk, mer
2010. augusztus 03. kedd, 23:53 | beatrixalyssa   Előzmény

Szeretlek.
Nekem benyomásaim vannak, de nem hallgatok rájuk, mert azok nem belülről jönnek, inkább várok, próbálom elfogadni az embert, át is érzem, mint ahogyan sokan, de itt van a stop.
Ha átvesszük a másik érzéseit, utána meg is kell -tisztulnunk- tőlük.
Újra eggyé válni az UNIVERZUMMAL.

Talán utoljára hagytam, de megértitek most már:
2010. augusztus 04. szerda, 0:08 | Buddhanita (útkereső)

az Egységélményemből kiszakadva (ismét), elfogott egy halálvágy.

Nem az érszabdalós, elegem van féle, hanem a HAZA AKAROK MENNI élmény. Ezért volt a vers is, Petőfitől.

Érdekes volt megélni. Nem irhattam még ki, hiszen sokunkat megrémisztheti, de ma már igy ki is irhatom: előzménye, szülinapomon a megvilágosodás, és a halál kérdésköre izzott bennem, konkrétan majdnem volt egy frontális ütközésem, kb, 1-2 méteren sem múlott. Nos Buddha nap volt akkor, mellékesen.

Nem féltem. Hihetetlen lelki nyugalom volt bennem, csak tettem, amit kell. Volt már balesetem, ott nem én vezettem, meg is történt a "baj", aminek köszönhetem az utamra visszaterelést. Ott már átéltem hasonlót.

Nos, igaz az a mondás: a bajt azért vonjuk a fejünkre, hogy Istenhez visszataláljunk :).

Fura mód, a mostani halálvágy ezt az állapotot sóhajtotta bennem. Visszatérni abba az Egységbe, amibe pillanatokra beleléptem. Nem ebbe a tudatba, ahol még mindig magamba gabalyodok.

Szóval, a halál, csak egy kapu. Eredeti létállapotunk kapuja. Kérdés az, hogy ott tudunk-e maradni? Persze hogy nem.

Megizleljük Istent, először ámulunk, és igen, nagyon jó érzés, hogy érezzük, szeret, minden jól van.

Csak aztán jön a rémület, visszazuhanunk egy újabb életbe. Nem TUDUNK megmaradni ebben az állapotban. Úgy érezzük nem vagyunk rá méltóak.

Mi kell ehhez? Önmagunk szeretete, elfogadása, önmagunk kicsi parazsának tudatositása. Sőt, ez mind nem elég, fel kell ismerni, mások is ugyanigy működnek, mások is erre törekszenek. Tudatosan meg kell élni, mi az, hogy Egység.

Itt láttam meg, mi a különbség egy Megvilágosodott ember és egy nem megvilágosodott között.

A megvilágosodott minden szinten felismeri (éli? bár ez inkább a Felébredésben lehet) az Egységet, mig aki nincs ezen a szinten, nem. Csak ennyi. Halad tovább, az még nem az út vége. Mi még csak tudunk róla, hogy van ez az Egység. Sok tévhit kell, hogy lebontsuk a falakat, amiket önmagunk raktunk le.

,,fel kell ismerni, mások is ugyanigy működnek, mások is erre
2010. augusztus 04. szerda, 1:57 | Éva.   Előzmény

,,fel kell ismerni, mások is ugyanigy működnek, mások is erre törekszenek. Tudatosan meg kell élni, mi az, hogy Egység.''

Várjál csak, amíg ,,mások'' vannak,addig nincs Egység.
Azt kell felismerni,hogy nincs más.

,,Itt láttam meg, mi a különbség egy Megvilágosodott ember és egy nem megvilágosodott között. ''

Nem ellenkezni akarok veled,de nem láthatjuk,és nem tudhatjuk,mert egy egészen más állapot,amit mi nem birtokolunk,ezért nem is ismerhetjük fel
Ahogy Istenről sem tudhatunk semmit,csak gondolhatunk ezt,azt,de az nem Ő,mert abszolut,és amíg korlátaink vannak,addig ezt nem foghatjuk fel. /gondolkodj kicsit /

Azt mondod a halál után belépsz az Egységbe...Hátha már az életedben erre edzed magadat,akkor talán.
Mert ha az ember úgy hal meg,hogy tele van problémával,vagy akár eggyel is,a psziché olyan szépen megteremti ugyanazt odaát,hogy az minden lesz ,csak egység nem.

,,Megizleljük Istent, először ámulunk, és igen, nagyon jó érzés, hogy érezzük, szeret, minden jól van.
Csak aztán jön a rémület, visszazuhanunk egy újabb életbe. ''

Bocs ,de ez honnan jön? ha valaki eléri azt az állapotot,hogy ,,megizlelheti '' Istent,az már nem a szam-
szárá! Onnan nincs visszazuhi...

Nem kötekedek veled,csak arra gondoltam,hogy a gondolatokban is rendet kell tenni,mert attól is káosz lehet az emberben..És ezek kardinális dolgok,létkérdések. /élet és halál függ tőle/

Keresztlányom játéka: mikor érzi, hogy fáradt, akármit mondunk
2010. augusztus 04. szerda, 2:03 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Keresztlányom játéka:

mikor érzi, hogy fáradt, akármit mondunk neki, azonnal kiforgatja. Mikor telitődik, odabújik: csak vicceltem, ám.
Addig viszont keményen megforgatja Anyukámat, pedig nagy játékos ő is.

Éva
2010. augusztus 04. szerda, 2:06 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

szerintem éld át, amit én most,mert addig felesleges minden szavam .

Járj, utána, nem mondtam, hidd el, sőt, én annak örülnék, ha mindenki átélné. Nem csak szavakon rágódna. Addig csak szavak. Ugyanolyan üres fecsegés, mint a gyárban.

Nem egyformán éljük meg a dolgokat. ,,,,csak búvárkodom
2010. augusztus 04. szerda, 2:38 | Éva.   Előzmény

Nem egyformán éljük meg a dolgokat.

,,,,csak búvárkodom ;)''
Hmmm... biztos?
Ha valami egységélmény,akkor a búvárkodás az az.
Gondold el,átölel a tenger és az a gyönyörűség ott lenn...
Szóval Te máshol búvárkodsz?,hogy nem ezt látod?:)))''

Már ezt is azért írtam,mert mindenki másképp éli meg.
Minden tőled függ,az is ,hogy mit hogy élsz meg.
De az nem egy recept,mert más meg máshogy éli meg.
Csak ezt szerettem volna mondani,bocsáss meg.

Tudom egyébként hogy miről beszélsz.Egyszer a Sanyi adott egy meditációt,most nem húzom vele az időt,de ott volt ez az iszonyú fájdalom,már majd bele haltam,és aztán az az emelkedés.Szinte fizikailag is,mert önkéntelenül megfogtam a széket,hogy ott maradjak.
Csak azért mondom,hogy nehogy azt hidd nem értettelek meg.

Nálam volt ma az asztrológus barátnőm és megkérdeztem tőle,mi
2010. augusztus 04. szerda, 14:46 | Éva.   Előzmény

Nálam volt ma az asztrológus barátnőm és megkérdeztem tőle,mi zajlik mostanában odafenn,mert itt lent,az egyik ember szárnyal,a másik pedig éppen nagyon szenved.
Mi zajlik odafenn az/ égen/,hogy ennyire szélsőségesen éljük meg ugyanazt?

Ezt válaszolta:

Útmutató csillagaink

A csillagok most ezerszeres erőket sugároznak: a megújulás és a változás lehetőségét hozzák nekünk. A Jupiterrel együtt álló Uránusz, a Szaturnusszal és az őt támogató Vénusszal és Marssal együtt nagy feszültséget keltenek. A régi és az új harcát, a megújulás és a megőrzés dichotómiáját mutatja az égi állás, melyet középen állva, erősen köt a mindkettőt nehéz fényszöggel érintő, a mélytudat erőit szimbolizáló Plútó.
Aki most úgy érzi, hogy frusztrált, hogy semmi sem sikerül, az nézzen jól körül, mert valamit nagyon meg kell változtatnia életében. Lehet, hogy csak azért nem sikerülnek a dolgai, mert végre helyet kéne adjon valami újnak. De ha csak a megszokott rutin szerint él, és százszor is elismétli ugyanazt, akkor porrá törik a változást igénylő idők sodrában. Ha azonban rá tud hangolódni a megnyitó, újító erőkre, akkor szárnyalhat, és új utakat találhat.

Aki olyan nyitott tud lenni, mint egy gyermek, és figyel a világra, (ti. nemcsak a saját elvárásaira), az most nagyra nőhet.
És nagyon nyitottnak kell lenni a jelekre!

Ezt nem szánom /személy szerint/ senkinek,és mégis mindenkinek.
Aki talál benne felismerést,annak örülök,aki meg nem attól elnézést kérek,hogy ide tettem,mert nem akartam ennek új blogot nyitni.

Üdvözlettel: Éva

Kiegészítés
2010. augusztus 04. szerda, 18:03 | Kassay Noémi   Előzmény

Így igaz!
Csak annyival egészíteném ki, hogy a változás mindenkinek ott, azon a területen a a legcélszerűbb, ahol a Bak jegye kezdődik.

Megelőztél Éva . Ma délutánra terveztem hogy írok nektek erről.

Noa

Itt már egy hete a szinkronicítás elve működik Noa. Emlékszel,a
2010. augusztus 04. szerda, 18:33 | Éva.   Előzmény

Itt már egy hete a szinkronicítás elve működik Noa.

Emlékszel,a Kicsi lélek blogban is a vasárnapról? Ugyanazt írtuk.
És ma láttam,hogy hétfőn ugyanazt élte meg valaki,ugyanazon blogban.
Én most ezen sem csodálkozom,hogy ez egyszerre kívánkozott ki belőlünk.
És köszönöm a kiegészítést,ez nagyon fontos,engem már be is indítottál...
Hát megosztva esik a Bak a XI-es,XII-es házamra.Úhhhh...
Nehogy már olyan egyszerű legyen az élet.

Kérlek, írj erről bővebben Noa... Engem nagyon érdekel, milyen
2010. augusztus 04. szerda, 18:37 | szeklice (útkereső)   Előzmény

Kérlek, írj erről bővebben Noa...

Engem nagyon érdekel, milyen erők szeretgetnek Odaföntről minket...
/Érdekes, van + valami a levegőben, ma sok weblapra nem tudtam felmenni (error), most meg itt nem fogadta a rendszer a bejelentkezésem. Tán a napkitöréstől?/

Köszönettel várom!
szeklice

Noa, Kedvesem
2010. augusztus 04. szerda, 20:01 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

ird meg azt a blogot, szerintem több emberhez is eljutna, nem mindenki lép be ebbe a blogba, a téma meg engem is roppant mód érdekel.

Barátnőm nem asztrológus, de már vasárnap este azt mondta, hihetetlen szép és jó energiákat lát az Égen felénk áramolni. Sajnálom, hogy nincs internetje, mert akkor már a linket is tovább küldeném neki.

Claryssza képe
"a változás mindenkinek ott, azon a területen a a legcélszerűbb,
2010. augusztus 04. szerda, 18:39 | Claryssza   Előzmény

"a változás mindenkinek ott, azon a területen a a legcélszerűbb, ahol a Bak jegye kezdődik."

Tudom, hogy laikus a kérdésem, de érdekelne: ez mit is jelent konkrétabban?
Miből tudom meg, hogy hol kezdődik a Bak jegyem?

Támadt most egy érzésem. Szerintem azért ,mert én hoztam ide ezt
2010. augusztus 04. szerda, 18:53 | Éva.   Előzmény

Támadt most egy érzésem.
Szerintem azért ,mert én hoztam ide ezt az asztrológia témát,de azt hittem csak egy hozzászólás erejéig.
Viszont ez itt egyre dagad,és úgy érzem szétverjük vele Anita blogját.
Esetleg nem kéne átvinnünk máshova,mert szerintem /úgy néz ki/ lesznek még kérdések.
Ez most nagyon aktuális téma,viszont úgy érzem nem itt kéne megtárgyalni.

NOA,miért nem írod meg ,amit szántál nekünk? Látod mennyien
2010. augusztus 05. csütörtök, 13:34 | Éva.   Előzmény

NOA,miért nem írod meg ,amit szántál nekünk?
Látod mennyien szeretnék?
Az ,hogy én feltettem ezt a pár sort,ne befolyásoljon.
Itt rád kíváncsiak,nem az én barátnőmre.
Várjuk itt egy páran,amit ígértél.

Feliratkozás Hírlevélre