Szabadság vagy szerelem? | Önmegvalósítás.hu

Szabadság vagy szerelem?

Hozzászólások

52 hozzászólás
Nincs meg valakinek? A. J. Christian: A nőkkel csak a baj van?
2010. február 24. szerda, 2:45 | Szabó_Péter   Előzmény

Nincs meg valakinek?

A. J. Christian: A nőkkel csak a baj van? Csak férfiaknak c. könyve? :)

A nőkkel csak a baj van...
2010. február 27. szombat, 0:56 | tamitek   Előzmény

Sziasztok,

Megvan ez a könyv, és majdnem végig is olvastam. Olvasva az volt az érzésem, most ez nem sikerült jól, hiányoznak belőle a megvilágítások - bár az elején mondja: úgyis mindenkinek mást mond- nagyon egyszerű magyarázatokat "talál", de most ezek nem igazán tünnek áttörönek, valami hiányzik belőle... Talán a valódi lényeg. (természetesen ez szubjektív)

:-)

fircsi képe
A szabadságom ára
2010. február 24. szerda, 9:28 | fircsi

A párkapcsolatok mindig eljutnak arra a pontra amikor adni is kell. Ebben az esetben sokszor saját igényeinken felül. Nem számolunk az elején azzal, hogy a hétköznapok akaratunk ellenére eljönnek. Ezt nehezen viseljük, és akkor érezzük igazán, hogy meg kell osztanunk magunkat a másikkal. Mivel a szerelemben egyek vagyunk, azt individuumként éljük meg. De ez szeretetté "korcsosul" és ketté válik az egy.
Itt van a bibi. A szabadságunkkal fizetünk. Ez számomra nem gond, de Nálad szerintem nehezen viselhető. A másik gyengeségeit magadra vetíted és ez hiba. Személy szerint én a párkapcsolatomban is csak azt teszem ami nekem jó. Általában az életben is. Persze felelősségeim tudatában. Amennyit adok, kb. annyit is veszek el. Nem veszem fel a másik bajait és gyengeségeit. Nem próbálok mások helyett megoldani problémákat. Felnőtt emberek ezt csinálják egyedül. Ha valami nem tetszik, akkor simán kimondom. Persze figyelek arra, hogy minél disztingváltan. Ez néha fájdalmas másoknak, de célra vezető. Ha valami nem jó akkor nem vagyok hajlandó csinálni. Ennyi. Ez a szabadságom ára. Intim szférám.
pussz....

Nemtudom megálni,hogy neszóljak ehez ,mindtha ezt én írtam
2010. május 20. csütörtök, 0:12 | Betka (útkereső)

Nemtudom megálni,hogy neszóljak ehez ,mindtha ezt én írtam volna.Ugyanezzel kuzdok most is.Azon vagyok hogy szakítok mert csak vesztegetem az idomet ami már ugy is kevés és ugy érzem csak elpocsékoltam.MÁR MEGINT egy kapcsolattal.Amibol ki akarok lépni megint sebzett szívvel és lélekkel.Miért van ez így ki tudja rá az IGAZI választ??? Rájottem szeretek egyedul lenni ,érzem a szeretettet,mintha valaki melletem lenne.Most készulok véget vetni a kapcsolatnak,mindent beleadtam EGÉSZEN MAGAMAT.Már nembírom tovább.Miért érzem magam mellete olyan egyedul,csunyának és butának. Ki tudja erre a választ
Betty

Kavics22 képe
Oshot olvasgattam és leragadtam az egyik gondolatánál. "A
2010. augusztus 22. vasárnap, 9:04 | Kavics22   Előzmény

Oshot olvasgattam és leragadtam az egyik gondolatánál.

"A szabadság egy kritérium: minden helyes, ami szabadságot ad neked, és minden helytelen, ami megfoszt a szabadságodtól. Ha szem előtt tartod ezt az apró kritériumot, az életed lassan minden téren elkezd a megfelelő kerékvágásba zökkenni, beleértve a kapcsolataidat, az elmélkedéseidet, a kreativitásodat, magát a lényedet."

Mostanában kezdem igazából figyelni önmagam, vajon megadom-e magamnak mindenben a szabadságot, azt, amire belülről oly nagyon vágyom. Nem, még nem tartok ott, mert ehhez hatalmas bátorság, önmagunk teljes felvállalása, a be nem látható következmények elviselésének képessége is kell. Bár lehet, hogy ez is csak az ego játéka, hiszen miért ne lehetne, hogy éppen az ellenkezője történik, könnyedebb, felszabadultabb lesz minden.

Belülről még ott a félelem, mi lesz ha......Pedig mélyen belül tudom, csak az lenne, amire annyira vágyok az életem minden területén. Csakhogy még vetítek, kombinálok, a felvállalás helyett halogatok és közben sokszor rohadtul érzem magam.

Miért olyan nehéz kimondanom a szeretteimnek, barátaimnak, ismerőseimnek, hogy most nem, vagy inkább soha. Nem vállalom, nem szeretném, mást akarok, azt, ami belülről már nagyon is megfogalmazódott és tisztán látom, az a helyes, a jó számomra, mégis sokszor mást mondok.
Milyen nehéz is szabadnak lenni - nekem -.

Megtalálni azt az egyensúlyt, amikor a szabadságomat még nem adom fel, de közben érzi az a másik; fontos számomra, szeretem, az életem fontos, meghatározó része. Ha a szabadságvágyam hagyom szárnyalni, beteljesülni, akkor ezerszeresen tudok adni, örülni, szeretni.

Ilyenkor teljes a világ, mert a szabadságom "döntött" és nem valamiféle megfelelési kényszer. Ennek az ízét csak mostanában kezdem el érezni és éppen a szerelemben gyakorlom. Nehéz lecke, mert a szerelem birtokolni akar, kisajátítani, az egész lényemet a saját képére formálná, ha hagynám. A szerelemben is csak a szabadság tud kiteljesíteni, cserébe bizalmat és őszinteséget adok. .......és szerelmet, olyan csodálatosat, melyből senki nem akar menekülni, mert a lényünk szabadon kiteljesedhet.
Légy szabad mellettem és én a saját szabadságom mámorában Neked adom azt, amit csak a teljes felszabadultság érzése adhat. Könnyedséget, játékosságot, végtelen szeretetet.........és mindent, amiről eddig még csak nem is álmodtál. És ismerd meg mellettem a saját szabadságodat, élj úgy, ahogy eddig nem mertél.

Számomra nincs szabadság VAGY szerelem. Vagyis éppen azon dolgozom, hogy ne legyen ott a VAGY !
Együtt, egymást erősítve legyenek jelen az életemben és tudom, ha valaki képes ezt megadni nekem és én viszont, akkor Ő egy személyben a Szabadságom és a Szerelmem.

szeges képe
Kavicsot olvasgattam és leragadtam az egyik gondolatánál.:)
2010. augusztus 22. vasárnap, 10:32 | szeges   Előzmény

"Számomra nincs szabadság VAGY szerelem. Vagyis éppen azon dolgozom, hogy ne legyen ott a VAGY !
Együtt, egymást erősítve legyenek jelen az életemben és tudom, ha valaki képes ezt megadni nekem és én viszont, akkor Ő egy személyben a Szabadságom és a Szerelmem."

Sajnálom Osho-t, nagy ember lehetett, de szerintem nem ismerte az igazi szerelmet.:(

Pedig jajj, de szeretnék bejelentkezni a fenti "hirdetésre", és meg is tenném azonnal, ha nem tudnám, hogy lehetetlent kívánsz.:)

Mert az igazi Szerelem kiteljesít, már nem vágysz a szabadságra. rabszolga lennél szíved szerint, mégis megéled a szabadság teljességét, mert azt adod és azt kapod, amihez hasonlót semmi más nem adhat.

Egész életemben szabadon éltem minden kötöttségem ellenére is, de a szabadság önmagában semmi a szerelemhez képest, ahol pedig önként feladod a szabadságvágyadat, megadod magad...:)

Ha majd egyszer megéled úgy igazán, a maga teljességében, akkor tudni fogod, miről beszélek.

Vigyázz a vágyakkal kedves Kavics, Ő is lehetetlent akart: :)

http://www.youtube.com/watch?v=tUKv_-iIVQQ&feature=related

Kavics22 képe
Kedves Szeges ! :) A Te szabadságot és az én szabadságon
2010. augusztus 22. vasárnap, 10:57 | Kavics22   Előzmény

Kedves Szeges ! :) A Te szabadságot és az én szabadságon ezerféle skálán mozoghat. Annyiféle és olyan mély, kiteljesedett szabadság létezik, amennyit megengedsz magadnak és vonatkozik ez az Élet bármely területére, nem csak a szerelemre, amely az egyik legcsodálatosabb érzés a világon, nekem elhiheted.:)

A szerelmet, mint minden más érzést, annyiféleképpen lehet megélni, csak hagyni kell szabadon szárnyalni és nem rabszolga módon alávetni magad. Mert ha valakinek, vagy valaminek a rabszolgája vagy, ott már nem vagy önmagad, valahol mélyen a másik akaratát veszed magadra, még ha kezdetben még oly kedves is ez a rabszolgaság.
Csakhogy a légiesen könnyű aranyzsinór így könnyen és gyorsan erős vaslánccá válhat, melyet mindkét félnek nehéz cipelni, ezért előbb-utóbb le is rakják.

Igen, az igaz szerelem kiteljesít, a kiváltságosok csodája, ezért nagyon meg kell becsülni. Ahhoz, hogy ezt a varázslatot megőrizd, szeress szenvedélyesen, vakon, tudatosan, lágyan, okosan, mindent odaadva, elengedőn, bolondosan, véresen komolyan és Te kapod a világ legnagyobb, legteljesebb érzését.
Nem kell ehhez rabszolgának lenni, hidd el, tudom miről beszélek.:)

Ne rabszolga légy és ne is tegyél senkit azzá. Hát nem jobb királynak és királynőnek lenni a szerelemben ? Ülj fel a szerelem vitorlására akár egyedül, akár a Pároddal és hagyd, hogy a szerelem kiteljesítse önmagát szabadon, ahogy a szíved súgja. A szerelmi kötelék is rabság a maga módján, lazítsd meg őket és meglátod, mennyivel könnyebben tudsz majd mozogni a fedélzeten és szép lassan észreveszed, kötél nélkül a Párod is úgy fon körbe lágyan és szerelmesen, amiről eddig nem is álmodtál.

szeges képe
Jó, akkor leírom mégegyszer.:)
2010. augusztus 22. vasárnap, 18:15 | szeges   Előzmény

"Mert az igazi Szerelem kiteljesít, már nem vágysz a szabadságra. rabszolga lennél szíved szerint, mégis megéled a szabadság teljességét, mert azt adod és azt kapod, amihez hasonlót semmi más nem adhat. "

És hozzáteszem: nálam így működik...

Remélem, ebben kiegyezhetünk? :))

Kavics22 képe
Elsőre is megértettem, csak még nem tettem a magamévá. :)
2010. augusztus 22. vasárnap, 22:49 | Kavics22   Előzmény

Elsőre is megértettem, csak még nem tettem a magamévá. :)

Ildikó idézetét érzem hozzám talán most a legközelebb, de annyival azért kiegészíteném a magam részéről, nem csak az a szabadság, ha megválaszthatom: kitől és mitől függjek, hanem az is; MENNYIRE.

Fodor Ákos idézet és "szeges" véleménye között van egy nagy
2010. augusztus 23. hétfő, 11:17 | szildiko1   Előzmény

Fodor Ákos idézet és "szeges" véleménye között van egy nagy különbség: az első tudatos "elhatározás", a másik meg legtöbbször egyszerűen csak jön... :)

szeges képe
Igen, Ildikó!
2010. augusztus 23. hétfő, 11:27 | szeges   Előzmény

Egyszerűen csak jön. És az benne a természetfelettien zseniális, hogy tudatosan elhatározni lehetetlen...:)

Kettőből egy új.
2010. augusztus 23. hétfő, 16:11 | szeklice (útkereső)   Előzmény

Vagy egyszerúen csak tudatosan hagyni kell jönni:-)

szeklice

szeges képe
Lehet úgy is, Szeklice...
2010. augusztus 23. hétfő, 16:55 | szeges   Előzmény

...aztán vagy jön, vagy nem...:)

Ühüm:-)
2010. augusztus 23. hétfő, 17:02 | szeklice (útkereső)   Előzmény

Úgy akarom, ahogy van.

szeklice

én meg ezt az idézetet találtam...:-) Szegesnek
2010. augusztus 24. kedd, 9:45 | csaesz   Előzmény

"Úgy érzem, meg kell tudnunk tanulni nyitott kézzel szeretni.

....akit szeretek, azt fel kell szabadítanom, ha csüngök rajta, és ellenőrzöm, elveszítem azt, amit megtartani szeretnék.

Ha valakit, akit szeretek, meg akarok változtatni, mert úgy érzem, hogy én tudom, milyennek kellene lennie, akkor megfosztom őt a legértékesebb jogától: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon a saját életéért, a létezés módjáért. Valahányszor ráerőszakolom a kívánságomat, vagy akaratomat, és megkísérlem az uralkodást egy másik ember felett, elveszem tőle a növekedés, az érés önállóságát és megrövidítem és korlátozom ezzel a birtoklási vággyal, függetlenül hogy mennyire szívből jövők is voltak szándékaim.

Amint tanulom, és egyre többet gyakorlom, már tudom mondani annak, akit szeretek:

Szeretlek, értékellek, tisztellek, és bízom benned, hogy kifejlődik az az erő személyiségedben, ami szükséges ahhoz, hogy azzá válj, amivé lehetőséged szerint válhatsz, - ha én nem állok az utadba.

Annyira szeretlek, hogy szabaddá tudlak tenni.

Én ezt hívom nyitott kézzel szeretésnek."

(Ruth Sanford)

ahhoz, hogy így tudjuk szeretni a másikat, nem a másik féltől, vagy a szerelemtől kell a kiteljesedésünket remélnünk... hisz a szerelem csak a kiteljesedés illúzióját adja meg.

szeges képe
Hidd el, Drága Csaesz...
2010. augusztus 24. kedd, 10:18 | szeges   Előzmény

"....akit szeretek, azt fel kell szabadítanom, ha csüngök rajta, és ellenőrzöm, elveszítem azt, amit megtartani szeretnék."

......igyekszem így megélni a dolgaimat.:D

Ha "csüngök" is néha de nem ellenőrzöm, sőt a lehető legszabadabbá teszem, kívánsága szerint...

És bár magamat idéztem, a saját megélésemet, készséggel elfogadom, hogy mások másként élnek meg bizonyos dolgokat. És ez így is van jól. :)

Csak annyi történt, hogy magamból kiindulva leírtam valamit, ami számotokra talán mást jelent.
Nálam a két Fél Egybeolvadását jelenti minden tekintetben, és ha ennél erősebb a szabadság illúziójának vágya bennem, akkor lépek, mert nem érzem teljesnek a kapcsolatot.

Elismerem viszont, hogy a másik Felemnek lehetnek másfajta igényei is, és igyekszem azoknak eleget tenni, amíg nem érzem úgy, hogy a kapcsolat rovására megy.

De ha arra megy, akkor az már úgy sem az igazi. Vagy nem?

És bocs mindenkitől, amiért nem tudok könyvből szeretni...:D

AXIÓMA Szabadság az, ha megválaszthatom: kitől és mitől
2010. augusztus 22. vasárnap, 11:11 | szildiko1

AXIÓMA
Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.
(F.Á.)

:-D
2010. augusztus 22. vasárnap, 11:13 | csaesz   Előzmény

Ildikó, ez szerinted is így van, vagy csak idéztél valakit?

Egyik kedvenc költőmet, Fodor Ákost idéztem, és egyetértek
2010. augusztus 22. vasárnap, 17:24 | szildiko1   Előzmény

Egyik kedvenc költőmet, Fodor Ákost idéztem, és egyetértek vele. Most ez van. Itt. Nálam. Is. :)

SZABÓ GABRIELLA képe
Szabadság?
2010. augusztus 22. vasárnap, 21:00 | SZABÓ GABRIELLA
vandorlelek képe
szerelemdoktor
2010. augusztus 24. kedd, 11:34 | vandorlelek

Üdv mindenkinek.... átolvastam a hozzászólásokat és elmélkedtem én is kicsit a dolgon. Szerintem az az igazi szabadság amikor a párod mellett is egyedül tudsz lenni, szabad tudsz lenni. Amikor megtalálod minden helyzetben a szabadságot. amiről írtok az nekem inkább elvárási kényszernek való megfelelés, és szerepek és játszmák. Alapvető, hogy ne támasszak elvárást és ne várjam azt sem, hogy elvárjanak tőlem.

Amikor megtapasztaltam A szerelmet, akkor megtapsztaltam A szabadságot. béke volt, csönd, nyugalom. Tehát 1. a párod mellett is szabadnak kell hogy érezd magadat
2. a pároddal is szabadnak kell hogy érezzétek magatokat

Spiritusz vezetők miért vannak társ nélkül.... háth érdekes téma, lehet, hogy megérne egy misét.....

szeretettel én......

bonyi kapcsolatok bevonzása
2010. szeptember 21. kedd, 13:28 | Névtelen (útkereső)

Szerintem a felmenőkkel való kapcsolatban kell keresni az okot. Mert igaz az, hogy mi saját magunk vonzzuk be a problémás párkapcsolatokat, de vajon minek az alapján?
Hát azért, mert ezt láttuk, tapasztaltuk. Nincs más közvetlen élmény a békés párkapcsolaton belüli kiteljesedésről. Mert marta egymást a papa-mama, vagy valamelyik rokon, akiknek beleszólása volt, vagy mintául szolgált a lelki nevelkedésünkhöz. Mivel azt "tanultuk", hogy az energiacsere csak ezen az alapon működik, így próbáljuk meg is valósítani.
Nem véltelen, hogy egy bizonyos távon csak bonyolult kapcsolatok vannak, hiszen egyre nehezebb a családkép is. Az egész folyamat ujratermelődik.
Mindeközben persze tudatosan problémamentes békés, harmonikus társkapcsolatra vágyunk. Csak hát a tudatalatti. A gyermekkorban felszedett minta el van ásva a leghátsó bugyorba és a világ minden kincséért se szabadulnánk meg tőle, hiszen részünk. Ha kidobjuk, akkor azt hisszük nem lehetünk teljesek. Nehéz ezt felismerni és főleg elfogadni. Igen nagy bátorság kell ahhoz, hogy ezt valaki fel merje göngyölíteni, be merje vallani és főleg le merje cserélni. A legnehezebb beismerni, hogy az elmúlt években milyen hülyék is voltunk, milyen vakok, hogy egy ilyen ösvényt követtünk. Gondolj arra, hogy ha a hátralevőt is így töltenéd még kevésbé tudnál magad elé állni.
NLP, Hellinger, Katie Byron sokat segít.

Feliratkozás Hírlevélre