A szeretetről újra | Önmegvalósítás.hu

A szeretetről újra

j térkép.jpg

A szeretetről már van 79 blogbejegyzésünk. Véleményem szerint viszont még mindig nem tudunk róla eleget, vagy nem merjük bevállalni.

Úgy érzem, hogy nem ismerjük eléggé a tiszta, őszinte szeretetet, nem merjük kimondani, nem tudjuk bevállalni és nem tudunk mit kezdeni azzal sem, ha azt írják vagy mondják nekünk, hogy "nagyon szeretlek Titeket"

Az igazi, tiszta szeretet sebezhetővé tesz, kiszolgáltat ugyan, de ugyanakkor védve is vagyok kicsit, mert a többiek is tele vannak gátlásokkal, félelemmel, bizonytalansággal, kételkedéssel és nem is tudják, hogy komolyan vegyenek-e, ha a szeretetemet tapasztalják. Aztán még az is felmerülhet, hogy nem-e tisztán csak a szokásos manipulációról van szó:)

Emberek vagyunk, nagyon különfélék, sokszínűek és ráadásul időről időre változunk is. Van olyan, aki csak beszél róla, van, akinek az írásaiból pedig csak úgy "süt" a szeretet megnyilvánítása, bár Ő erről szinte alig tud valamit.

A szeretetnek léteznek különféle szintjei is, ahogyan egyre önzetlenebbül, egyre tisztábban nyilvánul meg.

Ezzel a blogbejegyzésemmel a szeretet újbóli feltérképezésére próbálok meg kísérletet tenni... szerintetek van értelme és helye most ennek ezen a fórumon?
Bele tudunk jobban mélyedni ebbe a témába, vagy csak pár felszínes bejegyzésre sarkall majd az írás?
A blogolásban kicsit "elcsendesedett" társainkat szóra bírjuk-e a témával?
Egymás megértéséhez, elfogadásához közelebb jutunk-e általa, avagy...?
Sok kérdés van bennem a blog elindításakor és nagy nagy várakozás, hogy mivé tudjuk alakítani együttesen, a közösség erejével.

Kérlek fogadjátok szeretettel az új blogot és érezzétek magatokénak a témát, a lehetőséget és játsszunk kicsit együtt szeretettel, ha van rá igény és van aktualitása közöttünk.

Beküldte: | 2010. aug. 25. szerda - 08:27

Hozzászólások

18 hozzászólás
hermess képe
H: Én is tanulom
2010. augusztus 25. szerda, 12:19 | hermess

Korábban valahogy nem szívesen mondtam ki... Úgy hittem, hogy elinflálódik a kifejezés, minél többször mondom.

Akkor még nem tudtam, hogy képtelen vagyok tartalommal megtölteni, ezért önmagam előtt is hamisnak tűnt, ha kimondom. Vagy talán túl kevésszer éreztem magamat úgy, hogy hitelesen kimondhassam. Aztán meg ott van a nevelés, hogy a férfi ne legyen érzelgős... és szép csendben szokássoddá válik, hogy nem mondod ki "Szeretlek".

Milyen jó, hogy közben rájöttem az ízére! Nem baj, ha nem mindig van mögötte pillanatnyilag teljesen hiteles tartalom. A szó mágiája erősíti a szeretetteljes kapcsolatot.

beatrixalyssa képe
ismétlés a tudás......
2010. augusztus 25. szerda, 18:15 | beatrixalyssa   Előzmény

Minél többet mondunk valamit, annál inkább elfogadjuk.
Ha ezt ráadásul félelem nélkül, akár egy -bolond- ismételjük, sokkal tökéletesebb.
Szeretni csodálatos, szeretve lenni isteni, szeretetben élni , annyit jelent, hogy az UNIVERZUM átölel teljes egészünkben.
Szeretlek Benneteket.

Zoli, azt hiszem, erről mi már
2010. augusztus 26. csütörtök, 16:34 | szildiko1   Előzmény

Zoli, azt hiszem, erről mi már beszéltünk, :) de nem tudom megállni, hogy néhány kérdést fel ne tegyek.

"Nem baj, ha nem mindig van mögötte pillanatnyilag teljesen hiteles tartalom." Ha nincs mögötte hiteles tartalom, akkor miért mondod???
Aki hallja, honnan tudja, hogy valós-e a szeretet szó a szádból, vagy sem? Honnan tudja, hogy mikor veheti komolyan és mikor nem?

"A szó mágiája erősíti a szeretetteljes kapcsolatot." Számomra inkább az ellenkezője igaz ebben az esetben. Ha megérzem, hogy a szó mögött nincs tartalom, elveszítem a bizalmat és már akkor sem hiszem el, ha igaz.

szeges képe
Mindenkinek elhiszem
2010. augusztus 25. szerda, 13:15 | szeges

Miért hazudná bárki, hogy szeret? Ha valaki kimondja vagy leírja, akkor szerintem úgy is gondolja. Láttam már itt a fórumon néha, hogy teljesen ellentmondani látszik a "szeretettel" és a leírt tartalom, mégsem vonnám kétségbe, hogy valóban a szeretet inspirálta a gondolatot...

Van aki könnyebben, van aki nehezebben mondja ki, írja le. Nekem semmi gondot nem okoz, és ha úgy érzem ott a helye, akkor simán bevállalom.

Lehet, hogy néhányan szégyellik, leginkább persze a férfiak közül, de szerintem ettől a szótól, még inkább az érzéstől nem lesz "férfiatlanabb" senki. Sőt!

Lehet attól még, hogy az érzelemszegényebb embernek túlzónak, érthetetlennek tűnik, de hát embere válogatja. Nekem kifejezetten jólesik adni és kapni is... :)

Domoszlai Katalin képe
Elcsendesedett társaink
2010. augusztus 25. szerda, 15:31 | Domoszlai Katalin   Előzmény

lehet a tengerparton "kínlódnak"...:-))

Szerintem a szeretet téma nagyon is időszerű. Az a véleményem, hogy a szeretet, amikor nagyon magas rezgésszámú, inkább sebezhetetlenné tesz. Nem lehet bevonzani sérülést okozó eseményt, ha sugárzod a szeretetet akár a nap. A sérüléseket az egó szenvedi el, a büszkesége és az elvárásai miatt. Meg még ide sorolnám az áldozati játszmákat, alacsony önértékelést, mint bevonzó okot. A sérülést a kizárás okozza, minél nagyobb az ellenállás a befogadással, annál nagyobbat.
A másik probléma, hogy a spirituális fejlődés során egyre magasabb szintű érzelmeket, moralitást élünk meg. Sajnos a kipucolatlan tudatalatti és a nagy magyar valóság leránt olyan mélységekbe, amit sérülések nélkül megélni nem lehet. De pont ezek feldolgozása, a hátország felhúzása amin dolgozni kell, ha csak a magasságokra ácsingózunk, még nagyobb lesz a hullám amplitúdója.

A nagy magyar valóság egy illúzió, de attól még elég fájdalmas...

Te, Marcsi, tudod-e, hogy szeretlek? :-)

Pár szó erejéig még muszáj visszatérnem az Izire. Nagyon sajnálom, hogy elhagyta az oldalt. Ezt, hogy az igazi szeretet semleges, tőle hallottam először. Csípőből jött a reakció, mekkora f@szság! Már annyira vagyok rutinos, hogy tudom, ha valami szöget üt a fejembe, akkor a szög már benne van! Utána is jártam a dolognak, teljesen igaz. De az Izi nem a szeretet miatt volt túlságosan sebezhető... Magamról tudom, hogy nem megoldás elbújni a feladat elől, úgyis megtalál, ha már itt van, oldjuk meg ebben az életben, könnyítsünk a puttonyon.

beatrixalyssa képe
fejest bele
2010. augusztus 25. szerda, 17:44 | beatrixalyssa   Előzmény

Odjuk meg.

beatrixalyssa képe
én is szeretlek
2010. augusztus 25. szerda, 17:43 | beatrixalyssa   Előzmény

Nekem is elhiszed?
Szeretlek.

szeges képe
Persze hogy el!
2010. augusztus 25. szerda, 17:55 | szeges   Előzmény

És viszont, de ezt úgyis tudod...:)

".... Láttam már itt a
2010. augusztus 26. csütörtök, 10:29 | szildiko1   Előzmény

".... Láttam már itt a fórumon néha, hogy teljesen ellentmondani látszik a "szeretettel" és a leírt tartalom, ...." Ha ilyet tapasztal az ember, akkor két ellentétes "énrész" küzd egymással. És ebben az esetben a valóság inkább az, hogy: "szeretnélek (vagy igyekszem) szeretni "

Mindenki találkozott már olyan esettel, amikor a szavak (szeretlek) és a tettek (jaj nem érek rá találkozni veled) ellentétesek, akkor mindig a tettek mutatják a valóságot. Ezzel együtt lehet, hogy szereti a másikat, kérdés, hogy azzal a másik fél is elégedett-e így? Mert sokféleképpen lehet szeretni.

Gyakran a közlőnek sokkal fontosabb kimondani a szeretlek szót, mint annak akinek mondja. (És itt nem a szerelmi kapcsolatokra gondolok)

A szeretet sokkal mélyebb, mint maga a szó.
A családfelállítás megtanított arra, hogy semmi nem az, aminek látszik. És, hogy a kívülről negatínak látszó viselkedések mögött is meghúzódik a szeretet. (pl. amikor az anya "elhagyja" a gyermekét)

Michaelita képe
Kedveseim!
2010. augusztus 25. szerda, 22:11 | Michaelita

Nagyon örülök, hogy a Fiúk is hozzászóltak a témához. Meglepett, hogy így látjátok, hogy a szeretet amolyan érzelgős nem elég férfias dolog, merthogy nagyon is az. Sőt be kell vallanom, hogy a férfiakat látva lehet igazán kiteljesíteni önmagunkban a szeretetet. Jobb, ha tudjátok, hogy nagyon nagy szükségünk van rátok és mindarra, amit akár partnerként, akár barátként, akár jóakaróként adni tudtok! Hála és köszönet érte, mert ez segít bennünket önmagunk mind mélyebb kiteljesítésében...merthogy mi is tanuljuk a szeretet adását és elfogadását. Véleményem szerint míg a Krisztusi önzetlen szeretet szintjéig nem jutunk el, addig van mit tanulnunk.

Bea!
Nagyon örülök Neked és a kedves, szeretetteljes hozzászólásodnak!
Hogy, s mint vagy/vagytok?

Kati!
Köszi, hogy leírtad, hogy szeretsz, én is szeretlek Téged és több mindenkit itt a blogolók közül.
Igen, Izit is megszerettem és nagyon hiányzik innen Ő is, meg az írásai is és nagyon fáj, hogy "így" ment el közülünk, hogy többen még csak meg sem értették (őt sem).
Azt viszont nagyon remélem, hogy a leckét igyekeztünk megtanulni és több ilyen elmenetelt már nem provokálunk (reménykedem, míg az ellenkezője ki nem derül)
A sebezhetőséget mint bevállalandót írtam én is, mert épp a bevállaláson keresztül válunk védetté (ez a bevállalás elején azonban még nem tudható).

Nem a saját szeretethiányom megélése íratta velem a blogot, hanem az a számomra szomorú tény, hogy még mindig nem vagyunk képesek egymás másságát szeretettel elfogadni és tolerálni.
Fejlődnöm viszont van még hova, mert én sem vagyok még képes mindenkit egyformán szeretni:)

Szeretlek Benneteket Kedveseim!

Domoszlai Katalin képe
A belső harcok
2010. augusztus 26. csütörtök, 8:49 | Domoszlai Katalin   Előzmény

fel nem vállalása, elfojtása hozza azt, hogy külvilági csete-patékba bonyolódik az ember fia, lánya. Ahogy bent, úgy kint. A tanulni valót ha nem ezen az oldalon, hát megkapja máshol. Én megpróbálom teljesen elfogadni ez: Mondj igent! Mindenre, amit az élet hoz neked, mert az egó mond nemet. Most már nagyon figyelek arra, mi az, amit ki akarok zárni az életemből. Ha egósan elvitatkozgatunk, elűzzük a másik embert, akkor ahelyett hogy segítettünk volna megtalálni neki is a belső harcainak a megoldását, az ellenkező hatást érjük el. Mert nem vettük figyelembe azt, hogy mindenkinek meg van a saját tempója, belső szükséglete és ereje a fejlődésre. Ez nálam nem jelenti azt, hogy nem fogom elmondani a véleményemet, de tisztelem a másik érzékenységét, és akkor inkább privátban, vagy személyesen. A másik probléma az, hogy sokan nem is merik leírni a problémáikat és segítséget kérni, mert nem szeretnék ugyanezt átélni.

Nagyon sokszor bonyolódunk játszmákba, ahol le van osztva az áldozat-tettes-megmentő szerep.

Hozok egy gyakorlati példát, hogy ne legyen túl könyvszagú ( amúgy Tepperwein Pozitív pszichológia az elméleti forrás )

Az egyszeri ember az anyjával él, aki nem tartja tiszteletben a határait, és túlságosan beleszól az életébe. Megjelenik a férfi életében egy szerelmi kapcsolat. Minden együtt van egy dráma körhintához!

Első kör

Anya a tettes ( nem hagyja élni a fiát )
Áldozat a fiú
Megmentő a barátnő.

Második kör

A barátnő jól összevész az anyucival, sárkányok harca, szép is az :-)), mondjuk a kimenetel a barátnő látszólagos győzelmével ér véget, de tudjuk ez csak csata, nem a háború!

Tettes a barátnő
Áldozat az anya
Megmentő a fiú - mert megsajnálja az anyját

Harmadik kör

Az anya ezen felbátorodva, visszatámadja a barátnőt - milyen meglepő...

Tettes anya
Áldozat barátnő
Megmentő a fiú, aki már azon gondolkodik esetleg miért nem lőtték fel az összes nőt a Holdra :-)

Ha ennek hangot ad, még a negyedik kör is létrejöhet ( emberek, ez már Audi TT )

Tettes a fiú
Áldozat és megmentő az anya és a barátnő, attól függően, melyik a harcosabb és melyik az érzékenyebb éppen.

Most jön a megoldás.
Aki megcsípi, hogy áldozatnak érzi magát, el kell jutnia az erőig - felvállalom és kielégítem a szükségleteimet. Tiszteletben tartatom a határaimat.
A tettesnek tisztáznia kell a saját és a többi résztvevő határait és el kell jutnia a toleranciáig és a szeretetig!!!
Az anyának be kellene látnia, hogy örömet az okozhat neki, ha látja a gyermeke boldogságát...
A megmentőnek tisztelnie kell azt a kapcsolatot, ami előbb volt. Megbecsülést és együttérzést kell éreznie a szívében.

Csak ennyi :-)

Michaelita képe
Belső harcok felismerése, jelentősége
2010. augusztus 26. csütörtök, 9:57 | Michaelita   Előzmény

"A másik probléma az, hogy sokan nem is merik leírni a problémáikat és segítséget kérni, mert nem szeretnék ugyanezt átélni".

írod a fenti hozzászólásban.
Nekem erről az a véleményem, hogy egy probléma attól lesz az, hogy én annak látom, vagy annak érzékelem. Az viszont, hogy most az elmém problémának mutatja számomra jelentheti azt is, hogy ez volt a legnagyobb próba és kihívás az életemben, ami később gazdagított és fontos felismerésekhez vezetett. Márpedig, ha az erőmet a segítségkérésre fordítom, akkor nem biztos (de lehet), hogy ugyanide jutok, vagy ugyanannyi idő alatt jutok ide...
Tehát ebből kifolyólag kérdés, hogy mire akarom fordítani a figyelmemet, mit akarok meglátni, átélni és abból hogy akarok kijönni, milyen tanulságokkal, tapasztalatokkal és én tudom e uralni a helyzetet belülről, vagy a helyzet ural engem a tudatalattimon keresztül.

Nem a segítségkérés ellen akarok ágálni, mert annak is megvan a helye és szerepe az életünkben, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy van olyan, amikor a belső erőnkre, belső hangunkra támaszkodva kell elindulnunk a megoldás felé.

Másrészt fordítsuk meg: ha valaki nagyon szeretne segíteni nekem, az nem azt jelenti vajon, hogy ő szorul segítségre csak még nem sikerült tudatosítania sem a rejtett igényét?
Vagy netalántán "kevésnek" gondol engem arra, hogy saját erőmből képes vagyok megoldani a helyzetet?
Az angyalok és az égi segítők készen vannak arra, hogy segítsenek, - ha kérjük!, de kérés nélkül nem avatkoznak az életünkbe, mert tisztelik a szabad akaratunkat. Nekünk embereknek is így kell/ene állnunk egymáshoz, tisztelve egymás szabad teremtési lehetőségeit.

Szerintem ezt Te is hasonlóképp látod, csak valamiért másképp domborodott ki felém a dolog:)
Minden esetre nagyon köszönöm Neked, hogy írásoddal segítettél rádöbbennem arra, hogy a belső harcaim mögött milyen erők és lehetőségek húzódnak meg és mit nyerhetek, ha mindezt tudatosan és jól használom.

Domoszlai Katalin képe
Most
2010. augusztus 26. csütörtök, 10:24 | Domoszlai Katalin   Előzmény

nem rád gondoltam, Marcsi, mert pontosan Te vagy az, aki indítasz egy blogot, kettőt, hogy beszéljük át, ha valami foglalkoztat, ki hogyan látja, ebből mindenki fejlődik. Konkrétan az egyik fiú írt nekem tegnap priviben, hogy gondolkozik, indítson-e egy blogot olyan férfi-női témában. Meg Buddhanitára, aki mégiscsak törölte magát.

A "kevés vagy" visszafelé is igaz, az az ember kínlódik ész nélkül, ahelyett hogy megkeresné és elfogadná a segítséget akinek az önértékelése nincs a helyén, úgy érzi rögtön, a másik ember fölé rendelődik rögtön. Nem mindegy, hogy egóból születik-e a segíteni akarás és a segítség visszautasítása sem.

".. akkor inkább
2010. augusztus 26. csütörtök, 17:16 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

".. akkor inkább privátban, vagy személyesen"------ tehát győzködsz tovább kíméletlenül, holott ki tudja igazán jól látod-e? Mi ez, ha nem egózás?

Miért fontos hangoztatnod a véleményed?

Majd, ha valóban tisztelni fogsz másokat, akkor rájössz, nem is fontos a véleményed. Sőt, ha elengeded a véleményed, lehet teljesen más kép tárul eléd a személyről. Még az is lehet tévedtél, vagy a másik fél önmaga megoldja szabad akaratából.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne adj tanácsokat, csak vedd észre ki kéri, kinek milyen szinten kell adni, ha már kéri, és meddig mehetsz el vele . Mikor kell a kezét elengedni, mikor kell a hóna alá nyúlni (ehhez sokszor elég, ha csak meghallgatod).

Vizsgáld meg miért véleményezel valójában? Kit ítélsz valójában? Miért teszed? Mi zajlik le benned, mikor teszed? Hogy állsz önmagaddal? Miért segítesz valójában (nagyon fontos a motiváció)?

Üdvözlettel
Tar Antal

Domoszlai Katalin képe
Többen jelezték
2010. augusztus 27. péntek, 10:42 | Domoszlai Katalin   Előzmény

megtámadtak ( volt aki privátban :-)) Tegnap este volt egy kis melóm ezért nem olvastam el ezt a bejegyzést.

Igen, privátban válaszolok a legtöbb embernek és nem itt, ha visszanéznéd a blogokat, volt aki kérte is, a Miért hazudnak orgazmust a nőkben megtalálod. Nem azért mert a válaszom nem kerülhetne fel ide, hanem azért mert többen olyan párkapcsolati és szexuális témát akarnak átbeszélni, amiről nem szeretnék pl. ha az anyukájuk vagy bárki elolvasná.

Kár hogy nem vállalod fel a saját neved és írod le, mi az, amit kíméletlenségnek éltél meg. Hogy ha igazad van, akkor tudnám azt mondani, elfogadod, a bocsánat kérésemet?
De megteszem így is, kérlek, ne haragudj, hogy nem hallgattalak meg. Nem azt feltételeztem, nem tudod egyedül megoldani a problémádat, hanem saját tapasztalatból tudom, hogy hónapok kínlódását ki lehet váltani, egy idejében jött segítséggel.

Miért fontos hangoztatnom a véleményemet? Mert leszülettem ide a Földre, azzal a feladattal, dharmával, hogy segítsek az embereknek. Hangoztatnom kell, mert a torokcsakrám jól van :-) Ha telepátiában tudnám ezt tenni értenénk egymást szerinted? Biztosan, de a problémákat most kell megoldanunk...

Három terület van, ami közül nagyon hamarosan, választanom kellene, ezt tologatom...

Igazad van abban, hogy nagyon nehéz ezt nem egóból csinálni. De ha elmondom a véleményemet, az még nem győzködés. Ha segíteni akarok, akkor valamit jobban kell tudnom. Mindenki, aki még nem világosodott meg, dolgozik az egójával.

Már régóta szeretnék tisztázni egy félreértést. Nem kell megvilágosultnak lenni ahhoz, hogy segítőként, tanítóként dolgozz. Az, hogy ezt jól tudd és tudjam csinálni, elég az, hogy amikor ezt teszed, nagyon magas szinten légy. És csatornázni, csatornázni, Isten nem téved. Te a saját túl magas szintű elvárásaimat tükrözöd vissza, a belső kétségeimet. Szívemmel látom, tudom, Gyurkó Zsoltnak van ebben is igaza, aki győzködi az embereket!
"Egyszerűen állj neki, mondd el, nem tudod, tudsz-e segíteni vagy nem, de szeretnél és hihetetlen módon jönni fognak az eredmények. Attól hogy szándékod ez."

Ha valaki úgy érzi, győzködik, nem tisztelik, gondolkozzon el azon, mivel vonzotta be.

Elismerem, kéretlenül osztogattam az "észt", van nagyon sok tapasztalatom, tudásom, energiám, ami most keresi a helyét, ahogy én is keresem a helyemet. Viszont úgy vagyok vele, tudom, kell fejlődnöm, szükség van a visszajelzésekre, pont az egó miatt. Nekem most az lenne egós, ha ide felsorolnám azokat az embereket erről az oldalról, akik hálásak voltak a teljesen egyéni látásmódomért. Konkrét segítségért.

Véleményezek, igen, próbálom úgy tenni - nem mindig sikerül - hogy a másik ember tette helyes vagy helytelen. Helyes, ami a fejlődést szolgálja Isten felé vezető úton.

Annyi kérdést tettél fel, sokkal jobb lenne személyesen átbeszélni.

De megpróbálom itt.

Légy szíves, ítélkezésre konkrét példát hozz fel, meg így csak levegőbe durrogtatás. Akkor lesz lehetőségem elismerni, ha hibáztam.

Hogy állok önmagammal? Változom, minden percben, fejlődöm. Dolgozom fel a múltat, bontogatom a korlátaimat. Nevelem egyedül a gyerekeimet, helyesbítek, szeretem, eltartom és tanítom őket, 8000 km vezetek egy hónapban, integrál pszichológiát tanulok, a mudrákat, gyakorlatokkal fejlesztem a belső látást, most a testemre fókuszálva ki szeretnék próbálni pár módszert amivel a rezgés szintet lehet emelni ( nem drogok )

A motiváció? Nagyon fontos. A dharmát motiváció nélkül nem fogod kibontani. Ha a helyemen vagyok és segíteni tudok, akkor ez nem a büszkeségre hat ( itt az egó szintje ) hanem örül a lelkem, egyfajta áhitat ez, nehéz megfogalmazni. Valahogy úgy lehet, hogy akkor látom Istent a másik emberben ha csodálni tudom, és magamban ha magamban is meglátom a csodát. Ez a megfogalmazás sem túl jó.

A Huszti Sanyi tudta jól kezelni ezt, amikor volt köztünk ellentét, kizárta a lehetőségét az írogatásnak, leültünk beszélni három órán át, nyitottan, szeretettel. Én is csak ezt tudom felajánlani. Teszem ezt egészen addig, amíg helyre nem kerül benned ez az egész, mert ha magától helyre kerül, nem fog érdekelni mit csinálok és közben mit érzek, hol tartok önmagammal. :-)

Michaelita képe
Szeretetről Csehi István tollából
2010. augusztus 26. csütörtök, 9:18 | Michaelita

A szeretet erénye az, amiről sokmilliónyi kötetet töltöttek meg a többé-kevésbé hozzáértők, és mégis csak keveseknek sikerült az igazi lényeget megragadniuk. Persze tudnunk kell, hogy azt nem is a könyvekben fogjuk megtalálni...

A szeretet értelmezése például két szinten történhet, és jelentős különbségek figyelhetőek meg a változatok között. Az egyik szint a szellemtudomány szintje, a másik pedig a való élet, ahol a szellemtudomány kristálytiszta igazságait próbáljuk több-kevesebb sikerrel alkalmazni.

A hétköznapokban sajnos megfigyelhető, hogy minden bajunk és problémánk gyökere a szeretet hiányában keresendő. Nagyon nehezen lehet megvalósítani az igazi szeretetet. A szeretetből fakadó tulajdonságok, mint odaadás, elfogadás, tolerancia, önfeláldozás, önzetlenség gyakorlása sokszor inkább megmosolygott tevékenység az emberek szemében, mint erény. Pedig csak ezeken keresztül tanulhatjuk és tapasztalhatjuk meg a szeretetet. Fontos leszögeznünk, hogy az igazi szeretet csak önzetlen és viszonzásvárás nélküli lehet. Ha valamilyen feltételhez kötjük az általunk kiárasztott szeretetenergiákat, akkor máris elszakadunk az örök isteni forrástól, ahonnan azt kapjuk. Persze nagyon nehéz valakit vagy valamit úgy szeretni, hogy nincsenek elvárásaink. Az illető tehet, mondhat vagy gondolhat bármit, mi ugyanúgy szeretjük őt. Nem könnyű, ugye? Pedig valahol ez lenne a cél, amit mindenkinek el kellene érnie a mindennapokban is.

Nagyon fontos alaptörvény, hogy a szeretetet csak akkor kapjuk meg, ha mi is adjuk és sugározzuk magunkból. A megtartott szeretet nem lesz élő, csak akkor, ha átadjuk. A szeretet mint energiaáramlás nagyon jól megfigyelhető magunkban. Ilyenkor az ember szárnyalónak, élettel telinek, elpusztíthatatlannak érzi magát. Ilyenkor még enni és inni sem kívánunk, hiszen minden megvan, ami kell. Ez a legmagasabb szintű rezgés, ami ténylegesen képes táplálni a szervezetet (szójáték: SZERETET = SZER, ami ETET). A probléma csak az, hogy manapság az emberiség nagy része csak akkor nyitott erre a rezgésre, ha szerelmes. Nem tudja normál állapotban megérezni ezt az energiát a világban, hanem szükség van ehhez egy másik nemű lényre. És persze sokan ennek megfelelően a szeretetet az ágyékukban próbálják érezni, pedig annak a helye a szívcsakra! A szeretetre való ráhangolódás egy nagyon hosszú tanulási folyamat része, gyakorlatok segítségével kell annyira nyitottá és befogadóvá válnunk, hogy észrevegyük a világból felénk áradó energiát.

A szeretet megélésnek általában négy szintjét különböztethetjük meg. Tudnunk kell azonban, hogy még a legalsóbb megélési szint is szervesen hozzátartozik jelen életünkhöz, fizikai létünkhöz. Ebből adódóan, önmagában egyik sem rossz, sőt inkább szükségesek és jók az élet teljességéhez. A baj csak akkor kezdődik, ha az alsóbb szintek kerülnek túlsúlyba, és letérünk az arany középútról.

1. Szexus: ilyenkor a testi szerelem kerül előtérbe. Fontossá válik az, hogy az ember testileg is megélje vágyait. Sokan hangoztatják, hogy már túl vannak ezen a szinten, de általában itt elfojtással van csak dolgunk. Tudnunk kell, hogy az ember egyik legnagyobb energiát hordozó része a kettes csakra, ami a nemiséggel áll összefüggésben, így ennek az erőnek az áttranszformálása nem mindenkinek könnyű feladat. Érdemes azonban elgondolkodnunk azon, hogy kialakulhat-e, létezhet-e eszményi párkapcsolat szex nélkül? És fordítva: jó-e a szex szeretet nélkül?

2. Erosz: itt már a szexus lelkibb oldala kap hangsúlyt. Ez adja ideális esetben a lelki töltést a szexnek. Jellemző ekkor a túlfűtött érzelmek megnyilvánulása, csapongás, egymásnak ellentmondó érzelmek megjelenése, és általában a terhelt és intenzív asztrális működés.

3. Filia: ez már a szeretet egy magasabb formája, az úgynevezett szociális szeretet. Ilyenkor a párkapcsolat már barátságként is funkcionál, mint embert szeretik és tisztelik egymást a partnerek, és közös célok kerülnek kiválasztásra. Hosszú távon egy kapcsolat sem nélkülözheti a filiát.

4. Agapé: a szeretet legmagasabb formája, a feltétel nélküli szeretet. Ez a szeretet tiszta formája, amiről a következőkben szólunk.

Szellemtudományi megközelítésben a szeretetről mint a legmagasabb energiáról, rezgésről beszélhetünk. Ezen energia segítségével alakíthatjuk át fizikai testünket átmanná. Ha ez sikerül, akkor intuitív tudatszintre léphetünk. A szellemi lényélmény segítségével, mintegy eggyé olvadhatunk a vizsgált objektummal. Ilyenformán a szeretetről mint legfőbb megismerési erőről beszélhetünk. Az átman kialakítása az archék segítségével történik, akik a fizikai testet szellemesítik át. Ezáltal egy archét csatlakoztathat be az ember, és buddha szintre léphet. Ekkor már a szellem társmegváltói szerepet tölt be, és tudatosan segíthet be Krisztusnak, a karma urának munkájába. Ezért a folyamatért Michael, a Nap-arché, az archék vezetője a felelős lény.

A hetedik (későbbi) kultúrkorszak feladata lesz majd, hogy mindenki a fizikai testébe is befogadja a Krisztus-impulzust, és a kialakuló intuitív tudattal átélje a találkozást a Krisztusi szellemmel.

Fontos tudnunk, hogy a halál legyőzése is csak a szeretet erők befogadása révén valósulhat meg az emberi életben.

A Bibliában maga Jézus Krisztus az, aki a szeretet ősképeként és jelképeként jelenik meg. Minden tettével azt a tiszta, feltétel nélküli szeretetet testesíti meg, ami csak az Atyától jöhet. Az emberiség nagy példaképe ő, aki életét is feláldozta szeretetből, az emberiség bűneiért. Persze a mai embertől nem vár el senki ekkora áldozatot, de azért a törekvés és a szeretettel áthatott élet mindenki számára elérendő cél kell, hogy legyen.

Csehi István
Megjelent a Manifesztum 10. számában.

Kavics22 képe
Számomra ahhoz, hogy
2010. augusztus 26. csütörtök, 10:49 | Kavics22

Számomra ahhoz, hogy valakinek kimondjam; "szeretlek" - és itt nem a szerelem érzésére gondolok - igazi, átélt szeretet-érzés kell. Nagyon kevés embernek mondtam még, sajnos azoknak sem, akiket szívből szeretek. Magamnak meg végképp nem, valószínűleg itt kell keresnem a "visszafogottságomat".

Nekem nélkülözhetetlen a személyes ismeretség és nem csak felszínesen, hanem mélyből jövően. Itt a fórumon még soha senkinek nem írtam, még nem tudnám megtenni, márpedig máshogy nincs értelme, csak ha igazi szeretetet érzek közben. Az teljesen más, hogy sok mindenkit kedvelek itt, de ez óriási különbség.

A szeretet nálam megmelengeti, megmozgatja, átjárja a szívemet, lelkemet, ha ezt nem érzem, akkor nem is írom le.
Hát ez elég kategorikus válasz volt.:) Talán hagynom kellene, hogy az érzések szabadon áramoljanak bennem és akkor a szeretet sem akadna el, hanem végre a felszínre törne.

Domoszlai Katalin képe
Szerintem
2010. augusztus 26. csütörtök, 11:50 | Domoszlai Katalin   Előzmény

ne akard akarni :-)
Annyira nagyot fejlődtél amióta ismerlek, el fog jönni az áradás is...

Feliratkozás Hírlevélre